Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-03-26 / 460. szám

460­ szám. 1847. Előfizetési díj félévre postái) és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve Öt forint ezüst pénzben­ Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb sorért apró hetükkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenegyedik év. NEMZETEI USAI Alapn­á KULTSÁR ISTVÁN táblaimé, kiadja Özvegye, Péntek márt­ 26-Előfizethetni minden cs­ kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­lendőnk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Előléptetés. Mi a conser­­vativismus? (Vége). — Törvényhatósági tudósítások. Gömörből (közgy. nádorválasztás, gyászmise bold, nádor ő fenségéért). Marmarosból (rend ,közgy. bold, nádor halála, István főherczeg kinevezése) — Észrevételek az alakulásban levő magyar jó-könyv-kiadó társulat üdvözletére. — Vegyes újdonságok. — Ausztria. Külföld. Portugália. N. Britannia. Franczia­, Görög-, Törökország. Éjszakamerikai egyesült statusok. Hirdetések. Gabonaár. Statuspapirosok és részvények árkelete. Dunavízállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A nmlgy m. kir. udv. kincstár Lendtner József szvini­­czai­­ útlevél vizsgálót c­ orsovai k. harminczad-fölü­gvelőü­l alkalmazó. Pest, mártiu­s 25. Mi a conservativisitius ? *) (Vége.) Emlékeztetünk már valahol, mi kényelmes, min­denfelé hajtogatható dologgá vált a politikai életben e szó: „elv“. Egyiránt kínálkozik ez kérszolgául minden viszonynak , minden szenvedelemnek, min­den helyzetnek.......Nincs kényelmesebb állás, mint föllépni valamelly néptribunnak a szószékre, s vil­lanyos ötlettel dörögni le onnan a legbetegebb agyban fogamzott képtelen terveket,­­ ha mellette elég ü­­gyességgel bir: minden tételeinek, minden állításainak végtámokául a haza közjavát, az emberiség közü­gyét, a hon közvirágzását idézni föl. Mindenki tudja, hogy ez mind csak koholmány és szédítő visz­­szaélés az emberiség s honszeretetnek szentséges kincseivel. Mindenki tudja , hogy ezen szereplés nem az ily ember találmánya. És tudja , hogy ennél vi­lág kezdetétől jelenig nem mondott egyebet akár az egyes, akár sokasági despotia soha is, és mégis bizonyos lelkesülés ragadja meg illykor a nagy számot, s a pillanat heve nem kedvező annak vizs­gálatára , mennyiben legyen a fölhozott terv vagy állítás viszonyban a haza java s boldogságával, mel­lyel indokoltatik. Ez elég szomorú dolog hogy így van , de ki tagadhatja még­is , hogy valóban így van. Ez egész­en a nyilvános élet valóságából me­rített iránykép. Ne kétkedjünk fölötte. És csakugyan : szakasztottan ez után azonitatott a conservativismus, a tespedés, a maradás eszméjével. Ezt még annál nagyobb kényelemmel, mert a szónak grammatikai értelme a vigyázatlant ezen eszmék felé szédíti. — „A hon java progressiót, reformot kíván. A conservativek a maradás a stagnatio emberei. Es­küdt ellenei a javításoknak. Veszedelmesek.“ —­lm­e lapidaris stylben áll írva a nagy igazság, a nagy lo­gikai lelemény, sima s csillogó betűkkel, azon­ban még is csak olly táblákra, mellyeknek érez tulaj­dont egyedül a ráfogás és a rágalom hazudott. Ez az oppositio rész tréfája s nem egyéb ! Nyolczadik világ csodája, hogy az illy badarság foghat az embereken. S még is találkoznak a lelkesek között is, kik csak ösztönszerüen érezvén, de meggondolni nem szeret­vén azt: váljon a politikának, melly régióját tölti be, tulajdonképen azon állapot, mellyre a conser­­vativismus europailag alkalm­aztatik; elámulnak s azt mondják, hogy ők nem akarnak conservativek lenni; mert a conservativek a fönállónak ennyi vagy aman­­nyi részét conserválni akarják, holott ennek csak cse­kély részét kellene conserválni!!! — Pedig higy­­yétek uraim ! ez épen annyi, mintha valaki monda­ná : én nem akarok conservativ lenni, mert a con­servativek a stabilitást fő kormányelvnek tartván— olly institutiokat akarnak alkotni, mellyek conser­vabilisek, és mellyek olly természetűek, hogy az erő­szakos succussiokat s politikai conflagratiokat — a mennyire csak emberileg lehet — kizárják; és mert a conservativek nem akarnak olly