Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-02-23 / 442. szám
442. szám, 1847. Kedd febr. 23-Előfizetési díj félévre postán és helyien borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben Megjelenik minden kedden. Csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt c . ezüst kr. számittatik. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Nyugalmazás. Kinevezések. Előléptetések. A részeknek Erdélytőli visszakebelezésük ügyében. (Vége.) — Törvényhatósági tudósítások. Hevesből (közgy. folyt, parádi botrány). — Erdélyi országgyűlés. (XXVII-dik országos ülésben tartott alsó-fejérmegyei követ beszédének vége). — A hajóhíd iránt. — Ausztria. Külföld. Portugália. N.Britannia.Francziaország. Svejcz. Törökország. Hirdetés. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. felsége báró Bedekovich Lajost magyar kir. udv. első alkancellárt — egy ugyanéhoz menesztett legfelsőbb kézirata szerint — sok évi hű és hasznos szolgálatai elismerése mellett érdemlett nyugalomba helyezni legkegyelmesebben méltóztatott. ő cs. kir. ap. felsége Busán Hermant, horvátországi ítélőtábla elnökét czimzetes udv. tanácsossá; továbbá Büttner Ferenczet egri főkáptalan nagyprépostját czimzetes püspökké; úgy szinte a nyitrai székes káptalanban a következő kanonokokat, u. m. Greguska Istvánt nagypréposttá, Mészáros Andrást olvasó, Tordy Györgyöt éneklő, Kelecsényi Jánost őrkanonokká, Sorecz Imrét székesegyházi, Uhlarik Jánost trencsini, Krajcsik Jánost zsolnai, Vagyon Istvánt pedig gradnai főesperesekké kinevezni méltóztatott. Veres Márton, abrudbányai k. bányamérnök offenbányai k- főbányatisztté; Röszner Jenő kir. bányagyakornok pedig alsómagyarországi k. bányamérnök-segéddé lön érdemesítve. A nagy m. kir. udv. kincstár a brucki harminczadhivatalnál megüresült ellenőri állomásra Brunner József sopronyi k. harminczadhivatali segédet, ennek helyére pedig Langer Antal ungereigeni k. harminczadhivatali ellenőrt; — továbbá a szillemi k. sóhivatalnál megürült ellenőrködő mázsamesteri állomásra Roth Károly helybeli mázsamestert, az igy megürült mázsamesteri állomásra Vogel Károly pesti k. sómázsálót, kinek eddigi állomása nem fog többé betöltetni; végre a tárkányi k. sóhivatalnál megürült mázsálói állomásra Pogány László nagyváradi k. sópajtnőrt alkalmazá. Pest, február 22. A részeknek Erdélytőli visszakebelezésük ügyében. (Vége.) Erdélynek a „részek“-hezi jogezime iránt alkalmilag s egyenkint fölhozattak már saját tárnokaink; szükség most, hogy tüzetesen czáfoljuk elleneink védveit is. Az oppositio Kölcsey után azt állítja, „hogy a részek mindig Magyarország hatóságához tartoztak; az erdélyi fejedelmek által mindig csak ideiglenesen s Erálytől elkülönítve beirattak . Erdélynek Magyarország gyökeres jogánál fogva soha át nem adatván, ennek kiegészítő részét nem tehetik.“ Ezen merész és szemlátomást hamis állítás támokoására fölhozza) hogy Zápolya a részeket Erdéllyel együtt úgy bírta, mint magyar király, és csak a töröktöli félelem volt oka, hogy Izabella visszahivattatván, s a fejedelemségi kormányrendszer fölmerülvén, mind Erdély, mind a részek Zápolya halála után Magyarországra a váradi béke rendeleténél fogva vissza nem szállottak, hanem az 1571 iki békeszerződés 3dik pontja szerint Zsigmond Jánosnak Erdély ugyan örökösen, Bihar, Marmaros, Középszolnok s Kraszna pedig csak ideiglenesen „donec viveret“ adattak oda, —a minthogy Báthory Zsigmond lemondása után az érintett megyék Magyarországhoz vissza is kapcsoltattak. Fölhozza , hogy az 1615iki II.Szombaton készült kötésben kimondatván előbb Erdély s a részek el nem idegenithetése, akik pontban határoztatik: „Partesque Regni Hungáriáé, quarum Dnus Bethlen nuncupatur, eo et non ampliore jure possident, quam a praedecessoribus Suae Martis Hungáriáé Regibus concessae fuerunt“ — itt tehát, úgymond — az 1613ik évet megelőzött szerződésekre van a hivatkozás, és azért a „részek“ 1571 től fogva 1613on keresztül még 1615ben is különös óvás alatt léteztek. 