Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-10-25 / 142. szám

törvényességre való visszatérést Bécs f­alai közt meghi­úsítani , — h­anein m­ég ezen falakon túl is nagyobbo­dott erővel terjedt ki aziarchikus törekvéseik vészterhes hatása. Egy nyílt lázadásban álló szomszéd tartomány­­nyal felségsértő szövetkezések köttettek, státusaim min­den részébe követek küldettek , hogy azon képmutató ürügy alatt, mintha a fenyegetett szabadságot kellene megvédeni , ott is , hol a rend eddigelé meg nem za­vartatott , a lázadás zászlóját kitűzték, és az én még békés , szabad intézmények törvényes kifejlődésének e­­lébe néző országaimat a fejetlenség, polgárháború és enyészet iszonyatosságainak martalékul vessék. Trónra léptem ól a népeim java volt életfelada­tom. Kormányom története , különösen az utóbbi hét hónap története ezt egykor tanusítandja. De a gondvise­léstől rám bizott kötelességekhez hűtelen lennék, ha olly törekvést tovább is el akarnék nézni , melly a trónt és monarchiát az örvény szélére viszi , és az ál­talam megerősített alkotmányos szabadság helyébe a rokonczátlan erőhatalom állapotát tenni igyekszik. Ezen kötelességekről megemlékezvén , vérző szív­vel nézem magam kényszerülve, hogy a fejét már most minden szemérem nélkül felemelő lázadással székváro­somban, mint szinte mindenütt, hol az magát mutatná, a fegyveres erő alkalmazása mellett szembeszálljak s ellene harczoljak, mig az egészen le nincs győzve, a rend, nyugalom és törvényesség ismét helyreállítva, és hű szolgáimnak, gr. Lamberg és Latournak gyilkosai az igazság boszuló karjának át nincsenek adva. Hogy ezen czélt elérjem, a monarchia különféle részeiből seregeket küldök Bécs, a felkelés fészke el­len, és altábornagyomnak, Windischgraetz herczegnek átadom a fővezérletet, minden seregek felett, egész birodalmamban, csupán csak gr. Radeczki tábornagyom parancsa alatt álló olasz hadsereget vevén ki. Egyszers­mind felruházom az említett herczeget a kellő teljha­talommal, hogy ő a béke munkáját birodalmamban sa­ját belátása szerint a lehető legrövidebb idő alatt bevé­gezhesse. A fegyveres lázadás kényszerítése, és a csend helyreállítása után, ministériumom feladata leend, hogy az alkotmányozó országgyűlés tagjaival egyetértőleg, az eddigelé féktelen visszaéléssel kezelt sajtó, az egye­sületi jog, és a honvéd törvényes korlátozása által, olly állapot idéztessék elő, melly, a nélkül hogy a szabadságot szoritná, a törvénynek erőt és tiszteletet biztosítson. Midőn ezen, kötelességeim és jogaim érzetében rendithetlen szilárdsággal hozott határzataimat népeim­nek tudtul adom , mindazok őszinte és hathatós közre­­munkálására számolok , kiknek császáruk, hazájuk, csa­ládjuk van, és az igaz szabadság szívükön fekszik, és a kik jelen határozatomban az egyedüli szabadító szer­re ismerendnek, hogy a birodalmat a végromlástól, magukat a fejetlenség iszonyatosságai és minden társa­sági kötelékek felbomlásától megőrizzék. Olmütz, oct. 16. 