Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-11-19 / 164. szám

Vasárnap November 19től 164 szám. ALKOTMÁNY. NEMZETISÉG. Megjelenik minden nap, hétfőt kivéve, egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési dij félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 frt, borítékkal 6 frt; postán borítékban hatszor küldve 8 frt ; kevesebbszer pedig küldve, 1 frt pengőben. POLITIKAI HÍRLAP. EGYENLŐSÉG. Előfizethetni minden tőségnél Z­ö­l­d k­e r t hivatalban, postahivatalnál , helyben a szerketzt utcza 488-dik szám alatt földszint a Pest, nov. 18. Sokan vannak még jelenleg is hazánkban , kik azon borzasztó polgárháborút, melly jelenleg honunk keblében dúl, majd a dynastia rész tanácsadóitól, kik a király gyöngeségével visszaélnek, majd csak a dy­nastia egyes tagjaitól gondolják eredetinek; pedig na­gyon hibáznak, mert ezen istentelen eljárás magá­nak az egész dynastiának régi traditionális politikája... "Nem első eset már ez szegény sokat szenvedett hazánk történetében, hogy az osztrák dynastia a ma­gyarság tökéletes kiirtására minden legborzasztóbb kísérleteket meg­tett, melly kísérletei azonban a sok­­ártatlanul kiontott magyar vér után is megtörtek mind­annyiszor e nemzet elszánt akaratán s páratlan vi­tézségén .. . Jól tudta azt mindig az osztrák dynastia, hogy mindaddig, mig egy magyar él, Magyarországba a szabadságot soha ki nem irthatja , s épen azért ma­gát a magyarságot igyekezett kiirtani.... Ennek megmutatására nem tartjuk czélszerűtlennek a 17i. századból egy státustanácsi jegyzőkönyv kivo­natát azon olvasóinkat, kiknek még erről talán tudo­másuk nincsen, ezennel közlen­.... E státustanácsban Bécsben II. Ferdinánd elnök­lete alatt jelen voltak a pápai nuntius, a spanyol és florenczi családtagi követek, Harrach és Eggenberg a római császár felhatalmazottai, Dietrichstein bibornok, morvaországi helytartó, Wallenstein Albert fővezér s több mások a császár által kijelölt tisztviselők. Előkerülvén az átalános békekötési kérdések, nevezetesen , hogy a folytonos mozgalmak közepette miként lehetne Német-, Erdély- és Magyarországot le­­csendesíteni s tökéletes függésbe hozni ? A jelenlevők közöl egyedül Eggenberg emelt szót s nyíltan és állhatatosan küzdött a mellett, hogy a magyarok semmi mást nem akarnak, mint régi jog­­gaikat, hagyományaikat és szokásaikat megtartani, s az újabb lázadásoknak forrása egyedül ott rejlik, mert mindezek lábbal tapodtattak. Szüntessék meg e visz­­szaéléseket, s biztosítsák régi szokásos jogaikat a magyaroknak, s­ egy nép sem lesz hivebb , egy sem fog nagyobb lelkesüléssel szolgálni a dynastiának, mint épen ezen nyakasnak vélt magyar. — E becsületes okos előterjesztésre a spanyol kö­vet hidegen azt kérdezte: milly ereje volt az osztrák hadseregnek a török háborúban? E kérdésre az egész tanácskozmány egyhangúlag azt felelte, hogy az egész német sereg soha erősebb nem volt, mint legfelebb 34.000 ember, a többi ma­gyar és horvát nemzeti erő volt. Erre a spanyol követ következőleg válaszolt: „Ez mind csak gyermekjáték. Az én uram királyom a leg­nagyobb örömmel saját költségén kész 40,000 embert 40 esztendőre kiállítani; ehez még segítségül jön a len­gyel kozákraj, s igy ez által császári felséged az egész hűtlen népet gyökerestől kiirthatja, s fővárosát és környékét e szörnyek berohanásaitól örökre meg­szabadíthatja.“ E gyalázatos tervre többen" megjegyzék a ta­nácskozmány tagjai közöl: ,,olly könnyen, a mint gon­dolják, még­sem fog végrehajtatni e nagy ország le­igázása. — A magyar nép a legvitézebb az egész vi­lágon a könnyű­ fegyverviselésben s legderekabb az apróbb csatákban, ... S milly borzasztó már eddig is, hogy a keresztény nép, már többször azon pontra kényszeriltetett, hogy a kereszténység ős­ellenségé­nek , a töröknek karjaiba vesse magát, ettől várva nemzetiségének a végenyészettőli megmentését? És kü­lönben is nem vétettek olly nagyot a magyarok, hogy ezt megérdemeljék“... A spanyol­ követ erre ismét válaszolt: „Az egyedüli bölcsesség abban áll, hogy a török minden áron megvélessék s Bethlentől és a magyaroktól elszakittassék... Ezután a magyarokat folyton folyvást ingerelni, a törököt pedig gyanakodóvá kell tenni ellenük, s ha lehet, ez utóbbiakkal örökbé­ke köttessék. A legjobb előkép erre azon mód, melly által a spanyol királyság olly sokszoros korlátoltsága daczára már most korlátlanná s önkényü uralommá vált. Tegyenek a magyar bar­bároknak külföldi guberná­torokat , kik nekik önkényük szerint szabjanak új tör­vényeket, minden igazságszolgáltatás nélkül ezer módon gyötreni és nyomni kell őket, s mindezek ellen se­honnan se nyerhessenek segélyt. — Ha azután a mi­att Bécshez fordulnak a magyarok, azt kell nekik mon­dani, hogy ő felsége mindezekről semmit sem tud, s illy eljárások ő felségét a legkellemetlenebbül érintik. ... így azután a magyar barmok, kik nem látnak tovább orruknál, a csássz­árt semmivel sem fogják vádolni s minden gyülölségüket a helytartók ellen fordítják.“.... „Azonban ezen helytartók, minden panaszok és veszélyek daczára, hajszálnyira se térjenek el a nagy czéltól. Sőt kövessenek el mindent, mi a magyarokat a legravaszabb módok által egész a tébolyodásig vi­gye, s ekkor azután az ellenszegülőkre hallatlan bün­tetéseket kell mérni.“ ,,Ez eljárás által a szabadságkevély s illy igához nem szokott magyar nemzet szükségkép fel fog lázad­ni, a szigorú gubernátorok ellen a lázadás azután jó alkalmul fog szolgálni, minden ítélet és jog nélkül, a legembertelenebb büntetéseket és kínzásokat alkalmazni a felségsértők ellen. —Az igy kétségbeesett magyarok kitsorsosaik és szomszédaik segítségéhez fognak fo­lyamodni , és csak ekkor lessz a felségsértés vetése legszebb világában.... ekkor lehet azután a legnagyob­bakat s legjobbakat, kik az önkény uralkodásának út­jában állottak, kiirtani.“ „Ha pedig ezen, a monarchiai elvnek egyedül üdvös s a béke Istenének (??!!!) kedves terv kivitele akadályokra találna, akkor Spanyolország az ígért 40 ezernyi segítséget kész még 20 ezerrel pótolni.“ Ezen iszonyú, minden emberi érzelmet fellázító ocsmány nyilatkozatát a spanyol követnek a császár és egész státustanács elfogadta s magáévá tette .... Wallenstein és az idősbb Garafla, mint akkoriban Ma­gyarországban létező vezérek, utasítást kaptak, hogy „minden legcsekélyebb népmozgalomra a legnagyobb szorgalommal ügyeljenek... S miután legközelebb a vág melletti Szintán vásár leend, ha itt csak legcse­kélyebb mozgalom is mutatkoznék, a tömegre azonnal rohanjanak rá, és senkit se kíméljenek, ki csak egy rőfnyi magas, 12 éven túl van s magyarul beszél... ,,Az illy vérfürdőket ezután tovább kell folytatni, még a leghatalmasabb és legbátrabb emberek mind ki nem irtatnak, vagy pedig elevenen a császárnak át nem szolgáltatnak.“ „Nem tesz semmit, ha tovább tart is a polgár­háború , s ha elpusztul is a tartomány. Az igy kipusz­tult földet jó lesz majd szelíd, minden akarat nélküli gyáva külföldiekkel benépesíteni, a mint e nagy­szerű munka már eddig is Spanyolország segítségével Csehországban, Morvában és Sziléziában tökéletesen be is van végezve.