Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-10-25 / 142. szám
Szerda 142 szám October 25ta 1848 SZABADSÁG ALKOTMÁNY. NEMZETISÉG POLITIKAI HÍRLAP. Megjelenik minden nap, hétfőt kivéve, egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik-Előfizetési dij félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 frt, borítékkal 6 frt; postán borítékban hatszor küldve 8 frt ; kevesebbszer pedig küldve 7 frt pengőben. Előfizethetni minden postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488-dik szám alatt földszint hivatalban. I EGYENLŐSÉG. Pest, October 24-én, Ma déli sz órakoz ülést tartott a képviselőház. A hírek, mellyekről értesülünk, újabb tanúbizonyságai annak, hogy a vész fejünk felett tornyosodik. Azonban mi a legújabb események által sem vagyunk legkevésbé is meglepetve, mert mi előre hittük, hogy a dynastia a birodalom népeinek leigázására minden eszközökhöz hozzányuland, így combinált a honvédbizottmány is, midőn a honvédelmi erőt olly fokra emelé, minőre nem száraknak elleneink. Ennek érzetében Nyári a mai ülésben úgyszólván enyelegve tett nehány észrevételt a történtekre, mellyekre mielőtt áttérnénk, némelly felolvasott irományokról kell tenni említést. Perczel Móricz hadparancsnok folyó hó 18-káról következőkről értesíti a honvédbizottmányt: „Perczei Mór hadi főparancsnok jelentése az országos honvédelmi bizottmányhoz. Csáktornya, ott 18. délután 1 órakor. —Az ellenség mindössze 300 embert vesztett, értem annyi halottat számit, és e perczig 1000-et túlhaladja a két hadosztályom által elfogottak száma. Csáktornyán át nagy zavarban védelemkisérlet nélkül futatiának át Varasáig. A császári lovasság János dragonyosok voltak, mintegy 150; a rendes gyalogság Piret; a többi részint határőri, részint horvát önkénytesek, de mindnyájan jó fegyverrel ellátva. Nagyobb mennyiségű liszt, és kenyér is jutott birtokunkba, és mindennemű szerek. Sok munka, baj és fáradság közt, mellyet seregeim ujonczsága is okoz, alig lévén alkalmam eddig pontos jelentéseket tenni, szükséges még megemlitenem újra Gáspár őrnagy urat, ki seregem második részének vezérletét hasonló diadalmasankezelé ; és már Perlakon lévén délelőtt, jelentése szerint 3 órára itt újra csatlakozik velem. Továbbá Nedeczki Miklós huszárezredbeli volt főhadnagy, és általam helyettesített százados kapitányt, ki hadosztályom rendezésében és a népség bátorításában mindig főrészt vett. És Trangus őrnagy mellett, még újra a Zrinyizászlóaljat s annak parancsnokát Szekulics Istvánt, és pedig ezt Gáspár őrnagy jelentése nyomán. A Miklós és Sándor huszár ezredbeliek vitézségéről és buzgóságáról mindig csak dicsőítőt kell jelentenem. — Az ellenség most Varasdnál áll összevonulva. — Muraköz imigy 24 óra alatt megtisztittatott, és eleje vétetett az itteni horvát lakosság érzelmei megmérgezsének, mit már megkezdenek, habár csekély sikerrel eddig. — Én a néphez hűségéért egy köszönő iratot bocsátok , és mindent a régi visszahelyzett tisztviselők és rend alá utasítok. E részben Glavina nemzetgyűlési képviselőjük nekem közremunkálással lévén. Biztos tudósítás szerint Olaszhonból tegnap estvére érkezett szekereken Varasára 1 zászlóalj határőr, sőt azt is jelentik e percben, hogy 1 zászlóalj magyar gyalogság is érkezett oda. A hídnál sánczokat készítettek, és most már 11 ágyújuk van ott, munitiojuk bőven. A császári katonaság is mind Varasára szökött, a Csáktornyai nép nagy lelkesedéssel fogadott... Marczibányi Trencsén megye főispána arról tudósítja a bizottmányt, miszerint Simonits rablóvezér (habsburgi Ferdinándnak tábornoka) folyó hó 26-káról Seypuschen helységből egy levelet irt Trencsénmegyéhez, mellyben , mint ő felségének megbízottja , e megyén keresztül az általa vezérlett csapatok számára szabad átkelést és nyugtatvány melletti élelmezést követel. A főispán vevén e levelet, rendeletet bocsátott ki, mellyben a nevezett seregek élelmezését a hazaárulás vétkének terhe alatt mindenkinek megtiltja, s parancsolja, hogy azokat mint ellenséget tekintsék. Ezen felül a főispán hazaflui ösztönéből mindent megten a fenyegető ellenség berohanásának meggállására. A nemzetőröket, a mennyire lehetett, felfegyverzé. A hidakat, utakat elrontatta s minden fontosabb átjárásokat elsánczoltatott. Mindenek felett pedig ágyukat és segélyt kér. Máriási Mihály Szepesmegye alispána írja a bizottmánynak, miszerint két szolgabirót biztosul nevezett ki a végre, hogy a Gallicziában öszpontosuló katonaság mozdulatait figyelemben tartsák. A levélhez mellékelve van Matavovszki szolgabirónak Ófalváról oct. 19-ikéről irt jelentése, mellyben a többi közt ezek foglaltatnak. Gallicziából a napokban 5 zászlóalj katonaság indíttatott útnak, melly azért szándékoltatik Trencsénmegyén keresztül vezettetni, minthogy Sziléziában a felkelő nép útját állotta. Bielitzben a katonaság a nép által már tettleg megtámadtatok. A Simonits vezérlete alatt álló katonák közöl az altisztek és közlegények kijelenték, hogy az absolutismus vak eszközéül magukat felhasználtatni nem engedendők, s hogy a szabadság ellen vívni nem fognak. Gallicziában, hol kivéve a határok őrizetére hagyott néhány századot, semmi katonaság nincs , azon közhír van elterjedve, miszerint néhány ezer orosz katona fog bevonulni. Mi azonban a mostani politikai visszonyoknál fogva nem igen hihető. Az elnök ezután jelenté, hogy a honvédbizottmány kezébe több rendbeli levelek kerültek, mellyeknek egyikében hg. Windisgraetz a birodalomban létező minden seregek főparancsnokának kineveztetik. (Alább közölve van.) Erre szinte az határoztatott, mi Jelacsics kinevezésére nézve, t. i. hogy hazaáruló mindaz, ki Windischgrätznek engedelmeskedik. Miután Jelacsics kinevezésétől lényegben ez mitsem különbözik. Sőt ezt még az súlyosbítja, hogy Magyarország teljesen ignoráltatván, rebellis provincziának van kimondva. E kinevezés pedig onnét veszi eredetét, mivel látták fel, hogy Jelacsicsnak Magyarországban nem nagy popularitása van, még a katonaság közt is, mert Sobrival egy cathegoriában áll. Ezen dolognak kissé jobb képet akartak tehát adni, s igy nevezték ki Windischgrätzet Jelacsics helyett. — Így fogta föl Nyári igen helyesen e körülményt. — De bár mi módon működjék is ellenünk a vérszomjas dynastia, állunk elébe! S e részben örömmel hallottuk a honvédelmi bizottmány egyik tagjától, miként lesz idő, mellyben mi fogjuk a dynastiát ignorálni.