Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)

1847-11-21 / 595. szám

Negyvenkettedik év. 595. szám 1847. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5­­t, borítékkal 6 írt; postán hetenkint kétszer küldve 11 írt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 írt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egy egy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. TI ÚJSÁG. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye Vasárnap nov. 2­. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 4­­8. szám alatt föld­szint a hivatalban. Tisztán írott czimz ..ot kérünk. Levelek a szerkesztőség­iek czimtendók. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kézi­­től hozzánk küldött tudósításokat sem­mi esetre sem köz­­lenn­.ünk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. — Or­szággyűlési közlemények. (II. országos ülés, III. és IV. kerületi ülés). — Törvényhatósági tudósí­tások. Borsodból (közgyűlés folytatása). Pestből (közgyű­lés vége). — Pozsonyi újdonságok. — Vegyes újdonságok. Külföld. Portugália. Spanyolország. N.Brittannia. Fran­­cziaország. Svejcz. Olaszország. Mexico. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Dunavízállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Országbíró ö­nmaga alországbirájává szerepi Kelemen Jánost, országbírói hivatala itélőmesterévé pedig Hu­bay József a királyi személynöki itélőmestereket nevezte ki. Ő cs. kir. ap. felsége a marmarosi k. kincstári igazga­tóságnál megürült ülnöki állomásra Miller Ferencz eddigi szigetin k. kincstári tiszttartót kegyelmesen érdemesíteni méltóztatott. Országgyűlési közlemények. Im most közöljük ő császári királyi fenségének az ország nádorának 1847. évi november lökén országos ele­gyes­ülésben mondott székfoglalási beszédét: „Méltóságos főrendek! Tekintetes Karok és Rendek! Ezen komoly pillanatban, hol először ülök nádori székem­ben , őszintén megvallom, elfogultság vegyül azon tiszta ö­­römérzethez, melly keblemet eltölti, midőn az ország ná­dorává kikiáltatván, egy illy nemzet birodalmát látom bennem egyesülni. — S ki olly mélyen érzem, mennyire va­gyok az országos Rendeknek eme birodalmukért lekötelezve; érzelmeim kifejezésére szót alig találok. — Mindenek előtt szent örökség gyanánt veszem át azon kötelességet, hogy boldogult atyám nevében, ki a múlt országgyűlést — mint­egy előérzetében azoknak , mik beteljesedtek — maga mon­­dá utósának, mellyen elnökölt, forró köszönetet mondjak e székről az országos Rendeknek azon tiszteletért és sze­retésért, melly a dicsőültet e helyen környező ; s hálával em­lékszem, hogy mig egymást válták föl a nemzet képviselői azon számos országgyűléseken, mellyeket Ő vezérelt, — az irániai bizodalom változatlan maradt mind végig. — Érzem jól, hogy dicső emlékének köszönhetem nagy részben azon bő rokonszenvet, mellynélfogva az országos Rendek szabad választása engem emelt e székbe. Hadd mondjam azért el e helyről is fiúi bánatom és polgári tiszteletem fohászát: „Le­gyen áldott az ő emlékezete'­! — S most méltóságos főren­dek , és tekintetes Karok és Rendek! ismétlem azon ünne­pélyes fogadást, mellyet ő felségének tevék, hogy éltem föladata leendő hivatalomnak, mellyet a nemzetnek ő felsé­ge által szentesített bizodalmánál fogva viselek, becsületesen megfelelhetni. — Nem akarok sok szót mondani, hosszú ígéreteket tenni e