3) Az 1619iki Nagy-Szombaton kötött s Ilik Mátyás által Prágában megerősített, mint szinte az 1619ikben Nagy-Károlyban kelt szerződések, az erdélyi birtokot a Báthory Zsigmond korabeli állapot szerint, azaz: az 1571 ben Zsigmond Jánossal telt egyezés foglalatához képest határozzák el. Sokszor történik, hogy a hekebelesités valamelly tartományra nézve elvben kimondatik ugyan, és mégis tényleg a tökéletes hekebelesités hiányzik. — így van ez Magyar- és Horvátország közt; ezen utaló Magyarországgal tökéletesen azonulva most sincs. Van pedig eset, ahol elvben a diplomatikai okiratok közt sehol sincs kimondva a tökéletes fasio, és mégis az olly annyira végbe ment, hogy a bálim igen vitatott különbség is nem határokban, sem jogokban, hanem csak papiroson létezhetnek, így van ez Erdély s a részekkel. Mint már mondánk is, nem akarunk itt diplomatikai vitatkozásba bocsátkozni a váradi békeszerződés (1538) hitelessége fölütt. Nem akarjuk említeni, hogy ezen békeszerződés mindkét részről ünnepélyesen nem hagyatott helyben, de annyit biztosan s a másik oldalról minden lehető cáfolat félelme nélkül állíthatunk, hogy ezen békeszerződés csak papiroson maradt, és soha foganatba nem jött, és hogy reá a későbbi számos szerződéseknek egyike sem hivatkozott soha is. Zápolya halála után uránk fia azonnal fejedelemmé választatván, (1556) az azon évi novemberi gyűlésen, hol Izabelának a kormány átadatott, a részek is jelen voltak. A részekben szint úgy mint Erdélyben egyforma rendelkezés történt az egyházi javakkal. 1567 ben az egyességi, szét nem szakadási s szabad választási hit a részek által szintugy letétetett mint Erdély által, és az még ma is, valahányszor a fejedelem változik, igy tétetik le__ Ez már maga is megdönthetetlen tárnok, hogy Erdély s a részek közt különbséget tenni nem lehet. Mi a speyeri (1571) békeszerződésből merített tárnokokat illeti, azok a részekre nézve tökéletesen elenyésznek. Nem csak az által, hogy Miksa ugyanazon évben (martins loén), és ugyanezen szerződés következtében kelt hitlevelében Zsigmond Jánost Erdély s a részek fejedelmének czimezi, hanem az által is, hogy ugyanazon évi május 24-é kén a fejérvári országgyűlésen Báthory István megválasztásában szinte a részek is résztvettek „egyenlő akaratból s végzésből választottuk a tekintetes és nagyságos Somlyói Báthory István urunkat erdélyi vajdaságra, és székelyek ispánságára és a magyarországi megmaradott megyéknek birodalmára.“"') És valaminthogy azért, mert Báthory István a székelyek ispánévá választatott, a székelyföld nem vala különválva Erdélytől; ép úgy nem valának a magyar megyék ettől különválva azért, mert Erdélytől megkülönböztetve említetnek. így volt 1595ben a prágai békeszerződéskor is, a midőn Báthory Zsigmond szintúgy a „részek“re mint Erdélyre nézve örökös urnak s fejedelemnek megismertetett, hogy — mint Forgách mondja — birodalmait együtt, örökösen s felségi joggal kormányozná. Igaz ugyan, miszerint az 1595diki szerződés egyúttal azt is megállapító, hogy ha Zsigmond vagy fia maradéki kihalnának, akkor Erdély és a „részek“ Magyarországhoz — tamquam verum et inseparable membrum — visszakapcsoltassanak, — és Báthory Zsigmond későbbi lemondása is épen ezen alapra volt fektetve. Azonban először is már itt Erdélyről és a részekről, nem különválva, hanem együtt s egyszerre van a visszakapcsolás kimondva, és igy a jogczimre nézve Erdélytől a részek itt sincsenek elkülönözve, minél fogva a Rudolf alatti visszaszállás nem a magyar koronának Erdélytől különvált, hanem csak ezzel egyetemes jognál fogva értethetett, azonkívül is csak jogilag — mert tényleg ezen visszakapcsoltatás Erdélyre nézve már épen nem, a magyar megyékre nézve pedig aligha foganatosíttatott s rendszeresítethetett valaha, miután az ellenzék által fölidézett 1559: 11 ; 1600 : 9 és 1601: 25 legelőször is már csak Szolnok s