Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-07-15 / 521. szám
TARTALOM. Magyarország és Erdély. Irodalmunk és könyvárusaink.— Törvényhatósági tudósítások. Fehérből (közgyűlés). — Erdélyi országgyűlés. (68. országos ülés Vége.) — Tiszaszabályozási ügy (nádori bíróság ülései.) — A biztosító intézetek értelmezése és az álladalomra befolyása. HKülföld. Portugália Spanyolország. N.Britannia. Francziaország. Hirdetések. Gabonaár. Lodteriahozás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Irodalmunk és könyvárusaink. Igen csöndesen haladunk előre irodalmunk fejlődése tekintetében. Néha az olvasót halljuk panaszkodni, néha az írót, a könyvárust pedig mindenkor. Az olvasó, értjük t. i. a műveit lelkű s értelmű olvasót, azt mondja panaszkodván, hogy magyar könyveket nem vehet, mert ízlése külföldi irodalom remekművei által sokkal inkább elkényeztetve van, semhogy a magyar irodalom termékeiben gyönyörűségét találná; s ha van is egy két magyar iró, kit örömmel olvas, az olly kevés s egyszersmind olly lassan termő, hogy évenkinti elmeszüleményeik átolvasására néhány nap elegendő. S mit tegyen az év többi idejével? Külföldi irodalom után jár, mellyel minél inkább olvas, annál inkább elmegy kedve a magyartól. S az olvasónak némi részben igaza van. Azt az egyet azonban el nem mulaszthatjuk megjegyezni, hogy ha az ő példája szerint cselekedtek volna évtizedek vagy századok előtt a ma dicsőített külföldi olvasóközönségek, s nem lettek volna elég buzgók, irodalmuk fejlődését pártfogásuk által előmozdítani, most az illyetén magyar olvasónak épen nem volna semmi olvasni valója... Az író szinte panaszkodik. Azt mondja, nincs közönség, melly a magyar könyveket olvasná, nincs könyvárus, ki kiadásukra vállalkoznék, pedig a jeles dmetermékekkel, vagy legalább olyanokkal, mik az olvasást minden esetre megérdemelnék, tudná őket megajándékozni, s meg van győződve, hogy az eredeti magyar művek olvasása a magyarországi olvasó közönségnek annál inkább hasznára s épülésére válnék, mivel hogy ugyanazon nép életét, szokásait, erkölcsét, s minden néven nevezendő viszonyait rajzolja eléje, ugyanazon nép nyelvén szól, mellyet az olvasónak minden irányban ismerni s egyszersmind megszeretni, nem csak kötelessége, de érdekében is fekszik. S az írónak alkalmasint még igazabbja lesz... Panaszkodik a könyvárus is, leginkább panaszkodik, és pedig mind az olvasó közönség mind az írók ellen. Amaz neki nagyon műveletlen, melly akármivel foglalkozik inkább, mint könyvek forgatásával. Elmondja, hogy ha kereskedését külföldi irodalmi termékekből nyert rabatok nem emelnék, a magyarból boltját sem fizetné ki, mert húsz német könyvet elad addig, míg túltehet egyetlen magyaron. .. Az írók ellen szintolly nagyok kifogásai, mert egy sem ír párisi rejtelmeket, örök zsidót, Monte- Christoi grófot stb... És aztán milly nyomorúság az élet a vidéken! mond tovább a pesti könyvárus; tizedik huszadik népesebb helységbe sem szállíthat könyveiből, de még városba sem mindnyájába. S ahová szállít is , könyveit sok helyen mintha rutriára tenné, vagy látja valaha vagy soha... mert a közlekedési utak szörnyű mód gonoszak, a könyvkötők és fűszerárusok (nem egy vidéki népes városban a könyvkereskedés egyetlen kezelői) sokkal inkább törődnek, kalendáriumok és heringek , rózsáskertek és mazsola eladásával, mint a hozzájuk szállítmányozott könyvekkel. Mellőzvén mostanra az írók és olvasók panaszait, nézzük közelebbről a könyvárus urakat. Irodalmunk terjesztése szép részben az ő kezükben van, s a könyvkelendőség eszközlése által az irodalomnak benső fejlődését is elősegíthetik közvetve, mert — miután, könyvárusi szempontból, az irodalmat is csak mint iparágat lehet és kell tekintenünk igen természetes , hogy több , eszesebb és szorgalmasabb művelője támad olly iparágnak, mellynek