Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-03-26 / 666. szám

666. szám 1848. Előfizetési dij félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 frt; postán hetenkint kétszer küldve 6 frt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 13 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy ív- Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró belükkel öt ezüst kr. számittatik. ■ Negyvenkettedik év. EMZETI ÚJSÁG. Alapit. KULTSÁR ISTVÁN, kiadja Özvegye. Vasárnap mart. 26. Llófizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán irottczimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás* nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendünk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Előléptetések. — Pest, mart. 35. (Főczikk.) — Némi észrevételek a sajtó-törvényczikkre. — Londoni és párisi tudósítások. — Országgyűlési tudósitások. (Mart. 21 dikei kerületi ülés. Országos ülés a BRnél ugyanaznap d.u. 5 órakor. — Mart. 22kei kerületi ülés. Országos ülés a BRnél az nap. — Országos ülés a FŐRRnél mart. 22én. — Sajtótörvények.) — Mart. 25kei pesti mozgalmak. Külföld. Olaszország. Hirdetéseit. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A nmlgy m. kir. udv. kincstár a marmarosi k. kincstári igazgatóságnál megürült erdész-tollnoki állomásra Arbauer Ferdinand ugyanottani erdészigazgatósági járulnokot, — a soborsini kir. sóhivatalnál megürült tárnoki állomásra Linczy Antal ottani ellenőrködő sómázsamestert, — a hradeki k. sóhivatalnál megürült tárnoki állomásra Resch Ferencz szucsáni ellenőrködő sómázsamestert, — továbbá az úton rendszeresített selmeczi ideiglenes sómázsamesteri állomásra Kimmel Marczel szegedi sómázsálót, az igy megürült szegedi mázsálói állomásra Krudik Mihály szolnoki sóhivatali írnokot, — a megürült sóvári pajta-irnoki állomásra Benyovszky Sándor sóvári díjtalan sóhivatali gyakornokot alkalmazó, — végre Feg Alajos halmágyi k. ellenőrködő sómázsamestert saját kérelmére Verseczre, és Petrovics Athanáz broodi sómázsamestert szinte saját kérelmére hasonló tiszti minőségben Pancsovára helyezte át. Pest, mart. 25. Fniita mnlum , quo non aliud velocnis ullum, Mobilitute vígét, víresque aeqnivit eundo. Virgil. A futó hírek, mik jelen mozgalmi időszakunkban a főváros népsége közt különféle alakban és árnyéklatokban terjednek s terjesztetnek, — más körülmények közt figyelmünket nem vennék igénybe, de most, midőn még az átalakulási mozgalom problematikus kérdése forrong, úgy hisszük, nem tévesztjük föladatunkat, ha journalistai gondoskodásunkat a szerteszállangó fővárosi hírekre is kiterjesztjük, és a balhiedelmeket, mielőtt meggyőződéssé erősödnének , határozottan megtámadjuk. Pest az ország szíve lévén, innen a haza legtávolabb vidékeire is kihat a hit hazug fecsegése, természetesen még eltorzítottabb alakban... és igen lehető, hogy a mi, a fővárosban nyom nélkül enyészik el, másutt komolyabb események előidézésére szolgálhat gyúanyagul. Min alapult az ábrándszerű lelkesülés, mi könyves Kálmán országlása alatt a keresztény világot a szent föld visszafoglalására korbácsolta?... A híren, a puszta hit szaván, hogy a világvégéhez közelít, tehát igyekezzék mindenki lelki érdemeket tenni, túlvilági üdvéért... s a hírnek e botor szava a hit igéjévé testesült az akkori népeknél, és támadtak táborozások, mik végelemzésben a népjogok megsemmisítéseit, s az ország ereje végkiasszását vonták maguk után. Mozgalmi időszakban, bármi békés színt viseljen magán az események külső menetele, közel esik mindig a látszatos nyugalom állapotához a féktelen erőszak lehető kitörése. „Minden olly viszonyban, mint most nálunk, vannak a gyalázatosságnak adeptusai, és vannak nemes lelkű ideologok, kik Rousseau Contrat socialjával (most St. Simon-Leroux s L’Hermimiere tanaival) Plutarch paralelláival, vagy más világrész chartaival kezükben, politikai álomjárásnak indultak, hogy a tapasztalás durva kezei által fölriasztassanak; — mert végtelen a különbség a földabroszoni utazás , és a föld hálom valóságos haladás között.