Nemzeti Ujság, 1920. február (2. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-14 / 39. szám

2 a 32-03 számú jegyzéket Magyarország vízrajzi­ egységéről, tizennégy melléklettel; a 33-as számú jegyzéket a mezőgazdasági kér­désekről, különös, tekintettel az erdőgazdaságra, két melléklettel ; a 34-es számú jegyzéket, amely a magyar kor­­mány észrevételeit tartalmazza ahhoz a fejezethez, amely a békeszerződés tervezetének kidolgozá­sára vonatkozik. Végül átnyújtottak egy rövid jegyzéket, amely­ben haladékot kérnek arra, hogy a hiányzó jegy­zékeket részletekben nyújthassák át. A már át­nyújtott jegyzékek körülbelül felét teszik a jegyzékek összességének. M­egyarország ezeréves határai a tartós és méltányos eseree alap­­föltétele, állapítja, meg a határokra vonatkozó jegyzék. Emellett szól a­ népek­ önrendelkezési joga is, mert mi tudjuk, hogy a­ maagyar földön élő nemzetiségi ki­sebbségek­nak­­akármik elszakítlatai Magyarország­tól, valamint a­­nemzetiségi elv is, amennyiben a nemzetiségek nálu­nk több jogot élveztek, mint ameny­­nyit a most létr­ött különböző békeszerződések szá­mukra kikötnek és e jogok még jobban kiterjeszt­hetők anélkül, hogy Magyarország­ természetes ha­tárait meg kellene bontani. A békekonferenciát határozataiban, gyakran vezette a történelmi jogok elismerése is. Ezen a­ címen kapta meg Lengyelor­szág a ruthén Keletgaliciát, tarthatta meg Német­ország a lengyel többségű Felsősziléziát és Cseh­ország azon idegenlakta területeit, amelyeket kü­lönben minden nehézség nélkül lehetett volna elvá­lasztani tőle, mint például Znaim vidékét. Ebből a szempontból Magyarország földjén senki sem érvé­nyesíthet jogot, melynek föld- és vázrajzilag egy­séges területét több mint ezer éve birtokolja a magyar íogné­p é s így a legrégibb történelmi jogot szerezte meg­­ hozzá. Jk Éppen ezért a békebizottság azt a kérést terjeszti idlő, hogy a legfelső tanács az elszakítandó területe­ken rendelje el a népszavazást, mely célból a fegyverszüneti szerződés kérelmével ott tartózkodó csapatok és közigazgatási hatóságok visszavonandó!? s a népszavazás tisztasága a nagy­hatalmak és semleges országok csapatai által biz­tosítandó. A népszavazásra azonban? de a mai la­kosság, hanem az 1918 november­ 3-án ott lakó­hellyel birók bocséttassanak, miután a megszálló csapatok egy esetleges népszavazásra való tekin­tettel ezernyi magyart üldöztek ki onnan s helyükbe faj testvéreiket telepítették be. Mi magyarok bizton reméltük, hogy nem fognak 50,6 százalék magyar vagy másnyelvű lakosságot cseh, román vagy szerb tisztsténium alá utalni, az 54,5 százalékos többségül Magyarország helyébe egy 66,7 százalékos rom­án többségű Romániát, 45.9 százaléknyi cseh lakosságú Csehországot és egy 38,7 százaléknyi, szerb lakosságú Szerbiát alkotni a földrajzi, történelmi, gazdasági tényezők figyel­men kívül hagyásával, a lakosság megkérdezése nélkül. Feltételeztük, hogy a békekonferencia meg­akadályozni és elsimítani igyekszik majd a Duna medence népeinek nemzetiségi gyűlölködését és megszívleli, amit miss. Newbigin, a Balkán néprajzi viszonyainak alapos ismerője mondott a Royal Geographical Society egyik ülésén , mi Sem a faji rokonság, sem a vallás, sem a történelem és tradíció nem alkot nemzetet, hanem a földrajzi viszonyok által megsza­bott gazdasági életközösség. A tényezők l leg­­fontosabbika egy sűrű népességű központi­­ terület, amelyet mind kevesebb lakosnak megélhetést nyújtó zónák öveznek. [A leg­kevesebb