Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-09-16 / 110. szám

Szombaton ALKOTMÁNY, NEMZETISÉG. Megjelenik minden nap, hétfőt kivéve, egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasáb­sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 írt, borítékkal 6 frt, postán borítékban hatszor küldve 8 frt; kevesebbszer pedig küldve 7 frt pengőben. 110. szám. September 16-án 1848. SZABADSÁG. m n EGYENLŐSÉG. POLITIKAI HÍRLAP. — ———— i­­ni.n­üintini’——a«*— Előfizethetni minden tőségnél Z­ö­l­d k­e­r­t hivatalban. postahivatalnál s helyben utcza 488-dik szám alatt a szerken­földszint a Pest, sept. 15. Tegnapi főczikkünkkel valóságos fiascot csináltunk mind a bécsi, mind a pesti eseményeket illetőleg. Bécsben ugyanis egy meglehetős napszámos cravall­­nál egyébb mi sem történt, s e cravall csak Dobriosot igazította ki Bécsből, bár ma azt beszélik, hogy Latour is vád alá van helyeztetve. Annyi azonban igaz, hogy Bécsben nőttön nő a ma­gyarok iránti rokonszenv. Itt Pesten szintén igen sok ígértetett tegnap estvére, ma azonban már délután négy óra, midőn e sorokat írjuk, s még­is abból, mi sem történt, hanem újólag ma estvé­re halasztatott. Csak halasszunk mindent, hiszen van elég időnk hozzá, Jalacsics még csak Kanisáig jött s még a jó távol van Budapesttől. Egyébbiránt a mai ülésben újra egy salisfactiónk lett, a mennyiben t. i. még aug. hó közepén tett azon indít­ványunk, hogy a bécsi országgyűléshez küldjünk küldött­séget, Kossuth Lajos indítványára ma egyhangúlag határozatba ment. Tehát csak egy hónappal később veszi fel a nemzet­gyűlés azon politikát, mit rögtön megtenni javaslottunk; ha mindenben így halad, félünk, hogy mindennyien el­késik. A mai napi különben érdekes országos ülés egyéb határozatait illetőleg utasítjuk olvasóinkat az alább követ­kező nemzetgyűlési rövid közlésre. Pest, sept. 12. Mióta Metternich valahol Angolhonban , talán valami újabb dynastialis assecuranzán dolgozik, vagy a temerült múltnak édes emlékein elmerengve a whistasztalnál kár­tyakirályokat forgat aszott kezeiben, — ördögi po­­liticája, mellynek pedig annyi reménydús tanítványa mu­tatkozott Bécsben — nagyon elhalványodott. Az udvari czimboraság elöröklött ugyan tőle elegen­dő vakmerőséget, intricát és szemtelenséget, de ama ca­­balisticus talismánt, mellyel a pokoli mesterműnek diadal­­mat és sikert szerezhetni — utódainak kezeibe elfeledő adni. A bonyolitásra bár eléggé fogékony, de a kivitelben iszonyú kontár kezeket árul el minden tetteiben a cama­rilla. Hasztalan burkolja ármányait lisztes talárba, — hasz­talan vet irányunkban! cseleinek hosszú szent István kö­penyt nyakába — a mephistophelesi lóláb azért minden lépten nyomon kiüti magát, — s az ép kebelű­ utálattal fordul, el ezen roszul álarczozott intricusoktól. És azért nincs is okunk félni tőlök, mert nem hiszem, hogy ezentúl már, miután nap világítja undokságukat, akadjon többé olly elvetemedett nyomorult lélek, mellyet megvásárolni képesek lennének. Keserű fájdalom szállhatja meg a nemzet kebelét, halálja, hogy a királyi trón ilyen szennyes férgeket meg­tűr tiszta bíbora alatt, s ápolja az életén őrlődő viperát, Jaelly a trón körül eláradó szerelmét a nemzetnek átkos mirigyével megvesztegeti. A trónoknak leghatalmasabb istápja a nemzetek sze­glete, ez kölcsönöz valódi lényt a koronák gyémántjai­nak , de ha ez egyszer megtöretik, korona, bíbor elho­mályosul , s a vesztett kegyeletet nem hozzák vissza szá­zadok többé. Itt a valódi mérv, hogy cselszövó tanácsadók hízel­gései, vagy egy nemzet megvesztegethetlen szerelme ér-e többet. Azok áltató hűségöket egy rövid ember éjten át a­­jánlják oda, ennek pedig örök időkre nyitva a tér a szent igazság harczát küzdenie. Az idők eseményterhesek. Látnoki szemek senkinek sem adattak a jövő fátyo­­lán keresztülhatni, political combinatiót, számítást, melly ma fáradalmas munka s búvárkodás után egy évtizedre bölcsei előre , a holnap, első feltével megdönt. Csak azon egy bizonyos , hogy a néphatalomnak egymást váltogató apálya­s dagálya mellett is az uralkodó (nem monarchát értek) elv óriási haladása fog tökélye-de A''reactio sokkal