Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-01-29 / 428. szám

428. szám, 1847. Előfizetési d­íj félévre postán és­ hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb sorért apró betűkkel öt r ezüst kr. számittatik. Negyvenegyedik év. NEMZETEI ÚJSÁG. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye­■■■. ............ Péntek jan. 29. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Legyek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­­lendünk. T A R T A L O M. Magyarország és Erdély. Kinevezések Előlépteté­sek. — Erdélyi országgyűlés. (XXdik országos ülés vége.) — Törvényhatósági tudósítások. Esztergom (rendk. közgy. István főherczeg kinevezése.) Nógrádból (közgy. kincs­tári dohány-monopolium). — Vegyes újdonságok. Foly­tatása a vukovár-fiumei vasut előmunkálataira bejelentett újabb aláírásoknak-Külföld. Spanyol-, Francziaország. N.Britannia. Olasz­ország. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Sta­tuspapirosok és részvények árkelete. Lotteriahozás. Dunavízállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A nolgy m. kir. helytartótanács a kebelbeli számvevő­­széknél Oberdorf Mihály nyugalmaztatása által megüresült számvevő-tanácsosi állomásra eddigi számvevőtiszt G­r­o­h­l Já­nost lépteté elő; továbbá Hegyi Ferencz közalapítványi ügy­igazgatósági iktatót, czeglédi, — Sorsi­ch Ferencz vallás-alap, tiszteletbeli ügyészt marad,— Sólyomvári ügyvédet vörös­­berényi, — Helibán János pesti e. b. váltótörvényszéki írno­kot dunaföldvári, — s Hoitsy Sándor ügyvédet mislei tanul­mány- s illetőleg közalapítványi ügyészekké nevezte ki. A nmlgy m. kir. udv. kincstár a selmeczi k. kerületi bá­nyaszéknél Hell Antalnak első, Horváth Károlynak pedig második Írnokká történt fokozatos előléptetése által megüre­sült harmadik írnok-állomásra Gyurkovics Sámuel besz­­terczebányai helyettes bányabirósági írnokot, s az ugyanezen k. kerületi bányaszéknél megüresült negyedik irnok-állomásra Nedelyi Andrást érdemesítő. Erdélyi országgyűlés. (XXdik orszg. ülés vége.) H u n y a d m. e. L. attól tart, hogy ha az urbér az adóval kapcsolatban tárgyaltatnék, ki kell mondani, miként az urbéres föld az adónak alapja. Ezt pedig mi­után az ország rendei 1791 ben is biztosítást kíván­tak a felöl, hogy „onus non inhaeret fundto“ kikerülni óhajtván, a juncu­mot nem pártolja. Egy gr. kir ki­v. szerint a szőnyegen levő munkálat ered­ményét kormány és nemzet közötti birodalom­ bizto­síthatja. Ez elvből kiindulva megjegyzi, hogy azon so­kaktól hallott aggodalmat, miszerint ha a kk. és rt. az urbért adó nélkül veszik föl, könnyen megeshetik, hogy egy oldalról segítnek a paraszton, másfelől nyom­ják, ezen aggodalmat nem oszthatja, mert a k. előa­dások 4dik pontjában biztosítást talál az iránt, hogy az adóhoz is hozzá­szólhatnak. De másfelől az or­szággyűlési tanácskozás természetes rendje is azt kí­vánja , hogy előbb az urbér külön tárgyaltassék, mert különben nemcsak adót, hanem a katona­ élelmezést és talán más tárgyat is az urbérhez kellene sorolni. Egy báró k. h.: Méltányolja az adó növeke­­dése iránti aggodalmat, s szerinte nem a kormány le­­jalitása vagy illegalitása jö­­tt kérdésbe, hanem a fönálló adórendszer, melly az úrbér behozatalával mél­­hatlanul következtetni fogja az adó növekedését. Ez aggodalom megszüntetésére két fő vélemény nyilvá­nult: egyik szerint az urbért adóval kapcsolatosan tárgyalván, együtt kellene fölterjeszteni, s ha együtt nem küldetnék le megerősítve, el nem fogadni; a másik a juncuim. Az elsőt szóló életkérdésnek te­kinti ugyan, de tart tőle, hogy elejtené az urbért, azonban kevesen is pártolták. A másik fő vélemény két árnyalatra oszlik: némellyek t. i. előre kívánják az országot biztosítni, hogy az adó nem növekedik, mások csak akkor, mikor az urbér tárgyalása folytán a biztosítás szükséges volta fölmerül. Szóló a kettő közt csak formalitásbeli különbséget lát, s úgy véli egyeztet­­hetőnek, ha a kk. és rt. kimondják, miszerint: annak vi­tatásába, hogy mennyiben áll az urbér kapcsolatban az adóval, jelenleg nem bocsátkozva, föntartják jogu­kat, hogy mikor e kapcsolat az urbér tárgyalása foly­tán ki fog tűnni, határozzanak iránta. Dobokamegye e. k. Századok