« Ezt uraim Mirabeaux monda: az idézés elég competens ----Mint tegnapelőtti lapunkban tudósítók , márt. 23-án 3 órakor délután több ezer főből álló népgyűlés tartatott a muzeum udvarán. Megnyitása egy szónoklat volt a helybeli rend föntartásával megbízott választmány ellen. — Az összegyűltek alaptalan gyanú-gerjesztések s nyugtalanító koholt hirterjesztések által nagyrészben föl voltak ingerelve. Mondatott: mikép Metternich Oroszországba szökött, ottan az osztrák birodalmi állapot status-quoját moszka erőszak által visszaállítandó. — Hirlék, miszerint Gellérthegyen és a katonai laktanyákban ágyuk vannak elhelyezve ellenünk , s hogy már a katonáknak a kellő töltések is kiosztanak. — Fecsegik , hogy éjenkint uj katonai csapatok szállhatnak a testvérváros laktanyáiban- ágyukkal, s a katonaság 18 töltést kapott, a boltokban lőport sint nem kaphatni satsat. Ámbár Klauzál Gábortól a választmány azon hivatalos tudósítást véve, miszerint a szállongó hírek folytán Budán a katonai kormányzótól a legmegnyugtatóbb választ nyerte, t. i. hogy a katonaság fegyvert megtámadásra semmi esetben nem használati, és mivel a katonai kormányt szinte holmi koholt hírekkel nyugtalanítják, a választmány kiküldött tagjai a katonai főkormányzóval abban egyeztek meg, hogy az illy híreket ezentúl kölcsönös fölvilágosítás végett egymással azonnal közölni fogják. Beszélik, hogy a városi nemzeti őrsereg részére a fölszólított hadi parancsnokság megtagadta a kívánt fegyvereknek a fegyvertárakból kiadatását, és ennél fogva így okoskodnak: világos, mikép az eddig adott engedményeket az uralkodás erőhatalommal akarja tőlünk visszavenni; sat. Esztelen fecsegések!___Ezeknek czélja elhinteni a bizalmatlanság konkolyait, elnépszerűtleniteni a királyi hatalmat, holott pedig a király hű magyarjaihoz! őszinte ragaszkodásának soha csalhatatlanabb zálogát nem adta!... De nézzük: békés forradalmunk lefolyta alatt tettünk-e ollyat, mi ellenünk a királyi hatalom megtámadó fegyverét igazságosan felhívhatná?... Nem! mert ha békés forradalmunk folyamában eddig kivívott jogaink pontjain végig futunk, azokat mind egyig a nemzet el nem tulajdonított, mind egyig folyvást követelt; de az idegen kormányrendszer absolut iránya miatt ki nem vihetett igényei között találjuk föl, így: 1) kaptunk sajtószabadságot;... kizsarolt joga-e ez a magyarnak?., nem, mert 1790- től fogva folyvást követeli ezt a nemzet, és hogy a nemzetnek elismert és fentartott jogai közé tartozik, bizonyságot tesz róla az 179°/115. törvényczikkely, melly törvény, hogy 57 nehéz éven keresztül sem nyerhetett életet, részint a közbejött franczia táborozási idők okozták, részint az ismeretes Metternichféle titkolózó politika, mellynek maximája szerint a magyar olly színben állitatott, mintha a szabadsajtóra nem lett volna megérve, míg tulajdonképen az említett politika volt ollyan, melly a sajtó szabadsága mellett főn nem állhatott. Kaptunk 2 felelős kormányt; ezt biztosította részünkre az 179'/ 10. t. ez, 1715: 3, 1741: 8 és 11 t. cz. alapján. A létezett kormányrendszer ideje alatt pedig— hogy miként Kossuth magát kifejezé— az 179?/*, 10 tcz. nem volt valóság, kétségen kívül áll: a királyi leirat azt valóvá tette. 3) Megszüntettük a lotto-játékot: erre is jogunk volt, mert a) nem volt nemzeti intézet, s idegen nyelven és idegen egyének által kezeltetett; b) az 1799 : 31 tezikkben megtiltott hazárdjátéknál még veszélyesebb ; c) mert nem volt tiszta kezelése; d) mert csatorna volt arra, hogy különben is pénzetlen hazánkból a pénz kiszivárogjon; s mindezért örökös sérelmeink közé számítok__ 4) A kamarai hivatalokban egyedül a magyar nyelv használhatását eszközlöttük ki: alapszik ezen cselekedetünk az 179°/1: 16. cz.ben, hol mondatik, hogy a király „de non introducenda pro negotiis quibus cunque lingua peregrina SS. et 00. securos reddit“... Törvény ellenére tehát a kamarai hivatalok hivatalos nyelve a német lévén, mi törvénybiztositotta jogunkba helyeztük vissza magunkat... 