lakossal bíró legkülső öv­­képezi a terület természetes határát. ] Ebből a szempontból Magyarország a­ legtöké­letesebb egység, mely minden részében a magyar történelem, kultúra teremtő szelleme bélyegét hordja. Felsőmagyarország épp­úgy, mint Erdély. Stratégiai határok — /ércs© háttsták számára! A békeszerződés tervezetében kijelölt határok sem a néprajzi viszonyokat ,sem a történelmi jogot nem­ veszik tekintetbe, hanem egyszerűen stratégiai határok, melyek, Magyarországot védtelenül kiszolgál­tatják szomszédai kinve­kítvének se egyedül az önző hódítóknak termékeny­­erőtetek­ utáni mohó vá­gyát elégítik ki. .A Hp­tájfok ment­én, 58.000 négyzet­kilométer olyan terület­szak ittalik el Magyarország­tól, melyen 3.825.000 színmagyar lakos él. E terü­let, jóllehet az országnak­ csak 20,5 százalékát teszi, az ország tengeritermésének 27,5 százalékát, ten­geri-, zab- és rozstermésének 29,3 százalékát szol­gáltatja, mely terület, ha' elvész' számunkra, Ma­gyarországnak nem hogy gabonában, de marhában, disznóban, zsírban és szárnyasban sem­ marad kivi­teli feleslege. A románok az entente-misszióknak memoran­dumot nyújtottak át, melyben a Bánát föloszlat­hatatlansága mellett érveltek. Föld­rajzilag: a román-szerb határ az Alföldön húzódó imaginárius vonal, természetes jellege nincs. Néprajzilag, hogy 200.000 szerb Szerbiához csatoltassék 386.000 idegen lakos kerül szerb impérium alá, valamint két német többségű város, stb. Gazdaságilag : a határ megbontja azt a gazdasági egységet, mely az Al­földet a h­eyvidék­kel összeköti, el­vágja a Dunához­ és Tiszához vezető utat, a temesvár—báziási vasút­vonalat, megfosztja szállítási vonalaitól a nagy bányaműveket és gyártelepeket. Politikailag: 40­ 000 románt hajt szerb uralom alá■, ami folytonos zavarokat, irredentizmust fog szülni. Magyarország nem darabolható föl! — Kulturális érdekek.­­­ A Magyarország hegyrajzi térképére vetett egyetlen pillantás mindenkit meggyőzhet arról, hogy ami ellenvetést a románok-a Bánát megosz­tása ellen felhoztak- az az egész Magyarországra minden tekintetbe i­ alkalmazható. A cseh határ el­vágja a foly­ókat ,torállataiktól,v­agy ahol ez nem tör­ténik meg, ott ennél még sokkal fontosabb érdeke­ket sért. Azonkívül 16 maagyar többségű várost és 20 magyar többségű járást északít el az anyaországtól. A román határ sokkal észszerű­tlenebb. 1.705.000 magyart és 760.000 más nemzetiségű la­kost szolgáltat ki Romániának, három román város mellett 28 magyar többségű várost és ugyanannyi járást.Ugyanez áll a szerb határra is. Románia,mely csak gazdasági előnyökre vadászik, a gazdasági ér­veket állította előtérbe. Nekünk magyaroknak megvédendő kulturális érdekeink is vannak. Góth építészeti műemlékeink, a középkori magyar ötvös­művészet remekei, értékes keramikai iparunk tele­pei mind Északmagyarországon vagy Erdélyben fekszenek, ahová a török invázió elől mentettük volt őket. Ezeket a magyar tudomány tette eddig hozzáférhetővé a világ számára, amelyik ha el­veszti őket, rengeteg művelődéstörténeti adat pusztul el örökre. Ezeknek védelméről szó sem esik a terve­zetben. A cseh határ belegázol a nemzeti­ségi elvbe. A cseh határ, ott, ahol természetes határt alkot, a legdurvább átérzi a nemzetiségi elvet. A Duna és Ipoly vonalán pl.OOW magyart kebelez be a cseh ál­lamba. Az ott levő szinmagyar városok pedig gaz­dasági érdekszférájuktól elvágva, csakhamar el­vesztik minden jelentőségüket. Pozsony, Magyar­­ország védőbástyája nyugat felé, földrajzi fekvésé­nek köszönheti fejlődését, mely a kis magyar alföld, a Vág és Duna völgye, valamint a Dunántúl felé való közvetítő kereskedelemre tette hivatottá. A cseh-szlovák államban elveszti ezt a szerepét.