Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-09-27 / 119. szám

Szerda ALKOTMÁNY. NEMZETISÉG. Megjelenik minden nap, hétfőt kivéve, egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. szamittatik-Előfizetési dij félévre helyben boriték nélkül házhoz küldve 5 frt, borítékkal 6 frt; postán borítékban hatszor küldve 8 frt, kevesebbszer pedig küldve 7 frt pengőben. Előfizethetni minden postahivatalnál s helyben a szerkesz­­tőségnél Z­ö­l­d k­e­r­t utcza 488-dik szám alatt földszint a hivatalban. 119. szám. 1 iPiiTm flEtiniiJEiii POLITIKÁI HÍRLÁP. September 2Vlén 1848. SZABADSÁG. EGYENLŐSÉG. A bécsi politika, és állásunk. Bars vidékéről sept 20. vége. Austria viszonyosságot emleget, de ezen egész viszo­nyosság oda üt ki, hogy mi hallgassunk, majd ő kénye szerint kormányoz bennünket, vagy is a pénzt, meg a ha­di kormányt magához veszi; no akkor mi csakugyan az­tán beszélhetünk, ő pedig tenni fog, mert övé lesz a ha­talom és a dicsőség. Hisz ez áll az austriai ministeriura emlékiratá­ban is. — Ugyan milly lélekkel írhattak illy badarságokat Aus­tria főemberei a 19. században­­?! Azt gondolták, hogy csak nekik van eszük és minden más bolond. Kár volt ezeket a nélkül közzé is tenni, hogy tüstént minden állítása nyakra főre ne czáfoltatott volna, mert kár volna, ha csak egy ember találtatik is e honban,ki nem tudván combinálni, azoknak csak egyikét is valónak hin­né. —* Valóban szégyen gyalázat illyes­mivel, most midőn a sajtó szabad, Európa színe előtt föllépni. Ehhez már csakugyan nem kis adag kivántatott a szemtelenségből, mellyre valakit a desperatio vihet Aztán azt hirdetik ezen emberek, hogy Austriának nincs haszna Magyarországból, ugyan miért esenkedtek hát ennyire utána. Óh ti bárány bőrbe öltözött farkasok! hát nem akar­tok tovább is magatok iránt sympathiát gerjeszteni a ma­gyarokban, hogy lelketlen vágyatok kielégítése végett — mint a testről lerázott nadályok, hogy abba ujonan bele csipenkedhessetek, nemtelen eszközök, haza áruló szörnyek által, régi undok politikátok szerint, az ország békés lakosait lázitjátok föl egymás iránt, hogy míg azok maguk közt ver­­senygenek, ti megint vérző körmeitek közé ragadhassá­tok a kiszalasztott zsákmányt. Igaz Isten! te nem tűrheted e gaz tetteket, igazsá­god menykövével sujtandod agyon azokat, kik illy vak­merően tiporják szent törvényeidet. Ti elcsábított német, cseh, morva, horvát, rácz népek, — kik csak imént örültetek kivívott szabadságtoknak, nem eszméltek-e föl, hogy ha ujdon szabadságtok alkotóját, a magyart, — sikerülend a bécsi camarilla pokol műveinek szabadságától megfosztva megbuktatni, ti is azonnal vissza­vonat­­ok százados sanyaruságtok sorvasztó lánczai alá?! És hiszitek, ti ingyen élő, a népek verítékein töltekező is­tentelen zsarnokok, hogyha győztök, győzelmetek állandó leszen? Hiszitek, hogy a történet és szájhagyomány nem adandja-e át az utódoknak átkos müvetek gyász emlékét méltó boszuállásra, mellynek még ti is nyomora áldozatai leendetek ! Europa illy lenyűgözést a szabadság századában el nem tűrhet, a nép, mellynek szeme fölnyilt, illy Jármát nem viselenk. A magyar veszíthet, mert hisz átok fogta meg a ma­gyart, hogy az soha együtt nem tart, de tetemes hibákat kö­vetett el a ministerium is, mivel mindig hitt a hízelgőknek, és a kormány és várak árulók kezeiben maradtak, a ma­gyar seregek rendezésével húzta, vonta a drága időt, és a­helyett, hogy a szerencsétlen országnak minden