Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-07-15 / 56. szám

s ezen elvnek alkalmazásával s e tárgyban részletes tör­vényjavaslatnak készítésével a ministeriumot megbízta, az 1848. 20. tcz. 3. §-ának teljesítése végett a magyarhoni protestáns kitfelekezetekkel az egyházi és iskolai reformról tartandó értekezés helyéül Pestvárost, idejéül pedig i. e. augustus 1-jét jelöltem vala­ki. Miután már Erdélynek Magyarhonnak­ óhajtott egygyé alakulása létesült, ezen értekezletben a volt erdélyi protes­táns és unitárius vallásfelekezeteknek is részt kelletvén ven­niük, hogy azt biztosabban, s szükséges előkészületek mel­lett tehessék, czélszerűnek találtam az említett értekezlet ide­jét augustus 1-e napjáról 1. évi September 1-je napjára ten­ni által. Ennek következtében, bizodalommal hívom föl önö­ket, uraim! hogy addigran is az értekezlet tárgyait vitas­sák meg, adatjaikat készítsék elő , s az értekezletre, a fenn­írt időben küldjék megbízottjaikat, olly számban, a­mint jónak és czélszerűnek fogják tartani. Tisztemnek és hazafiúi kötelességemnek érzéseivel vá­rom önök küldötteit, kiket az ügynek mind szeretete, mind ismerete fog lelkesítni, hogy a dolgok új rendének mega­lakításában közremunkáljanak. Budapest, julius 11-én 1848. B. Eötvös József. A pénzügyminister a megürült gácsi mázsamesteri ál­lomásra Ivanovics Antal nyugalmazott hadnagyot és pesti sóhivatali gyakornokot alkalmaz­. A kereskedési minister a novi­ harminczadost Illovsz­­ky Lajost saját kérelmére hasonminőségben Sz. Jánosra áthelyezte. Tudnivaló: Pest vidékének helységei, ha nemzetőreik közé doboso­kat akarnának betanitatni, küldjék azokat ide Pestre be, hol a­­zoknak beoktatásuk és szállásukról a nemzetőri­ tanács fog gondoskodni.Az oktató dobosnak naponként lfejtől egy pengő garas jár. A betanítandó egyén jelentse itt magát a nem­zetőrseregi tanácshivatal teremében Weingartner József kapitánynál, — élelmezéséről gondoskodjék a helység. Pesten, jul. 12-én 1848. B a­­­d­a c c­­, Schenovics Frigyes, 9dik honvédzászlóalji fő­hadnagy, a gömörmegyei nemzetőrségi zászlóaljhoz segéd­dé lett kineveztetéséről leköszönvén, marad továbbá is fő­hadnagy a 9ik honvédszlóaljnál. Bal d­a c c­i. N­emzetgyű­lés. Jul. 14-ki ülés az alsóházban. Az ülés megnyittatván, a tegnapi jegyzőkönyv szabály szerint felolvastatott. A jegyzőkönyv egyik pontjában a had­­ügyminiszernek tegnap történt interpellációját illetőleg az állott, hogy a hadügyminiszer felelete mára van hatá­rozva. Ennélfogva a hadügyminiszer épen jelenlévőn, a ház tagjai sürgetők az interpellare, mire a hadügyminister késznek nyilatkozóst, ha a ház titkos comitévá alakul át. Erre az elnök — Pálfi János — a karzatok közönsé­gét távozásra intette, valamint a hírlapírókat is meg­kérte, hogy hagyják el a termet, mi­után a ház holl ó­­rakor titkos comitévá alakult át. Ha egy kis reactionár viszgeteg volna bennünk a­miatt, hogy a háznak nem volt a hírlapírók iránt bizalma, s őket kiparancsolá a teremből, az egész comité titkait dobra üt­hetnénk. Mindent tudunk a­mi itt történt. Lehetlen dolog is, a­mit körülbelül 400 ember tud, hogy az titok maradjon. S ha a hírlapíróknak nem sza­bad a titkos comité ülésében részt