Nemzeti Ujság, 1919. november (1. évfolyam, 31-55. szám)
1919-11-02 / 31. szám
1910. november I. NEMZETI ÚJSÁG Lovászy teljes imposszibilitásáról Clark is meg van győződve. * / K ihaSlgat£s rk Clarknál. Az entente budapesti megbízottjánál ma csak délelőtt voltak kihallgatások, amelyek során Haller István, Vészi József, Rákosy Jenő, Csilléry András és Berzeviczy Albert jelentek meg Clark előtt, aki délután Csurgóra utazott , hétfőn vagy kedden folytatja a kihallgatásokat. Nailer István Sir George Clarknál. Haller István ma délelőttre kapott meghívást Clarkhoz, akivel közel egy órás megbeszélést folytatott. . A Nemzeti Újság tudósítója előtt Haller a következő kijelentést tette: — A legjobb impressziókkal eltelve hagytam «l Sir Gerorge Clarkot, akinek előzékenységét, politikai jártasságát s irántunk tanúsított jóindulatát nem tudom eléggé dicsérni. Clark teljesen ismeri a viszonyokat s mindenben tájékozott. Nagy örömömre szolgál, hogy a válság megoldására vonatkozó felfogását helyes információk s a tényleges helyzet ismerete alapján alkotta meg. Andrássy a keresztény pártok jelölijét kívánja miniszterelnöknek. Andrássy azokra az újsághírekre vonatkozólag, hogy részt vesz-e egyes politikusokat miniszterelnökségre jelölő akciókban, az Est-nek ezeket mondotta : — Semmiféle akcióban nem veszek részt, az már a pártok dolga, hogy az alkalmas miniszterelnököt megválasszál. Van nekem is erről egyéni nézetem, de azt nem akarom senkire oktrojálni. Olyan miniszterelnök kell, akit a keresztény pártok örömmel vesznek és mintegy jelölnek is és akivel a többi pártok is hajlandók együttműködni. Munkások nemzeti alapon. A Népszava tegnapi száma beismerte, hogy a szociáldemokrata pártban megindult az erjedési folyamat és sejtetni engedte, hogy a munkásság egy tekintélyes része nemzeti alapon álló pártba tömörül. Egy reggeli lap ma azt írja, hogy a szociáldemokrata pártban mind nagyobb lesz a mostani vezérekkel elégedetlenek száma és ezek, bár a szakszervezeti keretekben megmaradnak, politikájukban nemzeti alapra helyezkednek, melynek legfőbb programmpontja a nemzeti gondolat elfogadása. Az elégedetlenek megunták a pártvezérek terrorizmusát és a külföld szervezett munkásai egy részének mintájára feladják a nemzetközi alapot és ezen az alapon való küzdelmet. ; Bethmann-Hellweg és Tirpitz egsistsisi vádolják. ; Az exkancellár valomisa, — Tirpitz könyve. ,. Budapest, nov. 1. Már a háború alatt sem volt titok, hogy Németországban a politikai hatalom kezelői és a legfőbb hadvezetőség közt hiányzott a teljes egyetértés, most pedig részünk van abban az érdekes, de éppenséggel nem épületes látványban, hogyan vádolják és teszik egymást felelősekké a háborúért olyan letűnt nagyságok, mint Bethmann-Holdweg, a volt birodalmi kancellár és Tirpitz, a német flotta egykori nagyadmirálisa. Az exkancellár nem önként szólalt meg, őt az a parlamenti bizottság idézte maga elé, mely a háborúért való felelősséget akarja megállapítani s amely a múlt héten már kihallgatta Németország volt washingtoni nagykövetét, gróf Bernstorffot. Bethmann-Hollwegnek arra a kérdésre kellett megfelelnie: miért tettek a központi hatalmak 1916 dec. 12-én békeajánlatot, megelőzve Wilson akcióját?s miért nem közölték a