nemzetét, vallásfelekezetét és osztályát a nyert szabadságot élvezni egyiránt engedte volna, kedvezését csak egy vallásfele­kezetre terjesztette ki, a törvény világos értelme ellen a kath. egyházat máig sem tette szabaddá, függetlenné, javait, sajátját elvben eddig is már megtámadta, mit inkább részére biztosítani kellett volna. Hisz vak az, ki még most sem látja, hogy ezen egy­ház birtokából már most sem igen élhet meg, annyira megfo­gyott ez a tized és úrbéri veszteségek miatt, — a gazdag primatia detractis detracendis, jelen állásában, az érsek részére mint tiszta fönmaradt jövedelmet — halljátok csak — 300 vízot hozott be! Természetesen, mert jövedelme többnyire tizedből állott. De legalább már azt, mi meg­maradt, bírhatták volna a szabadság élvezetében biztosan, és ezt kellőkép instruálhatták volna, de bizonytalanra nem szerelhetők fel; e miatt pedig közös a veszteség. Az aristocratia és volt nemesség majd mindenéből kivetkeztetett, és a pótlás csak a papíron van, mihez kevés a remény — majd mibe sem vétetik . Pedig épen ezen ''Wz,álynak van csak bűnszerelme, van fogalma a szabadságról és e»Mségről, s volna ereje, akarata azt vérével védeni is. "­­ J ' A nép, bármennyit adjunk neki, még­sem igen é­­rett a szabadságra, higyjétek, nem képes saját hasznát felfogni. Iparkodjék a ministerium e tetemes bajokon mi­nél elébb segíteni, és némelly­eszélytelen újságírókat a a kath. egyház, aristocratia és volt nemesség további in­gerlésétől, méltatlan boszántásától, alaptalan rágalmaitól visszatartóztatni. Nyomorult ugyan az, ki a haza drága érdekeit ön hitvány érdekei ebébe teszi, de ne képzeljetek minden embert olly nagylelkűnek , millyek talán ti vagy­tok, sokszor tanácsos mások gyengeségeihez is lebocsát­­koznunk,s alkalmazkodnunk. Egyébként is a személy és va­­gyonbátorság volt s lesz mindig alapeszméje az emberek társulatának. Ha­­gy a sértett érdekek minél előbb ki­egyenlítve, a szabadság, személy- és vagyonbátorság min­den nyelvűek, vallásunk s osztályzatunk részére biztosítva leszen , higyjétek el, nincs ármány, nincs hatalom, nincs erőszak, melly hazánk szabadságát és függetlenségét el­nyomhassa. Most is sok érdeksértettben felülemelkedik a hon­szerelem , s bár vérzik szíve a méltatlan rágalmak és foly­tonos szemrehányások miatt, de elkeseredetten emeli fel mégis karját édes hazánk czudar árulói ellen. Mennyire sebzette továbbá a katolikusok szívét ama felötlő, a leg­szabadabb elvű hírlapok által is megrótt méltatlan nél­külözés a kormány hivatalainál, melly távol az egyenlő­ség eszméjétől, a legderekabb s tapasztaltabb honfiakat csak azért is elmellőzte, mivel katolikusok. Már tisztelet, becsület, de igazság is, hogy ámbár kitűnő férfiak mű­ködtek a prot. részről a szabadság és függetlenség kiví­vásában, de dicső kapacitások vannak ám a kát. részen is, kiknek illy­eszélytelen mellőzése, sőt az elnyűtt hitvány pecsovics czimmeli örökös ingerlése, valamint nem esz­közlése a most legszükségesebb egyetértésnek, úgy bizony nem válik hasznára a hazának, sőt épen ezen oktalan számítás, és a mágnások folytonos­­utczai gyermekek mód­jára űzött gyaláztatása és népszerűtlenitése termeszté a veszélyes reactiót honunkban is, minek a bécsi cama­rilla örömében tapsolt. És részére, kezére azok munkál­tak illy ügyesen, kik magokat legbuzgóbb honfiaknak tartják ! Ez ám aztán az okos politica ! Chorda nimium tensa rumpitur. Hisz nem ment el esze egy magyarnak sem, ki azelőtt — más