Nemzeti Ujság, 1919. november (1. évfolyam, 31-55. szám)

1919-11-02 / 31. szám

1910. november I. NEMZETI ÚJSÁG Lovászy teljes imposszibilitásáról Clark is meg van győződve. * / K ihaSlgat£s rk Clarknál. Az entente budapesti megbízottjánál ma csak délelőtt voltak kihallgatások, amelyek során Haller István, Vészi József, Rákosy Jenő, Csilléry András és Berzeviczy Albert jelentek meg Clark előtt, aki délután Csurgóra utazott , hétfőn vagy kedden folytatja a kihallgatá­sokat. Nailer István Sir George Clarknál. Haller István ma délelőttre kapott meg­hívást Clarkhoz, akivel közel egy órás megbeszé­lést folytatott. . A Nemzeti Újság tudósítója előtt Haller a következő kijelentést tette: — A legjobb impressziókkal eltelve hagytam «l Sir Gerorge Clarkot, akinek előzékenységét, politikai jártasságát s irántunk tanúsított jó­indulatát nem tudom eléggé dicsérni. Clark teljesen ismeri a viszonyokat s mindenben tájéko­zott. Nagy örömömre szolgál, hogy a válság meg­oldására vonatkozó felfogását helyes információk s a tényleges helyzet ismerete alapján alkotta meg. Andrássy a keresztény pártok jelölijét kívánja miniszterelnöknek. Andrássy azokra az újsághírekre vonatkozólag, hogy részt vesz-e egyes politikusokat miniszter­­elnökségre jelölő akciókban, az Est-nek ezeket mondotta : — Semmiféle akcióban nem veszek részt, az már a pártok dolga, hogy az alkalmas mi­niszterelnököt megválasszál­. Van nekem is erről egyéni nézetem, de azt nem akarom sen­kire oktrojálni. Olyan miniszterelnök kell, akit a keresztény pártok örömmel vesznek és mint­egy jelölnek is és akivel a többi pártok is haj­landók együttműködni. Munkások nemzeti alapon. A Népszava tegnapi száma beismerte, hogy a szociáldemokrata pártban megindult az er­jedési folyamat és sejtetni engedte, hogy a munkásság egy tekintélyes része nemzeti ala­pon álló pártba tömörül. Egy reggeli lap ma azt írja, hogy a szociál­demokrata pártban mind nagyobb lesz a mos­tani vezérekkel elégedetlenek száma és ezek, bár a szakszervezeti keretekben megmaradnak, politikájukban nemzeti alapra helyezkednek, melynek legfőbb programmpontja a nemzeti gondolat elfogadása. Az elégedetlenek meg­unták a pártvezérek terrorizmusát és a külföld szervezett munkásai egy részének mintájára feladják a nemzetközi alapot és ezen az alapon­­ való küzdelmet. ; Bethmann-Hellweg és Tirpitz egsistsisi vádolják. ; Az exkancellár valomisa, — Tirpitz könyve. ,­­. Budapest, nov. 1. Már a háború alatt sem volt titok, hogy­­ Németországban a politikai hatalom kezelői­­ és a legfőbb hadvezetőség közt hiányzott a teljes egyetértés, most pedig részünk van abban az érdekes, de éppenséggel nem épü­letes látványban, hogyan vádolják és teszik egymást felelősekké a háborúért olyan le­tűnt nagyságok, mint Bethmann-Holdweg, a volt birodalmi kancellár és Tirpitz, a német flotta egykori nagyadmirálisa. Az exkancellár nem önként szólalt meg, őt az a parlamenti bizottság idézte maga elé, mely a háborúért való felelősséget akarja megállapítani s amely a múlt héten már ki­hallgatta Németország volt washingtoni nagy­követét, gróf Bernstorffot. Bethmann-Hollweg­­nek arra a kérdésre kellett megfelelnie: miért tettek a központi hatalmak 1916 dec. 12-én békeajánlatot, megelőzve Wilson akció­ját?