konkrét békefeltételeket Wilsonnal és miért járult hozzá a kormány a korlátlan búvárhajó harchoz, amelyről tudta, hogy az Amerikával való háborúra vezet? A volt kancellár meggyőzően kifejtette, hogy nem lehetett föltétlenül bízni, hogy Wilson végrehajtja-e szándékát és ha igen, mikor lép akcióba, mert hiszen megbízottja, House ezredes tudatta, hogy Wilson kezei Angliával szemben kötve vannak az országa és Anglia közt fennálló kereskedelmi érdekek miatt. Bethmann-Hollweg ama véleményben volt, hogy a békét nem az ellenséges kormányoknál való tapogatózással, hanem a népekre gyakorolt hatással lehet elérni, ezért tette meg nyíltan a békeajánlatot, melyet azonban az entente mereven és véglegesen elusított. Vallomása további során nem titkolt keserűséggel rámutatott arra, hogy a katonai vezetőség éppen akkor buktatta el őt a parlamentben, amikor reménye volt, hogy politikai iránya folytatásához megszerzi a többséget. Az 1917 jan. 9-iki végzetes határozat (a búvárhajóharc) elkerülhető lett volna, ha a politikai vezetőséget az entente nyers visszautasítása meg nem fosztja argumentumaitól. Az admiralitás vállalkozott arra, hogy ha febr. 1-én megkezdheti a bulvárhajó harcot, Angliát az új aratásig békére puhítja. A legfőbb hadvezetőség teljes határozottsággal követelte a búvárhajó harcot s mögötte állott a parlament többsége is. Szemben az előző évvel akkor már Ludendorff és Hindenburg akarata volt döntő. A kancellár meg volt győződve, hogy a bulvárhajóharc a háborút jelenti Amerikával, de a legfőbb hadvezetőség el volt határozva, hogy azzal is fölveszi a küzdelmet. Egy Bismarck tekintélyű és képességű férfi talán egységessé tudta volna tenni a politikai és katonai vezetést. Amikor Hindenburg került Ludendorffal a hadsereg élére, a polgári Németországnak bele kellett nyugodnia, hogy tőlük függ, hogyan folyjon és hogyan fejeződjék be a háború. Azonban igazságtalanság azt állítani, hogy az entente teljes ártatlan a háborúért és csak a németek felelősek. Ez ellen tiltakozni kell. Bethmann-Hollweg vallomása ment volt minden személyeskedéstől, ellenben az a könyv, mely Tirpitz tollából megjelent, tele van a legkíméletlenebb támadással és kritikával a volt kancellár ellen. Megvádolja a háború kitörése előtti időben könnyelmű optimizmussal, a hadüzenetnél fejvesztettséggel, a háború alatt diplomáciai tapintatlansággal és mulasztásokkal. Ha Tirpitznek mindenben igaza volna, úgy Bethmann-Hollweg a legügyetlenebb ember mindazok között, kiknek befolyásuk volt az európai események alakulására. Azonban a nagyadmirális nem elfogulatlan bíráló , hiszen emlékezünk, hogy neki Bethmann-Hollweg miatt kellett a háború kellős közepén nyugalomba vonulnia. Tirpitz könyvére kell, hogy a volt kancellár részéről is nyilatkozat történjék. * Berlin, nov. 1.. A vizsgálóbizottság tegnap délutáni ülésén az elnök megkérdezte Bethmann-Hollweget, hogy Ausztria mennyiben volt tájékoztatva Wilson békeakciója felől és volt-e állandó eszmecsere a legfőbb hadvezetőség és Ausztria között a békeakció felől? Az exkancellár úgy emlékszik, hogy a monarchia tájékoztatva volt és pedig a külügyminisztérium által. Az elnök emlékezteti Beethmann - Hollweget, hogy báró Burián dec. 5-én óhaját fejezte ki, hogy Wilson