körülmények lévén—a mérsékelt párt­hoz tartozott, most miután reményén felül a rég óhajtott és törvényben is megalkotott szabadság és függetlenség kivivatott, ennek mint bolond, ellenszegüljön; de azt igen is kívánja, hogy a győztes párt őt — kire szinte szük­ség van — ne üldözze. Majd elvül látszaték felállítani a volt ministérium, hogy csak protestánsok tarthatják fen a nyert függetlenséget. Szerencsétlen számítás, boldogta­lan eszme ! Egy nagyobb s hatalmas­ részt illy alacso­nyan gyanúsítva tétlenségbe helyezni és szüntelen inge­relni ! Hát nem tisztán katolikusok voltak-e e hon fiai akkor, midőn hazánk nagy , hatalmas és virágzó vala! ? Vastag tudatlanság, nemtelen gyanú, átalában a katoli­­ka religiót a szolgaság eszméjéről vádolni, holott annak alapelve mindig a szabadság vala, melly az elöljárók iránti engedelmességhez igen, de kormányformához soha sem köti magát. Az, mint egyház, a kormányformák iránt közönyös, ebbe nem is avatkozhatik, az csak szabadsá­got és igazságot követel. A világi törvény által alkotott kormány iránt, is­teni szerzőjének parancsa szerint, engedelmességgel kö­telezettnek érzi magát. Nézzétek a legkatholikusabb fran­­czia egyházat, olly buzgón imádkozik Istenhez a respublica boldog létéért, mint imádkozott a királyért. Uraim! ha nem magatokat, nem megrögzött eszméi­teket, hanem a hazát szeretitek, a megsértett érdekeket minél előbb kiegyenlíteni, a lesujtolt, ledorongolt, legyalázott osztályokat minél előbb kiengesztelni törekedjetek. A haza lángszerelmét a megsértett magánérdekek még mindeddig nem voltak képesek az őszinte honnyi keblekben végkép lelohasztani. Ha e lángszerelem egybeolvadand, olly tüzes phalanxot képzendünk, olly iszonyú erőt fejthetendünk ki, mellyet a pokol összes ereje sem leend képes megdönteni. Hol az ügyesség, ott a szeretet, hol a szeretet, ott maga az Isten honol. Ha pedig ez velünk, ki ellenünk?! Az Istenért! most vagy soha, soha többé! Tőlünk függ e hon léte, dicsősége, csak összetartsunk! Sok gya­lázatos foltok vannak ugyan történetünkben följegyezve, de olly rút bélyege gyávaságunknak sehol sincs, mint lesz az, ha egy horvát bán által országunkat leigáztatni, szabad­ságunkat s függetlenségünket eltapodtatni engedendjük. Is­ten megadta, nem érdemeljük azt, ha fentartani s egy elcsábított népcsoport ellen megvédeni nem tudjuk az igazság, mi mindennél erősbb részünkön van. Bármilly hó­doló tisztelettel vagyunk­ is koronás királyunk iránt, kiért halni is készek vagyunk, de ■ nem hallgathatjuk el, nem ugyan az ő tiszta kebléből, de nemtelen környezői által az ő neve alatt közlött okoskodást. ------ -Az mondatik t. i. ebben, hogy a financzügyben és a katonakiállításban az országgyűlés a sanch­ot sem várva­­ be, már exequálja a törvényt. Igaz lesz ez i de a szükség törvényt ront, de miért nem tiltakozott ő felsége ez ellen már a márcziusi időben, hisz akkor is így történt. Mi elismerjük ugyan, hogy ez renden kívül van, de az is igaz, hogy a nemzetgyűlést erre rendkívüli esemé­nyek kényszeríték. Először ugyan, mivel ő felségét az elébe terjesztett törvénynek sanctionálásától a bécsi camarilla visszatartóztató, és pedig akkor, midőn a haza veszede­­delemben van. Vagy talán katona nélkül várjuk a ránk be­ütő ellenséget. Ám távoztassa el tőlünk ő felsége a párfűzőket, hisz ez az ő főkötelessége! akkor majd békével bevárandjuk a törvény szentesítését, vagy tán módosítását is, de most katonára van szükségünk, mivel a