Nemzeti Ujság, 1919. november (1. évfolyam, 31-55. szám)
1919-11-19 / 45. szám
11 * KERESZTÉRT POLITIKAI HAPILAP Kiadóhivatal: IV.,Gergóly utca 11.sz. Telefon: 107-37. Felelős szerkesztő: Túri Béla. Shmrda, 1919* not. 19. * 1. évf. 45. szám NEMZETI UJSÁG MwiBinnminiuMiimnimMMuiiniiiiuiHMiHiiiiiiiiiiiiiiHnHmimmiiiiniiwniiiiitintiiiiHiimiiiiiiiHiiiHmiHnnHiHmiiiiHiwiiiniwiHmtiiiiiiiHHiiHiiiniiiiiniiiiiiiiilifliiiiiiiiiumuuldiiniiuiiiyimiinuBWipnnimroiinmwinwmiBBBi Előfizetési árs Egész évre 320 kor., félévre 110 kor, negyedévre 56 kor, egy hónapra 20 kor. Egyes szám 180 fillér. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint 0Bmniiinn!iiiiiiiii!iii!iiii!!iiiii!BiimnHH!iiiiiiiiiii!!iii!iii!iiiiiiiiiiiiiiiiiii!i«info iiiHiittiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiniiiiiiiiiiiiKiiniiiiiiiniiluiiiiiníiiiimttiHiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiinniiiiiiiüiPiniiiiwiiniiüíiiiiiiiüijiiiiiiiu Lássunk már tisztán! Irta:* Budapest, nov. 18. A keresztény és nemzeti ébredés, amely mögött a katasztrófáért felelős liberálisokat és szocialistákat kivéve, az egész ország tömörül, még mindig gúzsbakötött kézzel áll a nemzet újjáépítésének szörnyű feladata előtt. Még mindig ugyanazzal az akarnok-társasággal, egy pusztán a nemzet gúzsbakötöttségében bízó Catilina-haddal kell az ébredő országnak megvívnia, törtetők és önmagukat előretolók seregével kell heteken át bajlódnia, amikor az országban mindenütt rom és őszök hever, amikor alkotni kellene, teremtő munkát végezni, égető szükségleteket kielégíteni, az elsodort, országot újra megépíteni. Dagadó hullámok között, ezer szirtiel dacolva kellene menteni a már-már sülyedő hajót; ehelyett a bátor evezők munkáját órárólórára és hétről-hétre visszaveti a hajó fenekéből állandóan előkuszó patkányok serege. Nem lehet — sivitják — nem engedünk evezni, nem hagyjuk a hajót a sülyedéstől visszatartani, ha csak előbb minket ki nem elégittek, ha csak előbb meg nem engeditek, hogy kedvünkre megrágcsálhassuk a hajó falát, az evezőiteket, a kezeteket, az izmaitokat! Ez ma a helyzet. A keresztény magyarság amely a szörnyű vérvesztések és árulások után döbbenetes erővel ébredt öntudatra s megesküdött, hogy el fog söpörni mindent és mindenkit, aki a nemzet ujjáéptésében útjába mer állni, eddig kénytelen volt némán tűrni a ráerőszakolt némaságot, kénytelen volt a mai napig elhalasztani a tetemrehivást és a leszámolást. De most már nincs értelme, hogy tűrjünk tovább. Nincs értelme, hogy gyáván nézzük, miként akar ismét nyeregbe ülni a destrukció. Nincs értelme, hogy számlafizetés és kérdőrevonatás nélkül futni engedjük azokat, akik az ország romlásával fizettették tobzódó toraikat s azokra bízzuk ezentúl is a pénzünket, a házunkat, az életünket, akik egyszer már eldorbézoltak s elzálogosítottak mindent, ami a mienk volt. Koncentráció? Igen, mindenkivel, aki építeni tud és akar; akinek szent a hazai rög és aki azt a morált vallja, amely ennek a nemzetnek 900 év óta éltető levegője volt. A magyar nép csak ezekkel áll szóba ; hogy a galiciánereknek és galileistáknak mi a véleményük, arra a magyar nép nem kiváncsi. Az öntudatra ébredt magyarság felekezeti különbség nélkül tiltakozik az ellen, hogy koncentráció címén olyanok ismerjenek ma pozíciókat ravaszkodni ki maguknak, méghozzá idegen és ellenséges országok ügynökei mögé bújva, akik ezt az országot kiaknázták, akik itt a bolsevizmust 15 év óta előkészítették s részben meg is csinálták. Nevek röpködnek a levegőben, amelyeknek hallatára lesül arcunkról a bőr szégyenünkben. Emberek, akik a Nemzeti Tanács című felforgató társaságban elárulták a hazát, a Károlyi Mihályok, Jászi Oszkárok és Kunfi Zsigmondok csatlósai és cinkosai, ma nem a börtönök mélyén ülnek, hanem lapot szerkesztenek, kérjük az adnak, «pártokat» alakítanak és «koncentrációs» miniszteri tárcákat követelnek. S a vértanú nemzet kénytelen szóba állni, velük, kénytelen számolni a lehetőséggel, hogy a Catilinák újra besurrannak a titkos ajtón, a patkányok ismét rávetik magukat a még vérző nemzettestre ? A legundorítóbb játék az, amit Garamiék és a szociáldemokrata párt folytatnak. Garami! Mi különbség van Garami és Kunfi között? Lényegében mi különbség van a második és a harmadik internacionálé között? Aki a maga lapjában tíz éven át üvöltötte a forradalmat, az osztálygyűlöletet, a nemzettagadást, a vallásirtást, az elkövetkezendő proletárdiktatúrát, aki maga mellett a saját redakciójában tenyésztette ki és iskolázta a Kunfi Zsigmondokat, Bőhm Vilmosokat, Göndör Ferencieket és Pogány Józsefeket, akinek