Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-11-21 / 595. szám
Negyvenkettedik év. 595. szám 1847. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5t, borítékkal 6 írt; postán hetenkint kétszer küldve 11 írt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 írt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. TI ÚJSÁG. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye Vasárnap nov. 2. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 48. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán írott czimz ..ot kérünk. Levelek a szerkesztőségiek czimtendók. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kézitől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlenn.ünk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. — Országgyűlési közlemények. (II. országos ülés, III. és IV. kerületi ülés). — Törvényhatósági tudósítások. Borsodból (közgyűlés folytatása). Pestből (közgyűlés vége). — Pozsonyi újdonságok. — Vegyes újdonságok. Külföld. Portugália. Spanyolország. N.Brittannia. Francziaország. Svejcz. Olaszország. Mexico. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Dunavízállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Országbíró önmaga alországbirájává szerepi Kelemen Jánost, országbírói hivatala itélőmesterévé pedig Hubay József a királyi személynöki itélőmestereket nevezte ki. Ő cs. kir. ap. felsége a marmarosi k. kincstári igazgatóságnál megürült ülnöki állomásra Miller Ferencz eddigi szigetin k. kincstári tiszttartót kegyelmesen érdemesíteni méltóztatott. Országgyűlési közlemények. Im most közöljük ő császári királyi fenségének az ország nádorának 1847. évi november lökén országos elegyesülésben mondott székfoglalási beszédét: „Méltóságos főrendek! Tekintetes Karok és Rendek! Ezen komoly pillanatban, hol először ülök nádori székemben , őszintén megvallom, elfogultság vegyül azon tiszta örömérzethez, melly keblemet eltölti, midőn az ország nádorává kikiáltatván, egy illy nemzet birodalmát látom bennem egyesülni. — S ki olly mélyen érzem, mennyire vagyok az országos Rendeknek eme birodalmukért lekötelezve; érzelmeim kifejezésére szót alig találok. — Mindenek előtt szent örökség gyanánt veszem át azon kötelességet, hogy boldogult atyám nevében, ki a múlt országgyűlést — mintegy előérzetében azoknak , mik beteljesedtek — maga mondá utósának, mellyen elnökölt, forró köszönetet mondjak e székről az országos Rendeknek azon tiszteletért és szeretésért, melly a dicsőültet e helyen környező ; s hálával emlékszem, hogy mig egymást válták föl a nemzet képviselői azon számos országgyűléseken, mellyeket Ő vezérelt, — az irániai bizodalom változatlan maradt mind végig. — Érzem jól, hogy dicső emlékének köszönhetem nagy részben azon bő rokonszenvet, mellynélfogva az országos Rendek szabad választása engem emelt e székbe. Hadd mondjam azért el e helyről is fiúi bánatom és polgári tiszteletem fohászát: „Legyen áldott az ő emlékezete'! — S most méltóságos főrendek , és tekintetes Karok és Rendek! ismétlem azon ünnepélyes fogadást, mellyet ő felségének tevék, hogy éltem föladata leendő hivatalomnak, mellyet a nemzetnek ő felsége által szentesített bizodalmánál fogva viselek, becsületesen megfelelhetni. — Nem akarok sok szót mondani, hosszú ígéreteket tenni e perezben, midőn keblem csordultig telve van érzelmekkel. — Hiszem, hogy egy egész nemzet olly bizodalma, minő irántam, három nap előtt nyilvánult, elég erős lesz ingadozás nélkül bevárni az időt, mikor tenni foghatom azt, mit most csak ígérhetnék. — Gyakran fogok tanácsukra szorulni; ne vonják ezt meg tőlem, kinek minden lépteit atyám példája vezérlendi, s ki a tiszta hazafiság utjától soha eltérni nem akarok. — Midőn tehát az országos Rendeket legőszintébb szives hajlandóságomról biztosítom , ismétlem kérésemet: legyenek támaszaim; dolgozzunk bizodalommal egymás iránt, s egy értelemben a trón s haza elválaszthatlan javán; hogy igy, ha a magyarok Istene megsegít, a késő utókor is elmondhassa poraink fölött: kimúltak — de tetteikben élnek!!