perezben, midőn keblem csordultig telve van érzelmekkel. — Hiszem, hogy egy egész nemzet olly bizodalma, minő irántam, három nap előtt nyilvánult, elég erős lesz ingadozás nélkül bevárni az időt, mikor tenni foghatom azt, mit most csak ígérhetnék. — Gyakran fogok tanácsukra szorulni; ne vonják ezt meg tőlem, kinek minden lépteit atyám példája vezérlendi, s ki a tiszta hazafi­­ság utjától soha eltérni nem akarok. — Midőn tehát az országos Rendeket legőszintébb szives hajlandóságomról biz­tosítom , ismétlem kérésemet: legyenek támaszaim; dolgoz­zunk bizodalommal egymás iránt, s egy értelemben a trón s haza elválaszthatlan javán; hogy igy, ha a magyarok Istene megsegít, a késő utókor is elmondhassa poraink fölött: ki­múltak — de tetteikben élnek!!“ A királyi személynöknek ő cs. kir. fönsége az ország nádora székfoglalási ünnepélyekori (múlt számunkban ígért) beszéde. „Fönséges CS. k. főherczeg, országunk nádora! M. fő­rendek! T. Kir. és RR! A közbuzgalomnak, ragaszkodásnak, hódolatnak, — melly cs. kir. fenséged iránt az ország min­den részében nyilvánult — nincs kitünőbb példája honi tör­ténetünk évkönyveiben. — Tanusstá ez úttal a magyar a ke­gyeletnek, a hálának szent érzetét, mellyel a felséges ural­kodó ház iránt rendületlenül viseltetik; mellyel fönsé­­ged boldogult atyjának, e hon halhatatlan emlékű jótevőjének különösen tartozott; — tanusstá e nemzet azon közértelmi tehetségét, melly szerint nem annyira fölfogta, mint áthatva jön azon igazság érzetétől, miszerint cs. kir. fönséged magas egyéniségében keresse a hon boldogságának egyik leghathatósabb biztosítékát; — ta­­nussta végre a polgári egyetértés üdvös erényét, melly minden vélemény-osztályzat és szint különbség nélkül, szebb összehangzással, mint cs. kir. főherczegséged fönséges személyében, soha nem központosult. — E magasztos lát­vány sokszoros örömérzettel tölté el minden honfi kebelét. Örültünk azon boldogító szerencsének, misze­rint cs. kir. fönségedet hazánk javára megnyerhettük; örül­tünk azon szivemelő hódolatnak, mellyel a nem­zet által fönséged tündöklő erényei méltányoltattak; de örül­tünk egyszersmind saját nemzetünk jellemének is , örül­tünk a legnemesebb indulatok iránt bebizonyult fogékony­ságának, mellyet épen e hódolat által tanúsított. — Nem fo­gom a tetőzött közörömérzetnek, nem ama buzgó óhajtá­soknak , és a hon érdekében táplált sokoldalú reményeknek — mellyek fönségedet az ország első hivatalára, a nádori méltóságra követik — szavakbani előadását megkísérteni. Mindezek a legjelesebb szónoklatok, és még hathatósban a nép arczain lángoló lelkesedés által már kifejezve valának. És mindezeknek teljesülé­se a méltányosság és lehetőség határai közt önként követ­kezik , miután ha valakinek, úgy cs. kir. fönségednek, kiben a jellemi erő a nép bizalmával olly kitűnő mértékben egyesül, sikerülend a nádori hivatal magas föladásának megoldása, sikerülend, mint a király és ország közti törvényes közben­járónak , a kölcsönös bizalom kapcsait mindinkább­­erősíteni, s ennek szilárd alapjain a közjót előmozdítani. — Áldást es­­dünk tehát cs. kir. fenségedre ! áldást és oltalmat az isteni gondviseléstől ama dicső pályára, m­ellyre fényes születése, fényes egyéni­sége szerint milliók közöl hivatva van, hogy fe­lejthetetlen atyjának megkezdett nagy művét folytatva, a hon boldogságát eszközölje, és azt a késő maradékok során át biztosítsa, míg fönségednek nagy nevét halhat­lan érdemei, a jelen és utókor forró hálája, és a dicsőség fénykoszorúja ör­ö­kit­endik.