­­ Azáltal pedig, hogy vele szemben a Duna jobb­partján hídfőt kap a cseh állam, melyet a tilalom ellenére erőddé alakit, a Dunántúl egy tekintélyes része elzáratik a Dunához való kijárattól. Kassa (44.211 lakosából 321350 magyar) a magyar Alföld gabonáját adta el Galíciának, Sziléziának, a Sze­­pességnek s a Felföld fáját és feldolgozott érceit az Alföldnek. A többi város is szinmagyar területen fekszik és hasonló módon veszti el gazdasági lét­feltételeit. Felsőmagyarországgal külön jegyzék foglalko­zik, de itt is felsoroltatik a­ magyar iparnak veszte­sége (papír 98,8%, vas 80%, üveg 70%, vegyiipar 72%), mely nem gyarapítja a cseh ipart, lévén ez hasonló iparágakban mindenképpen versenytársa Felsőmagyarországnak. A cseh határ 30 km-nyire­­ közelíti meg Budapestet, amikor Nyugat-Magyar­­országnak Ausztria számára való megítélésénél nagy szerepet játszott az a­ meggondolás, hogy ellen esetben Bécs városa csak 40 kilométernyire lenne a magyar határtól. Csehország természetes déli határa a Kárpátok hegylánca. Feltéve azonban, hogy a tótok kedvéért történt a tervezett határ kitűzése, miért kellett 17.000 négyzetkilométert 550.000 szinmagyar lakossal leválaszt­ani a magyar törzsről ? De hogyha" a nyelvhatárokhoz igazodna is az országhatár, a Duna-Tisza­­medencének gaz­dasági egysége épp oly elfogadhatatlanná tenné, mint ahogyan ma a nem J'­ SCeSet-Szlovákijeinak és a ruthén földnek Csehországhoz van csatolása még nagyobb hiba- E földdarabo­ Nyugat-Szlovákiától lakatlan hegy­­tömb zárja el,melyet egyetlen vasútvonal (a Kassa- oderbergi) szel át Ez tehát az egyetlen összekötő kapocs a két terület között. Kelet-Szlovákia népessé­gének 45,8 százaléka magyar, 33,5 százaléka tót, 9,2 százaléka a Athén, akik szinte demográfiai vegyületet alkotnak összekevertségükben. A ruthénlakta erdős hegység a legteljesebb gaz­dasági függésben van az Alföldtől. A ruthénlakta nyolc nagyobb völgy torkolatánál mind egy-egy magyar város fekszik, melyek közül a jelentőseb­bek Ungvár 80.3 százalék és Munkács 73,5 százalék magyar lakossal. Ezeket a városokat szintén elsza­kítja a határ attól az egységes magyar nyelvterü­lettől, melyhez tartozik. A leglehetetlenebb hely­zetbe Sátoraljaújhelyt hozza a határvonal, amennyi­ben a várost elszakítja pályaudvarától, az utóbbit Csehországhoz csatolván, hogy biztosítsa részére a máram­arosszigeti vasútvonalat. ■ Az imerialista politika a ruthén népet a cseh-orosz­­korridornak áldozza fel. Ha a ruthén népnek mód­­­­jában állana akaratát nyilvánítani, úgy évszázados magyar szimpátiáéi mellett az éhenhalás veszedelme is a Magyarország melletti állásfoglalásra késztetné, ami a lengyel és a magyar népet szomszédokká tenné s megerősítené mindkettőt a keleti romboló invázió elleni harcra, ami a múltban is történelmi hivatásuk volt. Erdély problémája csak autonómiá­val oldható meg! A Romániának ítélt terület 33,2 százaléka ro­mán, 32.5 százaléka magyar, 10.6 százaléka német. A műveltségben a többi nemek mélyen alatta álló románok tehát alig valavétivel vannak többségben. Ezek azonban általános adatok. Nyugaton és ke­leten a magyar elemor uralkod­ik 70—80 százaléka?, többséggel, amelyiknek épp oly joga van Magyar­­orszgához tartozni,mint a délen és északon 66—85 százalékos