erőtlenebb, semhogy határozott vissza­esést idézhetne elő. Az absolutismus avult gothfedélzet, melly alól, miu­tán az idő elkorhasztotta oszlopok kidőltek s lerogyása bizonyos, minden ember kiköltözött, ne­hogy életét s va­gyonát végkép odaveszitse. Nincs más élet sötét romfalai közt — a búbos bag­ A legközelebbi napok történetei igen tanulságosak. Viszonyaink kiegyenlítésére s habozásaink félretételére — mutatóujjul szolgálnak. További lépéseinknek, ha nem hosszú távokra is — mintegy mózesi varázs­vessző által feltornyosult hullámok közt van kijegyezve az út. Vigyázzunk, hogy ne késő használjuk, mert a Pha­rao népekint könnyen ránk borulhat egy veres t­en­ger vad árja, s felszakithatlan sírba temette­­tünk. Láttuk a camarilla, utolsó vonaglásában iszonyú erő­feszítések között utóbbi ármányait, cselfogásait — milly idétlenül szülte el Alattomos tervei minden ruganyosságukat elveszték immár. Az egymás­ iránt eddigi­ legfeszültebb állásban álló nemzetet s népfajukat közös utálat forrasztja testvérileg egybe. Megvetésüknek egy tárgya van s ez a :camarilla/ És hiszem, hogy e kölcsönös egybeforradása a né­peknek véget vetend azon vakmerő játéknak, melly kirá­lyunk trónja közelében űzetik-Egy nemzet keze nem reszket s lesz ereje úgy találni a galambot ragadó ölyvet, hogy az ölyv hulljon s a ga­lamb sértetlenül maradjon meg. A határozatlan hullámzás után megjött a fordulat­pont. Sokan, hogy prima intrada mindjárt valami tündéri álommal nem köszöntött be, a kétségbeeséshez valának közel, s úgy álltak remegő lábakkal , mintha már ama nagy sirt evedzenék körül, mellyet Vörösmarti szózatában megénekelt. A veszély, ha meggörnyedünk alatta, el­borít, férfias melleken azonban megtörik! Nemzeti függetlenségünk mentve van , ha azon poli­tikát követjük elhatározottan , egyenesen , mellyre az idők olly kiáltó hangon vezénylenek. Csak az istenért félre a hypochondriával, — ez olly métely a nemzet organismusában, melly — mi legborzasztóbb — a legvirulóbb testet is élő vázzá változtatja. Pezsgő vér az erekben, ez tartja ébren az erőt. S nekünk csak erre van szükségünk, és az ellen­hatalomnak minden törekvései, minden ármányai meg­semmisültek. A legutóbbi napok történetei, minden józan vizsgá­lót arról győztek meg, hogy a reactio desperalt állapotában sem tud semmi eldöntő hatást kifejteni. Sőt apró fejfelütései még hasznosak is, legalább éb­ren tartják az aluszékonyokat. Másodszor, a bécsi rokonszenvet teremtő meg részünkre. Mert ezen jó emberei átlátják végre, miszerint martius számunkra nem adott e­ng­edmény­eke­t, ha­nem adott régi tartozást, h őseinknek véres verej­tékkel szerzett kölcsönét adta vissza az unokáknak, fukaron kamat nélkül. S átlátják végre, hogy pénz s hadügyünknek a bi­rodalmiba való átolvasztásával két éles kést kívánnak torkukra, mert e két megnövelt erővel minden engedmé­nyeket tőlünk s tőlök egyaránt visszaerőszakolhatnának. Harmadik haszon, miszerint táblabiráink iszonyúan kezdenek vedleni, s phoenixek kint ifjúinak meg — hazánk javára. — A — ország mindenesetre a törvényes téren áll, isten és Europa előtt igazolva, ellenében a legczudarabb, legalábbvalóbb ezélzatu revolutionar Ezt legyőzni és megsemmisítni a feladat! Talán nem fog ez sikerülni az első és egyetlen csa­pásra; talán hosszabb leend a küzdelem, mint gondolnék, de hiszem az istent, azért mienk lesz végre a diadal. Meg­lehet, hogy lakolnunk kell előbb bűneinkért, s csak azután menendünk be az ígéretföldre. Ez, mondom, meglehet, mert ezer éve, hogy e hazát bírjuk, és ezerévesek bűneink. Vét­kezett az aristocratia, irtóztatóan sokat és nagyot, mert a népet összes­orolta s egy iszonyúan hosszú időszak alatt szakadatlan rajta gázolt és kínzotta; de vétkezett nem kevésbé a nép is, hogy az aristocratiát, midőn meggátolhatta volna, vétkezni engedte. A nemes is igazságos, és büntetése ha halad is, de el nem marad végkép__ E nemzetnek tehát, hi­tem szerint egy nagy vérkeresztségen kell átesni még, de ezután tiszta leend és keresztény módon fog élni. — Talán ez idő elérkezett!... Ha úgy, akkor a perczek nehezek és kimondhatatlanul fontosak. Akkor szükséges, hogy e hazának