Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-09-27 / 119. szám

E feltételek a ház által helyesnek találtatván, az ala­­j­pitványi összeg az illető ministernek átadatni fog. — Ezután Nyári egy interpellate intézett a minister-­­ elnökhöz, mellyinek lényege ezekben öszpontosul. Magyarországgal — úgymond — s meglehet a dy­­nastiával is egy veszélyes játék űzetik, mellynek végered­ménye leend: Magyarország s a dinastiának megsemmi­sülése. E pokoli játék összefüggésének fonala tudva volt u­­gyan előttünk , de kezünkben nem vala. Szólónak az esett értésére, hogy az isteni gondvise­lés e fonalat kezünkbe adá. A horvát táborból ugyanis Bécsbe intézett több rend­beli levelek kezeinkre kerültek, s a királyi biztos által a ministerelnöknek már kézbesittettek is. E levelek sorában a többi közt .Jelacsicsnak egy La­­tourhoz intézett levele is találtatik, amelyben Latour Jela­­csics által sü­rgettetik, hogy küldje már az ígért ágyukat, s egyéb hadi szereket. E levél annál inkább nagyobb fontossággal bír, mint­hogy Latour a bécsi parlamentben becsületére állítá, hogy sem a ráczokkal, sem pedig Jelacsicscsal semmi összekötteté­se sincs. Szóló felhivatni kívánja tehát a miniszerelnököt, hogy az ülésben megjelenvén, a kérdéses leveleket a ház elé ter­­j­eszsze. Pázmándi elnök kijelente, miképen e leveleket illető­leg azt érte meg a miniszerelnöktől, hogy miután azok közt ollyanok is lehetnek, mellyek Jelacsics seregének stra­tégiáját juttatják tudomásunkra: a ministerelnök e levele­ket azon választmánnyal kívánja közleni, melly a hadügyi intézkedések tekintetében vele érintkezik. Ezután némi vitatkozások keletkeztek a felett, valljon a ministerelnök rögtön terjessze-e elő az érintett levele­ket, vagy pedig a hadügyi választmány tegyen az elő­­terjeszthetőkről a háznak jelentést? Végzésse­lön, miszerint a hadügyekre nézve a mi­­nisterelnökkel érintkező válaszmány egyetértve a minister­­elnökkel meg fogja e leveleket vizsgálni, s azokról, mellyek nyilvánosság elé valók, a háznak ma este 8 órakor vagy holnap reggel 10 órakor jelentést teend. E bizottmányt Irányi még az iránt kívánta felszó­­líttatni, hogy kérdje meg a miniszerelnököt: valljon az tett-e intézkedést, hogy Pest városa a felülről jöhető beütés ellen is legyen biztosítva. Ez indítvány megtételére szólónak az szolgált indo­kul, mert ő a Bécsből eredő semmiféle ígéreteknek sem hisz, bármilly felséges ajkaktól származzanak is azok, mi­után ő részben eléggé okult a nemzeti história utóbbi há­romszázados epochájából. Az indítvány azon szempontnál fogva mellőztetett, mi­vel ez által a háza közbizalmat biró választmány iránt né­­mi bizalmatlanságot mutatna. S mert különben is ezen választmánynak kötelessé­gévé van téve, a ministerelnöknek a főváros védelme kö­rül tett intézkedései felől magának tudomást szerezni. — T a n á r k i Kőrös v. képviselője, — mint szemtanú azon örvendetes körülményről értesité a házat, miként a népfelkelés eszközlése végett Czegléd Kőrös, s a többi magyar városokba elutazott Kossuth Lajos az említett helyeken megjelenvén, a haza nevében népfelkelést paran­csolt, s a nép részéről igen nagy lelkese­dés, s úgy­szólván fanatismussal talál­kozott. Ezután nem tudni, túláradás-, vagy tapintatlanságból­­­, szóló szám szerint kezdé