óta vádolják a kiváltságos osztályt, hogy a népen nem akar segí­teni. Szóló elérkezettnek látja az időt, mellyben a vád megczáfolására lépéseket kell tenni egy igazságos ur­bér behozatala által. Hallotta itt mondatni, mintha az urbér áldozat lenne a nemesség részéről. Szóló az ál­dozat név alatt teljességgel nem képes azt érteni,mint­ha a tulajdon szentségének megtámadásával, a nemes ember birtokából valamit elvennének. Szerinte a föl­desült és urbérei közt az a viszony létezik, a­mi a hitele­ző és adós közt, amaz haszonbérbe adja a maga tőké­jét a földbirtokot az úrbéresnek, hogy ez bizonyos ka­matot fizessen évette. Már hogy e kamatot a haszon­bérbe adó önkényleg ne növelhesse, ebbe igen­is bele­szólhat a törvényhozás, s egy illy intézkedés czélja az úrbérnek. Mi azon állítást illeti, hogy a kormány hasznára forditandja az urbért az adó növelése által, csak azt feleli reá, hogy minden kormány érti, mikint az ő boldogsága földnépe boldogságán alapul. Ennél­fogva az urbért mindenek előtt és külön kívánja tár­gyaltatni. Dobolta m. b. főisp. röviden megjegyzi, mi­szerint nem állította, hogy az adó az urbérrel kapcso­latban van , hanem csak azt, hogy valamelly része jö­het kapcsolatba s akkor hozzá lehet szólani. A két vé­lemény közt tehát szerinte nem csak fonnalitásbeli különbség létezik. Az előbbi b. kir. hiv. fölfejti, miszerint ő sem azt javasolta, hogy akit. és rr. mondják ki az úrbér és adó közti kapcsolatot, hanem hogy ennek elhatáro­zásába most nem bocsátkozva, tartsák föl jogukat ak­korra, midőn a kapcsolat fölmerü­lene. Doboltam, fölsp. az előtte szóló javaslatát a­­k­ép átalánosítná, hogy a kir. és rr. a fölmerülhető kap­csolatos intézkedés iránti jogukat nemcsak az adóra, hanem bár­melly kapcsolatba jöhető tárgyra nézve tart­ják főn. Egy gr. főisp. pártolja D. főispánját. K­ö­­zépszolnok­m. és V. Huny­ad követei utasítása­iknál fogva röviden az urbér mindenekelőtti és külön tárgyalása mellett nyilatkoznak. Aranyosszék e. k­. ellenben kapcsolatos tárgyalásra szavaz olly érte­lemben, hogy a kk. és rt. most az urbért tárgyalván, miután bevégezték, vegyék föl az adót, s a kettő e­­gyü­tt terjesztessék ö ilge elébe. Marosszék e. k. Midőn a kormány egyénei­ről a kormánynak szól, (egy gr. kir. hiv. közbe vág, az nem tartozik a dologhoz) meglehet, hogy nem tarto­zik, de az sem tartozik a tárgyhoz, hogy méltóságod más szavába bele vágjon, (nagy zugás). Az adórend­szernek jelenlegi roszasága, mellyel maga a kormány a törvényhozás elmellőzésével állított föl, kívánja a ja­vítást, midőn annak jelenlegi alapja is az úrbéri földe­ken nyugszik; szóló hisz egy felséget, melly minden polgári hatalmak fölött áll, úgy a törvényhozó mint végrehajtó hatalom fölött, de hogy a végrehajtó hatalom kormánya fölötte álljon a törvényhozó ha­talomnak, ezt el nem ismeri, midőn a felséget ezen testület fölött, az említett kormányt pedig alatta lenni állítja. Ezen testületnek, mellynek nagy része­se a felség, kelletik kimutatni az irányt, a törvényt, miszerint kellessék a kormánynak kormányoznia.­­ Nem is azt bírálja szóló, miilyenek a kormány egyé­nei , hanem mint a törvényhozó testnek egy igen ki­csi tagja, törvény által érzi magát kötelesnek­ vizs­gálni a kormány törvényszerinti vagy elleni eljárását. Azon észvételre pedig, hogy a jelenlegi adórendszer­rel nem nevelkedett de sőt apadott az adó, megjegyzi, hogy azt nem azon rendszernek, hanem a nép imm­o­­ralitásának kelletik köszönni , és kell a hamis es­küknek s több eféléknek, mik nem engedék e rend­szert kiterjedni azon szigorúságában, mint az hozva volt. Olly törvényt kíván szóló, melly nem esik a moralitás rovására. Végre a jelenlegi urbért tárgyal­tatni kívánja, s mivel küldői azt az adóval összeköt­tetésben lenni látják, ezt rögtön kívánják utána tár­gyaltatni, és az urbérrel együtt megerősítés végett föl­­küldetni. Egy b. fölsp. törvény értelmében az urbér mindenekelötti és külön tárgyalását óhajtja. Fogaras v. e. k. illy értelmében nyilatkozott: Mint gyarló ember szól a tárgyhoz, s azért megle­het , hogy egyes kifejezései nem fognak mind a do­logra tartozóknak tetszeni. Ámde tegye mindenki szi­vére kezét s vallja meg , ollyat mondott e mindenkor e teremben, mi a szőnyegen volt tárgyra tarto­zott. A tanácskozás egy olly tárgy fölött foly, melly azokat,kik e teremben vannak,közvetlen nem érdekli,de igen is érdekli azokat, kik is képviselve nincsenek. Kön­nyű a t.