­s miért nem közölték a konkrét békefel­tételeket Wilsonnal és miért járult hozzá a kormány a korlátlan búvárhajó harchoz, amelyről tudta, hogy az Amerikával való háborúra vezet? A volt kancellár meggyő­zően kifejtette, hogy nem lehetett föltétlenül bízni, hogy Wilson végrehajtja-e szándékát és ha igen, mikor lép akcióba, mert hiszen­ megbízottja, House ezredes tudatta, hogy Wilson kezei Angliával szemben kötve van­nak az országa és Anglia közt fennálló keres­kedelmi érdekek miatt. Bethmann-Hollweg ama véleményben volt, hogy a békét nem az ellenséges kormányoknál való tapogatózás­sal, hanem a népekre gyakorolt hatással lehet elérni, ezért tette meg nyíltan a béke­ajánlatot, melyet azonban az entente mere­ven és véglegesen elusított. Vallomása további során nem titkolt ke­serűséggel rámutatott arra, hogy a katonai vezetőség éppen akkor buktatta el őt a parla­mentben, amikor reménye volt, hogy politikai iránya folytatásához megszerzi a többséget. Az 1917 jan. 9-iki végzetes határozat (a bú­­várhajóharc) elkerülhető lett volna, ha a politikai vezetőséget az entente nyers vissza­utasítása meg nem fosztja argumentumai­tól. Az admiralitás vállalkozott arra, hogy ha febr. 1-én megkezdheti a bulvárhajó harcot, Angliát az új aratásig békére puhítja. A leg­főbb hadvezetőség teljes határozottsággal kö­vetelte a búvárhajó harcot s mögötte állott a parlament többsége is. Szemben az előző évvel akkor már Ludendorff és Hindenburg akarata volt döntő. A kancellár meg volt győződve, hogy a bulvárhajóharc a háborút jelenti Amerikával, de a legfőbb hadvezető­ség el volt határozva, hogy azzal is fölveszi a küzdelmet. Egy Bismarck tekintélyű és képességű férfi talán egységessé tudta volna tenni a politikai és katonai vezetést. Amikor Hindenburg került Ludendorffal a hadsereg élére, a polgári Németországnak bele kellett nyugodnia, hogy tőlük függ, hogyan folyjon és hogyan fejeződjék be a háború. Azonban igazságtalanság azt állítani, hogy az entente teljes ártatlan a háborúért és csak a németek felelősek. Ez ellen tiltakozni kell. Bethmann-Hollweg vallomása ment volt min­den személyeskedéstől, ellenben az a könyv, mely Tirpitz tollából megjelent, tele van a legkíméletlenebb támadással és kritikával a volt kancellár ellen. Megvádolja a háború kitörése előtti időben könnyelmű optimiz­mussal, a hadüzenetnél fejvesztettséggel, a háború alatt diplomáciai tapintatlansággal és mulasztásokkal. Ha Tirpitznek minden­ben igaza volna, úgy Bethmann-Hollweg a legügyetlenebb ember mindazok között, kik­nek befolyásuk volt az európai események alakulására. Azonban a nagyadmirális nem elfogulatlan bíráló , hiszen emlékezünk, hogy neki Bethmann-Hollweg miatt kellett a háború kellős közepén nyugalomba vonulnia. Tirpitz könyvére kell, hogy a volt kancellár részéről is nyilatkozat történjék. * Berlin, nov. 1.. A vizsgálóbizottság tegnap délutáni ülésén az elnök megkérdezte Bethmann-Hollweget, hogy Ausztria mennyiben volt tájékoztatva Wilson békeakciója felől és volt-e állandó eszmecsere a legfőbb hadvezetőség és Ausztria között a béke­­akció felől? Az exkancellár úgy emlékszik, hogy a monarchia tájékoztatva volt és pedig a külügy­minisztérium által. Az elnök emlékezteti Beeth­­mann - Holl­w­eget, hogy báró Burián dec. 5-én óha­ját fejezte ki, hogy Wilson ne