elmondani, hogy mennyi ember száll ennek folytán az említett városokból táborba? Azon­ban a ház tudtuladását annálfogva ellenző, mivel nem tartja tanácsosnak s hasznosnak az ellenséggel azt tud­atni, hogy mennyiből álland az összegyűlendő tábor ereje? Palóczi László, a petsonális választmány elnöke, a ház tegnapi megbízása folytán az erdélyi oláh ajkúak peti­­tiója iránt jelentést tett. A petitiónak két része van : egyikben panaszok, a másikban némi orvoslásra­ vonatkozó kivonatok foglaltat­nak. A panaszok közt előfordul, miként az oláh ajkúak az erdélyi aristocratia által még most is üldöztetnek, hogy a katonakiállítás igen szorosan vétetik, s hogy e miatt az ujonczoknak beírtak részint erdőkbe, részint Oláhországba bujdoklanak, s hogy még itt is üldöztetnek. Kívánják tehát, hogy az ujonczozástól felmentessenek, mert ők ennek semmi szükségét sem látják. Kívánják, hogy az erdőkbe menekült összeirottaknak sal­­vus conductus adassék. Kívánják, hogy az esküformából kihagyassék e kitétel: „esküszöm a magyar király s magyar alkotmánynak­ hű­séget“ helyett ez tétessék: „esküszöm a Magyarországban lakó nemzetek szabadságára.“ Kívánják, hogy püspökeik magyarázzák meg nekik, hogy mit tesz e szó „alkotmány“, mert sem ők, sem lel­készeik nem értik stb. stb. Megemlítendő, miképen a petitio név szerint aláírva senki által sincs, s így tökéletes hitelességgel sem bír. A kérvényt választmánynak erre nézve az véleménye, hogy a petitióban foglalt panaszok megvizsgálására egy 3 tagú küldöttség neveztessék ki, mellyben egy, az oláhok előtt is tekin­télyb­ől biró oláh származású képviselő is részt vegyen. A­mi pedig az elősorolt kivánásokat illeti: azok az u­­rna következtében szükséges törvényjavaslatokkal f­oglalko­­zó választmány által felveendők legyenek. A ház a vál­asz­tmány véleményét ellenmondás nélkül elfogadván, a ministerumot a háromtagú biztosság kine­vezésével megbízza. Az ülés 1 órakor oszlott el. A­ m ülés a ké­pviselőházban, sept. 22-én reggli 10­/4 órakor. (Folv.) Elnök: Ilyen formán lehetne tenni a kérdést, szó­­litassék fel miniszerelnök úr, hogy miután a kijelölt minis­zerek megerősítve nincsenek, a­mint Ghiczi kijelentette, hogy nincsenek megerősítve, képesnek érzi-e magát arra, hogy az országnak jelen helyzetében egyedül maga vezet­hesse a kormányzásnak minden ágait. Koss­uth Lajos. Én e képen javasoltam: miután a felterjesztett miniszerek megerősítve nincsenek, szólítassék fel miniszerelnök úr arra, valljon nem érzi-e szükségét, hogy a ház részéről a haza megmentésére szükséges in­tézkedéseinek sikeres végrehajtásában rendkívülileg gyámo­­lítassék. Bezerédi István. Visszaemlékezve arra , hogy néhány nap előtt a miniszerelnök kifejtette politikáját, s egy részről történt is valami, mert sok törvényhatósá­gokhoz biztosok küldettek, kiket a ház ajánlott, b­első­nek gondolnám a kérdés helyett azt mondani, hogy a ház ezentúl is bízik, miszerint addig, míg a felterjesztett minis­­zerek megerősítve lesznek, a miniszerelnök megtesz mindent, a­mit nyilatkozata szerint tenni ígért, s hogy azon politi­cai, mit eddig kifejtett, eredményre vigye, a ház neki a­­jánlja, hogy minden módokkal, mellyek a ház hatalmában vannak, mindenképen fogja őlet támogatni. A kétkedés gyengíti az eredményt, s az, a mit mondottam,­­ inkább össze­hangzik azzal, mit 6 nap előtt határoztunk. Zsemb­éri: Tisztelt ház! Megvallom, hogy a minis­zerelnök urnak felszólításával ez­úttal felhagynék, hanem másképen járnék el a dologban. A ház megválasztott 6 tagot, a­kiket megbízott a haza védelmének elrendezésé­vel, ezek menjenek el a miniszerelnök úrhoz, tegyék ma­gukat érintkezésbe interpellálva őket, hogy terjessze elő azokat, a­me­lyeket eddig elintézett és elintézni kíván. A választmány azután a házat értesíteni fogja azokról, mi­ket a ministerelnök úrtól hallott. Tehát csak azt kívánom, hogy a választmány érintkezésbe tegye magát a ministerel­­nökkel s ebből kifejtik, van-e szüksége a ministerelnök­nek a ház támogatására. Kubinyi Flóri. Részemről Bezerédi indítványát nem pártolom, hanem Kossuthét. Kérem a dolgot szava­zásra bocsátani, némelly urakban , mint érzem nagy a szólásviszketegség. Ghiczi Kálmán: Nem viszketegből szólok, mert különben is ritkán szoktam szólni. Azt hiszem, ha minis­zerelnök úrhoz kérdés intéztetik, az iránt is lesz hozzá kérdés intézendő, meg van-e a ministérium erősítve vagy sem? Ő látni fogja, hogy a ház maga is kíván felvilágo­sítást szerezni e tárgyban s indokát találni fogja a haza veszélyes állapotában. Mennyire tudom, minden intézkedé­sek, mellyek a drávai és rácz tábort illetik, éjjel nappal folytonos munkával erélyesen megtétetnek. A siker nem mindig egyes embertől függ, és ha többen folynak be, a siker bizonytalan lesz. Intéztessék tehát azon kérdés a mi­­nisterelnökhöz: meg van-e erősítve a ministerium vagy nem, s a­mennyiben nem lenne, hogy minő további in­tézkedéseket szándékozik a miniszerelnök úr tenni? Ebben minden benne foglaltatik, s a miniszerelnök úr nyilatko­zatát megértve, a ház tetszése szerint rendelkezhetik. (Fogadjuk el Kossuth indítványát.) Patai József: Azt gondolom, legjobb lesz az ed­digi módot követni, ne küldjünk küldöttséget a miniszer­­elnökhöz, hanem hivassuk őt ide magunkhoz, Kossuth Lajos. Megvallom, nem kívánom mi­niszerelnök úrnak idejét igénybe venni, hogy ide jöjjön; ha egyszer itt van, hallani kell neki többet is és felelni. A miniszerelnök a cselekvéssel annyira el van foglalva, hogy ő nem is ér rá indítványt tenni valami iránt, mi­niszerek pedig nincsenek, kik helyette itten helyt állaná­nak ; szükségesnek látom tehát, hogy kérdeztessék meg a miniszerelnök úr azon küldöttség által, melly egyenesen a végett van kiküldve, hogy a hadi munkálatokra törté­nendő interpellatiókra, ne a ház előtt adassék felelet, mert ez nem legjobb módja volna a stratégiának, tehát ezen küldöttség által kérdeztessék meg a m. elnök meg van­nak-e erősítve a ministeri jelöltek? s ha nem volnának, nem érzi-e annak szükségét, hogy a haza megmentésére irányzott intézkedéseinek sikeres végrehajtása körül a ház­nak közremunkálását rendkívülileg igénybe vegye (Helyes!) Elnök: A­kik Kossuth urnak ezen indítványát elfo­gadják, m­éltóztassanak felállani. (Mindnyájan felállanak.) Ghiczi Kálmán: Némileg összefügésben van azon tárgygyal , melly iránt most méltóztattak intézkedni, a­mit előterjeszteni szerencsém lesz. Tegnap Komárom várát illetőleg határozat hozatott, ennek folytában, minis­zerelnök úrnak megbízásából van szerencsém a ház elébe következőket terjeszteni. Kívánta először a ház, hogy 300 ezer