“ A királyi személynöknek ő cs. kir. fönsége az ország nádora székfoglalási ünnepélyekori (múlt számunkban ígért) beszéde. „Fönséges CS. k. főherczeg, országunk nádora! M. főrendek! T. Kir. és RR! A közbuzgalomnak, ragaszkodásnak, hódolatnak, — melly cs. kir. fenséged iránt az ország minden részében nyilvánult — nincs kitünőbb példája honi történetünk évkönyveiben. — Tanusstá ez úttal a magyar a kegyeletnek, a hálának szent érzetét, mellyel a felséges uralkodó ház iránt rendületlenül viseltetik; mellyel fönséged boldogult atyjának, e hon halhatatlan emlékű jótevőjének különösen tartozott; — tanusstá e nemzet azon közértelmi tehetségét, melly szerint nem annyira fölfogta, mint áthatva jön azon igazság érzetétől, miszerint cs. kir. fönséged magas egyéniségében keresse a hon boldogságának egyik leghathatósabb biztosítékát; — tanussta végre a polgári egyetértés üdvös erényét, melly minden vélemény-osztályzat és szint különbség nélkül, szebb összehangzással, mint cs. kir. főherczegséged fönséges személyében, soha nem központosult. — E magasztos látvány sokszoros örömérzettel tölté el minden honfi kebelét. Örültünk azon boldogító szerencsének, miszerint cs. kir. fönségedet hazánk javára megnyerhettük; örültünk azon szivemelő hódolatnak, mellyel a nemzet által fönséged tündöklő erényei méltányoltattak; de örültünk egyszersmind saját nemzetünk jellemének is , örültünk a legnemesebb indulatok iránt bebizonyult fogékonyságának, mellyet épen e hódolat által tanúsított. — Nem fogom a tetőzött közörömérzetnek, nem ama buzgó óhajtásoknak , és a hon érdekében táplált sokoldalú reményeknek — mellyek fönségedet az ország első hivatalára, a nádori méltóságra követik — szavakbani előadását megkísérteni. Mindezek a legjelesebb szónoklatok, és még hathatósban a nép arczain lángoló lelkesedés által már kifejezve valának. És mindezeknek teljesülése a méltányosság és lehetőség határai közt önként következik , miután ha valakinek, úgy cs. kir. fönségednek, kiben a jellemi erő a nép bizalmával olly kitűnő mértékben egyesül, sikerülend a nádori hivatal magas föladásának megoldása, sikerülend, mint a király és ország közti törvényes közbenjárónak , a kölcsönös bizalom kapcsait mindinkábberősíteni, s ennek szilárd alapjain a közjót előmozdítani. — Áldást esdünk tehát cs. kir. fenségedre ! áldást és oltalmat az isteni gondviseléstől ama dicső pályára, mellyre fényes születése, fényes egyénisége szerint milliók közöl hivatva van, hogy felejthetetlen atyjának megkezdett nagy művét folytatva, a hon boldogságát eszközölje, és azt a késő maradékok során át biztosítsa, míg fönségednek nagy nevét halhatlan érdemei, a jelen és utókor forró hálája, és a dicsőség fénykoszorúja örökitendik.“ Pozsony, november 16. Ilik országos ülés egyedül a Rendeknél. (Elnök : kir. személynök ö misága; jegyző : Hubay J. országbírói itélőmester. Tárgy: kir. előadások fölolvasása. Ülés kezdete: reggeli 9 óra.) Zarka János k. személynök: a k. k. előadások föl fognak olvastatni. Hubay J. olvassa a k. k. előadásokat. Ennek végeztével, Tarnóczy Kázmér, mint sorszerinti kerületi elnök, kéri a vlságos kir. személynököt, hogy a k. k. előadásokat adná altal, hogy azonnal kerületi tanácskozás alá vétethessenek. (Elnök személynök a k. k. előadásokat átadja, s miután az országos ülésnek mai napra semmi más tárgya nem volt, az országos ülést eloszlatja, mire az országos ülés átváltozott kerületi ülésre.) Illik kerületi ülés. (Elnökök: Tarnóczy Kázmér Nyitra és Lónyay Gábor Zemplénmegyék követei. Jegyző: Asztalos Pál Mármaros megye követe. Tárgyak: a köz.jegyzők választatásának eredménye; a kerületi ülés tanácskozmányainak mikénti hiteles közzététele; országgyűlési szabad újság; az országgyűlési tanácskozmányoknak hírlapok utjáni szabad közzététele; sajtótörvények iránti előleges kivonatok; e tárgybani törvényjavaslatot készítő választmány kiküldetésének megállapítása. Ülés kezdete: reggeli 97s ; ülés vége: déli 12 h óra.) *) Tarnóczy Kázmér. (Elnök) előlegesen bejelenti a kerületi jegyzők választatását tárgyazó szavazatok eredményét; elválasztottak ugyanis kerületi jegyzékül: Szentkirályi Móricz, Pest- Szemere Bertalan, Borsod- iffjabb Asztalos Pál, Mármaros és Szabó Miklós Vasmegyék követei. Továbbá a városok részéről Házmán Ferencz Buda- és Csausz István Nagybánya-városok követei. A mai kerületi ülésre közfölkiáltással jegyzőül ifj. Asztalos Pál választatott meg. Szemere Bertalan, a kerületi jegyzőségről leköszön, s kéri a Rendeket, hogy e hivataltól *) A mai kerületi ülés közlésében legkevésbbé fog rendet találni az olvasó, és pedig azért, mivel ez ülés tanácskozmányának folyama, minden rendet nélkülözött, s nagyon is érezhetővé tette a rendes elnökség szükségességét; de olly terjedelmet sem fog találhatni az olvasó, mint amillyet közlő, minden ülésnek adni, a