institutiokat, mel­­lyek a rendezett statusállapotban szerzett és most élő jogokat és birtokot megtámadván — erőszakos spoliatiokat szülhetnének. Ezek, és az ezekhez hasonló aberratiók érlelte­­tik bennünk azon meggyőződést mindinkább, hogy po­litikában az elveknek szükségkép­p elkerülhetetlenül elveket, sőt a fonákságoknak is okszerűségeket kell ellene szegezni. Nem ugyan az ellenfél megtérítésére, hanem a mieink megnyugtatására. Azon hamis antisociális elveknek, mellyek a népfölségről, az aristokratiáról és a hatalom ter­mészetéről forgalomban vannak, szinte elveket, a józan értelemben vett szabadság, egyenlőség s ha­talom elveit kell ellenük szegezni, mondá Guizot, máskint a tévedés a puszta negatív és elvek iránti antipathiáktól csak még nagyobb hitelt s erőt kölcsö­­nözend. Lehetetlen, hogy a nemzetek szívesen ne adnák cserébe a népfölségéért a jogfölséget; az a­­ristokratia gyűlöletéért az egyenlőségen épülő szel­lemi, földbirtoki és születési független aristokratiát; a hatalom szolgaságáért a tehetős és a jót terem­teni képes felsősének uralkodását. Azonban, ha ti a józan tanokat rendszerbe foglalni tovább is el­mulasztjátok és azok fölött társaitokat meggyőzni nem fogjátok; ha ti jelesül, észszerűleg s­oka­dal fi­sán nem legitimáljátok conservativ czimeteket azon rágalom irányában, hogy az csak csökönyös mara­dási egoismus, és igy: csc'.i másik szélsősége ama egoismusnak , melly a mindent elnyerés akarásában fekszik ; akkor politikai elleneiteknek mindig csak az kínálkozik, miszerint válasszanak ön s a ti hibáitok, ön s a ti egoismustok között. Az illy vásárnál pe­dig igen természetes, hogy kiki jobban szereti ön­szabásu hibáit s önzéseit, mint szereti a máséit__ így a józan két oldalról okoskodólag abstrahált al­kotmányos politikai tan soha lábra nem kaphat, így a jövő nemzedékeket politikailag képezni s nevelni lehetetlen. Igen­is, a conservativek azon értelemben, mint a­hogyan a magyar ellenzék rágalmai s ráfogásai által gyanusítatnak, valóban és szigorúan azok közé tar­toznának, kik megfosztani akarják örökségétől a jö­vendőt azon ürügy alatt, hogy a jelent védik... Azon­ban az egyenlőség szeretete az emelkedés szükségén alapul ugyan, természetünk ezen leghatalmasabb szük­ségén, melly egyedüli forrásául szolgál minden tevé­kenységünknek. De ne feledjétek, hogy ez a minden­napi présai élet szabálya minden tettünkben s léptünkben; egy törekvés előre, a nélkül,hogy az a politikai élet vilá­gába és illy értelemben benyúlnék s annak szükséges alkatrészeit tenné. Ez a küzdelme az életnek az élet­ért , midőn az egyik megtartani, a másik nyerni akar. Ezt a politikai tanok s pártok,cziment illy értelemben használni, csak összekeverése minden józan , tiszta s okos fogalomnak ; mert — illy értelemben — nincs ember a földön, ki nem lenne löntartó is, nyerni tö­rekvő is egyszersmind. És illy értelemben a contra­­distinctio­—a haladó s föntartó közt — már annálfogva is fonák s nyomorult, mert nem létezik s nem létezhe­tik ember a földön, ki átalánosan mindent föntartani akarhatna a nélkül, hogy valamit helyzetére nézve nyerni is ne kívánna, vagy is, hogy igy épen an­nak , kitől nyereményét reményű, állását változtatni nem akarná. Ez egy absurd észlelés, egy gyerme­­kies hazugság a rendezett status és a társulat politi­kai szempontbóli tökéletesbitésének s előrehaladásá­nak ügye ellen, egy észlelés, melly az embereket bű­nösen csak­ két felé osztályozza, t. i. egy részről pré­da vad állatokra, más részről pedig csúfos, gaz fu­karokra. Ha ezen osztályozás az életé, a valóságé volna, és csakugyan tréfán kívül az egy rész a je­len állapotot mindenben tökéletesen föntartaná, a másik pedig minden állapotot szint illy tökéletesen fölforgatni akarhatna, akkor ebből lehetetlen volna másnak, mint az embert nem közli átalános háború­nak s végnélküli kiirtásnak , vagy a legabsolutabb stagnationak bekövetkezni, a mint t. i. vagy az e­­gyik, vagy a másik résznél volna e két felekezet, kö­zös az erő­­s győzelem; — és még is akár az egyik, akár a másik felekezetnek győzelme , a fönlevő álla­potot csak egy napig sem volna képes változatlanul föntartani__ Ez olly ábránd, mint amiilyen ábránd a communismus és a lex agraria— Mind a három egyiránt ütköznék az emberiség örök rendelte­tésébe. Ez megfoghatlan a jelenben. Jövője nem lehet. Azok tehát, kik a politikai pártokat olly számot­­kérő kérdéssel osztályozzák, modanák meg: mit kí­vánnak föntartani s mit lerontani?__Azok — mond­juk — grammatikai politikusok, kik a hamis térre ját­szott szóban keresik a dolgokat, nem az életben. Az illy politikusok— minden tréfán kívül — ki akar­nák vetkőztetni a politikával foglalkozó embert a mindennapi ember természetéből, és azt merik állí­tani, hogy az erkölcs és jogérzet, a gyengeség s oktalanság által nyomatva, nála egyátalában hallgat­nak. Ezek azt akarják elhitetni, hogy azon egois­mus, melly a közönséges magán életben nem bírja tönkre tenni az emberiséget, mivel a nemesi­ érzet küzd ellene, a politikai ügyekben s a politikai, élet­ben malmosabban,átkosabban, hajth­alkanabban nyilvá­nul__ Ez nem igaz!! — A practices külföldön nem jutott senkinek eszébe ama gyermekiességek kisszerű­ségére leszállni,misze­rint a conservativ szót— mellyel azok, kik azt fölvették, a progressio s a reform ideájához kötötték,­—abstract grammatikai értelembe vegyék, és annak, jelentőségét ferdítvén, a tespedés eszméjére vonják. Nem jutott pél­dául Angolhonban senkinek eszébe Peel pártját, mel­lyel a szabad kereskedést — s tehát épen a legp­ro­­gressivebb , legliberálisabb, legreformálóbb intézke­dést a földön—keresztülvitte, és melly magát conser­­vativnek czimezte,tespedő pártnak nevezni; nem ennek Guizot pártját, melly hetedik éve, hogy kormányon ül, és melly magát nyíltan s világos szavakkal con­servativ pártnak hívja. — Nem jutott eszébe Belgi­umban illyennek elkeresztelni N­otbh­omb partját,melly , magát szinte conservativnek valló. Ezen szegény di­csőség csak Magyarország és a nyomorult Sveicz­ stílusbölcseinek jutott. Csak itt használtatnak hazu­gul a szavak hamis elferdítései a dolgok iránti­­fo­­galmak tévesztésére. Szegénynél szegényebb szűk­, keblüség ... Lealacsonyitása a magyar vérnek, hogy mindenfelől szóval lehet ámítani.... Pártütés a nem­zet okossága, alkotmányos képessége ellen !.......... A conservativismust az institutiók specialitásai , csökönyös s csontosult föntartásának értelmében ven­ni bűn. Nem! az institutiók specialitásai nem lehet­nek a földön stereotyp'da, nem lehetnek kivéve.a világ és a teremtés azon rotularis és örökös, tör- . vénye alul, melly az emberiség előrehaladását,, és , az egyesek sorsjavitását tűzte ki föladatul. Nem.: a haladás, a sökélyesbülés kerekei rémületesen elgá­­zolandják azt, ki megakasztásukra szentségtelen ke­zeket mer emelni. Itt azonban a vég­különbség min­dig az , hogy az institutióknak csak azon specialitásai képezhetik az előrehaladást s a javításokat altatás nélkül és valóságosan, mellyek nem olly természetü­­ek, hogy megalkotásuk által az egész alkotmányos épület conservabilitását és stabilitását veszélyeztetnék. Mihelyt az alkotmányos közjogi esziét s állo­mány bár­melly speciális institutiók által is olly gyenge lábra állittatik, miszerint a békés utáni,­ vagy­is: az alkotmányos részleteknek az élet fejlő­déséből és súrlódásaiból eredő, és szükségessé lett fokonkinti javítása — az által válik problematicussá, hogy a furtagyuak s önzők azt­— az agitatio és szé­­dilés mesterséges fegyvereihez nyúlva, a fokonkinti­­ség phasisainak átugrásával s a vélemények s meg­győződések megrontásával banyai­ homlok — meg­rohanhatják, és véres barázdák nyomán letörvén az *) Saronnal kelle megszakasztanunk változó egészségünkre fogva bevégzését e czikkünknek, melly iránt conser­vativ ügyrokonunk minél jóakaróbb figyelmét vagyunk bát­rak kikérni. A politika terén nem elég azt mintegy ösz­tönszerűen tudnunk, hogy nekünk van igazunk, s nem a minket gyanúsító s rágalmazó ellenfélnek, hanem szükség észszerűleg okadatolnunk, a miérthogy épen nekünk van igazunk s nem elleneinknek. Csak az észszerűleg okadatolt igazság lehet ama raark­ális törvény, mellyre a jövőnek előrelátása s kiszámítása fektethető!...

Next