Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)

1847-07-15 / 521. szám

TARTALOM. Magyarország és Erdély. Irodalmunk és könyv­árusaink.— Törvényhatósági tudósítások. Fehérből (közgyűlés). — Erdélyi ország­gyűlés. (68. országos ülés Vége.) — Tiszaszabályozási ügy (nádori bíróság ülé­sei.) — A biztosító intézetek értelmezése és az álladalomra be­folyása. HKülföld. Portugália Spanyolország. N.Britannia. Fran­­cziaország. Hirdetések. Gabonaár. Lodteriahozás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Irodalmunk és könyvárusaink. Igen csönde­sen haladunk előre irodalmunk fejlődése tekinteté­ben. Néha az olvasót halljuk panaszkodni, néha az írót,­­ a könyvárust pedig mindenkor. Az olvasó, értjük t. i. a műveit lelkű s értel­mű olvasót, azt mondja panaszkodván, hogy ma­gyar könyveket nem vehet, mert ízlése külföldi iro­dalom remek­művei által sokkal inkább elkényeztet­ve van, semhogy a magyar irodalom termékeiben gyönyörűségét találná; s ha van is egy két magyar iró, kit örömmel olvas, az olly kevés s egyszersmind olly lassan termő, hogy évenkinti elmeszüleményeik átolvasására néhány nap elegendő. S mit tegyen az év többi idejével? Külföldi irodalom után jár, mel­lyel minél inkább olvas, annál inkább elmegy kedve a magyartól. S az olvasónak némi részben igaza van. Azt az egyet azonban el nem mulaszthatjuk megjegyezni, hogy ha az ő példája szerint cselekedtek volna év­tizedek vagy századok előtt a ma dicsőített külföldi olvasó­közönségek, s nem lettek volna elég buzgók, irodalmuk fejlődését pártfogásuk által előmozdítani, most az illyetén magyar olvasónak épen nem volna semmi olvasni valója... Az író szinte panaszkodik. Azt mondja, nincs közönség, melly a magyar könyveket olvasná, nincs könyvárus, ki kiadásukra vállalkoznék, pedig a jeles dmetermékekkel, vagy legalább o­lyanokkal, mik az olvasást minden esetre megérdemelnék, tudná őket megajándékozni, s meg van győződve, hogy az e­­redeti magyar művek olvasása a magyarországi ol­vasó közönségnek annál inkább hasznára s épülésé­re válnék, mivel hogy ugyanazon nép életét, szo­kásait, erkölcsét, s minden néven nevezendő viszo­nyait rajzolja eléje, ugyanazon nép nyelvén szól, mellyet az olvasónak minden irányban ismerni s egy­szersmind megszeretni, nem csak kötelessége, de ér­dekében is fekszik. S az írónak alkalmasint még igazabbja lesz... Panaszkodik a könyvárus is, leginkább panasz­kodik, és pedig mind az olvasó közönség mind az í­­rók ellen. Amaz neki nagyon műveletlen, melly a­­kármivel foglalkozik inkább, mint könyvek forgatá­sával. Elmondja, hogy ha kereskedését külföldi iro­dalmi termékekből nyert rabatok nem emelnék, a magyarból boltját sem fizetné ki, mert húsz német könyvet elad addig, míg túltehet egyetlen magya­ron. .. Az írók ellen szintolly nagyok kifogásai, mert egy sem ír párisi rejtelmeket, örök zsidót, Monte- Christoi grófot stb... És aztán milly nyomorúság az élet a vidéken! mond tovább a pesti könyvárus; tizedik huszadik népesebb helységbe sem szállíthat könyveiből, de még városba sem mindnyájába. S a­hová szállít is , könyveit sok helyen mintha rutriára tenné, vagy látja valaha vagy soha... mert a közlekedési utak szörnyű mód gonoszak, a könyv­kötők és fűszerárusok (nem egy vidéki népes vá­rosban a könyvkereskedés egyetlen kezelői) sokkal inkább törődnek, kalendáriumok és­ heringek , ró­zsáskertek és mazsola eladásával, mint a hozzájuk szállítmányozott könyvekkel. Mellőzvén mostanra az írók és olvasók pana­szait, nézzük közelebbről a könyvárus urakat. Iro­dalmunk terjesztése szép részben az ő kezükben van, s a könyvkelendőség eszközlése által az irodalomnak benső fejlődését is elősegíthetik közvetve, mert — miután, könyvárusi szempontból, az irodalmat is csak mint iparágat lehet és kell tekintenünk igen természetes , hogy több , eszesebb és szorgalmasabb művelője támad olly iparágnak, mellynek