Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-12-03 / 176. szám

Vasárnap ALKOTMÁNY. NEMZETISÉG. Megjelenik minden nap, hétfőt kivéve, egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasáb-sorért apró tenkkel öt ezüst kr. számittatik. 176 szám. December 3kin 1848. SZABADSÁG. EGYENLŐSÉG. Előfizetési dij félévre helyben boriték nélkül házhoz küldve ^ ^ _ Előfizethetni minden postahivatalnál s helybén a n­erken­— 5 frt, borítékkal 0 frt; postán borítékban hatszor küldve 8 frt; tőségnél Zöld kert utcza 488-dik szám alatt földszint a kevesebbszer pedig küldve 1 frt pengőben,­­ hivatalban. Nyit levél K­o­s­s­u­t­h Lajoshoz. *) Nem kétlem, hogy ön azok közé tartozik, kik nem csak egyes tényeket látnak, hanem azok belső összekötetését, s az ok s következés azon lánczolatát, melly a tényeken keresztül vonul, és igy tudja, mi­szerint az, ki hibás elvből indul ki s logicálsan hamis téren mozog, legyen eljárása bármi erélyes s szorgal­mas, kedvező eredményhez nem fog jutni, magán­é­­letben úgy, mint közéletben; következőleg azon örvényt is látja, melly fölött lebegünk. A külellenségtől nincs okunk félni, ha egyet­értés, jó közigazgatás s lelkesedés lesz ott, hol az erő van, t. i. a nép ezreinél; mert a melly nemzet szabad lenni komolyan akar s tud, az leggyőzhetlen; de hogy egyetértés, komoly akarat s lelkesedés legyen annyi különböző felfogású, hajlamo­s érdekű ember közt, kikerülhetően szükséges az erélyes s igazságos köz­­igazgatás, józan alapelveken s logicai biztos s vilá­gos térem­ állás a politikában. Láttuk azt a volt ministeriumnál, mi lomhán, erélytelenül s előrelátás nélkül járt azz el. Tényeket arra felhozni szükségtelen, elég arra az hogy hadse­regről s pénzről csak júliusban kezdett gondoskodni; a népet felvilágositni, fellelkesitni, s az ügynek meg­nyerni egészen elmulasztó, a régi visszaéléseket meg nem szü­nteté, s rendeleteinek pontos teljesítésére semmi gondot sem fordított. Üdvöt ott keresett, a hol nincs. Nem a nemzet önerejére támaszkodólag, azt szaporitni s a jó ügynek megnyerni igyekezett, hanem a helyett lothiring Ferdinánd urnál s az őt környező camarillánál kegyelmet koldult. Kaczérkodott szüntelen mind a két elemmel, minek logicai követ­kezése el nem maradhatott; két szék közt a földön maradt. És mi volt mindennek oka? az, hogy hibás elvből indult, hogy nem logicai biztos téren állott, hanem kétszinüsködött úgy, hogy mindenik rész ámí­­tónak vélte s egyik sem bízott benne. Diplomatizált, politizált, mindent tett, csak az egyenes logicai biz­tos után nem járt, pedig ön tudja, miként a diplo­­matizálás s politizálás nem egyéb, mint az ámítás, csa­lás s képmutatás mesterfogása, a mi igen is illő, igen is hasznos, igen is szükséges a királyoknak, s a nép véréből élősködő bérenczeinek, kik — hasonlón azon élősdi férgekhez, mik azonnal elvesznek, a mint a nap sugárai rájuk hatnak —legott elenyésznek, amint valóságuk s igaz színük megvilágitatik; de sem nem illő, sem nem hasznos, sem nem szükséges egy sza­bad, igazságos ügyében s önerejében bízó nemzethez, mert a melly nemzet, vagy egyén önerejében nem bizik , hanem mások kegyelméből, vagy finomul szőtt ármányokból akar élni, az végtére is elvész, anélkül, hogy emlékére csak egy izgalmas köny is hullana, a vesztét megérdemlő. Nem akarom ezzel mondani, hogy az előbbeni ministériumnak a törvényes utat el kell vala hagyni, mert hiszen lothringi Ferdinánd úr elég diplomati­­cai ügyességgel birt álarczot felvenni, hanem kell *) Midőn a nagytehetségű czikkíró­t, bará­tunknak — bátran mondhatjuk — jeles czikkét közzéte­­szük, szükségesnek látjuk előre is kinyilatkoztatni, hogy habár az itt mondottak