terményei, számolhatván be kelendőségre, bőven jövedelmeznek. Megengedvén, hogy van némi panaszra okuk a magyar könyvárusoknak, engedjék meg önt is, hogy egyenesen kimondjuk, miszerint a magyar könyvészeti iparüzlet tekintetében sokkal jobban menne minden , ha könyvárusainkban két dolog megvolna, ami nincsen; t. i. magyar szellem, és irodalmi állásunk ismerete. A magyarországi könyvkereskedés leginkább a fővárosi könyvárusok által képviseltetik, ők a külföld elsőkezű bizományosai, s köztök vannak a legtöbb kiadók és megbízottak a magyar munkákra nézve is . .. Említsük-e, hogy a tisztelt urak, kik tényezőkül vannak meghíva a magyar értelmiség fejlesztésére, csak elvétve tudatolt magyarul? hogy boltjaikban alig kap a becsületes magyar ember segédet, kihoz szavait megértetés reményével intézhesse? s hogy könyveiket, számadásaikat idegen nyelven vezetik, sőt magyar vevőikhez magyar munkák felöl mindenkor német árjegyzékeket küldözgetnek ? Budapest könyvárusaiban a legnagyobb hiba, mellyel mind saját érdeküknek ártanak, mind a magyar irodalom fejlesztésére nézve nem teljesítik azt, amit teljesítni hivatásuk és kötelességük volna, az, hogy ők — így mutatja minden lépésök — nem e haza polgáraiul látszanak magukat tekinteni, hanem tagjaiul egy külföldi nemzetnek, mellyöl hozzánk küldve vannak, hogy fölpakolván egy nagy csomót könyveikből, közlünk eladogassák. Ők tetőtül talpig, (alig van kivétel), német könyvárusok, kik a magyar könyvkereskedést csak mellékes nyereségnek tekintik, mint midőn a szatócs egyszersmind lotteria-jegyeket is oszt, hogy jövedelme szaporodjék. Pedig mindaddig, míg a magyar könyvárusok e részben kötelességeiket teljesen meg nem értik, míg önérdekeiket át nem látják, megértvén, hogy magas fokra fejlődve lévén egyszer a magyar irodalom , a magyar könyvárus bizonyosan nagyobb jövedelmeket nyerene azon könyvekből, mellyeket magyar íróktól adott ki vagy kapott bizományul, mint az összes külföldi irodalmi termények után, mindaddig, mondjuk, panaszkodhatnak ugyan a könyvárusok a közönség ellen; panaszuk süker nélküli leszen. Megtörtént már pesti könyvárusnál, hogy a venni szándékozó bemenvén boltjába, ott munkát kért, mellyet ő maga a könyvárus adott ki, s mellyet kevés nappal előbb hirdetett a lapokban; s a segédek által válaszul adatott, hogy a kért munkát nem ismerik !... Megtörtént az is, hogy egy író bizományba adott egyik könyvárusnak munkáiból, s midőn év múlva számolásra szólitált fel, a könyvárus mit sem tudott az egész dologról, s csak hoszas kutatás után került elő az átadatott munkák csomaga, melly az átadás első napjától fogva, bekötve ugyanazon papírokba s kötetekkel, mellyekkel a szerző kézbesité, fölbontatlanul hevert a könyvárus raktárában___Illy kezelés mellett könnyű megfognunk, hogy a munkából egy példány sem kelt el; de könnyű egyszersmind átlátnunk, milly vétkesen csekély figyelemmel viseltetik a magyar könyvárus a magyar irodalom iránt. Újabb években nagyobb vállalkozási szellem mutatkozik könyvárusainknál. Ez részint azt tanúsítja, hogy a tisztelt urak felnyitván szemeiket, maguk körül tekintenek, s mint kereskedőnek kötelessége, nem mulasztják el megragadni az üzlet jól jövedelmező ágát, mert tagadhatlannak hisszük, hogy az eszéllyel és bátorsággal vitt kiadások bizonyosan jobban dagasztják az erszényt, mint a másod vagy harmad rendű bizományosság, részint pedig azt, hogy honunkban is egyre jobban terjedvén az olvasásvágy , a kiadott könyvek nagyobb keretre számolhatnak. Ita azonban ezen, a könyvárusoknál ébredező, vállalkozási szellem irányát tekintjük, furcsa tapasztalatokra kell bukkannunk, mellyek bőven tanúsítják , hogy irodalmunk állását távalról sem ismerik, s így saját teendőik iránt nincsenek tisztában. Eleget találunk ugyanis, az újabban vállalkozó könyvárusok által