Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-02-26 / 444. szám

444- szám-1847. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 0 forint, boríték nél­kül házhoz küldve Öt forint ezüst pénzben­ Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenegyedik év. NEMZETI I.ISAG. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye-Péntek febr. 26-Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­lendőnk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előlépteté­sek. Halálozások. — Gróf Széchenyi István és a conservativis­­mus. —Törvényhatósági tudósítások. Aradból (rend. közgy. bold. József nádor halála, István főherczeg kineve­zése). Bácsból (rend. közgy. bold. József nádor halála, István főherczeg kinevezése, magán ügyek). — Vegyes újdon­ság­ok. —V­i­d­é­k­i h­i­r­e­k.—(Pozsonyból. Hevesmeyei hirkürt.) — Könyvismertetés (Magyarország karainak és rendeinek szavazati joga a közgyűléseken sat. Irta Podhraczky József). Külföld. Spanyolország. N. Britannia. Francziaország. Németalföld. Bajor-, Olaszország. Hirdetések. Gabonaár. Lotteriahozás. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A nmlgy m. kir. helytartótanács számvevő-hivatalában Illés János számjegyző, számvevőtisztnek. — Hulényi János járulnak, számjegyzőnek. — Sebők József és Vancsó János díjas gyakornokok,járulnokokká neveztettek ki; továbbá Sz­ép­e­y Károly és Hal­may József díjtalan gyakornokok díjas gyakor­­nokságra érdemesíttettek. A nagy m. kir- udv. kincstár a Felsőbányán megüresült erdőgondnoki állomásra Steyr­er József oláhlaposbányai er­dőgondnokot, továbbá a verebélyi kir. sóhivatalnál üresség­ben levő sótárnokságra Mayerhoffer Ignácz ottani ellenőr­ködő sómázsarmestert; végre a chinováni kir. sóhivatalnál újon rendszeresített mázsálói állomásra Enslin József pozsonyi só­­pajtnőrt alkalmazta. Filkovics Szilárd a temesvári k. harminczadnál áru­vizsgáló, meghatározott. S­c­h­e­d­e­l Alajos, a kegyes tanítórend tagja, és a felsőbb elemiskolai 4dik osztály tanítója, élete 37dik évében, lassú tü­­dővész következtében, miután a haldoklók szentségeit buzgón felvevő, Pesten folyó hó fokán istenfélően az urban jobb életre szenderült. A terhes pályán tántoríthatlanul fáradozó férfiú, hőn átkarolt mindent, mit az ifjúság czélszerű nevelése köteles­ségül tesz egy lelkes tanítónak. Tetemei ugyanazon hó fokán díszes gyászmenettel a belvárosi plébánia sírboltjába, tisztelői számos kísérete mellett, közösen fájlalva, tétettek nyugalomra. Édes anyján és fitestvérén kívül, az őszinte keblű férfiúnak tár­sai könyekkel áldoznak. Béke hamvaira... Pest február 25. Gróf Széchenyi István és a conservativismus. .. Tegnapelőtt tiszteltettünk meg egy példányával ama röpiratnak, mellyet legközelebb egy nemes gróf irt, kinek minden lépése s mozdulata, még akkor is midőn nem akarja s tőle szabódik, politikai fontos­sággal, és a magyar alkotmányos ügyekre epochalis befolyással bir. — És már tegnap, nem is tudnánk megszámítani mennyi szájból hallottuk, conservati­vely úgy, mint ellenzékiektől, e könyvet bíráltatni. Mi, kik más igen terhes, és rögtön befejezést igénylő munkával lévén elfoglalva, az új tüneményt még ekkor el nem olvashatánk, nyugalmasan hallgattuk a bírálók szavát, kiknek egy része a mun­káról magasztalólag, és a nemes szerző ernyedetlen ha­zafi buzgalma s nagyhasznu s termékeny irodalmi képes­ségeként méltánylólag; más része pedig pártkülönbség nélkül gyanakodólag s meg nem elégedőleg— nyilat­kozott..... Voltak, kik a „mixtúrától“ kapott csömör­ről beszéltek; voltak, kik az apostasia, következet­lenség, hiúság s ellenmondás elcsépelt phrasisait han­goztatták; voltak —végre— kiket a munka, egysze­rűen, ki nem elégített.... „A politikai b­ók e sorsától a nő gróf is hasztalan igényelne kivételt“ — gondo­lánk,— és sietvén befejezni előttünk fekvő dolgo­zatunkat, ma, négy óra alatti mohón olvasás il­lán gróf Széchenyi uj elmeszüleményét elnyelénk a nélkül, hogy egészen kielégített — vagy tőle meg­­csömörlöttünk volna , azt találván, hogy a mit abban sokan anomalus és szerellem­nek , sokszor önmagába s a szilárd következetességbe ütközőnek