venni, —ha ítéletekkel megegyezik — legkisebbet sem hibáznak, ha annak tár­gyait kikürtölik. De ha benhagyatnak teremben, mi nem hisszük hogy találkoznék csak egy is közülök ki a ház által felszólittat­­ván, hogy ne hozza nyilvánosságra a titkos comitében történteket — ne bírna annyi becsületességgel és jellem­mel hogy hallgasson. Főkép ha a tárgy ollyan, mellyről hallgatni a józan okosság és hazafiság hozza magával. A mai titkos comité ülésében például elmondá a had­ügyminiszer , hogy micsoda erő van összegyűjtve Hrabovsz­­ki parancsnoksága alatt? Hazafi bűnnek tartanánk ezt köz­hírré tenni. Ellenben a­mit Csernovics ellen fölhoztak, azt bátran elmondhatták volna a karzatok jelenlétében is, mert hiszen azt mindenki jól tudja a­ki orránál tovább lát, hogy Cser­novics eddigi elárásából két alternatívát lehet kivonni; vagy annyira bornirt fejű, hogy nem ért szerepéhez a biztos úr, vagy pedig egyetért a lázadókkal. A mai titkos comitében kézzel fogható adatokkal bi­­zonyít­ be egy követ e két alternatívát, s neki hihetünk, m­ert mint megyei tisztviselő Csernovics eljárásának szem­tanúja volt. A ministerium Csernovics megtámadt eljárását minden­­képen i­gyekezett motiválni, és az iránt a képviselőket meg­nyugtatni. A hadügyminister ma kapott egy tudósítást Versecz­­ről mellyet a titkos comitében felolvasott. ’ Tartalmát örömmel tesszük közhírré. A Wrsecznél öszszegyüjtött tábor, m­elly több ulánus század, önkénytesek, és nemzetőrökből áll, megütközött a lázadókkal. A lázadók közöl elesett megsebesült. A lázadóknak ez alkalomul foglaltatott a mieink által. 25-ten a lázadók közöl elfor­gattak, közt­ük a lázadók egyik feje is. A mi seregeink három 1111 dll , inumini\ogvui­u. vagy 50, és számos minial 5 ágyujok is el­hatott, és néhány sebesültnél több veszteséget nem szánnának. Győztes seregeink ez alkalommal­­ egy zászlónak is birtokába jutának, m­elly rámára fesztive színeiben változ­ható volt. Fölül a sárga-fekete szin volt látható, s ez alatt az illír színek lappangtak. Ebből látszik mennyire mistifi­­­álják a lázadók azokat is, kik azt hiszik , hogy ők Aust­ria érdekében annak zászlója, alatt viszik az összeesküvést. Íme mondunk egypár részletet a titkos comité ülé­séből, és ha je­len vagyunk ott, megkéretvén a ház által, hogy hallgassunk az ott történtekről, lett volna bennünk annyi tisztelet a ház, és figyelem a haza érdeke iránt, hogy a fátyolt a föl nem lebbenthetőkről valamint most nem, úgy akkor is semmi szin alatt felm­elebbentettük volna! A radicál párt ugyanezt mondá a hírlapírókra nézve, mihelyt a titkos comité megkezdete­tt, de a minister­pártiak előtt elhangzott leiz az. Maguk a ministerek is csak vállat vonulának , de ellent senki sem mondott. D­r. A júl. 13. alsóházi ülés folytatása. Deák F­e­r­e­n­cz (igazs. ügymin.) Világos példa,hogy mennyire baj, ha a háznak szabályai nincsenek , az, a­mi jelenleg történik. Szabályozott háznál ez nem történhetett volna. Nem azért, mert szabályozott háznál mindenki tud­ja, hogy ugyan azon minister, kinek a comitében is leg­több dolga van, — mert az adresse-ben is legfőbb rész a katona állítás — ugyanekkor felvilágosításokat nem ad­hat . Egyébiránt, ha alapszabályok volnának, azt