ft kamat nélkül kölcsön adassék Komárom városának. Erre nézve kötelességem megjegyezni, hogy jelenleg a pénztár nincs azon állapotban, hogy tüstént gondoskodni lehessen a kölcsönadás létesítéséről, mert az ország vé­delmi eszközeinek előállítása annyira igénybe veszi a kincs­tár erejét, hogy még bizonyos határidőt meghatározni átalában nem lellel ugyan , hanem a leendő pénzügymi­­niszer kedves kötelességének fogja ismerni a tisz felha­talmazása mellett első alkalommal mindent elkövetni a nyomorúság megszünetetésére és enyhítésére, melly a vá­rost érte. A második tárgy az volt, hogy a komáromi vár lövési vonala körében fekvő telkek kisajátítására terv ké­szítessék; — erre megjegyzem, hogy mennyire tudomá­som van, más várnál szintúgy, mint Komáromnál rég idők óta azon szabály követettetett, hogy a lövési vonal köré­ben házak építése csak úgy engedtetik meg, hogy , az illető tulajdonosok reversalist adnak magukról, hogy­­ szükség esetében az épületeket lerombolják. Egyébiránt a szükséges előintézkedések és törvényjavaslatnak előterjesz­­tse a pénzüegyminister a had­ügyministerrel együtt meg­illet­i­­ volt Komáromvár parancsnokságát etulen. (Halljuk.) Erre nézve azt terjesztem elő, hogy a ministerelnök úr a komáromi várban levő minden rendű atonaságtól, ide értve a várparancsnokságot is, hatá­rozott nyilatkozatot kivánt az iránt, hogy a várt minden­nemű megtámadások s különösen Jellachich megtámadása­i­en is életükkel és vérekkel megotalmazni készek-e s eziránt a nyilatkozatot minden órán várja, s annak meg­érkeztével nem fogja elmulasztani a szükséghez képest a megkívántatokról gondoskodni. (Zugás.) Halász Boldizsár: Rövid észrevételt teszek a Komárom iránti nyilatkozatra. Ez átalában bennünket ki nem elégít. A küldöttségre kívánnám bízni, szólítsa fel a miniszerelnököt, hogy ne késedelmeskedjék, addi nem várhatunk, míg a katonaságtól a felelet megérkezik, ha­nem azt akarjuk, hogy Komárom váramlly kézben legyen a ki már nyilatkozott, és nem a ki nyilatkozni fog° ez­után. Kossuth Lajos: íme miért tettem előbb a javas­latot, miszerint a miniszerelnöknek ajánlja meg a ház a haza megmentésére tett intézkedéseinek sikeres végrehaj­tása körül a ház részérőli rendkívüli közremunkálást. Mert ha azt mondja miniszerelnök, hogy ez neki szükséges, az következik belőle, hogy nem levél fog menni Komárom­ba, hanem fog menni a miniszerelnök és a ház részéről, a nemzet és kormány nevében e­mb­er, ki Mertz ura­mat lecsapja, ki nem kérdi azt, hogy nyilatkozik valaki, hanem sorba állítja az embereket, és a­ki nem esküszik istenre és hazára, úgy bánik vele, mint megérdemli. Azért mondottam az előbb, mert a ministerelnök a rácz táborba is parancsokat küldött, két futár ment már oda s nem tör­ténik az, a­mit parancsol. Ha a ministerelnök azt mondja, hogy érzi szükségét közremunkálásunknak, le fog menni egy biztos, ki teljesíti a ministerelnöknek rendeleteit, s akár ki legyen az ellenszegülő, leoldja a kardot oldaláról s úgy bánik vele, mint szükséges. Ha pedig a miniszerel­nök azt mondja, hogy reánk nincsen szüksége, hogy in­tézkedéseinek különben is lesz sikere, akkor tisztán áll a dolog, s ennek csak örvendhetünk, hanem el is várom, hogy intézkedéseinek a siker meg fog felelni. Ha szüksé­ge van reánk, majd azon emberek, kik