igazságát nincs szán­­dékunk átalában kétségbe vonni, részünkről mégis — meg lehet hibásan — hazánk fügetlenségé­nek kimondását nov. 30-ki 173. számunk főczik­­kében előadott formában látnók czélszerűbbnek. Azonban győzzön a mi jobb , annyi tökéletesen igaz, hogy épen az e czikkben előadottaknál fog­va —, mint már magunk is előbb kijelentettük — kormányzásunk a mostani alakjában a haza ve­szélye nélkül nem maradhat. Szerk. vala erélyesen eljárnia a törvény végrehajtásában, az igaz­ságos igazgatásban s a nép felvilágosításában , hogy nyerjen bizalmat; kell vala bátorságot mutatnia a politikában s a törvényadta jogokban, hogy a félénk s habozó tömeg hozzá csatlakozik, s tudnia kell vala, mit minden tapasztalt­­ józan ember tud , hogy valamint kutyából nem lesz­­ soha szalonna s fából vaskarika , úgy egy király bir- t jón bár Augustus s Lajos Fülöp álarczaival is, soha,­­ de soha nemzeti szabadságot tűrni nem fog; mert az í életét veszélyezi s létét enyészteti, tűz s viz az,­­ melly egymást megsemmisíti; s hogy királyi szó s királyi eskü csak addig kötelező, a meddig ereje nincs azt megszegni; következőleg egy pillanatot sem kell vala késnie a nemzeti erő kifejtésében, s az élet s halálral harczra készülésében. És mindezen tapasztalások s okulások után mit látunk jelenleg? A kormány tulajdonkép csak egy tárgy­­gyal van megbízva, a honvédelemmel, a­miben elég e­­rélyesen látszik eljárni, de ez korán sem elég, mert nem egyedül a materiális hatalomban rejlik az erő, hanem főleg az egyetértésben s az ügy iránti lel­kesülésben. Pedig az, hogy létezzék ott, hol tekintetbe sem vévén a harczra kivántató erőlködést, a századokra e­­lőre nem látó érdek összevetvén a mostani állapo­tot az előbbenivel, azt találja, hogy mit sem nyert, sőt vesztett? hogy létezzék egyetértés ott, hol az egysze­rű pár ember , a sokféle törvényes, egymás ellen hadakozó, egymást törvénytelennek bélyegző s egy­mást paralizáló hatalmak parancsai s ellenparancsai tömkelegéből ki sem tud igazodni ? Lássuk ugyan­is jelen állapotunkat. Anarchia min­denütt, mert az igazságos panasz sehol bíróra nem talál; míg ellenben a hivatalnoki önkény olly magas fokra kezd hágni, miként úgy lát­szik, min­th­a a nép csak azért léteznék, hogy véres verítékéből hizlalja a hiva­talnokokat. Mert míg a képviselőház örökös letargiájában semmi átalános szabályról nem gondoskodik , szabad tér marad a különféle törvényhatóságokban a hivatal­noki önkénynek, minélfogva siet is mindenekelőtt fi­zetésének megszaporításával a különben is sanyarga­tott népet minden várakozást haladó módon megter­helni, holott a tisztviselők kötelessége teljesítésének s igazságos eljárásának biztosításáról szó sincs!­­ A különben is mindinkább nyomasztó adó annál inkább elviselhetlenné lesz, minél kevesebb gond fordíttatik annak minden törvényhatóságokban egyfor­mán egyenlő s igazságos felosztására, minélfogva is­mét a bureaucratismus önkénye a szegényt a gazdag­ért megfizetteti, minek egyik élő példája a többi közt­­ Pest városában a terület s nem a jövedelem utáni a­­dófelosztás. Az aristocratia megelégedetten, mert azon vi­lágos törvény, melly kármentesítését a nemzeti becsü­let védpajzsa alá helyezi, s a melly a végrehajtást ha­ladéktalanul megrendeli, még mai napig papiroson maradt; mert a felállított elveket logikailag követni táblabirói módon vonakodván, a helyett, hogy választó kerületenkint az összeirt esküdtszéki képesekből sors­­, húzás utján 18 urbér vesztett s 18 nem vesztett vá­­­­laszt annak, kik közöl minden földesur úgy, valamint a­­ kormány megbízottja J.sőt szőt akadás nélkül, de az­­ urbér vesztett s nem vesztett közti arányt fentartván,­­ visszavethessen, a megmaradtak bejárván a kerület­i­­et s utasítás szerint használván az adatokat, néhány hét alatt a megbecsülés esküdtszékileg — mire életün­ket is bízzuk — eldönthető volna, s nyomban megtör­ténhetnek a már ön által benyújtott terv szerint a kie­­­­légítés, a helyett— mondom — tipegünk körülötte, mint a macska a forró kása körül, bizalik a megbecslés me­gyei küldöttségekre, mik s­z­o­k­á­s szerint évek múlván arról fognak tanácskozni, hogy össze­üljenek-e vagy nem?! A nép is megelégedetlen, mert a törvény ál­tal szentesített törvény előtti­s politikai egyenlőséggel a gyakorlatban alig találkozik, minek egyik kiáltó példája a több közt a vámmentesség. A közpénztár tartalma mód nélkül pazaroltatik, nem a fegyveres erő kiállítására, mi soha sem lehet elegendő drága, hanem a tömérdek sine curák fize­tésére, s a közdolgok rész elintézésére, még pénz kut­­forrásokról nem gondoskodtatik , mert hisz az adó sincs még elrendezve. *) Szóval a régi visszaélések legkevesbbé sem szüntették meg. S mind e súlyos, a nép türelmét előbb utóbb kimerítő bajok fölött itt áll a haza­árulók, bujtogatók s­­ lázítók legnagyobbika lothringi Ferdinánd ur, ki e nemzet ellen irtóháborut visel, mint törvényes király, mephistói örömmosolyával kísérvén ezen balfogásokat, mint meg annyi kerttéket részére, pro­­clamatiót proclamatió után szórat a nép közé , kor­mányunkat s törvényhozásunkat törvénytelennek bé­lyegezvén , s a népet a különben is nehéz terheinek nem viselésére s engedetlenségre ösztönzi, és igy egy részről fentartván a soraink közt fájdalom felette számosan létező fekete-sárga seregnek reményeit, más részről a habozó, elhatározatlan, eredményt váró nagy tömeget féken tartja. És a rémképek legnagyobbika még az, hogy törvényes tekintélyét amaz egyetlen egy támaszunk megdöntésére, fájdalom már­is nem minden sitter nélkül használja, értem a magyar kamatlan jegyek­nek devalvatioját. Amaz optimisticus, de felette imperacitus eszme, miszerint több millió értelmetlen ember annyi belá­tással s hazafisággal fog bírni , miszerint közönbös lesz előtte a forgalmi eszköz érczből áll-e, vagy pa­pirosból , valóságos értéken alapul-e vagy hitelen, miután a csere­eszköznek tulajdonkép nem volna szük­séges realitásnak lenni, hanem csak képviselőnek; annak pedig a papiros ép olly jó, mint az arany, ha a közmegállapodás szentesíti. Ezen theóriának igen jó, de gyakorlatilag képtelen eszme — mondom — oka annak, hogy államunk majdnem egyedüli kétforrásá­vá azon jegyek tétettek, a nélkül, hogy valami alap­alapról gondoskodtunk volna; és ha most lothringi Ferdinánd urnak sikerülne azok ellen bizalmatlanságot ébreszteni, az ő győzelme — a magyarok istene kü­lönös csodája közbe jötte nélkül — többé kétségte­len **) mert az nem volna már puszta devalvatio, melly egyeseket kárositna, hanem kiapasztása a status e­­gyedüli kutforrásának, mi egész erőnket megzsibbasz­­taná. Pedig higgye el ön , már is mutatkoznak elő­jelei ama csontvelőt emésztő rákfenének, a bécsi bankjegyek mindinkább eltűnnek, a pesti kereske­dők irodáiban nyilvánosan vájtatik be az ezüst pénz két száztalival, s imittamott vonakodnak a jegyeket elfogadni? Az im elősorolt bajok összege képezi ama tá­­tongó fenektelen örvényt, melly elnyeléssel fenyeget. Hogy tehát ez örvénybe nemzetileg el ne temet­ *) Az adórendszer épen most van a képviselőház tárgyalása alatt. — Szerk. **) Csak­hogy ennek sikeresítése kissé kétséges do­log, mert ő is csak papiros pénzzel kínálhat meg bennünket, már pedig a bécsi papirosok­ért sült bolond volna , ki a magyar­ papiroszpénzt oda adná, miután amazoknak úgyszólván már most semmi alapjuk sincs. Szerk.

Next