“ És hazanak, ez iszonyú hajborzasztó munkát meg is kezdették szegény sokat szenvedett hazánkban, és lső Leopold alatt a tökély főpontjáig vivék___ azonban Is­tentelen tervük megtört a magyarok vitézségén és állhatatosságán. Most újólag .Vik Ferdinánd alatt ugyanezen po­koli tervet alkalmazzák ellenünk, s ha erdődeink ellent­­ tudtak állni férfiasan, mi gyáván oda vigyük-e a mé­szárszékre magunkat, nőinket és gyermekeinket?... Nem soha . Illy rémséges pokoli terv ellenében lehetetlen, ha kitartók vagyunk, hogy Isten is ne segítsen bennün­ket, mint megsegítő erdődeinket!.... Hivatalos rovat. Az országos honvédelmi bizottmány­hoz Katona őrnagy a berkeszi főhadi­szállásról november 10-éről 1848. kö­vetkező tudósítást küldött. A kővárvidéki s illetőleg erdélyi oláh lázadás lecsilapítása végett vezérlete alá rendelt tábornak a­­lig nehány napok alattli működéséről ezeket adhatja elő. — October 23-án felhívása következtében megin­dultak Szatmármegyének egyes százada lakhelyeikről olly móddal, hogy november 1-je és 2-án Farkas­­asszótól, Erdőszadán, Nagy-Bányán, Felső-Bányán, Kapnikon keresztül Sztrimbujig a fellázadt oláhokat egy félhold formába tökéletesen körülfogták. November 2-ikán élét napot összetéve, több ágyút tökéletesen felszerelve, lovakkal és tüzérekkel ellátták, s ugyan­ezen napon a hadsereg jobb és bal­szárnya a kővári határokat átlépte , s a lázadás le­csillapításának nagy munkáját elkezdette, s azután­­való nap a központ is kiindult, és a főhadiszállásra Berkeszre elérkezett. A kiindulás perczéig kétszer próbálta az oláhság a katalinfalusi hidat elfoglalni, s ez­által Nagy-Bá­nyát kezébe keríteni, de mindannyiszor nagy vesztes­séggel volt kénytelen vissszavonulni. Kővárvidéke és a naszódi határőrök között Bel­­sőszolnok megyének lapos vidéke fekszik, hol is Ma­­gyar-Lápos, és Domokos egyedüli magyar helységek, ezt az oláhok körülvéve a lefegyverkezés pontjára jut­tatták. Hogy ez meggátoltassék, a tábor balszárnya két részre osztatott, szélső pontja Sztrimbuj volt, a jobb szárny Csetnefalvára rendeltetett, s mindkettő egy­szerre kezdvén meg működését, sikerült Oláh-Lápost és Rogozot, a naszódi határezred két főpontjait, bevenni és lefegyverezni, s ez által a két oláh hely közt a közlekedést tökéletesen ketté vágni. E helyen különös megemlítést érdemel Gyene Károly százados lelkes és erélyes magaviseletéért. A sereg jobb szárnya a Szamos folyón felfelé egész Gyökeresig működött, s ez által Kővárvidéke minden helységeit, mellyek Gyökerestől Jedinnek,Som­­kutpatakának, Törökfalunak, Berkeszpatakának, Rovás­nak, Kapálnak, Monostor, Csemefalva, Ma­­gyar-Lápos, Domokos, Rogoz, Oláh-Lápostól Sztrim­bajig fel a szathmári határszélekig esnek, összesen 52 helység részint megijedés s félelem miatt lefegy­­vereztettek, a harangjaik, a lázadás főeszközei le­szedettek, és 92 feladott bujtogató hadi törvényszék elébe állíttatott. A veszteség részünkről semmi, nehéz sebesült­­, ki vasvillával szúratott meg, 1 könnyű sebet kapott, 1 lándzsaszúrást, és 1 lövést kapott. Mihályi Gábor kormánybiztos felszólítás nélkül az ugocsai és szabolcsi önkényteseket 100 Vilmos hu­szárral elküldötte segítségül, miért a haza nevében köszönetet és elismerést érdemel. Mi eddig történt, kizárólag Szathmár megye lel­kes fiainak köszönhetni. Az eddigi csatázásokban a sereg átalánosan olly lelkesedést mutatott, mint a feldunai tábor népe.

Next