is minden ember tudná, miként természetes, hogy midőn valaki vala­miről felvilágosítást kér, mindaddig azon ügyben függesz­­sze fel ítéletét, mert nem tudja, hogy miként fog megtör­ténni a felvilágosítás, s ne fakadjon ki ugyan az ellen, míg a körülményeket nem ismeri. Ezért ismételve sürgetem, alapítsuk meg mindeneke­lőtt a ház szabályait, hogy tudhassa mindenki: micsoda körben, formában van az interpellationális jog, s mennyire köteles a ministérium nyílt ház előtt felelni. Mert épen e­­zen tárgyak ollyanok, a­mellyekre nézve a legnevetsége­­gesebb politikai eljárássá válnék az, ha azokban min­den különbség nélkül a legkisebb körülmény is, s midőn hadi intézkedésekről van szó, az egész positio mikénti lé­tezése , a terv kivitelének megkezdéséig , vagy a katona­ságnak megrendelt használatáig nyíltan felfedeztetnék. Ha szabályaink lesznek,úgy meg fog állapíttatni, hogy mikor, s mi módon kell az Interpellatiót tenni ? Mikor, s mi módon kell arra felelni? Mikor s mi módon kívánhat­ni a kisebb comitét ? M kor, s mi módon kívánhatni, hogy maga a ház comitévé alakuljon? Ez persze — a szabályok megállapítva nem lévén — csak akkor fog megtörténhetni, ha ugyanezek megvitatá­sába azonnal bele­megyünk.­­ — De ha azt hiszi a ház hogy múlhatlanul kell tudomást szereznie e dolog felől, úgy kérem, méltóztassanak rendelkezni, hogy comitévé a­­lakuljunk. És a hadügyminiszer röviden, a­mennyire a dol­got felfezheti, elő fogja adni a körülményeket; csak arra kérem a házat, hogy ha interpellátiót tesz valaki, az ak­­korig, míg a dolgokról felvilágosítva nem lesz, függessze ki ítéletét, s a kárhoztató, vagy megrovó kijelentésekkel méltóztassanak felhagyni. (Heheslés a jobb oldalon.) Ennek pedig egyszerű alapos oka az, mert ha kár­hoztató ítéletét utóbb valaki visszavonja is, annak hatá­sát nem fogja megsemmisíthetni. Így például a fenforgó esetben fegyvernyugvásokról van szó, mellyek kötlettek, és nem egyről, hanem fgyver­­nyugvásokról. Már hogy egy f­gyvernyugvás köttetett, ar­ról a pénzügy­minister előadta a szükséges felvi­ágosítást. Több fegy­ver­nyugvásról, mint erről a ministérium mit sem tud. Ez már lefolyt, s ezen idő elmúltával a ministerium megtette a rendelkezést, hogy a hadi kormányzat szabá­lyai szerint a kiküldött hadvezér járjon el.— B­óni­s: Fogjunk a napi rendhez, mert ha ezt fél­be szakítjuk a haza veszedelme elhárítva nem lesz­­igen­lés a jobb oldalon.) Bernáth József: A ház tegnap kénytelen volt el­oszlani, mert a napi rendre nézve tisztába jőni nem tudott.— Az előbbihez hasonló beszédek (e szavakat szóló zsem­­berkre alkalmazá) adnak okot arra hogy a napi­rend meg­­zavartassék (Zaj­­ szóló beszéde tovább nem érthető.) Elnök: Csendet kér. Jekkelfalusi (szepesi képviselő) beszédének fő része elhangzott a zajban. Indítványa ebben központosult : Hogy a pénzügyminiszer indítványa a végrehajtásban a nép felvilágosulatlansága következtében hátramaradást ne szen­vedjen, azt véli leendői­k, hogy a képviselők rövid idő múlva hazamenvén a népet e határzat szüksége, és fontossá­ga felől fölvilágosítsák. Elnök: Fogadjuk el a miniszeri előterjesztést, s tér­jünk a napi­rendre! (helyeslés.) Ezután a már nyomtatásban megjelent