1848. Ferdinánd m. p. Wessenberg m. p. — Kedves herczeg Windischgrätz! Tekintetbe vévén a jelen körülményeket, midőn a fővárosban a nyílt lázadás a törvényes rend helyére lépett, és a biroda­lom több részeiből a törvény ellenségeinek fegyveres erő küldetik; midőn az alkotmányozó országgyűlés, biztos­ság hiánya miatt, magas feladatát meg nem fejtheti, és székvárosom minden kormányi és közigazgatási ha­tóságai kötelességeik teljesítésében gátoltatják, nem ma­rad nekem mélyen érzett benső fájdalmamra hátra e­­gyéb eszköz, mint a törvény elleni feltámadásnak, és az anarchia túlcsapongásáinak fegyveres erővel állni ellent. Hogy a leendő rendelkezésekben a lehető leg­nagyobb egység legyen, és mivel teljes bizodalommal vagyok ön igaz hazaszeretete, és családom irányában régóta híven tanúsított ragaszkodása iránt, kinevezem önt főparancsnokká hadseregem minden csapatai felett, kivévőn a gr. Radeczki tábornagy alatt álló sereget, és felhatalmazom és megbízom önt, hogy ezennel mind­azon katonai intézkedést megtegye, melly önnek alkal­masnak látszik, legrövidebb idő alatt, a csend és rend helyreállítására, melly nélkül a törvény hatástalan, és az alkotmányos szabadság szabályzati kifejlődése lehe­tetlen lesz. Számolok hadseregem annyiszor megpróbált hű­ségére és vezére tanúsított belátására , hogy a biro­dalmat a fenyegető veszélytől megmentendik, mint szin­te Austria népének, melly atyai szivemnek olly kedves, kilátást egy jobb jövőre nyitandanak. Olmütz, oct. 16. 1­848. Ferdinánd m. p. Wessenberg m­. p. 564 — Kedves herczeg Windischgrätz! Tekintetbe vé­vén önnek kitűnő érdemeit, valamint önnek jelenlegi ál­lását, elhatároztam magamat önt tábornaggyá előlép­tetni, melly tekintetben a megkivántató rendeletet a had­­ügyministeriumhoz kibocsátom. Olmü­cz, oct. 17. 1848. Ferdinánd s. k. Wessenberg s. k. k. A már lapunkban is említett Latour papírjaiból a P­e­s­ti Hírlapban T­au­sen­au Károly tanár által a következő érdekes le levelek közöltétnek: (Folyt.) — A budai magas főparancsnoksági elnökséghez. Egy várparancsnok sokszor jó azon helyzetbe, hogy neki nem lehet és nem szabad magát mindig a fen­­álló parancsok­ és rendeletekhez szabnia, hanem saját meggyőződése és a pillanatonként fejlődő viszonyokhoz képest kell cselekednie , hogy aztán meglepetve mon­dania ne kelljen : „már késő.“ Illy értelemben, a körülmények által szorongatva , olly lépéshez is nyúlni kénytelenittettem ,­ melly nem csupán jó indulatu elné­zést , hanem helybehagyást is követelhet. Ministerelnök gr. Batthyány ur azt méltóztatott 3.598. n. v. minis­­teri parancsban rendelni, hogy az igen népes sz. k. város katonasággal elengedőleg láttassák el, s azért 6 század Thurszki ide rendeltetett , ellenben a 4 szá­zad Ceccopieri Pozsonyba visszamenni fog. A Thurszki zászlóalj, melly ide beszáll, egyála­­lában nem felel meg ezen czélnak, mert elsőben is 350 ujonczból áll, kik többnyire fegyverben gyakor­latlanok, de a­mi még roszabb, rosz, a biztosságot veszé­lyeztető szellemtől vannak áthatva, és a tisztaráknak egy­hangú nyilatkozata szerint, egyátalában nem lehet reájuk támaszkodni, mivel a­mint tudva van, azon kevés napok a­­latt, míg Pesten voltak, soraikból 10 embert vesztettek el, és rosz emberek rábeszéléseik által szinte felhivattak, hogy ha tiszteikkel megelégedve nincsenek, üssék agyon őket. A 4 század Ceccopieri, kiknek ma elindulniok kellett volna, szinte részkedvűek, a várbani tartózko­dásuk és az ezred többi részeitőli elszakasztásuk miatt s nagyon elégedetlenek, még pedig annyira, hogy köz­tük a csendet és rendet csak nagy fáradsággal lehet fentartani s semmi biztosságot nem nyújtanak. Aztán az