kebelbarátja és fegyvertársa volt éveken át minden kommunista és anarchista az országban: mivel jobb ez a Kun Béláknál és Weltner Jakaboknál? Azért, mert március 21-én óvatosan félreállott, mert az országot nem látta eléggé aláaknázottnak arra, hogy a proletárdiktatúrát már mostan, márólholnapra életbe léptessék? Azért, mert ravaszabb, számítóbb és kevésbbé őszinte volt túlbuzgó elvtársainál? Azért, mert beérte a felhajtással s magánál a gyilkos merényletnél fizikai alibit tud felmutatni? Ezért már kevesebb felelősség terheli a lelkét a nemzet stelőszéke előtt? Vagy mert még mindig akad elég bolsevik Magyarországon a zsidók és elbolondított munkások között, akik a Kun Béla-kurzus lejártával hamarosan megint álarcot cseréltek s mint hivatott vezérük körül, természetesen Garami körül csoportosulnak? Mint a szociáldemokraták, kapjanak most ismét amnesztiát, sőt mit mondok: uralmat jutalmul mindazért,, amit mint kommunisták vétkeztek? S a kommunista rémuralom tetteseinek nevében most egy Garami, vagy Peidl üljön miniszteri zsöllyeszékbe a szárnonkérők és rendcsinálók közé, s a nemzet tűrje ezt és bizalommal viseltessék az ilyen angyalt és ördögöt egy páholyba ültető «koncentráció» iránt? Legyen vége a koncentrációs védekezésnek ! Itt az ideje, hogy tisztán lássunk és világosan beszéljünk. Vagy az evezősök, vagy a patkányok, vagy az építők, vagy a rombolók; vagy a keresztény magyarság sülyedjen ismét rorába, vagy a Catilinák pusztuljanak a vádlottak padjára s onnan a börtönök mélyére. De meg ne alkudjunk, meg ne rokkanjunk, ne is tárgyaljunk hazaárulókkal , még akkor sem, sőt éppen akkor nem, ha azok idegen országok ügynökeinek vagy fenyegetéseinek hazaáruló kijátszásával, a nemzet orgyilkos sarokbaszorításával igyekeznek újra tönkretenni, kompromittálni s megnyomorítani minket ! Koncentrációt, igen ! De csak tisztességes elemekkel. Semmi esetre a nemzet felforgatóival! * * Döntés előtt. Friedrich miniszterelnök felajánlotta, hogy tárcát cserél Huszár Károly kultuszminiszterrel. Huszár a kabinetalakiítás ügyében tárgyalásokat folytat. — Saját tudósítónktól. — Budapest, nov. 18. (lark jegyzéke, melyet tegnap a magyar politikai világnak átadott, Friedrich István miniszterelnököt arra indította, hogy még a tegnap éjjeli minisztertanácson felajánlotta a miniszterelnökségről való lemondását. Friedrich István azonban ezt nem úgy tette, hogy a liberálisok győzelmi hangokba törhessenek ki. A keresztény nemzeti politikát biztosította e cselekedetével is, midőn azt ajánlotta, hogy cseréljenek tárcát Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi miniszterrel. A minisztertanács látva, hogy Clark jegyzéke válságos helyzetet teremthet és az ország békéjét elodázhatja, belement a miniszterelnök hazafias érzésből diktált ajánlatába, mert mindent megkísérlendőnek vélt, ami a békés állapotokhoz juttatja az országot. Így került Friedrich és Huszár tárcacseréjének ügye a pártközi konferencia elé, mely azt tárgyalás alá vette. A pártközi konferencián jelen voltak nagyobbrészt hozzájárultak a minisztertanács előterjesztéséhez. De Garami a szocialisták és Bárczy a demokraták nevében ellenezték ezt a megoldást is. Ellenben Clark kijelentette, hogy az entente hozzájárul Huszár miniszterelnökségéhez. 1"Ezek a száraz lények, melyeknek politikai jelentőségét lehet hogy különbözőképp fogják kommentálni a más-más szemüveget viselő pártok és irányzatok, pedig politikai jelentősége abban összpontosul, hogy ha sikerül ez a megoldás, akkor akadálytalanabbul haladhatunk a megkezdett politikánk útján. Nagy lába volna azonban ebből vissza-] felé azt következtetni, hogy eddig Friedrich személye volt az akadály. Hogy mennyire nem volt, azt éppen most mutatta meg Friedrich, midőn ajutor akar visszalépni a miniszterelnöki pozícióból, mikor az általa szolgált ügyet és kitűzött célt tárgyi garanciákkal biztosította, midőn először érezte úgy, hogy a 'saját személye lehet akadálya a' dolgok további fejlődésének. Ugyanis Friedrich István erős akaratainak köszönhető, hogy a Clark-féle tárgya-lások végre is teljesen a keresztény politika győzelmével végződtek. Ha Friedrich az első entente fuvallatra félre áll, már régen nőnének a liberálisok és szocialisták vetései. Friedrich kitartásának és taktikájának éredeme, hogy a románok is eltávoztak még a Clark-féle tárgyalások befejezése előtt, mert Friedrich volt az, aki egy tapodtat, se akart addig mozdulni a helyéről, míg nem látja szabadnak a fővárost és az en- tente által megszabott országot. Friedrich István rögtön azzal kezdte, hogy előbb *