minden becsü­letes polgára szilárdan elszánva magát annak viselésére, mi jőni fog, minek jőni kell, kötelességét a leglelkiismerete­sebben teljesítse. Isten és az ég áldása ettől függ; isten és az ég, és az egész Európa ránk tekint, bírálva tet­teinket ! Magyarország komoly munkához kezd, s e munká­hoz minden egyes hű polgárának készséggel és buzga­lommal kell járulni. ■ Jut abból mindegyiknek elegendő rész.... A feladat az, hogy Magyarorság végkép lerázza va­­lahára nyakáról a háromszázados jármot, hogy leszagassa végre nemcsak lábairól, de fejéről és karjairól is a gya­lázatos és istentelen szolgaság kötelékeinek utolsó szálait is, és Európa birodalmai közt teljes szűzi önállóságában jelenjék meg. A perczek tehát nehezek és kimondhatatlanul fon­tosak. S e perczek, a haza és nép aggasztó sorsa körül forgó gondolati é s érzelmeim hatalma ösztönöz, kény­szerít , hogy a hű polgárok azon részéhez, melly a lelké­sz­, díszes pályán serény munkásként izzadott egy két tiszta kebelből fakadó testvéri szót emeljek. De mielőtt ezt tenném, megmondom, mit tartok én igénytelen — véleményem szerint —jónak és szükségesnek ü­­gyünkre s eljárásunk sikerére nézve. Legelső az, hogy bizzunk magunkban. Erre elég okunk van. Ügyünk Isten s emberek előtt szent; azután akármerre tekintünk Európában, mindenütt olly viszonyokat látunk fenállani s keletkezni, mellyeknél ügyünkre kedve­zőbbet mondva sem teremthettünk volna. Ha min magunkat tekintjük, igaz, még nem eléggé erősek lábaink és karjaink szembeszállásra a bennünket annyi felől rémítő és kisértő részekkel, de — csak egy kissé siessünk — még jókor fogunk talpra állani teljes erőben... A hon szabadságáért semmi ár ne legyen előttünk nagy, adjuk oda érette — ha kell — hős kebellel utolsó fillérün­ket is. Azt akarom tehát mondani, hogy fej­tsük ki min­den erőnket nagyszerűen és egyszerre!... Hadd tudjuk: életre való-e nemzeti önállóságunk vagy sor­sunk alárendelt éledés ?... A másik az, hgy siessünk. Más népek példái és mintapasztalásunk eléggé megtaníthattak már rá: mikép kell, — megbecsülni és felhasználni a kedvező percze­­ket, s milly soká kell, milly nehéz — ha azok egyszer elrepültek — újabbak után várni. Még most nincs egészen későn; sőt, ha a jelek nem csalnak, úgy látom, még csak most bontakozik iga­zán Európa látkörén a mindent ígérő cselekvés mosolygó reggele... Azért félre a kétkedés és tétovázással innentül, nehogy leszálljon ránk világ sulyjával a fatum, nehogy két­ségbeesve bánatunkban a könnyelműleg elpazarlott perczek és alkalmak felett, önkényt rohanjunk az átokszerű kény­­telenség karjaiba, mellyek agyonszoritsanak minden jó re­ményünkkel együtt... — Teendőink sorát és részleteit tudnunk kell; én hármat tartok különösen múlhatatlannak. t-ször hogy a létező és leendő rendes katonaságon kívül a törvényhatóságok országszerte rögtön önkény­­tes csapatokat szedjenek, azokat tulajdon költségü­kön egészen felszereljék és munitióval ellássák, összesze­detvén e végre minden lő- és vágó fegyvert a magáno­soktól , a vadászpuskákra alkalmas szuronyokat készíttet­vén, az erre szorítandó puska- kard- és késművesek, la­katosok és kovácsok által; hasonlóan e puskákhoz alkal- Nógrád, sept 14. Hazafiak! Véres és messze szétágazó forradalmat gyújtottak fel ellenünk, törvényekkel és királyi eskükkel szentesített nem­zeti önállásunk, függetlenségünk és szabadságaink ellen, némely luciferi dölyfük és dühökben rajongó összeesküdtek a királyi trón körül. Vagyonunkat követelik és gyermekeink életét! Rabló és gyilkoskép, előbb orozva, most már nyíltan rajtunk ütöttek!! Népek millióinak, és e milliók égbe kiáltó halál-­­ hörgése közé dördülő haragos istennek átka fogja ezért örökre nyomni az ő­skete hamvaikat és emlékezetét két!!! Czimboráik zsarnok katonafőnökök, az önkény és gőg álványairól a szabadság viharától lesodrolt hatalma­sok kincsekért s milliók vérveritékeért lihegő pénz­­hy­énák. _ Tehát egyrészről nehány gaz ember hatalom- és­ kincs­­szomja, más részről a közszabadság és boldogság szent érdekei állanak szemközt. Tessék választani!... Tessék választani pártot és tért a küzdelemben. Magyar­

Next