Nemzeti Ujság, 1920. január (2. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-15 / 13. szám
vi ! ■ /?% -iqffifllÉftől^fil.920. január 15. * II. évf. II. szám, Szerkesztéség: Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 28. sz. Telefon: József 66 és József 66. Kiadóhivatal: IV.,Gerlóczy-utca I. sz. Telefon: 107—37. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Túri Béla. Előmérési úr: Egész évre 220 kor, félévre 110 kor, negyedévre 56 kor, egy hónapra 20 kor. Egyedszám 80 fillér. — Hirdetések milliméteres dijszabia szerint. Jelölt, magyarok ? – Budapest, jan. I. Tik napem belül eldől az ország sorsa. És pedig nem a békekonferencián, Neuillyben, hanem idehaza, az urnák előtt. A választásokon dől el, hogy tud-e, akar-e ez a nemzet magyar és keresztény lenni, hogy a hitfogyatkozás e szomorú napjaiban tud-e, akar-e még egyszer — talán utoljára — szembeszállni az anti-keresztény és internacionális áramlattal? Mert most állunk azon a holtponton, ahonnan vagy felfelé, vagy lefelé fordul sorsunk kereke, aszerint, amint a keresztemy nemzeti eszme, vagy a kényelmes megalkuvás irányában adjuk meg neki a lökést. Hogy mit határoz a Versailles közös tanács , hogy aláírja-e Apponyi vagy a kormány azt a békét, amelyről Franchet d’Esperey tábornok már előre megmondta, hogy «kemény büntetés» lesz , — nem fontos mostan. A fontos csak az, hogy a választásokon csorbítatlanul érvényesüljön a keresztény kurzus, amely visszaadja önrendelkező jogát a tiszta és hamisítatlan magyar nemzetnek. Mert hogyha kiáltjuk a politikai érettségnek ezt a tűzpróbáját, akkor egy csapásra urai leszünk a helyzetnek. El kell söpörni ezt a pártot, amelynek , anti-magyar és anti-keresztény vezérei évtizedeken át uralkodtak a keresztény magyar munkásság jóhiszeműségén. S amikor a nemzeti katasztrófa hatalomra juttatta őket, sem,hogy megmentették volna az országot, hanem átjátszottak ellenséges kézre, végezetül pedig — árulásuk jutalma fejében — ismét részt követeltek a hatalomból. . . . Emlékezzetek 1918 október 66-ikára. Ígéretek röppentek széjjel, minthogyha eszmék volnának; igék születtek, melyektől politikai és gazdasági megváltásukat remélték a dolgozók milliói. Garami és Bokányi, Kunfi és Garbai, Vágó és Varga, Szántó és Landler, Pogány és Weltner, Jászi és Szende, meg a többiek mind úgy indultak neki a «szociális jólétcsinálás»-nak, hogy rombadőlt tőle az ország katonai, politikai és gazdasági rendje. Szinte egy csapásra megszűnt a munka, a fegyelem, az élet- és vagyonbiztonság; legádázabb ellenségeink kardcsapás nélkül foglalták el egyik vármegyét a másik után, mialatt a szabadjára eresztett szenvedélyek féktelen dühhel fordultak minden ellen, ami a nemzet ezeréves múltjára, féltett alkotmányára, históriai dicsőségére és szent hitére emlékeztetett. Mikor az urna elé megy, jusson eszébe ,mindenkinek — iparosnak és kereskedőnek, munkásnak és tisztviselőnek egyaránt — hogy az októberi forradalom egészen más valami volt, mint az a március 15-iki forradalom, amikor Kossuth Lajos és reformátor társai a demokrata haladás élére álltak. A 48-iki márciusi forradalom a nemzeti demokrácia és a politikai függetlenség lírai kitörése volt, amelyben az új eszméktől megittasodott középnemesség letépte ősi mentéséről a százados boglárokat és minden előjogát, kiváltságát feláldozta a szabadság és egyenlőség oltárán. Ezért forrt eggyé a magyar nép szívében a «függetlenségi eszme» és a Kossuth-kultusz a demokrácia első, ujjongó reménységeinek emlékével.. Ám a szociáldemokrata párt sohasem beszélt nemzeti ideálokról, sőt egyenesen gúnyt űzött a hazafiságból. A háromszinti trikolór helyett mindjárt kezdettől fogva felesküdött a vörös lobogóra és a szabadság, egyenlőség helyett a legszilajabb terror eszközeivel izgatott osztálygyűlöletre. Kétkedve hivalkodtak a nem-magyar és istentagadó szocialista vezérek, hogy ők «hazátlan bitangok», hogy nekik a haza semmi, hogy nem ismerik el a magántulajdon és a család szentségét, — ellenben törvényük a tőke gyengítése, a nemzeti vagyon pusztítálása, a szabotálás, és a nyers erőszak —,szóval a késhegyig menő harc minden politikai, társadalmi és gazdasági rend