esztergomi nemzetőrség parancsnoka nyilvánosan nyi­latkozatokat tett, mellyek nemcsak lázitók, hanem a helyőrségre nézve fenyegetőleg és a hely biztosságára nézve veszélyezőleg hangzanak, miért is, hogy semmi összeütközés ne történhessék, a várossal­ szükséges sza­bad közlekedést valutás és időszakonkinti bezárása ál­tal a kapuknak, eszközölhettem. Minthogy ekkor a helyőrség a helyet épen nem biztosítja, sőt inkább veszéllyel fenyegeti, még pedig annyival inkább, mert a várban 240 elitéltek is van­nak, ennélfogva azon perczben, hogy a 4 század Cec­copieri és a Vilmos zászlóalj gőzösön a vár mellett elmenve, egy perczig horgonyt vetettek, felébredt ben­nem a gondolat, hogy a Vilmos zászlóaljtól lehet reményleni, miszerint benne egy fegyelmezett—­ előttem, mint tulajdonos előtt igen jól ismert — csapat hozatnék a várba, s így készen lenne az ember bármilly ve­­széllyeli találkozásra; hogy tehát miután sehol máson­­nan segítséget várni nem lehet, ez itt letartóztassák, hogy legalább pillanatra a bajon segítve legyen, mit is én több törzs- és főtiszt urakkal azonnal tanácskozás alá vettem. De mégis a gőzös menetét akadályozni nem akartam, részint minden lárma és feltűnés ki­kerüléséül , részint hogy a 4 század Ceccopicrit , kik szinte a gőzösön voltak , mentükben fel ne tartóztas­sam. Én azután a Vilmos zászlóalj parancsnoka után egy parancsot küldtem Gönyére, hogy, ha szárazra ki­szállottak, visszainduljanak Komáromba, miféléit felsőbb helyen jelentés létetendik. — A dolgot teljesen kivinni nem lehetett, mert Ko­­márom város azt kitudván, elővigyázati szabályokhoz nyúlt; mi midőn tudtomra esett, azonnal rendelést tet­tem,­hogy a zászlóalj a Dunán­át a hídfőhöz men­jen , és ott egész csendesen tartózkodjék további pa­rancsig , melly a magas minister elnökségtől fog ké­retni, hogy valljon a zászlóaljnak rendeltetése leend-e a várba be- vagy nem menni ? Épén most jön az al­ispán , polgármester és Majthényi alezredes úr, és nekem sürgetőleg előterjesztik, hogy még ma a zász­lóaljat indítsam ülnök, mert különben átalános veszély fenyeget. Hogy ez kikerültessék , és öszszeü­tközésre sem­mi ok ne adassék, még ma a zászlóaljat Ács felé megindittassam, s így azon sürgetés veszély áll elő,­­ hogy a vár csak 350 Turszki ezredbelire bizatik; azért e­gy vagy két zászlóalj ide küldése sürgetőleg kívánatos volna. — Hadügyminister úr! Talán amirgod e­­lőtt nincs tudva, hogy sept. 12-én a szabadelmü egy­let esti gyűlésében, az ifj. Stifft, a bécsi, ber­lini, frankfurti és párisi ministeriu­­mok megugratását nagy tetszés közt indít­ványba hozta, és azokat hűtleneknek és roszaknak ne­vezte. — Ha Stifft nem hazug, úgy maga fogja ezt megbizonyitani, vagy hallgatói által fog kimutattatok az igazság. — Egy barátja a szabadság és rendnek. — — Cs. k. alezredes Cole úrnak. Sietve tudósí­tom önt, hogy épen most az Aulában a ministeriumnak megbuktatása, torlaszok építés, a munkások segítségül hívásával , elhatároztatott. Falke tanuló azon indítványt teszi, hogy május 26-át tökéletesen kell ismételni. — Azt hiszem, hogy a legerélyesebb szabályokra van szükség. Ránk (a vá­rosra) ön teljesen számolhat.