többségben lévő románoknak Romániá­hoz,— ha ezek­ egyáltalán akarnak Erdély pro­blémáját isalyA VIII. jegyzékben foglalt autonómia tudja megoldani. A román határvonal mentén 30—90 kilométer széles sávban 153 szinmagyar község és 64 magyar többségű város szakíttatik el Magyarországtól. Szat­­már-Németi (94,9 százalék magyar lakossal), Nagy­várad (91.1 százalék magyar), Arad (73 százalék magyar) épp úgy tönkremennének, mint a határon belül fekvő Debrecen, miután létfeltételük mind­­annyiuknak az Erdély és az Alföld közötti áru­­közvetítés. Feltéve, hogy az entente nem akarja az általa hirdetett legnemesebb elvet, a népek önrendelke­zésének elvét alkalmazni, akkor a gazdasági ténye­zők tekintetbevételével kiegészített nemzetiségi elv alapján a Bihari hegység gerince, a régi erdély­­határ, lenne az a vonal, amelyik egyedül alkalmas arra, hogy határul szolgáljon. A Bánát szétválaszthatatlan. A Bánátot illetőleg úgy a románok, mint a szer­­bek és svábok kimutatták már annak szétválaszt­­hatatlan egységét, amelyiktől Krassó-Szörény me­­gyét sem lehet elkülöníteni. A Bánátból alig marad meg Magyarország számára íréhány község Szeged közelében, melyek ugyancsak Szegedet nem mentik meg a gazdasági elhalástól. Szeged dolgozta fel a Bá­nát, a Bácska és a Ma­osszege nyersanyagát, ame­lyektől most elesik. A­ fiatalon túleső nagyvárosok: Temesvár, Szabadka, Zombor gazdasági érdek­szférái mind a Dunáig, északon Kecskemét—Buda­pestig terjednek. Szabadka elvesztésével és a sze­ged—­bajai vasútvonal részleges elvesztésével pedig megszakadna Kelet-Magyarország­ összeköttetése a Du­­nántúllal és az Adriánál. A békeszerződés 208. cikke gabonaszállításra kötelezi a magyar államot Ausztria számára. Ennek minden lehetősége elvész a Bácska és Bánát, elszakításával. Az egész föld malomipari telepeinek másodika Budapest, mely éppen e területek gabonáját dolgozta fel. A Jugoszláv határ Irracionális. Fiume, érdeke, hogy magyar legyen. — A Muraköz ezer év óta magyar. A jugoszláv határ keresztezve a Tiszát és Dunát, még véletlenül se­m támaszkodik természetes határ­vonalakra. Baranyában a Dárdai szögletet elvágva Magyarországtól, elveszi tőlünk a dráva—dunai vizsulat. Irracionális volta mellett éppen nem állít­ható, hogy legalább a nemzetiségi elvet venné te­kintetbe. A Bánát, Bácska és Baranya Szerbiának ítélt 1.500.000 lakosának csupán 39,4 százaléka szerb vagy horvát. Horvátország és Magyarország között a Dráva a természetes és ethnográfiai határ, minden más határvonal önkényes és tarthatatlan. Fiume Magyarországnak köszöni fejlődését és je­lentőségét, mely természetes Hinterlandja és vele kölcsönös egymásrautaltságban áll. 1868-ban, mi­kor Fiume magyar uralom alá­ került, évi forgalma 23.000.000 korona volt. 1913-ban 478.000.000 korona. Sem Jugoszlávia, sem Olaszország­ nem tud­ják Fiume gazdasági helyzetét biztosítani, mindegyik­nek több megfelelő gazdasági kikötő áll van rendel­kezésre. Magyarország úgy a maga, mint Fiume érdekében jogot formál a kikötőre. A Muraköz mindig Magyarországhoz tartozott volt s gazdaságilag is az északi, területekkel áll közösségben. A vendek a XIII.században vándo­roltak mai telepeikre a­ Murától északra. Őket a szlovénekhez még nyelvi közösség sem fűzi, míg gazdaságilag teljesen hozzánk tartoznak. Nyu­gat-Magyarország ősi magyar terület, ahová a német lakók csak később vándoroltak be. A Német-Ausztria élelmezéséhez való hozzájárul NEMZETI VISÁGJó Szombat, 192­1. február 1.

Next