terményei, számolhatván be kelendőségre, bőven jövedelmez­nek. Megengedvén, hogy van némi panaszra okuk a magyar könyvárusoknak, engedjék meg önt is, hogy egyenesen kimondjuk, miszerint a magyar könyvészeti iparüzlet tekintetében sokkal jobban men­ne minden , ha könyvárusainkban két dolog megvol­na, a­mi nincsen; t. i. magyar szellem, és irodalmi állásunk ismerete. A magyarországi könyvkereskedés leginkább a fővárosi könyvárusok által képviseltetik, ők­ a kül­föld elsők­ezű bizományosai, s köztök vannak a leg­több kiadók és megbízottak a magyar munkákra néz­ve is . .. Említsük-e, hogy a tisztelt urak, kik ténye­zőkül vannak meghíva a magyar értelmiség fejlesz­tésére, csak elvétve tudatolt magyarul? hogy bolt­jaikban alig kap a becsületes magyar ember segédet, kihoz szavait megértetés reményével intézhesse? s hogy könyveiket, számadásaikat idegen nyelven ve­zetik, sőt magyar vevőikhez magyar munkák felöl mindenkor német árjegyzékeket küldözgetnek ? Budapest könyvárusaiban a legnagyobb hiba, mellyel mind saját érdeküknek ártanak, mind a ma­gyar irodalom fejlesztésére nézve nem teljesítik azt, a­mit teljesítni hivatásuk és kötelességük volna, az, hogy ők — így mutatja minden lépésök — nem e haza polgáraiul látszanak magukat tekinteni, hanem tagjaiul egy külföldi nemzetnek, melly­öl hozzánk küldve vannak, hogy fölpakolván egy nagy csomót könyveikből, közlünk eladogassák. Ők tető­tül talpig, (alig van kivétel), német könyvárusok, kik a magyar könyvkereskedést csak mellékes nye­reségnek tekintik, mint midőn a szatócs egyszers­mind lotteria-jegyeket is oszt, hogy jövedelme szaporodjék. Pedig mind­addig, míg a magyar könyvárusok e részben kötelességeiket teljesen meg nem értik, míg önérdekeiket át nem látják, meg­értvén, hogy magas fokra fejlődve lévén egyszer a magyar irodalom , a magyar könyvárus bizonyosan nagyobb jövedelmeket nyerene azon könyvekből, mellyeket magyar íróktól adott ki vagy kapott bi­­zományul, mint az összes külföldi irodalmi termények után, mindaddig, mondjuk, panaszkodhatnak ugyan a könyvárusok a közönség ellen; panaszuk süker nélküli leszen. Megtörtént már pesti könyvárusnál, hogy a ven­ni szándékozó bemenvén boltjába, ott munkát kért, mellyet ő maga a könyvárus adott ki, s mellyet ke­vés nappal előbb hirdetett a lapokban; s a segédek által válaszul adatott, hogy a kért munkát nem is­merik !... Megtörtént az is, hogy egy író bizomány­ba adott egyik könyvárusnak munkáiból, s midőn év múlva számolásra szólitá­lt fel, a könyvárus mit sem tudott az egész dologról, s csak hoszas kutatás után került elő az átadatott munkák csomaga, melly az átadás első napjától fogva, bekötve ugyanazon pa­pírokba s kötetekkel, mellyekkel a szerző kézbesité, fölbontatlanul hevert a könyvárus raktárában___Illy kezelés mellett könnyű megfognunk, hogy a mun­­­kából egy példány sem kelt el; de könnyű egyszers­mind átlátnunk, milly vétkesen csekély figyelemmel viseltetik a magyar könyvárus a magyar irodalom iránt. Újabb években nagyobb vállalkozási szellem mu­tatkozik könyvárusainknál. Ez részint azt tanúsítja, hogy a tisztelt urak felnyitván szemeiket, ma­guk körül tekintenek, s mint kereskedőnek köteles­sége, nem mulasztják el megragadni az üzlet jól jövedelmező ágát, mert tagadhatlannak hisszük, hogy az eszéllyel és bátorsággal vitt kiadások bizonyosan jobban dagasztják az erszényt, mint a másod vagy harmad rendű bizományosság,­­ részint pedig azt, hogy honunkban is egyre jobban terjedvén az olva­sásvágy , a kiadott könyvek nagyobb keretre szá­molhatnak. Ita azonban ezen, a könyvárusoknál éb­redező, vállalkozási szellem irányát tekintjük, furcsa tapasztalatokra kell bukkannunk, mellyek bőven ta­núsítják , hogy irodalmunk állását távalról sem isme­rik, s így saját teendőik iránt nincsenek tisztában. Eleget találunk ugyanis, az újabban vállalkozó könyvárusok által kiadott munkák közt, mellyek be­cse