elküldetnek, több rendet fognak csinálni , mint egy levél. Nem látom szük­ségét, hogy jegyző menjen el a miniszerelnökhöz. (Menjen mindjárt a választmány!) Madarász L­ászló: E tárgyban vissza kell em­lékezni az ezelőtt néhány nappal történtekre. Komárom váro­sa részéről bejelentetett, hogy Komárom várában Mertz fá­­tábornok által minő intézkedések tétettek maga a kormány ellen, s akkor az interpellációra azt felelte ministerelnök úr, hogy csak egypár napot kell várni, ő megtette a si­keres intézkedést, hogy a ministérium parancsának Mertz tábornok is engedelmeskedjék. És méltóztassanak emlékez­ni, történt-e ez iránt felvilágosítás. Mertz tábornok enge­­delmeskedik-e vagy nem? Nem történt, és most úgy áll a dolog, miszerint Mertz tábornok kijelentette, hogy ő a miniszerelnöknek nem engedelmeskedik. Az­óta nem történt felszólalás a ministérium részéről, engedelmeskedik-e a­­zon tábornok vagy nem. Ennek folytában fölszólalt teg­nap Komárom város követe, hogy Komárom vára áruló kezében van, és akkor a ház nem emlékeztette a minis­terelnököt az előbbeni interpellatióra tett kijelentésére, mi­szerint megtesz mindent, hogy azon tábornok a ministe­­riumnak engedelmeskedjék. — Már most Komárom várá­ra nézve sokkal nagyobb az aggodalom, mintsem hogy azt Mertz becsületszavával be lehetne végezni. Vannak olly kérdések, mellyekben becsületszavára sem bízok va­lakinek , mert azon ember, ki a hazának kenyerét eszi, a hazától huzza a zsoldot, és mégis a haza törvényes kormányának nem engedelmeskedik, becsületszavát már azon perczben megszegte; és Mertz az, ki e hazától a pénzt huzza. Akárki merészli azt mondani, hogy Magyar­­ország kormányának nem engedelmeskedik és mégis el­veszi a haza fizetését, — én azon embernek semmiféle szavában nem hiszek, s akár szászor írja hogy engedel­meskedni fog, én többé Magyarországnak kulcsát, a ha­zának fővárát az olly áruló kezére nem bízom. Hogy to­vább menjünk, — a tegnapi interpellátióban más kérdés is foglaltatott- Magyarországban nincs eltörölve azon tör­vény, hogy Magyarországnak várai magyar kezekben le­gyenek. És én Mertzet, ha becsületszavát adja is, oly o­lyannak nem tartom, a­kire Magyarország várát rábízni lehetne. A legnagyobb szerencsétlenségnek tartanám, ha nem találkoznék Magyarországnak egyetlenegy há­za, a­kinek kezére Komárom várát bízni lehetne. Részemről azt mondom , ha nincs is ollyan , ki tökéletesen jártas a ha­di tudományban, de becsületes magyar ember legyen, inkább rá­bíznám a várat, mint egy gazemberre. Az én kérésem az, hogy a hat tagból álló küldöttség tegye ma­gát érintkezésbe a miniszerelnök úrral, és szólítsa fel, tegyen meg rögtön mindent, hogy Magyarországnak kul­csa biztos kezekbe tétessék. Ghiczi Kálmán: Ha a ház malloztatik kívánni, hogy felvilágosítást szerezzen magának Komárom vára ál­lapotára nézve, az ellen szólam nem lehet. Madarász úr előterjesztésére csak azon megjegyzést teszem, hogy a­mennyire én értesülve vagyok, még azon eset nem adta magát elő, hogy Mertz tábornok az engedelmességet megtagadta volna. (Zaj.) Elnök: Azon észrevételt teszem, hogy a 15 tagnak kiküldetése Kossuth követ úr indítványa értelmében elfo­gadtatott , mert a ház nem tartotta czélszerűnek, hogy az illy kérdések itt interpellate útján vitassanak meg. Az­

Next