házszabályok ke­rültek szőnyegre,­­mellyeket annak idejében közlendőnk.) Irinyi József bizottmányi előadó megjegyzi, miként apró részletességekre e szabályok ki nem terjeszkednek, mi­­után a bizottmány előtt az idő rövidsége állott fő szempontig Némi módosításokat kivéve nagyobbszerű­ eszmecsere egész a III. szakaszig nem keletkezett. A III. szakasznál azon­­ban — melly a tanácskozás rendéről szól — 3 óráig tar­tó viták keletkeztek a felett, valljon a franczia vagy angol modor fogadtassék-e el vagy nem ? A minikterpárt a franczia modor elfogadása, és így a szerkezet megtartása mellett harczolt. A radical párt, s il­­letőleg a baloldal ellenben az angol modor mellett küzdőig Nyári Bál czélszerű­ módosítvánnyal lépett föl; mind­e mellett azonban a vitatkozások be nem fejeztettek, s folyta­tásuk holnapra halasztatott. (Az e tárgy felelli vitákat ter­jedelmesebben közlendjük.) Í­ia 218 Toron­tál, julius 6-kán, az éjjel 1 órakor lovas fu­tár által e következő folyamodvány érkezett megyénkhez melly a mai bizottmányi ülésben felolvastatok Méltóságos főispán úr, tekintetes Torontálmegye ne­mes magyar lelkű közönsége, nagyságos Kiss oberster úr, s valamennyi szív , melly hiv honpolgárokon segíteni kész, az ő legveszedelmesebb helyzetekben! A szerencsétlenség óráiban egészen együgyü termé­szet az ember, mind érzelmeiben, mind szavaiban. Azért a jelen irományban , melly az aggodalom szüteménye, ne keresse senki, sem logikai rendét a gondolatoknak, sem a polgári életben divatozó czím szoros megadását. Az ér­demet s rangot, tiszteljük bensőleg mindankor, de most úgy szólunk, a mint érezünk, bizodalommal hozzátok, mint védkarokhoz tőszomszédságunkban. Mélyen tisztelt magyar érzelmű szivek! Tudva van, hogy a magyar határőrvidékben az antalfalvai mind a két felekezetű evang. 3 statioból álló compagnia, e politikai viharokban eddig hiv maradott császár királyához békés magaviselete által, úgy de elközelitett már az idő, melly­­ben ezen ő hűségének jutalmát elvennie kell, azaz, épen azért, mivel a lázadókkal tartani, és az édes haza békes­sége ellen fegyvert rántani borzadunk, megbüntetendők vagyunk, a mint ez világos az alibunári felkelő tábortól tegnap vett irmányból, mellyel itt alatt eredetiben közöl­ni bátorkodunk. Milly fenyegetésekkel készül ellenünk a boszuálló cso­port, kivehetni annak tartalmából. Hogy e fenyegetődzés, sem a­z első — noha illy alakban eddig nem hallatta magát — sem nem puszta, a legújabb sz. mihályi szomo­rú esem­ények eléggé tanusitják, hol a lázadók e confini­­umbeli falut felgyújtották, rabolták, gyikolták e legközelebb múlt héten épen azért, mivel kívánságukat nem volt telje­síteni hajlandó a nép. Mi méltán rettegünk az ö dühösségök előtt, minthogy ellentállani erőnk elégtelen; erőnk virágát hervasztja az Olaszhon; fegyverünk nincsen, a reserva gyenge, és sem az ezred, sem a bánáti hadi kormány bennünket oltalmaz­­ni nem kép­s. Azonkívül, a mezőn kiha­l kenyerünk, mert sem idő, sem dolgozó kéz, sem kedv nincsen illy szünte­­leni szorongattatásunkban. Mi tevők legyünk hát? az ész megáll ennek gondolá­sára- Kértük őket már több ízben irásilag, hagynának bé­két nekünk kik neutrálok megmaradni kívánunk, egyene­sen