kiadott munkák közt, mellyek becse olly alacsony fokon áll, hogy kiadásukra pénzt vesztegetni kár vala, s mellyek néha nem is hozzák be a rájuk fordított költségeket; míg más részről hallánk hírét olly munkáknak is, mellyek szerzői alig, vagy csak igen nehezen, találtak kiadót. Az első rendűek közöl csak azért sem nevezünk meg egyet sem, mert nem egyes munkákról, hanem könyvkereskedésünk állásáról szólunk, s végre is, ha — minden reményünk ellenére — olly mohó az olvasásvágy, hogy még a legsilányabb férelmű is talál olvasóra, ezen, az irodalom terjedése érdekében, csak örülhetünk. Az utóbbiak közöl azonban meg kell egyet említenünk. Kevés hónapja, mióta Garay Jánostól ,Az Árpádok czímü történeti balladák és mondák megjelentek. A köztiszteletben álló költő e jeles művét nyilván ismeri az olvasó, s tudja hírlapok útján, hogy a költeményfüzér, alig egy hétre megjelenése után elkapkodtatott, s egy második kiadásróli gondoskodás lett szükségessé. E második kiadásra már darab idő előtt két könyvárus is vetekedve ajánlkozott a költőnek, ami — mellesleg mondva — mégis legalább arról tesz örvendetes tanúságot, hogy könyvárusaink nem egészen és nem mindig mozgékonytalanok ott, hol valamemelly vállalatból a hasznot bizonyosan kiszámolhatják__ Azonban nézzük ,Az Árpádok első megjelenését. Anélkül, hogy gyöngédtelenséget követnénk el a tisztelt költő iránt, megmondhatjuk, — hisz művének igen rövid idő már megszerző az érdemlelt becset, még a könyárusok előtt is — hogy az első kiadásra nem akadt vállalkozó, s azt a költőnek saját kezére kellett rendeznie. Nem akarunk más nemű példákat fölhozni. Ez maga elegendő tanúságul szolgál arra, hogy könyvárusaink mind irodalmunk állását átalában, mind különösen íróinkat és a közönség ízlését,igen kevéssé ismerik.Mert ha ismernék, fölötte könnyen kiszámolhatták volna, hogy olly köztiszteletben álló költőnek, mint Garay J., egy uj, nagyszerű s históriai alapon nyugvó műve, már csak azon okoknál fogva is számolhat köz részvétre, mert épen a ballada azon nem, mellyben Garay J. legerősebbnek mutatkozott mindenkor, s mert a magyar olvasó közönség, főleg ujabb időkben, eléggé megmutatta, hogy költeményfüzéreket is örömest megvásárol, csak a munka érdemes legyen pártfogására. Kissé több magyar szellem tehát, s kissé bővebb megismerkedés irodalmunk állásával s a magyar olvasó közönség igényeivel, e kettő az, mi a magyar könyvárusnak leginkább szükséges, s mit ha ők sajátukká tennének , mind önérdekeiket nagyobb mértékben mozditnák elő, mind irodalmunk terjesztésére sokkal sikeresben járulhatnának.... De mikép lehessen őket e részben mozgékonyságra bírni, ez igen bajos kérdés, ha csak magától nem mozdul bennök a jó lélek. — Emlegetik a lapok már darab idő óta, hogy egy könyvkiadó társulat volna, fővárosunkban vagy hol, keletkezésben. Mi ugyan semmi sikerét nem reméljük annak, sem magára a társulatra sem általán irodalmunkra, ha az illy társulat abban látná czélját, hogy a kiadás teréről a könyvárusokat minél inkább leszorítsa, mert a könyvkereskedelem rendes csatornái a könyvárusok s e kivülök más utakat az illy nemű forgalom megszilárdítására csak a legnagyobb erötetéssel lehetne nyitni s szint olly nagy, és szilárd kitartást igénylő, fáradsággal föntartani. Ha azonban az illy társulat, ha t. i. vérvesztő pártoskodásaink mellett csakugyan létre jöne, czelul tüzendi, irodalmunk emelését és terjesztő Negyvenkettedik év. 521. szám 1847. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 fríj postán hetenkint kétszer küldve 6 frt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt é . ezüst kr. számittatik. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Csütörtök jul. 15 Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán írott cimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk.