Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-11-19 / 164. szám
Vasárnap November 19től 164 szám. ALKOTMÁNY. NEMZETISÉG. Megjelenik minden nap, hétfőt kivéve, egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési dij félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 frt, borítékkal 6 frt; postán borítékban hatszor küldve 8 frt ; kevesebbszer pedig küldve, 1 frt pengőben. POLITIKAI HÍRLAP. EGYENLŐSÉG. Előfizethetni minden tőségnél Zöld ke r t hivatalban, postahivatalnál , helyben a szerketzt utcza 488-dik szám alatt földszint a Pest, nov. 18. Sokan vannak még jelenleg is hazánkban , kik azon borzasztó polgárháborút, melly jelenleg honunk keblében dúl, majd a dynastia rész tanácsadóitól, kik a király gyöngeségével visszaélnek, majd csak a dynastia egyes tagjaitól gondolják eredetinek; pedig nagyon hibáznak, mert ezen istentelen eljárás magának az egész dynastiának régi traditionális politikája... "Nem első eset már ez szegény sokat szenvedett hazánk történetében, hogy az osztrák dynastia a magyarság tökéletes kiirtására minden legborzasztóbb kísérleteket megtett, melly kísérletei azonban a sokártatlanul kiontott magyar vér után is megtörtek mindannyiszor e nemzet elszánt akaratán s páratlan vitézségén .. . Jól tudta azt mindig az osztrák dynastia, hogy mindaddig, mig egy magyar él, Magyarországba a szabadságot soha ki nem irthatja , s épen azért magát a magyarságot igyekezett kiirtani.... Ennek megmutatására nem tartjuk czélszerűtlennek a 17i. századból egy státustanácsi jegyzőkönyv kivonatát azon olvasóinkat, kiknek még erről talán tudomásuk nincsen, ezennel közlen.... E státustanácsban Bécsben II. Ferdinánd elnöklete alatt jelen voltak a pápai nuntius, a spanyol és florenczi családtagi követek, Harrach és Eggenberg a római császár felhatalmazottai, Dietrichstein bibornok, morvaországi helytartó, Wallenstein Albert fővezér s több mások a császár által kijelölt tisztviselők. Előkerülvén az átalános békekötési kérdések, nevezetesen , hogy a folytonos mozgalmak közepette miként lehetne Német-, Erdély- és Magyarországot lecsendesíteni s tökéletes függésbe hozni ? A jelenlevők közöl egyedül Eggenberg emelt szót s nyíltan és állhatatosan küzdött a mellett, hogy a magyarok semmi mást nem akarnak, mint régi joggaikat, hagyományaikat és szokásaikat megtartani, s az újabb lázadásoknak forrása egyedül ott rejlik, mert mindezek lábbal tapodtattak. Szüntessék meg e viszszaéléseket, s biztosítsák régi szokásos jogaikat a magyaroknak, s egy nép sem lesz hivebb , egy sem fog nagyobb lelkesüléssel szolgálni a dynastiának, mint épen ezen nyakasnak vélt magyar. — E becsületes okos előterjesztésre a spanyol követ hidegen azt kérdezte: milly ereje volt az osztrák hadseregnek a török háborúban? E kérdésre az egész tanácskozmány egyhangúlag azt felelte, hogy az egész német sereg soha erősebb nem volt, mint legfelebb 34.000 ember, a többi magyar és horvát nemzeti erő volt. Erre a spanyol követ következőleg válaszolt: „Ez mind csak gyermekjáték. Az én uram királyom a legnagyobb örömmel saját költségén kész 40,000 embert 40 esztendőre kiállítani; ehez még segítségül jön a lengyel kozákraj, s igy ez által császári felséged az egész hűtlen népet gyökerestől kiirthatja, s fővárosát és környékét e szörnyek berohanásaitól örökre megszabadíthatja.“ E gyalázatos tervre többen" megjegyzék a tanácskozmány tagjai közöl: ,,olly könnyen, a mint gondolják, mégsem fog végrehajtatni e nagy ország leigázása. — A magyar nép a legvitézebb az egész világon a könnyű fegyverviselésben s legderekabb az apróbb csatákban, ... S milly borzasztó már eddig is, hogy a keresztény nép, már többször azon pontra kényszeriltetett, hogy a kereszténység ősellenségének , a töröknek karjaiba vesse magát, ettől várva nemzetiségének a végenyészettőli megmentését? És különben is nem vétettek olly nagyot a magyarok, hogy ezt megérdemeljék“... A spanyol követ erre ismét válaszolt: „Az egyedüli bölcsesség abban áll, hogy a török minden áron megvélessék s Bethlentől és a magyaroktól elszakittassék... Ezután a magyarokat folyton folyvást ingerelni, a törököt pedig gyanakodóvá kell tenni ellenük, s ha lehet, ez utóbbiakkal örökbéke köttessék. A legjobb előkép erre azon mód, melly által a spanyol királyság olly sokszoros korlátoltsága daczára már most korlátlanná s önkényü uralommá vált. Tegyenek a magyar barbároknak külföldi gubernátorokat , kik nekik önkényük szerint szabjanak új törvényeket, minden igazságszolgáltatás nélkül ezer módon gyötreni és nyomni kell őket, s mindezek ellen sehonnan se nyerhessenek segélyt. — Ha azután a miatt Bécshez fordulnak a magyarok, azt kell nekik mondani, hogy ő felsége mindezekről semmit sem tud, s illy eljárások ő felségét a legkellemetlenebbül érintik. ... így azután a magyar barmok, kik nem látnak tovább orruknál, a csásszárt semmivel sem fogják vádolni s minden gyülölségüket a helytartók ellen fordítják.“.... „Azonban ezen helytartók, minden panaszok és veszélyek daczára, hajszálnyira se térjenek el a nagy czéltól. Sőt kövessenek el mindent, mi a magyarokat a legravaszabb módok által egész a tébolyodásig vigye, s ekkor azután az ellenszegülőkre hallatlan büntetéseket kell mérni.“ ,,Ez eljárás által a szabadságkevély s illy igához nem szokott magyar nemzet szükségkép fel fog lázadni, a szigorú gubernátorok ellen a lázadás azután jó alkalmul fog szolgálni, minden ítélet és jog nélkül, a legembertelenebb büntetéseket és kínzásokat alkalmazni a felségsértők ellen. —Az igy kétségbeesett magyarok kitsorsosaik és szomszédaik segítségéhez fognak folyamodni , és csak ekkor lessz a felségsértés vetése legszebb világában.... ekkor lehet azután a legnagyobbakat s legjobbakat, kik az önkény uralkodásának útjában állottak, kiirtani.“ „Ha pedig ezen, a monarchiai elvnek egyedül üdvös s a béke Istenének (??!!!) kedves terv kivitele akadályokra találna, akkor Spanyolország az ígért 40 ezernyi segítséget kész még 20 ezerrel pótolni.“ Ezen iszonyú, minden emberi érzelmet fellázító ocsmány nyilatkozatát a spanyol követnek a császár és egész státustanács elfogadta s magáévá tette .... Wallenstein és az idősbb Garafla, mint akkoriban Magyarországban létező vezérek, utasítást kaptak, hogy „minden legcsekélyebb népmozgalomra a legnagyobb szorgalommal ügyeljenek... S miután legközelebb a vág melletti Szintán vásár leend, ha itt csak legcsekélyebb mozgalom is mutatkoznék, a tömegre azonnal rohanjanak rá, és senkit se kíméljenek, ki csak egy rőfnyi magas, 12 éven túl van s magyarul beszél... ,,Az illy vérfürdőket ezután tovább kell folytatni, még a leghatalmasabb és legbátrabb emberek mind ki nem irtatnak, vagy pedig elevenen a császárnak át nem szolgáltatnak.“ „Nem tesz semmit, ha tovább tart is a polgárháború , s ha elpusztul is a tartomány. Az igy kipusztult földet jó lesz majd szelíd, minden akarat nélküli gyáva külföldiekkel benépesíteni, a mint e nagyszerű munka már eddig is Spanyolország segítségével Csehországban, Morvában és Sziléziában tökéletesen be is van végezve.“ És hazanak, ez iszonyú hajborzasztó munkát meg is kezdették szegény sokat szenvedett hazánkban, és lső Leopold alatt a tökély főpontjáig vivék___ azonban Istentelen tervük megtört a magyarok vitézségén és állhatatosságán. Most újólag .Vik Ferdinánd alatt ugyanezen pokoli tervet alkalmazzák ellenünk, s ha erdődeink ellent tudtak állni férfiasan, mi gyáván oda vigyük-e a mészárszékre magunkat, nőinket és gyermekeinket?... Nem soha . Illy rémséges pokoli terv ellenében lehetetlen, ha kitartók vagyunk, hogy Isten is ne segítsen bennünket, mint megsegítő erdődeinket!.... Hivatalos rovat. Az országos honvédelmi bizottmányhoz Katona őrnagy a berkeszi főhadiszállásról november 10-éről 1848. következő tudósítást küldött. A kővárvidéki s illetőleg erdélyi oláh lázadás lecsilapítása végett vezérlete alá rendelt tábornak alig nehány napok alattli működéséről ezeket adhatja elő. — October 23-án felhívása következtében megindultak Szatmármegyének egyes százada lakhelyeikről olly móddal, hogy november 1-je és 2-án Farkasasszótól, Erdőszadán, Nagy-Bányán, Felső-Bányán, Kapnikon keresztül Sztrimbujig a fellázadt oláhokat egy félhold formába tökéletesen körülfogták. November 2-ikán élét napot összetéve, több ágyút tökéletesen felszerelve, lovakkal és tüzérekkel ellátták, s ugyanezen napon a hadsereg jobb és balszárnya a kővári határokat átlépte , s a lázadás lecsillapításának nagy munkáját elkezdette, s azutánvaló nap a központ is kiindult, és a főhadiszállásra Berkeszre elérkezett. A kiindulás perczéig kétszer próbálta az oláhság a katalinfalusi hidat elfoglalni, s ezáltal Nagy-Bányát kezébe keríteni, de mindannyiszor nagy vesztességgel volt kénytelen vissszavonulni. Kővárvidéke és a naszódi határőrök között Belsőszolnok megyének lapos vidéke fekszik, hol is Magyar-Lápos, és Domokos egyedüli magyar helységek, ezt az oláhok körülvéve a lefegyverkezés pontjára juttatták. Hogy ez meggátoltassék, a tábor balszárnya két részre osztatott, szélső pontja Sztrimbuj volt, a jobb szárny Csetnefalvára rendeltetett, s mindkettő egyszerre kezdvén meg működését, sikerült Oláh-Lápost és Rogozot, a naszódi határezred két főpontjait, bevenni és lefegyverezni, s ez által a két oláh hely közt a közlekedést tökéletesen ketté vágni. E helyen különös megemlítést érdemel Gyene Károly százados lelkes és erélyes magaviseletéért. A sereg jobb szárnya a Szamos folyón felfelé egész Gyökeresig működött, s ez által Kővárvidéke minden helységeit, mellyek Gyökerestől Jedinnek,Somkutpatakának, Törökfalunak, Berkeszpatakának, Rovásnak, Kapálnak, Monostor, Csemefalva, Magyar-Lápos, Domokos, Rogoz, Oláh-Lápostól Sztrimbajig fel a szathmári határszélekig esnek, összesen 52 helység részint megijedés s félelem miatt lefegyvereztettek, a harangjaik, a lázadás főeszközei leszedettek, és 92 feladott bujtogató hadi törvényszék elébe állíttatott. A veszteség részünkről semmi, nehéz sebesült, ki vasvillával szúratott meg, 1 könnyű sebet kapott, 1 lándzsaszúrást, és 1 lövést kapott. Mihályi Gábor kormánybiztos felszólítás nélkül az ugocsai és szabolcsi önkényteseket 100 Vilmos huszárral elküldötte segítségül, miért a haza nevében köszönetet és elismerést érdemel. Mi eddig történt, kizárólag Szathmár megye lelkes fiainak köszönhetni. Az eddigi csatázásokban a sereg átalánosan olly lelkesedést mutatott, mint a feldunai tábor népe.