lépjen fel közvetítő­ként s kérdj : d­fz. 18-án a főhadiszálláson beszélt-e Buriánnal a békeajánlat alapjairól? Bethmann- Hollweg nem emlékszik pontosan, mit beszélt akkor Buriánnal, az okmányok tanulmányozása után a közelebbi ülések egyikén fog válaszolni. Azt tudja, hogy Burián a konkrét békeajánlatot egy semleges állam által akarta az ellenséghez eljuttatni, de nem nyilvános békeajánlat alakjában, ő ellenben célszerűtlennek vélte, hogy a békeajánlattal egy­idejűleg a békecélok is közöltessenek. 3 / 200.000 koronát kap Tisza gyt­kosainak kézre­ kerítése. Uj mederben halad a rendőri nyomozás. Budapest, nov. 1. Gróf Károlyi Imre ma délelőtt levelet intézett Mattassovszky György főkapitányhoz. A levél tar­talma a következő : «Áldott emlékű gróf Tisza István meggyilko­lásának teljes felderítésére, a gyilkosok, felbuj­tók, értelmi szerzők, bűnrészesek és bűnpalás­­tolók kinyomozására, a nyomozásban minél szélesebb "rétegek bevonására kettőszázezer ko­rona, azaz 200.000 korom jutaomdijat­­ osztrák­magyar bankjegyekben ajánlok fel méltóságod ren­delkezésére, hogy azt a legnagyobb nyilvánossággal kitűzni méltóztassék». A főkapitány a bűnügyi nyomozás terén pád­ratlan magas összegű jutalomdíjat a levélben meg­jelölt célra elfogadta és azt a gyilkosság tettesei, felbujtói, értelmi szerzői, bűnrészesei és bűnpalás­­tolói kinyomozóinak jutalmul kitűzi. Ez az önként kitűzött jutalomdíj jellemzően árulja el a magyar társadalom érdeklődését a Tisza István meggyil­kolásának ügyében folytatott nyomozás iránt és azt a nagy szeretetet, amellyel a magyar nemzet nagy halottjának emlékét őrzi. A rendőri nyomozást egyébként mindinkább újabb mederbe terelik, aminek szükségességét a napokban tartott helyszíni szemle sikertelensége is bizonyítja. A vizsgálat súlypontja újabban kizáró­lag a rendőrségre helyeződik át, mert az eddigi kihallgatások az államügyészségen semmiféle döntő fordulatot nem eredményeztek. Az egyedüli tény, amit már majdnem teljes biztossággal sikerült megállapítani az, hogy a gyilkosság napján dél­előtt a Tisza-villában járt és ott terepszemlét tar­­tott egy egyén dr. Gärtner Marcell Mór nevű ember volt. A rendőrségen ma megjelent dr. Fites Jenő és erre az ügyre vonatkozólag azt vallotta, hogy ő személyesen ismerte Gärtnert, aki a háború alatt egyszerű közkatona volt, de a forradalom kitörése előtt főhadnagyi egyenruhában sétált Budapest utcáin. Emiatt hadbíróság elé is állították, azon­ban itt oly furcsán viselkedett, hogy megfigyelése egy elmegyógyintézetbe utalták. Október 11-én sza­badult ki az intézetből s ekkor megjelent a had­bíróságon, ahol dr. Ruzicska hadbírót fenyegette meg. Azt kiabálta, hogy ő már végzett Tiszával , most ő rajta akar bosszút állani. E vallomás után azonnal rendőrök mentek Gärtner lakására, ott azonban megtudták, hogy Gärtner a nyomozás újrafelvételének, napján eltűnt Budapestről. A rendőrség természetesen most eré­lyesen nyomozza. Maga dr. Ruzicska volt hadbíró is vallomást tett ez ügyben s elmondotta, hogy egy napon találko­zott Gärtnerrel az utcán. Durván rákiáltott:«Maga a gyilkosság délelőttjén Tiszánál járt», mire Gärtner remegve kérdezte: — Honnan tudja ezt? Azután a zavaros elméjű ember sírva mondotta el, hogy neki Tisza meggyakolásához­ semmi köze.

Next