­kk, és rinek kimondani, hogy az urbér az a­­dóval nincs kapcsolatban; könnyű meghatározni, hogy előbb az urbért tárgyalják s csak ennek bevégeztével szóljanak az adóhoz, mert hiszen mit veszt ez által a t. kk. és rt. közvetlen érdeke; ámde nem könnyű azok­ra , kikre nézve a fönforgó tárgy életkérdés, s kik he­lyett, mert ők maguk nem szólhatnak, szólani köte­lesség. Nem vádolja szóló a kormányt, nem a kormány embereit, hanem van e hazában egy adórendszer, melly­nek következtében, ha urbér lesz s czélszerű előintéz­­kedés nem történik , két három annyira fog az urbéres adója növekedni, mint a mennyit most fizet. Szóló nem mondja, hogy az adót nem kell növelni; ha szükségét látja, ő is rá szavaz, csak hogy biztosítékok legyenek az elnyomás ellen. Az urbérnek adóvali kapcsolata olly kérdés , mellynek legyen bár többsége vagy nem e te­rem falai közt, e termen kívüli nagy tömegnél, — nem az alkotmány sánczain kivül álló népet érti, mellynek nincs a közdolgokba befolyása , hanem a nemességet — bizonyosan többsége van , szóló meri állítani, a nemesség Vinnél. Mondták némellyek: ne hátráltas­suk az urbért, mert a nép java kívánja. Fölösleges ok szólóra nézve, hisz senki sem óhajtja inkább, hogy urbér és mentül elébb legyen, mint ő. Ámde a­mi­dőn urbért akar, akarja egyszersmind annak jóté­kony eredményét, s ezt az ok, miért kívánja az adó­val kapcsolatba hozni. Mondják, hogy az urbér nem­csak adóval, hanem egyéb tárgyakkal is van kap­csolatban, például a katonaélelmezéssel. Van igen is, de olly nagy mértékben, mint az adóval, e teremen kívüli nagy többség szerint, semmivel sincs. Mert igaz ugyan, hogy az élelmezés rendezése is könnyít­­ni fog a népen, de ebből nem következik, hogy ha az élelmezés mostani állapotában is marad, azért az úrbér ne könnyítsen; ellenben az minden kétségen kívül áll, hogy az adóü­gybeni intézkedés nélkül csak terheit fogná nevelni. Csodálkozik szóló, mennyire óvakodnak némellyek a kapcsolatot kimondani, holott a múlt országgyűlés is kimondotta, a­mint kitetszik az „objecto“ és „operato“ fölötti tanácskozás folyamából. Nem kívánja az urbért az adóügyi munká­lattal együtt tárgyalni. Tárgyalják a kk. és rr. egyszer az urbért egészen; mondják ki, hogy az urbér és adó közt kapcsolatot látnak, de hogy miképen vegyék al­kalmazásba, annak elhatározását későbbre halasztják. Egyébiránt szóló lényeges különbséget a vélemények közt, kivéve a szászokét, nem lát. A kapcsolat ellenzői is csupán előre nem akarják kimondatni a kapcsolatot. És ez figyelmet érdemel, majd később, ha kapcsolatról szólana valaki, azt fogják mondhatni, hogy már késő, túl vagyunk a tárgyon sat. Alsófej érm­­e­­k. Miután a fönforgó kérdés annyira ki van fejtve minden oldalról, hogy uj védveket alig tudna fölhozni, nem kívánja a kir. és rr. figyelmét ismétlésekkel fárasztani. Egy b. főisp. ur azon nézeté­ben , mintha a kormányt nem lehetne, csak embereit vádolni, nem osztozik. Egyébiránt szóló jelenleg nem is vádolja a kormányt az adó dolgáért, csupán aggo­dalmát fejezi ki jövőre miért. Mondják, hogy Erdélyben nem nagy az adó. Kérdi szóló: mi ennek az oka? Felelet: a nép erkölcstelensége; az, hogy Erdély 2300 falujában minden évi adókivetéskor mintegy 16 ezer hamis eskü tétetik le. Ezt némi igazolásul, hogy lehet­nek és pedig méltó aggodalmak. Vizakn­a e. k. Küldői közt nincsenek úrbéresek s ezért nekik az urbér iránt semmi magán­érdekök nincs; de van egy magasb­­onérdekök, miszerint egy sokké­pen terhelt néposztály ügyéni segítés iránt részükről is szót emelni polgári kötelességüknek tartják. Urbért kí­vánnak, mint eszközt, mi­által egykor minél több em­bert fognak polgártársuknak nevezhetni; de e mellett önmagukról sem feledkezve, minthogy az adó által szintúgy terheivel, mint Szamosújvár városa, annak biztosítékául, hogy adózásbeli sérelmeik még e köz­gyűlésen orvosoltassanak, az úrbérnek adóvali kap­csolatba vételét Kolozs megye értelmében kívánják. Kisküllőm, egyik k. Röviden nyilatkozik

Next