Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-02-26 / 444. szám
444- szám-1847. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 0 forint, boríték nélkül házhoz küldve Öt forint ezüst pénzben Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenegyedik év. NEMZETI I.ISAG. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye-Péntek febr. 26-Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előléptetések. Halálozások. — Gróf Széchenyi István és a conservativismus. —Törvényhatósági tudósítások. Aradból (rend. közgy. bold. József nádor halála, István főherczeg kinevezése). Bácsból (rend. közgy. bold. József nádor halála, István főherczeg kinevezése, magán ügyek). — Vegyes újdonságok. —Vidéki hirek.—(Pozsonyból. Hevesmeyei hirkürt.) — Könyvismertetés (Magyarország karainak és rendeinek szavazati joga a közgyűléseken sat. Irta Podhraczky József). Külföld. Spanyolország. N. Britannia. Francziaország. Németalföld. Bajor-, Olaszország. Hirdetések. Gabonaár. Lotteriahozás. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A nmlgy m. kir. helytartótanács számvevő-hivatalában Illés János számjegyző, számvevőtisztnek. — Hulényi János járulnak, számjegyzőnek. — Sebők József és Vancsó János díjas gyakornokok,járulnokokká neveztettek ki; továbbá Szépey Károly és Halmay József díjtalan gyakornokok díjas gyakornokságra érdemesíttettek. A nagy m. kir- udv. kincstár a Felsőbányán megüresült erdőgondnoki állomásra Steyrer József oláhlaposbányai erdőgondnokot, továbbá a verebélyi kir. sóhivatalnál ürességben levő sótárnokságra Mayerhoffer Ignácz ottani ellenőrködő sómázsarmestert; végre a chinováni kir. sóhivatalnál újon rendszeresített mázsálói állomásra Enslin József pozsonyi sópajtnőrt alkalmazta. Filkovics Szilárd a temesvári k. harminczadnál áruvizsgáló, meghatározott. Schedel Alajos, a kegyes tanítórend tagja, és a felsőbb elemiskolai 4dik osztály tanítója, élete 37dik évében, lassú tüdővész következtében, miután a haldoklók szentségeit buzgón felvevő, Pesten folyó hó fokán istenfélően az urban jobb életre szenderült. A terhes pályán tántoríthatlanul fáradozó férfiú, hőn átkarolt mindent, mit az ifjúság czélszerű nevelése kötelességül tesz egy lelkes tanítónak. Tetemei ugyanazon hó fokán díszes gyászmenettel a belvárosi plébánia sírboltjába, tisztelői számos kísérete mellett, közösen fájlalva, tétettek nyugalomra. Édes anyján és fitestvérén kívül, az őszinte keblű férfiúnak társai könyekkel áldoznak. Béke hamvaira... Pest február 25. Gróf Széchenyi István és a conservativismus. .. Tegnapelőtt tiszteltettünk meg egy példányával ama röpiratnak, mellyet legközelebb egy nemes gróf irt, kinek minden lépése s mozdulata, még akkor is midőn nem akarja s tőle szabódik, politikai fontossággal, és a magyar alkotmányos ügyekre epochalis befolyással bir. — És már tegnap, nem is tudnánk megszámítani mennyi szájból hallottuk, conservatively úgy, mint ellenzékiektől, e könyvet bíráltatni. Mi, kik más igen terhes, és rögtön befejezést igénylő munkával lévén elfoglalva, az új tüneményt még ekkor el nem olvashatánk, nyugalmasan hallgattuk a bírálók szavát, kiknek egy része a munkáról magasztalólag, és a nemes szerző ernyedetlen hazafi buzgalma s nagyhasznu s termékeny irodalmi képességeként méltánylólag; más része pedig pártkülönbség nélkül gyanakodólag s meg nem elégedőleg— nyilatkozott..... Voltak, kik a „mixtúrától“ kapott csömörről beszéltek; voltak, kik az apostasia, következetlenség, hiúság s ellenmondás elcsépelt phrasisait hangoztatták; voltak —végre— kiket a munka, egyszerűen, ki nem elégített.... „A politikai bók e sorsától a nő gróf is hasztalan igényelne kivételt“ — gondolánk,— és sietvén befejezni előttünk fekvő dolgozatunkat, ma, négy óra alatti mohón olvasás illán gróf Széchenyi uj elmeszüleményét elnyelénk a nélkül, hogy egészen kielégített — vagy tőle megcsömörlöttünk volna , azt találván, hogy a mit abban sokan anomalus és szerellemnek , sokszor önmagába s a szilárd következetességbe ütközőnek tartanak s még tartani fognak; a nemes grófnak