— Mindezeknél fontosabbak azon események, melyekről Vas biztos oct. 21-ikérőll kelt levelében a bizottmányt tudósítja. B. Puchner erdélyi főhadi kormányzó ugyanis az egész Erdély ostromállapotba helyeztetését parancsolva, minden közpénztárt, mit kézre keríthetett — nevezetesen a szebenit — elfoglalt, s egy proclamatiót bocsátott ki, mellyben a magyar országgyűlés iránti engedelmességet megtiltja, s az ő saját parancsainak követel a constitutionalis (? ?) császár nevében engedelmességet. Erre a honvédbizottmány nevében Nyári, jelenté, hogy amennyiben ez egy combinált megtámadás, annak ellenében szinte combinált védelemről van gondoskodva. Eddigelé máris 10,000 fegyveres székely mobilizálta magát, s a választmánynak gondja lesz arra, hogy ezen szemtelenséget megzabolázza. Puchner proclamatioját illetőleg pedig a ház határzatot hozott, miszerint egy ellenproclamatio készíttessék, mellyben az abban foglalt hazugságok felvilágosittassanak, s mellyben kijelentessék, hogy a Puchner által Schreckensregierungnak nevezett bizottmány mitsem akar egyebet, mint az 1848dik évi t.ez. biztosítását. —1— 'A veszély tornyosodik, íme itt következnek néhány iratok. A császár-király herczeg Windischgrätzet, a csehországi zsarnokot, Prága bombardirozóját tábornaggyá, s kivévén az olaszországi tábort, minden hadsereg főparancsnokává nevezi ki és felhatalmazza, hogy a népeket ollyan eszközökkel zabolázza meg, ami ilyen eszközöket, ő a városlövő, alkalmazni csélszerűnek vél. Prágából már megindult Windischgrätz Bécs felé , s útközben a sajtószabadságot felfüggeszti, a nemzetőröket lefegyverzi erőhatalommal, s ekképen a régi rendet, azaz szolgaságot visszaállítani törekszik. El van határozva Bécset erővel bevenni, ha így nem lehet, éhséggel veszi be. Ha sikerül ez, akkor Pestre jövend Magyarország elnyomására. A király neve alatt oc. 16-káról 1848-ban, Olmützben kell egy felhívás a népekhez, mint alább következik. Ebből világos, hogy a király szivét a camarilla a népektől tökéletesen elcsábította, ha ez irat szabad akaratának kifolyása. Cseh-, Morva-, Stájer-, Gácsországból összevonta minden katonáit, és a nép gyermekei a népek leigázására fordíttatnak. A rendet akarják visszaállítani, azaz a szolgaságot. A törvényességet, azaz a vak engedelmességet. A nyugalmat, azaz a rettegést és halálcsendet. És a fegyveres erő ha diadalmaskodik, a szabadság hívei lakolni fognak, a zsarnokság nyomán a sírok dombjai emelkednek. Bécsen kezdik a műtétek. Azaz, ott akarják kezdeni. De a feladat ott nehéz ; az ellenség a Duna partjára vonul — ravasz természetű — talán végre is Magyarországot támadja meg előbb. Az uralkodó ház rabja a camarillának. Eljött a végharcz ideje. A katonai zsarnok hatalom a király nevében hadat szent a népeknek, a szabadságnak, az emberi és polgári jogoknak. Itt van a nyilvános hadüzenet e levelekben és rendeletekben. Népeimhez! Midőn engem az oct. 6-án Bécsben elkövetett istentelenségek arra birának, hogy azon várost elhagyjam, melly a legvadabb és legelvetemedettebb szenvedélyek tűzpontja lan, akkor még azon reményben lehettem, hogy lakossága egy részének vétkes őrjöngése leend. Én fő- és székvárosom lakosainak különben egészséges és becsületes érzelmétől megvárhattam, miszerint egész erejükkel oda munkálnak, hogy a félreismert törvénynek a tisztelet, a gonosztevőknek az érdemlett büntetés, a városnak a fenyegetett élet és tulajdonra nézve, a biztosság legrövidebb idő alatt ismét visszaadassék. Ezen várakozás meghiúsult. Nem csak az, hogy a lázadás támasztóinak sikerült Bécsben a magukhoz ragadt halalmat olly rettentő uralom által, miilyenre a történet csak egy példát mutat, a részint félelem által ereje vesztett, részint vad mámorba ejtett város felett megerősíteni , és az általa