olly alacsony fokon áll, hogy kiadásukra pénzt vesztegetni kár vala, s mellyek néha nem is hozzák be a rájuk fordított költségeket; míg más részről hal­lánk hírét olly munkáknak is, mellyek szerzői alig, vagy csak igen nehezen, találtak kiadót. Az első ren­dűek közöl csak azért sem nevezünk meg egyet sem, mert nem egyes munkákról, hanem könyvkereskedé­sünk állásáról szólunk, s végre is, ha — minden re­ményünk ellenére — olly mohó az olvasásvágy, hogy még a legsilányabb férelmű is talál olvasóra, ezen, az irodalom terjedése érdekében, csak örülhetünk. Az utóbbiak közöl azonban meg kell egyet említenünk. Kevés hónapja, mióta Garay Jánostól ,Az Árpádok­ czímü történeti balladák és mondák megje­lentek. A köztiszteletben álló költő e jeles művét nyil­ván ismeri az olvasó, s tudja hírlapok útján, hogy a költeményfüzér, alig egy hétre megjelenése után elkapkodtatott, s egy második kiadásróli gondosko­dás lett szükségessé. E második kiadásra már darab idő előtt két könyvárus is vetekedve ajánlkozott a költőnek, a­mi — mellesleg mondva — mégis legalább arról tesz örvendetes tanúságot, hogy könyvárusaink nem egészen és nem mindig mozgékonytalanok ott, hol valamemelly vállalatból a hasznot bizonyosan ki­számolhatják__ Azonban nézzük ,Az Árpádok­ első megjelenését. Anélkül, hogy gyöngédtelenséget kö­vetnénk el a tisztelt költő iránt, megmondhatjuk, — hisz művének igen rövid idő már megszerző az érdem­lelt becset, még a könyárusok előtt is — hogy az el­ső kiadásra nem akadt vállalkozó, s azt a költőnek saját kezére kellett rendeznie. Nem akarunk más nemű példákat fölhozni. Ez ma­ga elegendő tanúságul szolgál arra, hogy könyvárusa­ink mind irodalmunk állását átalában, mind különösen íróinkat és a közönség ízlését,igen kevéssé ismerik.Mert ha ismernék, fölötte könnyen kiszámolhatták volna, hogy olly köztiszteletben álló költőnek, mint Garay J., egy uj, nagyszerű s históriai alapon nyugvó műve, már csak azon okoknál fogva is számolhat köz részvétre, mert épen a ballada azon nem, melly­­ben Garay J. legerősebbnek mutatkozott minden­kor, s mert a magyar olvasó közönség, főleg u­­jabb időkben, eléggé megmutatta, hogy költemény­füzéreket is örömest megvásárol, csak a munka ér­demes legyen pártfogására. Kissé több magyar szellem tehát, s kissé bő­vebb megismerkedés irodalmunk állásával s a magyar olvasó közönség igényeivel, e kettő az, mi a ma­gyar könyvárusnak leginkább szükséges, s mit ha ők sajátukká tennének , mind önérdekeiket na­gyobb mértékben mozditnák elő, mind irodalmunk terjesztésére sokkal sikeresben járulhatnának.... De mikép lehessen őket e részben mozgékonyságra bír­ni, ez igen bajos kérdés, ha csak magától nem moz­dul bennök a jó lélek. — Emlegetik a lapok már darab idő óta, hogy egy könyvkiadó társulat vol­na, fővárosunkban vagy hol, keletkezésben. Mi ugyan semmi sikerét nem reméljük annak, sem ma­gára a társulatra sem általán irodalmunkra, ha az illy társulat abban látná czélját, hogy a kiadás teré­ről a könyvárusokat minél inkább leszorítsa, mert a könyvkereskedelem rendes csatornái a könyvárusok s e kivülök más utakat az illy nemű forgalom megszilár­dítására csak a legnagyobb erötetéssel lehetne nyitni s szint olly nagy, és szilárd kitartást igénylő, fáradsággal föntartani. Ha azonban az illy társulat, ha t. i. vér­­vesztő pártoskodásaink mellett csakugyan létre jö­­ne, czelul tüzendi, irodalmunk emelését és terjesztő­ Negyvenkettedik év.­­ 521. szám 1847. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 fríj postán hetenkint kétszer küldve 6 frt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-­sorért apró betűkkel öt é . ezüst kr. számittatik. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Csütörtök jul. 15 Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint a hivatalban. Tisztán írott c­imeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­lendőnk.

Next