azon sajátszerü politikai helyzetében tartja indokát, mellyen ő az e térrel föllépése első perczétöl máig — legalább szerintünk — önkénytelenül áll, s mellyben eddig minden anomalus szin mellett, az élesebb szem szint annyi súlyt, pezsgő szellemet s magasságot láthatott, mint lát az avatatlan, kisszerű hiúságot, ledér dicsvágyat s különczködő következetlenséget. — És ha saját nézetünket, ezen elmetermékre nézve, a nemes gróf iránti őszinte tiszteletünk s ragaszkodásunk megőrzése mellett, állásunknál fogva kimondanunk szabad is kell is; akkor mi azt legelőször is onnan kezdjük, hogy a nemes grófnak hazája szeretetéről parancsolt magas ihletésű elszántságát s önföláldozó bátorságát magasabb fokig szerettük volna fölemelkedettnek szemlélni........Azon magasabb fokig t. i., honnan megmondotta volna ugyan a tisztelt gróf az ellenzéknek mind azt, mit az könyvében olvashat; de mielőtt a conservativeket szintén repudiálva , a harmadik párt megalkotását pedig czélszerűtlennek s károsnak nyilvánítva, a negyedik alternatívára, a politikai térreli „visszavonulásra“ látná magát szoktatva, terhes és a hazája üdvös foglalkozásai közt időt vett légyen magának, az alkotmányos politikai pártok lényegéről s szükségességéről átalában, különösen pedig a hazai conservativ párt elemei, ezélzása, iránya s nyíltan kimondott keresztül-kasuli függetlensége felöl még bővebben eszmélni. Ha ans gróf ezt teszi vala, akkor, megvagyunk győződve — nem kellene sajonnal hallanunk visszavonulását a politikai térről,mellyen neki mint egyik legpróbáltabb vezérnek, a conservativ tábor hadnépül őszinte ragaszkodással kínálkozik... A nemes gróf személyességéhez a visszavonulás igéjét semmiféle téren nem szoktuk meg hozzágondolni, s azon eszmemenetével, hogy „most, midőn a kormány a haladás zászlóját kitűzte, az ő vezérségére szükség nincs, lehetetlen megbarátkoznunk.... Ezt azért, mert ha a kormány csak egy mérsékleti okos többség segítségével haladhat, a politikailag jogosítottak többsége pedig, sehol ugyan széles e földön, de nálunk még annál kevésbbé állhat kiképzett, önabstrahált ,saját véleményű polgárokból, hanem nagyobb részben ollyanokból, kikre nézve korántsem mindegy, ha a nemes gróf a conservativektől — kikre a kormány, mint a nemes gróf maga is bevallja , támaszkodik — magát elkülönzi, akkor a gróf a közlegények sorába visszavonulván , sőt mi ennél több, szorosan csak fontos hivatalának körében kívánván forogni, és igy a politikai téren még csak „d’Auvergne“ ama első gránátos szerepét sem akarván követni, akkor — mondjuk — a nő grófnak a conservativ táborhoz vagy azon hattyúdalt kelle intéznie, miszerint föltétlenül gyámolítsák mindenben a kormányt (mit azonban a gróf azért nem tehet, mert hiszen főleg épen azon gyanúja miatt nem akar a conservativekhez „fölcsapni“, mert fél, hogy ezek a kormánynak mindenben föltétlenül fognak hódolni) vagy ha a conservativekhez eme hattyúdalt intézni nem akarja, hanem őszintén hiszi, hogy azok — valamint azt programmjukban is világos szóval kimondották — a kormányt csak addig gyámolitandják ,mig az azon ösvényen maradand , mellyen most van, s olly kezekben lesz, mellyek arról, hogy a jelen ösvényen megmaradni fog, kezeskednek, akkor bocsásson meg nekünk a ns gr, de mi saját halandó s gyarló eszünkkel megfogni nem bírjuk, miért a conservativek vezéreinek egyik szerepét föl nem vállalja.... A zászlónkra irt conservativ czim, itt akadály nem lehet, sőt inkább ösztönnek kell lennie, — mint ezt következő czikkeinkben, reményijük, elegendőkép fogjuk igazolni,—és ha van köztünk „selejtes“ (ezt azonban okos politikai értelemben s nem a salonok s elfogultságok látpontjából mérlegelve) azokat mi magunk sem szenvedjük meg sorainkban; s igy a legnagyobb két nehézség, melly ans grófot a conservativektöl távol tartja, ezek által elhárítva lévén, a politikai pártok vezetését, s tekintőleg a hozzájuk csatlakozás kérdését, nem motivált akarás vagy nem akarás és ízlés dolgának tekinteni, épen a magasb politikai ihlettségü grófnak nem lehet, nem