tarta­nak s még tartani fognak; a nemes grófnak azon sa­­játszerü politikai helyzetében tar­tja indokát, mellyen ő az e térrel föllépése első perczétöl máig — legalább szerintünk — önkénytelenül áll, s m­ellyben eddig min­den anomalus szin mellett, az élesebb szem szint an­­nyi súlyt, pezsgő szellemet s magasságot láthatott, mint lát az avatatlan, kisszerű hiúságot, ledér dicsvágyat s különczködő következetlenséget. — És ha saját nézetünket, ezen elmetermékre néz­ve, a nemes gróf iránti őszinte tiszteletünk s ragasz­kodásunk megőrzése m­ellett, állásunknál fogva ki­mondanunk szabad is kell is; akkor mi azt legelő­ször is onnan kezdjük, hogy a nemes grófnak ha­zája szeretetéről parancsolt magas ihletésű elszánt­ságát s önföláldozó bátorságát magasabb fokig szeret­tük volna fölemelkedettnek szemlélni........Azon ma­gasabb fokig t. i., honnan m­egmondotta volna ugyan a tisztelt gróf az ellenzéknek mind azt, mit az könyvében olvashat; de mielőtt a conservative­­ket szintén repudiálva , a harmadik párt megalko­tását pedig czélszerűtlennek s károsnak nyilvánít­va, a negyedik alternatívára, a politikai térreli „visszavonulásra“ látná magát szok­tatva, terhes és a hazája üdvös foglalkozásai közt időt vett lé­gyen magának, az alkotmányos politikai pártok lé­nyegéről s szükségességéről átalában, különösen pe­dig a hazai conservativ párt elemei, ezélzása, iránya s nyíltan kimondott keresztül-kasuli függetlensége felöl még bővebben eszmélni. Ha ans gróf ezt teszi vala, ak­kor, megvagyunk győződve — nem kellene sajonnal hallanunk visszavonulását a politikai térről,mellyen neki mint egyik legpróbáltabb vezérnek, a conservativ tábor hadnépül őszinte ragaszkodással kínálkozik... A nemes gróf személyességéhez a visszavonulás igéjét semmiféle téren nem szoktuk meg hozzá­gondolni, s azon eszmemenetével, hogy „most, midőn a kor­mány a haladás zászlóját kitűzte, az ő vezérsé­­gére szükség nincs, lehetetlen megbarátkoz­nunk.... Ezt azért, mert ha a kormány csak egy mérsékleti okos többség segítségével haladhat, a po­litikailag jogosítottak többsége pedig, sehol ugyan széles e földön, de nálunk még annál kevésbbé áll­hat kiképzett, önabstrahált ,saját véleményű polgá­rokból, hanem nagyobb részben ollyanokból, kikre nézve korántsem mindegy, ha a nemes gróf a con­­servativektől — kikre a kormány, mint a nemes gróf maga is bevallja , támaszkodik — magát el­­különzi, akkor a gróf a közlegények sorába vissza­vonulván , sőt mi ennél több, szorosan csak fontos hivatalának körében kívánván forogni, és igy a po­litikai téren még csak „d’Auvergne“ ama első grá­nátos szerepét sem akarván követni, akkor — mond­juk — a nő grófnak a conservativ táborhoz vagy azon hattyúdalt kelle intéznie, miszerint föltétlenül gyámolítsák mindenben a kormányt (mit azonban a gróf azért nem tehet, mert hiszen főleg épen azon gyanúja miatt nem akar a conservativekhez „fölcsap­ni“, mert fél, hogy ezek a kormánynak mindenben föltétlenül fognak hódolni) vagy ha a conservati­vekhez eme hattyúdalt intézni nem akarja, hanem őszintén hiszi, hogy azok — valamint azt programm­­jukban is világos szóval kimondották — a kormányt csak addig gyámolitandják ,mig az azon ös­vényen maradand , mellyen most van, s olly kezekben lesz, mellyek arról, hogy a j­elen ösvényen megmaradni fog, kezes­kednek, akkor bocsásson meg nekünk a ns gr, de mi saját halandó s gyarló eszünkkel megfogni nem bírjuk, miért a conservativek vezéreinek egyik szerepét föl nem vállalja.... A zászlónkra irt conservativ czim, itt akadály nem lehet, sőt inkább ösztönnek kell lennie, — mint ezt következő czikkeinkben, reményijük, e­­legendőkép fogjuk igazolni,—és ha van köztünk „selej­tes“ (ezt azonban okos politikai értelemben s nem a salonok s elfogultságok látpontjábó­l mérlegelve) azo­kat mi magunk sem szenvedjük meg sorainkban; s igy a legnagyobb két nehézség, melly a­ns grófot a con­­servativektöl távol tartja, ezek által elhárítva lévén, a politikai pártok vezetését, s tekintőleg a hozzájuk csatlakozás kérdését, nem motivált akarás vagy nem akarás és ízlés dolgának tekinteni, épen a magasb politikai ihlettségü