“ Pozsony, november 16. Ilik országos ülés egyedül a Rendeknél. (El­nök : kir. személynök ö misága; jegyző : H­u­b­a­y J. országbírói itélőmester. Tárgy: kir. előadások fölolvasása. Ülés kezdete: reggeli 9 óra.) Zarka János k. személynök: a k. k. elő­adások föl fognak olvastatni. H­u­b­a­y J. olvassa a k. k. előadásokat. Ennek végeztével, Tarnóczy Kázmér, mint sorszerinti ke­rületi elnök, kéri a vlságos kir. személynököt, hogy a k. k. előadásokat adná altal, hogy azonnal kerü­leti tanácskozás alá vétethessenek. (Elnök személy­nök a k. k. előadásokat átadja, s miután az or­szágos ülésnek mai napra semmi más tárgya nem volt, az országos ülést eloszlatja, mire az orszá­gos ülés átváltozott kerületi ülésre.) Illik kerületi ülés. (Elnökök: Tarnóczy Kázmér Nyitra és Lónyay Gábor Zemplén­­megyék követei. Jegyző: Asztalos Pál Már­­maros megye követe. Tárgyak: a köz.­jegyzők vá­lasztatásának eredménye; a kerületi ülés tanácskoz­­mányainak mikénti hiteles közzététele; országgyű­lési szabad újság; az országgyűlési tanácskozmá­­nyoknak hírlapok utjáni szabad közzététele; sajtó­törvények iránti előleges kivonatok; e tárgybani törvényjavaslatot készítő választmány kiküldetésé­nek megállapítása. Ülés kezdete: reggeli 97s ; ülés vége: déli 12­ h óra.) *) Tarnóczy Kázmér. (Elnök) előlegesen bejelenti a kerületi jegyzők választatását tárgyazó szavazatok eredményét; elválasztottak ugyan­is ke­rületi jegyzékül: Szentkirályi Móricz, Pest- Szemere Bertalan, Borsod- iffjabb Asz­talos Pál, Mármaros­ és Szabó Miklós Vasmegyék követei. Továbbá a városok részéről Házmán Ferencz Buda- és Csausz Ist­ván Nagybánya-városok követei. A mai kerületi ülésre közfölkiáltással jegyzőül ifj. Asztalos Pál választatott meg. Szemere Bertalan, a kerületi jegyzőség­­ről leköszön, s kéri a Rendeket, hogy e hivataltól *) A mai kerületi ülés közlésében legkevésbbé fog rendet találni az olvasó, és pedig azért, mivel ez ülés ta­­nácskozmányának folyama, minden rendet nélkülözött, s nagyon is érezhetővé tette a rendes elnökség szüksé­gességét; de olly terjedelmet sem fog találhatni az ol­vasó, mint a­millyet közlő, minden ülésnek adni, a nyil­vánosság tekintetéből forrón óhajt; nem adhat pedig olly terjedelmet; mert a hallgatóságnak csaknem fön­­hangoni conversálása, a követek előadásait részint ért­­hetetlené tette; részint pedig, miután közlő, leginkább csak emlékező tehetségének használatára van szorítva , — gyorsíró nem lévén — a körülöttei zsibongások, s nagy részét kiverék emlékéből a mondottaknak... E körülmény, komoly figyelmét igényli minden szabad szel­lemű becsületes polgárnak, minden nyilvánosság ba­rátjának, s főkép a nemzet képviselőinek, kik ha va­­lódilag szivükön viselik a nyilvánosságot, kötelességük elsője közé számitandják, a hallgatóságnak, valóságos hallgatósággá tételét. Közlő, mentsék föl. (Kérelme el nem fogadtatott, s a köz­kívánatnak engedve leköszönését visszavette.) Lónyay Gábor (elnök.) Nehogy valami za­var történjék a szónokok följegyzésében, miután a követeket mind nem ismeri, kéri azon követ ura­kat , kik először most vannak az országgyűlésen , hogy neveiket, midőn szólani akarnak , írásban ad­ják be. Babarczy Antal. Már az első kerületi ülés­ben, midőn a nádorválasztás módjának