ellen. Ezek a legalacsonyabb szenvedélyek — — felszításával gyújtottak gyűlöletet a munkásság szívében a többi társadalmi osztályok iránt. Újra kell ismételni — éppen most, a döntő pillanatok előtt — hogy a szociáldemokrata párt programmja megtagadott minden államfentartó elemet. Kigúnyolta a vallást és a családot, megtagadta az Istent és a hazát, támadta a hadsereget, lopásnak mondta a magántulajdont Ezzel a mindent felforgató, az alacsony kapzsiságot legyezgető és a vagyontalanoknak látszólag jobb megélhetést ígérő programmal lassankint felszívta magába a félrevezetett munkásság minden aspirációját. A nagyszájú legények ledobták a bőrkötényt és a hazug frázisokkal elámított munkásság filléreiből úri módon éltek. Palotát építettük a Népszavának, átvedlettek jófizetésű, jómódú kispolgárokká, beültek a Munkásbiztosító, a Betegsegélyző és a szakszervezetek kényelmes hivatalszobáiba, mert jól kamatoztatták a politikában a kizsákmányolt munkásság bizalmát is, amelyet azonban —amikor az októberi forradalom során módjuk lett volna rá — igazolni már nem tudtak. Annál jobban tudták ellenben kihegyezni a munkásság állítólagos nyomorát és mesterségesen szított gyűlöletét.. a, «burzsuj»ítva «dzsentry», a «csuhások» elme Aikihkcbeapestiben csakis a legféktelenebb demagógia tarthatta őket felszínen. Csoda-e hát, hogy a félrevezetett, keresztény magyar munkásság elhitte, hogy minden bajának forrása a «hazafiias magyar társadalom» és hogy a helyzete rögtön megváltozik, mihelyt a szociáldemokrata vezérek hatalomra jutnak?! De most már tisztul a szemhatár és felnyíltak a szemek ! A szociáldemokrata párton beteljesedik — be kell teljesednie — az írás szavának, hogy: aki miben vétkezik, abban pusztul el. Mert ez a párt, miután évtizedeken át cinikusan kiuzsorázta a munkásság politikai és gazdasági aspirációit, a proletárdiktatúra négy hónapja alatt valósággal felfalta a keresztény magyar munkásság hitét a nemzetközi zsidótársaság minden törekvésének tisztasága iránt és az Ézsau egy tál lencséjével megette a párt egész politikai örökségét is. Ennek a kijátszott keresztény magyar munkásságnak — amely rövid négy hónap alatt megérte, hogy a Kun Béla bandája elprédálta úgyszólván az egész nemzeti vagyont, mialatt a tömegek éheztek és nyomorogtak, — ennek a lóvá tett keresztény magyar munkásságnak hiába ígérnek szociális jólétet és gazdasági felszabadulást akik hatalomra segítették Kun Béláékat és ölhetett kezekkel nézték a Számvétiy és Korvin gyilkosságait. Ha a mai kormány nem lép fel erélyesebben a nem-magyar és anti-keresztény sajtóban még mindig lappangó kommunista izgatás ellen — sőt hogyha külső körülmények hatalma alatt kényszerűségből tűri is kebelében a Kun Béla volt csendes partnereit : " ez a látszat ne tévesszen meg senkit", legkevésbbé a keresztény magyar munkásságot. Mert a kormány nem adta fel a keresztény nemzeti kurzust, a kormány csak becsületes. Meg akarja várni a választások eredményét , és hogyha ez minden vonalon igazolja a keresztény magyar kurzus diadalát, akkor, a törvényes parlament élén, intézményesen fogja állandósítani ezt a népakaratot, melytől a magyar fajlélek újjáteremtését és a keresztény nemzet regenerálását , várjuk. Előre tehát, magyarok ! . . . Szent István birodalmának jövője, a keresztény magyar nemzet megújhodása forog kockán. Jusson eszetekbe, mikor az urnákhoz mentek, a 132 napos rémuralom — június 24-ike, a megkínzott ludovikások,, a legyilkolt Hellánok és Návayak, a Dobsák és Fery Oszkárok, Devecser és Kalocsa, Dömsöd és Szekszárd, Tisza István tragédiája, meg az idegen megszállás — és aztán szavazzatok . Jusson eszetekbe, hogy Rákóczi, Bocskay, Bethlen és Gábor Áron hamvai nem magyar földben pihennek, hogy Hollós Mátyás szülőháza és büszke lovagvára ellenségeink kézén van, hogy Pozsony ,és"’ Komárom, Kassa és Sziget, Várad és Arad, Kolozsvár, Pécs és Temesvár csak úgy lehet megint magyar, ha a keresztény magyar kurzus ’li)dalával ismét egységessé forr ez a nem. Előre hát, magyarok: megtorlásra a múltért, munkára a jövendőért! Kardunkat kicsorbította a nem-magyar vörös árulás,győzzünk most utolsó fegyverünkkel , a kettős kereszttel ! bi