Nemzeti Ujság, 1919. november (1. évfolyam, 31-55. szám)

1919-11-19 / 45. szám

11 * KERESZTÉRT POLITIKAI HAPILA­P Kiadóhivatal: IV.,Gergóly­ utca 11.sz. Telefon: 107-37. Felelős szerkesztő: Túri Béla. Shmrda, 1919* not­. 19. * 1. évf. 45. szám NEMZETI UJSÁG MwiBinnminiuMiimnimMMuiiniiiiuiHMiHiiiiiiiiiiiiiiHnHmimmiiiiniiwniiiiitintiiiiHiimiiiiiiiHiiiHmiHnnHiHmiiiiHiwiiiniwiHmtiiiiiiiHHiiHiiiniiiiiniiiiiiiiilifliiiiiiiiiumuuldiiniiuiiiyimiinuBWipnnimroiinmwinwmiBBBi Előfizetési árs Egész évre 320 kor., félévre 110 kor, negyedévre 56 kor, egy hónapra 20 kor. Egyes szám 180 fillér. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint 0Bmniiinn!iiiiiiiii!iii!iiii!!iiiii!BiimnHH!iiiiiiiiiii!!iii!iii!iiiiiiiiiiiiiiiiiii!i«info iiiHiittiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiniiiiiiiiiiiiKiiniiiiiiiniiluiiiiiníiiiimttiHiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiinniiiiiiiüiPiniiiiwiiniiüíiiiiiiiüijiiiiiiiu Lássunk már tisztán! Irta:* Budapest, nov. 18. A keresztény és nemzeti ébredés, amely mögött a katasztrófáért felelős liberáliso­kat és szocialistákat kivéve, az egész ország tömörül, még mindig gúzsbakötött kézzel áll a nemzet újjáépítésének szörnyű fel­adata előtt. Még mindig ugyanazzal az akarnok-társasággal, egy pusztán a nemzet gúzsbakötöttségében bízó Catilina-haddal kell az ébredő országnak megvívnia, tör­tetők és önmagukat előretolók seregével kell heteken át bajlódnia, amikor az ország­ban mindenütt rom és őszök hever, amikor alkotni kellene, teremtő munkát végezni, égető szükségleteket kielégíteni, az elso­dort, országot újra megépíteni. Dagadó hullámok között, ezer szirtiel dacolva kel­lene menteni a már-már sülyedő hajót; ehelyett a bátor evezők munkáját óráról­­órára és hétről-hétre visszaveti a hajó fene­kéből állandóan előkuszó patkányok serege. Nem lehet — sivitják —­ nem engedünk evezni, nem hagyjuk a hajót a sülyedéstől visszatartani, ha csak előbb minket ki nem elégittek, ha csak előbb meg nem engeditek, hogy kedvünkre megrágcsálhassuk a hajó falát, az evezőiteket, a kezeteket, az izmai­tokat! Ez ma a helyzet. A keresztény magyarság amely a szörnyű vérvesztések és árulások után döbbenetes erővel ébredt öntudatra s megesküdött, hogy el fog söpörni mindent és mindenkit, aki a nemzet ujjáéptésében útjába mer állni, eddig kénytelen volt né­mán tűrni a ráerőszakolt némaságot, kény­telen volt a mai napig elhalasztani a te­­temrehivást és a leszámolást. De most már nincs értelme, hogy tűrjünk tovább. Nincs értelme, hogy gyáván nézzük, miként akar ismét nyeregbe ülni a destrukció. Nincs értelme, hogy számlafizetés és­ kérdőre­­vonatás nélkül futni engedjük azokat, akik az ország romlásával fizettették tobzódó toraikat s azokra bízzuk ezentúl is a pénzün­ket, a házunkat, az életünket, akik egyszer már eldorbézoltak s elzálogosítottak min­dent, ami a mienk volt. Koncentráció? Igen, mindenkivel, aki építeni tud és akar; akinek szent a hazai rög és aki azt a morált vallja, amely ennek a nemzetnek 900 év óta éltető levegője volt. A magyar nép csak ezekkel áll szóba ; hogy a ga­liciánereknek és galileistáknak mi a véleményük, arra a magyar nép nem kiváncsi. Az öntudatra ébredt magyarság felekezeti különbség nélkül tiltakozik az ellen, hogy koncentráció címén olyanok is­merjenek ma pozíciókat ravaszkodni ki maguknak, még­hozzá idegen és ellenséges országok ügynökei mögé bújva, akik ezt az országot kiaknázták, akik itt a bolseviz­­must 15 év óta előkészítették s részben meg is csinálták. Nevek röpködnek a levegőben, amelyek­nek hallatára lesül arcunkról a bőr szé­gyenünkben. Emberek, akik a Nemzeti Tanács című felforgató társaságban elárul­ták a hazát, a Károlyi Mihály­ok, Jászi Oszkárok és Kunfi Zsigmondok csatlósai és cinkosai, ma nem a börtönök mélyén ülnek, hanem lapot szerkesztenek, k­­ér­jük az adnak, «pártokat» alakítanak és «kon­centrációs» miniszteri tárcákat követelnek. S a vértanú nemzet kénytelen szóba állni, velük, kénytelen számolni a lehetőséggel, hogy a Catilinák újra besurrannak a titkos ajtón, a patkányok ismét rávetik magukat a még vérző nemzettestre ? A legundorítóbb játék az, amit Garamiék és a szociáldemokrata párt folytatnak. Garami! Mi különbség van Garami és Kunfi között? Lényegében mi különbség van a második és a harmadik internacionálé között? Aki a maga lapjában tíz éven át üvöltötte a forradalmat, az osztálygyűlö­­letet, a nemzettagadást, a vallásirtást, az elkövetkezendő proletárdiktatúrát, aki maga mellett a saját redakciójában tenyész­tette ki és iskolázta a Kunfi Zsigmondokat, Bőhm Vilmosokat, Göndör Ferencieket és Pogány Józsefeket, akinek