5) A középületeken az idegen szineket nemzetivel cseréltük föl; erre természet adta jogunk van. A budai katonai főparancsnok e nemzeti jog iránti tiszteletét maga mutatta meg, midőn a katonai laktanyákra a nemzet lobogóját önkényt kitüzeté. 6) A kincstár dohánygyárait bezárattuk, mert erős hitünk, hogy a státusnak nem szabad a nemzeti ipart elérni. 7) Nemzeti őrsereget eszközlöttünk; ezen jogot már I. Leopold király törvénye részünkre biztosítja, hol az évenkinti lustrák megtartása szoros kötelességül tétetik az illető megyei alispánoknak. Mi pedig már a képviseleti rendszernek behozatalát, és a parlamenti majoritás elvére építendő minister felelősségét illeti: az a nyert királyi leiratból önkényt folyó olly törvényes átalakulási kérdés, melly mihelyt a nemzet s a fenséges nádor, mint teljes hatalmú gubernátor közti benső viszony utján elintéztetve, sanctio által közjogi alaptétellé válik, azonnal a k. királyi leirat egész lényegének solidaritását ölti magára. Illy törvényes alapokon nyugvó reformok után miknek lényege, legtörvényesebb formasága, sőt szentsége példátlan béke utján vivatott ki, s miknek főbb pontjait a királyi fölség már osztrák alattvalóinak is önkényt megadta , legszelídebb jellemű s leglegálisabb érzelmű királyunkról lehetetlen föltenni, hogy ő adott királyi szava szentségéhez hiteten foghatna lenni, és békés átalakulási mozgalmaink közepette erőszakot fogna használni azon nemzet ellen , mellynek hűségét és béketűrését a hibás kormányrendszer olly túlnyomó súlya sem tudta soha megtörni. A 1edik század a népek emancipatiójának kora. Ez a már egyszer királyi szó szentsége alatt adott concessióktól nem tűri a visszalépést, nem tűrheti ezt nálunk már annálfogva sem, mert az országgyűlési fölterjesztésre kelt legfőbb királyi válasz a régi törvények visszaállításának, nem pedig valamelly charta odrogirozásának elvére van fektetve. Ez a trónnak a nemzet iránti hűségét s szentségét tükrözi vissza. E fölött kétkedni csúfos bizodalmatlanság — a jelen európai politikai viszonyok között pedig oktalan remegés. Pest mart. 25. Említek utóbbi számunkban, hogy a sajtótörvényi javaslatra — mi elég idomtalanul a szabadság terén elégettetett — magunknak is elég észrevételünk van........ addig is tehát, míg fönforgó észrevételeinket tüzetesen elősorolhatnók, megnyugvást találva abban, hogy az I. fejezet 10. és 11. §ai értelmében a törvényhatóságok, és köztisztviselők (így tehát a kormánynak is) megbírálása sajtóvétségül nem tekintetik, hanem ezeknek csupán gyalázásai és megbecstelenitése esik imputatio alá — más részről kijelentjük, hogy azon biztosítéki összeg, mitől a IIdik fejezetben az újság vagy időszaki lap kiadathatása, és szerkeszthetése feltételeztetik — nincsen Magyarország pénzügyi állapotaihoz illesztve, s nincsen az olvasó közönség számához mérsékelve, melly hírlapi élvekben gyönyörködik... igen Franczia és Angolországban, hol hasonlithatlanul nagyobb pénzforgalom van mint nálunk, s hol minden 27dik polgár olvassa a hírlapokat, mig nálunk csak minden tizedik polgár olvassa azokat, hol még a napszámos is politizál — hol tehát a kiadó vagy szerkesztő tetemes jövedelmet húz, illy magas biztosíték könnyen kiállítható — de pangó irodalmi állapotunkban, hol az írónak alig van mindennapi kenyere, az újságszerkesztő pedig alig tehet félre valamit évenként... az imigy fölemelt biztosíték igénye nem egyéb, mint hadüzenés a szellemi tehetségek elfojtására, s épen a szabad sajtó üdvös működései kiirtására, s ezért különben is tudva azt, hogy az irodalmi és időszaki sajtó terén nagyrészt középanyagi tehetségű proletár egyének foglalkoznak, csak úgy fogja e részben fölfogni a törvényhozás nemes föladatát, ha az írói vagy kiadói cautiot az ország pénzügyi állapota — az olvasó közönség száma — s a szerkesztők jövedelme — és anyagi állapotához alkalmazandja... Ha ezt nem teendi — elmondhatjuk minden bizonnyal ezen francziás szellemű sajtótörvényre nem sokára: „adtál uram esőt, nincs köszönet benne“... Egyéb észrevételeinket máskor tüzetesen közlendjük.