ne lépjen fel közvetítőként s kérdj : dfz. 18-án a főhadiszálláson beszélt-e Buriánnal a békeajánlat alapjairól? Bethmann- Hollweg nem emlékszik pontosan, mit beszélt akkor Buriánnal, az okmányok tanulmányozása után a közelebbi ülések egyikén fog válaszolni. Azt tudja, hogy Burián a konkrét békeajánlatot egy semleges állam által akarta az ellenséghez eljuttatni, de nem nyilvános békeajánlat alakjában, ő ellenben célszerűtlennek vélte, hogy a békeajánlattal egyidejűleg a békecélok is közöltessenek. 3 / 200.000 koronát kap Tisza gytkosainak kézre kerítése. Uj mederben halad a rendőri nyomozás. Budapest, nov. 1. Gróf Károlyi Imre ma délelőtt levelet intézett Mattassovszky György főkapitányhoz. A levél tartalma a következő : «Áldott emlékű gróf Tisza István meggyilkolásának teljes felderítésére, a gyilkosok, felbujtók, értelmi szerzők, bűnrészesek és bűnpalástolók kinyomozására, a nyomozásban minél szélesebb "rétegek bevonására kettőszázezer korona, azaz 200.000 korom jutaomdijat osztrákmagyar bankjegyekben ajánlok fel méltóságod rendelkezésére, hogy azt a legnagyobb nyilvánossággal kitűzni méltóztassék». A főkapitány a bűnügyi nyomozás terén pádratlan magas összegű jutalomdíjat a levélben megjelölt célra elfogadta és azt a gyilkosság tettesei, felbujtói, értelmi szerzői, bűnrészesei és bűnpalástolói kinyomozóinak jutalmul kitűzi. Ez az önként kitűzött jutalomdíj jellemzően árulja el a magyar társadalom érdeklődését a Tisza István meggyilkolásának ügyében folytatott nyomozás iránt és azt a nagy szeretetet, amellyel a magyar nemzet nagy halottjának emlékét őrzi. A rendőri nyomozást egyébként mindinkább újabb mederbe terelik, aminek szükségességét a napokban tartott helyszíni szemle sikertelensége is bizonyítja. A vizsgálat súlypontja újabban kizárólag a rendőrségre helyeződik át, mert az eddigi kihallgatások az államügyészségen semmiféle döntő fordulatot nem eredményeztek. Az egyedüli tény, amit már majdnem teljes biztossággal sikerült megállapítani az, hogy a gyilkosság napján délelőtt a Tisza-villában járt és ott terepszemlét tartott egy egyén dr. Gärtner Marcell Mór nevű ember volt. A rendőrségen ma megjelent dr. Fites Jenő és erre az ügyre vonatkozólag azt vallotta, hogy ő személyesen ismerte Gärtnert, aki a háború alatt egyszerű közkatona volt, de a forradalom kitörése előtt főhadnagyi egyenruhában sétált Budapest utcáin. Emiatt hadbíróság elé is állították, azonban itt oly furcsán viselkedett, hogy megfigyelése egy elmegyógyintézetbe utalták. Október 11-én szabadult ki az intézetből s ekkor megjelent a hadbíróságon, ahol dr. Ruzicska hadbírót fenyegette meg. Azt kiabálta, hogy ő már végzett Tiszával , most ő rajta akar bosszút állani. E vallomás után azonnal rendőrök mentek Gärtner lakására, ott azonban megtudták, hogy Gärtner a nyomozás újrafelvételének, napján eltűnt Budapestről. A rendőrség természetesen most erélyesen nyomozza. Maga dr. Ruzicska volt hadbíró is vallomást tett ez ügyben s elmondotta, hogy egy napon találkozott Gärtnerrel az utcán. Durván rákiáltott:«Maga a gyilkosság délelőttjén Tiszánál járt», mire Gärtner remegve kérdezte: — Honnan tudja ezt? Azután a zavaros elméjű ember sírva mondotta el, hogy neki Tisza meggyakolásához semmi köze.