kebelbarátja és fegyvertársa volt éveken át minden kommunista és anarchista az országban: mivel jobb ez a Kun Béláknál és Weltner Jakaboknál? Azért, mert március 21-én óvatosan félreállott, mert az országot nem látta eléggé aláaknázottnak arra, hogy a proletárdiktatúrát már mostan, máról­­holnapra életbe léptessék? Azért, mert ra­vaszabb, számítóbb és kevésbbé őszinte volt túlbuzgó elvtársainál? Azért, mert beérte a felhajtással s magánál a gyilkos merényletnél fizikai alibit tud felmutatni? Ezért már kevesebb felelősség terheli a lelkét a nemzet stelőszéke előtt? Vagy mert még mindig akad elég bolsevik­ Magyarországon a zsidók és elbolondított munkások között, akik a Kun Béla-kurzus lejártával hamarosan megint álarcot cse­réltek s mint hivatott vezérük körül, ter­mészetesen Garami körül csoportosulnak? Mint a szociáldemokraták, kapjanak most ismét amnesztiát, sőt mit mondok: ural­mat jutalmul mindazért,, amit mint kom­munisták vétkeztek? S a kommunista rém­uralom tetteseinek nevében most egy Ga­­rami, vagy Peidl üljön miniszteri zsöllye­székbe a szárnonkérők és rendcsinálók közé, s a nemzet tűrje ezt és bizalommal visel­­tessék az ilyen angyalt és ördögöt egy páholyba ültető «koncentráció» iránt? Legyen vége a koncentrációs védekezés­nek ! Itt az ideje, hogy tisztán lássunk és világosan beszéljünk. Vagy az evezősök, vagy a patkányok, vagy az építők, vagy a rombolók; vagy a keresztény magyarság sülyedjen ismét rorába, vagy a Catilinák pusztuljanak a vádlottak padjára s onnan a börtönök mélyére. De meg ne alkudjunk, meg ne rokkanjunk, ne is tárgyaljunk haza­­árulókkal , még akkor sem, sőt éppen akkor nem, ha azok idegen országok ügynökei­nek vagy fenyegetéseinek hazaáruló ki­játszásával, a nemzet orgyilkos sarokba­­szorításával igyekeznek újra tönkretenni, kompromittálni s megnyomorítani min­ket ! Koncentrációt, igen ! De csak tisztességes elemekkel. Semmi esetre a nemzet fel­­forgatóival! * * Döntés előtt. Friedrich miniszterelnök felajánlotta, hogy tárcát cserél Huszár Károly kultuszminiszterrel. Huszár a kabinetalakiítás ügyében tárgyalásokat folytat. — Saját tudósítónktól. — Budapest, nov. 18. (­lark jegyzéke, melyet tegnap a magyar politikai világnak átadott, Friedrich István miniszterelnököt arra indította, hogy még a tegnap éjjeli minisztertanácson felajánlotta a miniszterelnökségről való lemondását. Friedrich István azonban ezt nem úgy tette, hogy a liberálisok győzelmi hangokba törhessenek ki. A keresztény nemzeti poli­tikát biztosította e cselekedetével is, mi­dőn azt ajánlotta, hogy cseréljenek tárcát Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi miniszterrel. A minisztertanács látva, hogy Clark jegy­zéke válságos helyzetet teremthet és az or­szág békéjét elodázhatja, belement a mi­niszterelnök hazafias érzésből diktált aján­latába, mert mindent megkísérlendőnek vélt, ami a békés állapotokhoz juttatja az országot. Így került Friedrich és Huszár tárca­­­cseréjének ügye a pártközi konferencia elé, mely azt tárgyalás alá vette. A pártközi konferencián jelen voltak nagyobbrészt hozzájárultak a minisztertanács előterjesz­téséhez. De Garami a szocialisták és Bárczy a demokraták nevében ellenezték ezt a meg­oldást is. Ellenben Clark kijelentette, hogy az entente hozzájárul Huszár miniszter­­elnökségéhez. 1"Ezek a száraz lények, melyeknek politi­kai jelentőségét lehet hogy különbözőképp fogják kommentálni a más-más szem­­üveget viselő pártok és irányzatok, pedig politikai jelentősége abban összpontosul, hogy ha sikerül ez a megoldás, akkor akadálytalanabbul haladhatunk a megkez­dett politikánk útján. Nagy lába volna azonban ebből vissza-] felé azt következtetni, hogy eddig Friedrich személye volt az akadály. Hogy mennyire nem volt, azt éppen most mutatta meg Friedrich, midőn ajutor akar visszalépni a miniszterelnöki pozícióból, mikor az általa­ szolgált ügyet és kitűzött célt tárgyi garan­ciákkal biztosította, midőn először érezte úgy,­ hogy a 'saját személye lehet akadálya a' dolgok további fejlődésének. Ugyanis Friedrich István erős akaratai­nak­ köszönhető, hogy a Clark-féle tárgya-­­lások végre is teljesen a keresztény politika győzelmével végződtek. Ha Friedrich az­ első entente fuvallatra félre áll, már régen nőnének a liberálisok és szocialisták vetései. Friedrich kitartásának és taktikájának ér­e­deme, hogy a románok is eltávoztak még­ a Clark-féle tárgyalások befejezése előtt, mert Friedrich volt az, aki egy tapodtat, se ak­art addig mozdulni a helyéről, míg­ nem látja szabadnak a fővárost és az en-­­ tente által megszabott országot. Friedrich­­ István rögtön azzal kezdte, hogy előbb *

Next