grófnak nem lehet, nem szabad. — Ila még a nemes gróf, — azon szerénységénél fogva, melly minden erkölcsi s szellemi magasságnak olly követésre méltó tulajdona — azt mondaná: én visszavonulok a politika teréről, mert itt vannak a conservativek, kik a kormányt kitűzött haladási üd­vös irányában gyámolítandják. Azoknak ügyes, lel­kes vezetői vannak a nélkül is, nincs reám szükségük... visszavonulhatok!... akkor mi az illy eszmemenetet legalább parányi elménkkel is föl bírnánk fogni, és meghajolnánk, esd­ve kérni a nagyméltóságát, igazí­taná ki túl szerény véleményét, miután mi úgy len­nénk meggyőződve, hogy sem a haladási ügy, sem a conservativ felekezet actjái olly tündöklően soha is nem állhatnak, miszerint a ns gróf általi gyámolitta­­tásuk szükségtelenné vagy épen fölöslegessé válhatnék. De midőn a ns gróf azt mondja: „a kormány üdvöst akar, és annak kivitelében a conservativekre támasz­kodik“, a conservativek szerkezete, személyzete, akarata, lelkü­lete nem rész ugyan, de még sok ja­vítást elfogad, — én tudom , hogy hasznukra lehet­nék , azonban odahagyom őket sorsukra s vissza­vonulok ; — ez annyit tesz, mintha azt mondaná: én a kormánynak s haladás ügyének használhatnék igen is , de mind kettőt maga sorsára hagyom s vissza­vonulok !__Ez — mint mondánk — nem lehet, nem szabad ! . .. Mi meggyőzni a nemes grófot nem tűztük ki föladatunkul; ámbár tisztelve tudjuk, hogy nem tart egy bizonyos megye alispánjával, ki röviden s szárazon ki szokta mondani, hogy „ötét capacitálni nem lehet, — hogy ő nem akar capacitáltatni.“ — Azonban egész­en a conservativ ügy érdekében vé­lünk működni — ez pedig éltünk legszebb, legkie­­légfitőbb föladata — ha elvbarátunk önbizodalmának éltetésére, fölmutatjuk a nemes gróf röpiratában ta­lálkozó sűrü ellenmondásokat; ezt pedig olly vég­ből, miszerint azokat ügyrokonunk előtt egész pon­gyolaságukban föltakarva, hathatósan figyelmeztes­sük őket: miszerint a király s alkotmányos hon legrégibb legpróbáltabb híve, a haza politikai ügyeinek legtapasztaltabb eszélyességű s okosságú bajnoka, a­ki azonban politikai lépéseinél az abstract titkos és rej­télyes szereplésekhez nagy előszeretettel bír—le­hetetlen, hogy a jó ügynek végtére is diadalára szol­gálandó, s egyedül előtte tudva levő, a mi gyarló szemeink előtt azonban homályban fekvő, magasabb motívumok nélkül illy föltünöleg tarthatlan állást vett, és könyvébe illy ellenkező állításokat halmozott lé­gyen. Az okos progresszót s a haza fölvirágzását szivükön hordozó conservativeknek így tehát a nemes gróf ez úttali nyilatkozata fölött csak egy, csak egyetlen egy practicabilis philosophiája lehet, az t. i. most az egyszer megnyugodni abban, hogy ha bár a nemes grófot uj állásában meg nem foghatják is, ezen állásnak még is jónak s hasznosnak kell lenni, mert az a grófnak önkényt választott állása.... Ezen föl­­tétlen bizalom s hit a határ.... Okadatokt meggyőző­dést itt, legalább mi, hiában keresünk!.... TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Aradból. A téli csend zordon magányából elnöki fölszólitás által folyó hó Ildikére rendkívüli köz­gyűlésre hivatván össze megyénk rendet, sajnosan értesülénk azon gyászos csapásról, melly—fenséges főherczeg József felejthetlen nádorunk elhunytával nemzeti létünket olly mélyen sujtá. — Egybegyül­­tülik tehát 'Alőre megyei teremü­nkben, a mellynek kapuin függő fekete gyász, úgy a teremben függő nemesi, most azonban fekete gyász zászlói, a be­menőt a terem halotti csendével a nagy gyásznapra figyelmezteté­­s körülnézve a zsúfolt teremben, mély gyászban, komoly bút jelentő arcczal szemlélők egy­­beseregelve a nagy számú hálaadó honfiakat és íő polgárokat, kiket mélt. főispáni helyettesünk belép­­tével szívhez szóló szavaival üdvözölvén, előterjesz­tő okait, mellyek e rendkívüli közgyűlés tartá­sát sietteték; s elöszámlálva a fenséges magas el­hunytnak a felséges fejedelem, hon és nemzet iránti érdemeit, — fölkérő a rr.ket, hogy meghallgatván a nmlgu m. k. htótanács intézményét, a teendők nagy­ságához képest rendelkezni és tanácskozni méltóztas­­sanak, esdve, hogy e gyásznapot csupán az ezek

Next