Nemzeti Ujság, 1920. február (2. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-14 / 39. szám

««ar ; ; ' ^ -jC/ / p. A Nyugat-Magyarország tiltakozik 3 Budapest febr. 13. A műtőasztalon fekszik Magyarország, hogy lefürészeljék a kezfej-lábát.­Éppen ma, ami­kor amikor Apponyi átadta a magyar jegyzékeket­­Neuillyben, az egyik kéz : Nyugat-Magyarország tiltakozott a" népek sarlatán felcsereinek esztelen szándéka ellen. Egészségesnek,­épnek érzi magát és ahhoz a testhez akar tartozni, amellyel együtt szüle­­tett, együtt éll elválaszthatatlan közösség­ben. A felcserek azt hiszik, hogy a lefűrészelt kezet idegen testhez lehet ragasztani, pedig ez a természet­ törvénye szerint lehetetlen ; a ragasztott kéz holt szerv marad, mely bomlásnak indul, fertőz és vér­mérgezést okoz. A Nemzeti Újság mai száma közölte az osztrák kereszté­nyszocialisták egyik kiváló politikusának nyilatkozatát, melyből meg­ lehet állapítani, hogy­­Ausztria keresztény­ népének sem kell az idegen­ testrész, ma Nyu­­­gat-Magyarország összes nemzetgyűlési kép­viselői adták át tiltakozásukat az­­entente­­misszióknak a nemzetgyűlési általános, tit­kos,­­decentralizált kötelező választói jog alapján megnyilatkozott népakarat nevében, ama szándék ellen, mely a győzők jogán egy legyőzöttet halálra ítélni s egy másik legyő­­zöttet kuruzslószerrel ,életben tartani akar. Nyugat-Magyar­ország tizenegy képviselő­jét részint egyhangúlag, részint túlnyomó nagy többséggel választották meg és mind valamennyit ama programm alapján, hogy a Magyarországgal fennálló ezeréves kapcso­latnak tántoríthattam hívei. * Mi ez? Népszavazás! Népszavazás dön­tötte el a nyugat magyarországi választói kerületekben, hogy" az elszállításra ítélt kéz idegen testhez tartozni, abba beleforradni nem tud soha. A népek önrendelkezési jogá­nak elvét hirdető entente ,nem térhet ki e népszavazás perdöntő ténye előtt, azonban joga van új népszavazást követelni s ezt a tiltakozást átnyújtó képviselők kérik és kö­vetelik. Ennek eleget tenni nemcsak joga az ententenak, de kötelessége is. Kötelessége önmagával, a világ békéjével, a legyőzött, de halálra nem ítélhető népekkel szemben, amelyek nevében ime megzörgeti az alvó lelkiismeret ajtaját a mai tiltakozás és igaz­ságért kiáltva fordul a világ hatalmasaihoz, akiknek kezébe van letéve a béke, de a jö­vendő idők tragikumának sorsa is. A tiltakozás, melyet «Nyugat-Magyarország összes nemzetgyűlési képviselői ,ez ország­résznek A­u­sztriához való átcsatolása ellen» nyúj­tottak­­át Graziani tábornokhoz, így szól : Az Ausztriának odaígért Nyugat-Magyar­­ország összes nemzetgyűlési képviselői ünnepé­­lyesen tiltakozunk az ellen, hogy népünket ma­gyar hazánktól elszakítsák. Ehhez, a tiltakozás­hoz teljes jogunk van, ígért programmbeszédeink­­ben és választóközönségünnkkel való minden érint­kezésben valamennyien fennen hangoztattuk, hogy Magyarországgal fennálló ezeréves kapcsolatnak vagyunk tántoríthatatlan hívei. Ezz­l a program­mal­­ választottak meg bennünket , túlnyomó többséggel a legszélesebb, a nőkre is kiterjedő titkos választói jog alapján, kötelező szavazás mellett, éppen azokban­ a napokban, midőn a ma­gyar béke­feltételek közismereteivé váltak és a?, erő­szakos elszakítás gondolata égés? Nyugat Ma­gyarországot gyászba és kétségbeesésbe döntötte. Az a felemelő tudat tölt tehát el bennünket, hogy választásunk egyúttal