kedves generális, mint hitszegő, a bécsi camarilla parancsára fegyveres néppel honunk határán átlépni merészkedett. Másodszor: valljon azt a törvényt, hogy Jelacsics Horvátországban katonát gyűjtsön, és pedig mi ellenünk, sanctionálta-e ő felsége? Hol, mikor, mi­ly módon? Hisz Horvátország Magyarország nélkül törvényjavaslatot föl sem terjeszthet. Vagy azt is sanctionálta ő felsége a camarilla előterjesztésére, hogy Jelacsics honunkat fegyverrel meg­rohanja ?! Íme a camarilla pokolműve, a magyar pénz és vér után ásítozó hyénák azt vitték ki, hogy nemcsak a ma­gyar szent koronának alattvalói egymás ellen lázitatták föl, de még a legjobb fejedelmet is hű nemzetével a leg­veszélyesebb ellenkezésbe hozták. Isten és Európa Ítéljen tet­teink felett! Mi sem a horvátokat, sem a ráczokat nem bántottuk, sem egyiket, sem másikat meg nem rohantuk; ők a szerencsétlenek, az elcsábítottak támadtak meg min­ket, és mi védelmezzük magunkat? Mi minden méltányos kivánataikat készek voltunk s készek vagyunk teljesitni. Adtak-e a magyarok V. Ferdinánd királyuknak arra okot, hogy bennük bizodalmat ne helyezzen ? Nem kérték-e őt ismételve,hogy— ígérete szerint —mint szeretett fejedelem, körükbe Budára jöjjön? Állítsa vissza az ország csendét, békéjét, parancsolja ki a lázadókat, hogy szóljon, mit mi­kép akar, és a nemzet többsége bizonyosan hajlott volna királyának szavára, és alattvalóinak égbe kiáltó vére nem folyt volna a vért szomjazó camarilla örömére! Te legjobb szivü fejedelem! illy gonoszok átkos taná­csa szerint győztes lehetsz ugyan, de illy bánásmód által nem igen szolárditandod utódaid számára magyar trónodat! Nincs e honban ember , ki szent személyedet csak emlé­keztetni is bátorkodnék Jodik Lajos gyászos esetére, ki, a mit ma adott, holnap vissza vette; de hogy veheted drá­ga telkedre ama rettenetes feleletterhet , mellyel a világ itélőbirája előtt annyi kiontott ártatlan vér miatt tarto­­zandol ?! íme a magyar nemzet trónod elébe borulva könyörög: jöjj, szólj, és béke lesz. Nagy leszesz te, di­cső s áldott leszen emléked a késő maradékok előtt is. Nagy s dicső lesz nemzetséged, dönthetlen ennek trónja századokon át, ha királyi szavaddal s föllépéseddel véget vetendesz az ömlő vérpatakoknak. Hatalmas szó­­szavadtól egy nagy nemzetnek élete, vagy halála függ! Válasz! De az Istenért, csak ön tiszta telkedből, nem pe­dig a környező czinkosok epés indulataikból merítsd vég­ső elhatározásodat! Mi pedig hazámnal­ tegyünk félre minden keserű re­­miniscentiát, felekezeti gyülölséget, magán­érdeket, s egy szívvel lélekkel esküdjünk össze édes hazánk, a meginga­tott magyar trón és szab­óságunk védelmére. Az isten nem fog elhagyni bennünket, az igaz ügynek előbb utóbb győzni kell!... Bajhegyi, Nemzetgyűlés. Rövid közlés a képviselő­ház sept. 26-án reggeli 11 órakor tartott üléséről. Az elnöki jelentések közt előfordult Boczkó Dániel képvselőnek egy alapítvány­ levele, mellyben a nevezett képvselő 5000 po­srtnyi kamatos kincstári utalványokban fekvő összeget alapit azok számára, kik a szabadság és alkotmány védelmében magukat kitüntetik. Az alapítványhoz, a­mellyel a ház mind a honfi buzgalom szép tanúságát kedvesen fogadott, következő feltételek kötték. 1) Hogy annak kamatai a csatában magukat kitün­tetett katonák, honvédek, nemzetőrök , vagy azoknak árván maradt családai közt kiosztassanak. 2) Hogy az efelőli számadásokat a finánczminister mindenkor a képviselőház elé terjessze.

Next