Kraszna-megyékről szól, és Zarándot s Kövárvidékét nem is említi; azután pedig: az 1601: 25 egyenes szavakkal kimondja: „hogy ezen megyék önkényt adták magukat Rudolf birodalma alá“; végre: Báthory Zsigmondot Erdélyben már 1598diki augustus 29diki tordai országgyűlés a fejedelemségbe a hatalmas Bocskai auspiciuma alatt visszafogadván, és 1605ben September 17k én maga Bocskai fejedelemnek megválasztatván, világos, hogy az ellenzék által olly praesidentiával vezéralapul vett azon kívül is gyanús hitelességű speyeri békeszerződés életbeléptetésére nem egyedül az idő physikai mozzanatai hibáztak , hanem ezen szerződésnek kötelező ereje a reá következett—Erdélyre nézve — fényes Bocskaiféle időszak hadjogi tulajdonsága s minéműsége által minden nemzetjogi s diplomatikai okos fogalmak szerint tökéletesen elmerülvén, itt — mint azt már múlt évi e tartalmú czikkeinkben kimondánk, — minden előbbi békeszerződési provisio megszakadt, és a dolgokat tökéletesen csak a Bocskaiféle bécsi, Báthory Gábor féle kassai s Bethlen Gábor féle nikolsburgi békekötések kormányozzák.... És mi mind ezek iránt, miket ime — mint fáradalmasb combinatioink s az ügy érdekében édes örömmel tett virasztásaink gyümölcsét — fölhozunk , azoknak, kik közel jövőben ezen fontos hazai kérdés iránt közvetve s közvetlenül mind a két testvérhazában határozni hivatvák, hazafi figyelmüket szerény honpolgári ügyszeretettel kikérvén, meg vagyunk győződve, hogy Báthory Zsigmond visszahívása és Bocskai István föllépése, az annak elöttei Erdély s Magyarország közti had, béke s egyezkedési diplomatikai viszonyokat a gyakorlati diplomatikai téren egészen haszonvehetetlenekké tették, és azon időszaknak némi érdekességét egyedül csak a tudományra s történetre nézve hagyták meg__ Bocskai a bécsi békét egyszersmind a magyar rendeknek közbejövetelével kötötte. A rendek Bocskai kívánatot pártolván, azok elfogadtatását követelték. E kivánatok sorában állott Erdély nyilatkozata is, hogy Bocskai halálával az erdélyi rendek a szabad választásról le nem mondanak. Ezek következtében Rudolf 1606ban September 24dikén kelt hitlevelében csak Szatmár, Szabolcs, Beregh, Ugocsa megyéket köti ki, mellyek Bocskai fiu maradék nélküli kimultával a magyar koronára visszaszálljanak, de a részeket Erdélynél meghagyja „excepta tamen Transylvania ejusque comitatibus, arcibus, et praesidiis, quae jam antea ad Transylvaniam spectamist.“ A magyar rendek — mint ezt a derék Horváth István megjegyzi — 1606ban december 13dikán Kassán tartott gyűlésükön azon hitlevelet nemcsak elfogadták, sőt törvényezikkelybe foglaltatni végezték. „Diploma quoque suae Majestatis S. a. Bocskai datum simul et collation comitatuum cum reliquis bonis ipsi a sua Majestate ad Principatum Transylvaniae recenter una cum toto jure regio adjunctorum et additorum in proximo futura diaeta publicis regni constitutionibus de verbo ad verbum sine diminutione inferatur. “ E szerint a fölebb érintett hitlevéli végzések a két testvér haza tudtával született önkénytes egyezkedéseknek valának következményei. De ezekből már aztán megdönthetően igazságkép áll, hogy a Bocskainak örökösen engedett 4 megye a visszaszállás alá tartozásra nézve Erdélytől és a részektől megkülönböztetve lévén; ellenben a részek Erdéllyel azon egy vonalon állóknak tekintetvén, a kérdéses részek nem királyi adomány színe alatt,mint a nevezett négy megye, nem is a visszaszállást kikötő óvás mellett csatoltalak Erdélyhez, hanem egyenesen Erdélyhez tartozó birodalomnak ismertettek. E viszony az 1608beli szerződésben világos szavakkal is kifejeztetett. Az pedig jelesül a Báthory Gáborral kötött szerződések mindegyikében megismertetett, hogy a részek Erdélyhez vannak kapcsolva s ahoz tartozók (1611: 3 pont). És valamint a hatóságra nézve *'*) A ‘megmaradónak az akkori végzés szerint voltak: Bihar, Kraszna, Középszolnok, Marmaros, Zaránd megyék s Karansebes és Lugos tartományok.