mondván: a császár, a hazaszeretet, a vallás a ha­di kormány tilt csatlakozni hozzájok; de ellenük sem fegy­veres sem ellenséges indulattal, menni akartunk. Jaj de nekin­ek ezen neutralitást nem kell, s épen azért czélba vesznek bennünket, mivel bűntársaik lenni vonakodunk. Mit válas­szunk hát magunknak ? Gyűlésünkben, melly épen ma tar­­talik, határozzuk el magunkat erre; inkább ha csakugyan ez a mi balsorsunk meghalni, tűzzel vassal pusztítatni, mint a haza békéje ellen fegyvert fogni, mert igy legalább ár­tatlanért s becsületesen kifogy az élet. Csak hitveseink, gyámoltalan árvaságra maradandó gyermekeink sorsa kícsit. Ezek az ártatlankák, agg szüle­ink , erőte­len­ feleségeink emelik még az égbe, és hozzá­tok kezeiket én magyar lelkű szomszéd szivek , esedezvén alázatossággal: könyörüljetek, segítsetek rajtunk, ha meg tudtok — avagy hagyhatnátok bennünket oda veszni épen semmi segedelem nélkül? Ha mennyi annyi katonaság jöhetne át hozzánk, mi eltartjuk legjobb tehetségünk szerint. Ha pedig azzal ren­delkezni most nem lehetne, nem volna-e czélszerű­ a fenye­gető tábort viszonti fenyegetéssel a nemes megye részé­ről egy kis­ztoplán tartani? Azonban járjon el kétségbe ejtő helyzetünkben a nemes sziva torontáli közönség leg­­bölcsebb belátása szerint. Mi annak pártfogó hatalmába legalázatosabb tisztelettel magunkat ajánlván, hogy meg­fogunk valamikép vigasztaltatni. Összes antalfalvai hiv ha­tárőrök nevében. Öszszes debellacsi hiv határőrök nevé­ben, összes padinai vagy ludvigsdorfi hiv határőrök nevé­ben , — az ardeni oláh község is hiv maradva, hasonló alázatos kérelemmel esedezik segedelemért összes lakossá­ga nevében. Számos aláírások. Ennek nem kell commentárn­lm a hazafi érzelmű vég­vidékbeliek a polgári hatósághoz folyamodnak. Ezeket ha­lálos bűn volna veszni hagyni. Itt gyors és erélyes intéz­kedésre van szükség, mert különben ezek is a sz. mihá­­lyiak sorsára jutnak. K. Ver­se ez. jul. 7. E sorokat leirhatlan ingerültség kö­zepette írjuk, az egész város fegyverben van, Verseczhez egy óra távolságra betörtek a rablók megyénk legszélső helységében Vlatkoveczen. Szigety János jegyzőt kötözve vitték, hova­ nem tudni ; a korcsmárost nejével együtt bor­zasztóan összeverték, Mocsonyi György birtokost kirabol­ták, mindenét elpusztították; hasonló sors érte gazdatiszt­jeit is, kik azonb­a ide Verseczre menekültek, hogy leg­alább életük mentve legyen. Podporány helységében lakó néhány magyar lakosainkat szinte kötve hurczolák el ma­gukkal. A királyi biztos köztünk van, bátorítja a kétség­­beeséssel küzdő jólelkű németeket. — Most indittatik egy huszárcsapat, s egy osztály nemzetőr Vlatkoveczre a lá­zadók megtámadására. Mi lesz belőlünk reggelig, a jó­zs­im tudja. — Tegnap délután sürgönyök érkeztek a királyi biztoshoz Uj-Moldva, Szászka és Oravicza bányavárosok­ból minden oldalról leverő tudósításokkal. — Katonai erőnk, ha igaz hogy az alibunári táborban 6000 fegyveres van, csekély, ágyunk nincs, pedig tudjuk, hogy a rablók ha nem több, hárommal minden esetre bírnak, mellyeket Fe­hértemplomban kierőszakoltak. K. Bukovina, június 23k án 1848. A szabadság hang­­melly Európát mint villanyszikra átrezgette, a kis tartó-

Next