— T­e­lj­es tisztelettel. (A név innen ki van törölve.) — Igen tisztelt ezredes ur! Herczeg Eszterházi csupán a Vasa­­g, varasdi, szent-györgyi és ottocháni ezredekbeni ezredesi állomásokra nézve tett előterjesz­tést, mik egyébiránt általam egyszerre sürgettelek — a Schwarczenberg, porosz herczeg , és főlig.. Károly ez­­redekben levő állomásokra nézve még eddig, a magyar ministériumtól semmi ajánlat nem érkezett. Az alkalmat használva jelentem, hogy azon ügyet, mit ő extja a hadügyminister ma nálam egy kegyes levélkéjében sürgetett, már 3 nappal előbb elvégeztem.­­ További mozgatását azonban b. Wessemberg urnák­ ké­relmemmel kell eszközölnöm. Bécs, sept. 16. 1846. Legnagyobb tisztelettel Pipi­cz. — Bemut. 366. sz. melléklet,­­ exclja a had­­ügyministernek gr. Baillet-Latour urnak. Bécs, sept. 29-én 1848. Bemut. oct. 2-án 1848. A többnemű sajnálatra méltó nyughatlanságok, az utóbbi időkben, szükségessé tevék, hogy a lázadásnak bármelly percz­­beni teljes erővel­ elnyomhatására a helyőrség legény­sége, különösen a legutóbbi időben csaknem minden héten egy napon a laktanyákban consignáltassék, és illy formán teljes készségben tartassék. A katona, kinek a nélkül is a parancs kiadása után csak néhány délutáni órákban van szabad kimene­tele, ha őrségen, vagy laktanyai szolgálaton nincs , ezen maga készentartása miatt azon kevés pihenési időtől is megfosztatik. Noha ez még ekkorig a legény­ségben csak a bujtogatók s rendzavarok elleni elkesere­dést szülte , de mégis tartani lehet tőle, hogy utoljára levertség és elkedvetlenedés leend következménye. Ha­nem nemcsak a pihenési idő elvesztéséért panaszkodha­­tik a legénység, de többé nem képes némi csekély mellékes szolgálatok általi keresetszerzésre sem stb. Mindezeknek tekintetbevételével, de figyelve a czélnak elérésére is, a katonának gondoskodás általi stb. (mint az előadott esetben) megnyerésére, szabad­ságot veszek magamnak, indítványba hozni, hogy a je­lenlevő katonaságnak, együtt a helyőrségi szolgálatba állókkal, a helyőrség mindannyiszori consignálása, vagy úgynevezett készen tartása alkalmával, a naponkinti zsold­­hoz rendkívüli pótlékul még fejenként 3 pkr adassék, excádnak alárendeltjei iránti ismeretes jó indulata és a­­tyai gondoskodása folytán ismételve szabadságot veszek magamnak ezen tárgyat kegyes figyelembevételére tisz­telettel ajánlani. Auersperg, Nro 5,548 K. H. M. — Legalázab­­b előterjesztésére a hadügyminis­­tarnek, a­ bécsi helyőrség bármilly perezben rendkivü­­lileg készenálló legénysége számára megadott fejenkinti 3 pkr. pótlék fedezése tárgyában. Benyujtatott octob. 4-én 5558 sz. a. N­. M.--------Felség! A legalá­zatosabban ide mellékelt f. évi sept. 28-án 366 sz. a. be­mutatott felterjesztésében alsó Osztrákhon­tőparancsno­ka gr. Auersperg, a bécsi helyőrség legénysége ré­szére, őr- és tüzérmesterektől lefelé, a helyőrségi szol­gálatban levő katonaság befoglalásával, a helyőrség mindannyiszori consignálása vagy úgynevezett teljes­­ készségben tartása alkalmával, a naponkinti zsoldhoz fejenként 3 pkrnyi rendkívüli pótlék elrendeléséért e­­­sedezik. Ezen esedezését azon alapítja, hogy az illy kész­ségnévi tartásnak esetei a legújabb nyugh,illan időkben csaknem minden héten pár nap előfordulnak, hogy a legénység a miatt nemcsak néhány pihenési óráitól s mellékes keresetétől megfosztatik, hanem e mellett még kénytelik is az élelemszereket s italokat a mar- S­kotányosnál drágábban vásárolni, s hogy ebből utól-

Next