nyilvánosság tekintetéből forrón óhajt; nem adhat pedig olly terjedelmet; mert a hallgatóságnak csaknem fönhangoni conversálása, a követek előadásait részint érthetetlené tette; részint pedig, miután közlő, leginkább csak emlékező tehetségének használatára van szorítva , — gyorsíró nem lévén — a körülöttei zsibongások, s nagy részét kiverék emlékéből a mondottaknak... E körülmény, komoly figyelmét igényli minden szabad szellemű becsületes polgárnak, minden nyilvánosság barátjának, s főkép a nemzet képviselőinek, kik ha valódilag szivükön viselik a nyilvánosságot, kötelességük elsője közé számitandják, a hallgatóságnak, valóságos hallgatósággá tételét. Közlő, mentsék föl. (Kérelme el nem fogadtatott, s a közkívánatnak engedve leköszönését visszavette.) Lónyay Gábor (elnök.) Nehogy valami zavar történjék a szónokok följegyzésében, miután a követeket mind nem ismeri, kéri azon követ urakat , kik először most vannak az országgyűlésen , hogy neveiket, midőn szólani akarnak , írásban adják be. Babarczy Antal. Már az első kerületi ülésben, midőn a nádorválasztás módjának meghatározása iránt tanácskozunk, valók szerencsés egy indítvánnyal előállani, melly, meg vagyok győződve, nem mintha a tek. kerületi Rendek közrészvétére nem talált volna, de mivel még akkor idöelöttinek tartatott , pártolást nem nyert, — és épen a tek. kér. Rendek ezt tartó többsége iránti méltányló tiszteletem okozá, hogy indítványomnak az országos ülésbeni ismétlésétől elállottam. — Most azonban, midőn a nádorválasztás a nemzet közörömére a legdicsőbb módon már végrehajtatott, elengedhetlen kötelességemnek ismerem, hogy indítványom ismétlésével küldőim határozott akaratának hódoljak. — Ugyan is küldőim, midőn a f. évi január 13-án a magyar égnek félszázadon túl fényesen ragyogott csillaga, a felejthetlen nagy nádor, a kérlelhetlen sors örökké gyászos rendelete szerint sírba szállt, mély gyászhá borújának ; mert a magas elhunytban nemzetiségünk fejlesztőjét, — ősi alkotmányunk hit őrét, — a nemzet és király között gyakran nehéz körülmények között erélyes közbenjárót, országgyűlési tanácskozásainknak, a kor igényeit mindenkor méltánylani tudó tapasztalt vezetőjét, — ezekben a hazafias túlnévnek bölcs tapintatú mérséklőjét, ellenben a helyben maradni akaró tespedésnek folytonos és határozott ellenét, — szóval: nemzetünknek mindenkor jóra vezető tanácsadóját és atyját siratták; — és bár felséges koronás királyunknak népei boldogságára irányzott atyai kegyelme a bús nemzet könyeit, mostani nádorunknak királyi helytartójává nevezésével letörleni sietett, és bár a csak imént teljesitett szerencsés nádorválasztás egy szép jövő varázskulcsát kezünkbe is adá — még is a hálás nemzethez illőnek ismerem, hogy ép azon pillanatban , midőn magát boldognak olly méltán érezi, ünnepelje azon nagy férfiúnak, a magyar előtt, mig magyar lesz örökké kedvességben maradandó emlékét , ki, a nádorsága első szakában dühöngött véres háborúk terhes körülményei közepette is megőrző a nemzet alkotmányos jogait; áld azon gyászos időszakban is, midőn a magyar ősi alkotmányának megsértését keserűen fájlalta, erélyes és bölcs közbenjárásával helyre állítani tudá a király és nemzet közt ingadozni kezdett bizodalmát; — kinek az adózó nép, jogainak és kötelességeinek törvény általi meghatározását leginkább köszönheti; — ki a különböző vallásuak közötti méltányos állapot előidézésén olly ernyedetlenül munkálódott; — kinek nemzetünk és nemzetiségünk iránti hő szeretete, és mintegy nemzet- családunkbani beleolvadása leginkább idézi elő azon százszor szerencsés eseményt, melly szerint nagy Mátyásunk kora óta letűnt több századok után először hallá a magyar — a magyar királyt nemzetéhez magyarul szólani; — kinek tehát nyelvünk és ezzel nemzetiségünk azon poleziai emelését hálásan köszönhetjük, honnan derült arczczal, és nyugodt megelégedéssel tekinthet a magyar az ismert világnak minden népeire!! Ezeknél fogva indítványozom , hogy minden egyéb tárgyak tanácskozásba vétele előtt, özönségének a félszázadon túl hivataloskodott, és mégis korán elhunyt néhai nagy nádornak, örökké kedvességben maradandó emléke , egy külön törvényczikkben örökítessék. — (Indítványa közhelyesléssel fogadtatott, s bár a hallgatóság a szabad szólásnak s törvény s alkotmánytiszteletnek nem legkitűnőbb példáját adá beszéde alatt, mindazáltal szónok szokott jeles előadásában legkevésbbé sem engedi magát zavartatni.)