meghatáro­zása iránt tanácskozunk, valók szerencsés egy in­dítvánnyal előállani, melly, meg vagyok győződve, nem mintha a tek. kerületi Rendek közrészvétére nem talált volna, de mivel még akkor idöelöttinek tarta­tott , pártolást nem nyert, — és épen a tek. kér. Rendek ezt tartó többsége iránti méltányló tisz­teletem okozá, hogy indítványomnak az országos ülésbeni ismétlésétől elállottam. — Most azonban, midőn a nádorválasztás a nem­zet közörömére a legdicsőbb módon már végrehaj­tatott, elengedhetlen kötelességemnek ismerem, hogy indítványom ismétlésével küldőim határozott akara­tának hódoljak. — Ugyan is küldőim, midőn a f. évi január 13-án a magyar égnek félszázadon túl fényesen ragyogott csillaga, a felejthetlen nagy nádor, a kérlelhetlen sors örökké gyászos rendelete szerint sírba szállt, mély gyászhá borújának ; mert a magas elhunytban nemzetiségünk fejlesztőjét, — ősi alkotmányunk hit őrét, — a nemzet és király között gyakran nehéz körülmények között erélyes közbenjárót, országgyűlési tanácskozásainknak, a kor igényeit min­denkor méltánylani tudó tapasztalt vezetőjét, — ezekben a hazafias túlnévnek bölcs tapintatú mérsék­lőjét, ellenben a helyben maradni akaró tespedésnek folytonos és határozott ellenét, — szóval: nemze­tünknek mindenkor jóra vezető tanácsadóját és atyját siratták; — és bár felséges koronás királyunknak népei boldogságára irányzott atyai kegyelme a bús nemzet könyeit, mostani nádorunknak királyi hely­tartójává nevezésével letörleni sietett, és bár a csak imént teljesitett szerencsés nádorválasztás egy szép jö­vő varázskulcsát kezünkbe is adá — még is a hálás nemzethez illőnek ismerem, hogy ép azon pilla­natban , midőn magát boldognak olly méltán érezi, ünnepelje azon nagy férfiúnak, a magyar előtt, mig magyar lesz örökké kedvességben maradandó em­lékét , ki, a nádorsága első szakában dühöngött vé­res háborúk terhes körülményei közepette is meg­őrző a nemzet alkotmányos jogait; á­ld azon gyá­szos időszakban is, midőn a magyar ősi alkotmá­nyának megsértését keserűen fájlalta, erélyes és bölcs közbenjárásával helyre állítani tudá a király és nemzet közt ingadozni kezdett bizodalmát; — kinek az adózó nép, jogainak és kötelességeinek törvény általi meghatározását leginkább köszönheti; — ki a különböző vallásuak közötti méltányos­ állapot előidézésén olly ernyedetlenü­l munkálódott; — kinek nemzetünk és nemzetiségünk iránti hő szeretete, és mintegy nemzet- családunkbani beleolvadása legin­kább idézi elő azon százszor szerencsés eseményt, melly szerint nagy Mátyásunk kora óta letűnt több századok után először hallá a magyar — a magyar királyt nemzetéhez magyarul szólani; — kinek te­hát nyelvünk és ezzel nemzetiségünk azon poleziai emelését hálásan köszönhetjük, honnan derült arcz­­czal, és nyugodt megelégedéssel tekinthet a magyar az ismert világnak minden népeire!! Ezeknél fogva indítványozom , hogy minden egyéb tárgyak tanács­kozásba vétele előtt, ö­zönségének a félszázadon túl hivataloskodott, és még­is korán elhunyt néhai nagy nádornak, örökké kedvességben maradandó emlé­ke , egy külön törvényczikkben örökítessék. — (Indítványa közhelyesléssel fogadtatott, s bár a hallgatóság a szabad szólásnak s törvény s alkot­­mánytiszteletnek nem legkitűnőbb példáját adá be­széde alatt, mindazáltal szónok szokott jeles előadá­sában legkevésbbé sem engedi magát zavartatni.)

Next