szabad. — Ila még a nemes gróf, — azon szerénységénél fogva, melly minden erkölcsi s szellemi magasságnak olly követésre méltó tulajdona — azt mondaná: én visszavonulok a politika teréről, mert itt vannak a conservativek, kik a kormányt kitűzött haladási üdvös irányában gyámolítandják. Azoknak ügyes, lelkes vezetői vannak a nélkül is, nincs reám szükségük... visszavonulhatok!... akkor mi az illy eszmemenetet legalább parányi elménkkel is föl bírnánk fogni, és meghajolnánk, esdve kérni a nagyméltóságát, igazítaná ki túl szerény véleményét, miután mi úgy lennénk meggyőződve, hogy sem a haladási ügy, sem a conservativ felekezet actjái olly tündöklően soha is nem állhatnak, miszerint a ns gróf általi gyámolittatásuk szükségtelenné vagy épen fölöslegessé válhatnék. De midőn a ns gróf azt mondja: „a kormány üdvöst akar, és annak kivitelében a conservativekre támaszkodik“, a conservativek szerkezete, személyzete, akarata, lelkülete nem rész ugyan, de még sok javítást elfogad, — én tudom , hogy hasznukra lehetnék , azonban odahagyom őket sorsukra s visszavonulok ; — ez annyit tesz, mintha azt mondaná: én a kormánynak s haladás ügyének használhatnék igen is , de mind kettőt maga sorsára hagyom s visszavonulok !__Ez — mint mondánk — nem lehet, nem szabad ! . .. Mi meggyőzni a nemes grófot nem tűztük ki föladatunkul; ámbár tisztelve tudjuk, hogy nem tart egy bizonyos megye alispánjával, ki röviden s szárazon ki szokta mondani, hogy „ötét capacitálni nem lehet, — hogy ő nem akar capacitáltatni.“ — Azonban egészen a conservativ ügy érdekében vélünk működni — ez pedig éltünk legszebb, legkielégfitőbb föladata — ha elvbarátunk önbizodalmának éltetésére, fölmutatjuk a nemes gróf röpiratában találkozó sűrü ellenmondásokat; ezt pedig olly végből, miszerint azokat ügyrokonunk előtt egész pongyolaságukban föltakarva, hathatósan figyelmeztessük őket: miszerint a király s alkotmányos hon legrégibb legpróbáltabb híve, a haza politikai ügyeinek legtapasztaltabb eszélyességű s okosságú bajnoka, aki azonban politikai lépéseinél az abstract titkos és rejtélyes szereplésekhez nagy előszeretettel bír—lehetetlen, hogy a jó ügynek végtére is diadalára szolgálandó, s egyedül előtte tudva levő, a mi gyarló szemeink előtt azonban homályban fekvő, magasabb motívumok nélkül illy föltünöleg tarthatlan állást vett, és könyvébe illy ellenkező állításokat halmozott légyen. Az okos progresszót s a haza fölvirágzását szivükön hordozó conservativeknek így tehát a nemes gróf ez úttali nyilatkozata fölött csak egy, csak egyetlen egy practicabilis philosophiája lehet, az t. i. most az egyszer megnyugodni abban, hogy ha bár a nemes grófot uj állásában meg nem foghatják is, ezen állásnak még is jónak s hasznosnak kell lenni, mert az a grófnak önkényt választott állása.... Ezen föltétlen bizalom s hit a határ.... Okadatokt meggyőződést itt, legalább mi, hiában keresünk!.... TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Aradból. A téli csend zordon magányából elnöki fölszólitás által folyó hó Ildikére rendkívüli közgyűlésre hivatván össze megyénk rendet, sajnosan értesülénk azon gyászos csapásról, melly—fenséges főherczeg József felejthetlen nádorunk elhunytával nemzeti létünket olly mélyen sujtá. — Egybegyültülik tehát 'Alőre megyei teremünkben, a mellynek kapuin függő fekete gyász, úgy a teremben függő nemesi, most azonban fekete gyász zászlói, a bemenőt a terem halotti csendével a nagy gyásznapra figyelmeztetés körülnézve a zsúfolt teremben, mély gyászban, komoly bút jelentő arcczal szemlélők egybeseregelve a nagy számú hálaadó honfiakat és íő polgárokat, kiket mélt. főispáni helyettesünk beléptével szívhez szóló szavaival üdvözölvén, előterjesztő okait, mellyek e rendkívüli közgyűlés tartását sietteték; s elöszámlálva a fenséges magas elhunytnak a felséges fejedelem, hon és nemzet iránti érdemeit, — fölkérő a rr.ket, hogy meghallgatván a nmlgu m. k. htótanács intézményét, a teendők nagyságához képest rendelkezni és tanácskozni méltóztassanak, esdve, hogy e gyásznapot csupán az ezek