népszavazás "volt a Magyarországnál való megmaradás mellett. Népünk tiltakozik az elszakítás ellen, mert szereti hazáját, melyhez­ ezer év­ óta tartozik-­s mely mindig szerető édes­anyja volt, isteni és emberi jogba ütközik, hogy ilyen megszentelt kötelékeket erőszakkal széttépjenek. Népünk határlakos, gyakran­ átjár a szomszédos Ausz­triába s igy saját szemével látja ott az állam és a társadalom bomlását, mig a nálunk most követett politikai irány a legteljesebb összhangban áll gondolkozásával és érzelmeivel. Dolgos népünk, mely egyszer már álszenvedte a proletárdiktatúra rémuralmát és minden keservét, most örvend a Magyarországon uralkodó rendnek, a magántulaj­don szentségének, nem akar a Bécs és Bécsújhely proletariátusa által hatalmába kerített osztrák állam kötelékébe kerülni. Ausztria azt várja tő­lünk, hogy Nyugat-Magyarország átcsatolása élelmezési nyomorúságán enyhíthet. Tévedne és tévedésével a mi népünket is belerántaná a maga nyomorúságába. Mert nekünk vannak ugyan erdeink, szőlőink és kertjeink, de a gabonát mi is a Rába vidékéről kapjuk, gabonaneművel évről-évre a magyar termő­föld segít ki bennünket. Miért akarják népünket ahhoz az Ausztriához csatolni, melynek régi tartományai, Tirol, Vorarlberg el akarnak tőle szakadni s melynek köteléke­kében, amint tapasztalásból tudjuk,­tő­­szomszédai áll, a derék stájerek is elégedet­lenek­! , , Miért akarják népünket ,ajándékba­n adni ju­talmul annak, az Ausztriának, m­el­y nem tarto­zik a győző államok sorába, hanem legyőzött,­­ mint mi s melynek hazánk elszakítani szándé­kolt részéhez semminemű jogcíme, nincs? Az entente fennen hirdette a népek önrendel­kezési jogát. Hogy egyeztetheti tehát­ össze politikájának ezzel a sarkalatos elvével azt, hogy a mi népünket legszentebb érzelmei és legelemibb érdekei ellenére erőszakkal elsza­kítsa hazájától? Bizalmunkat ügyünk igazába és érveink ere­jébe vetjük. A nemzetgyűlési választások ered­ménye hangosan beszél. De mi a nemzetgyűlési, választással nem érjük be, hanem a hovatartozás kér­désében kérjük és követeljük a­ népszava­zást. Kérjük és követeljük, adjanak Nyu­­gat-M­agyarország öntudatos és művelt né­pének alkalmat arra, lehessen még egy­szer ünnepélyesen tanúságot konszere­­teti régi hazája mellett. Sopron városnak, Nyugat-Magyarország fő­városának népe összesereglett a főtéren arra ülrve, hogy a békefeltételek el akarják szakí­tani Magyarországtól. A tömeg hazafias fáj­dalmában felzokogott és ehhez a nagy érzés­hez csatlakozott egész Nyugat-Magyarország és a népszavazás csak folytatása lesz a honszere­tet soproni hatalmas megnyilatkozásának. A mi népünk, nyugat-magyarországi német­­­ ajkú, de államhűs népe Magyarországnál akar és Magyarországnál fog maradni időtlen időkig. Budapest, 1920 február hó 3-án. Nyugat-Magyarország elszakításra ítélt ré­szeinek nemzetgyűlési képviselői : Dr. Bleyer ■ Jakab s. k. (Szentgotthárd), Nilsch Mátyás s. k. Zurány), Dr. gróf Klebelsberg Kunó s. k. (Sop­ron), Dr. Huber János s. k. (Nezsider), Haller István s. k. (Lövő), Sabel János s. k.. (Kismar­ton), Scholtz Ödön s. k. (Nagymarton), Albin Lingauer s. k. (Kőszeg), Franciscus Thomas ' s. k. (Guissing ) Gróf Am­brózy Migazzi István '­­s. k. (Félsbéőr), Dr. Dömötör Mihály s. k. (Ka­. . .P-VVátKV'......................................• \S2P-FPB.-14 O' V , __—r / Szombat, 1920. februárul. * 11. évf. 39. szám. NEMZtífl ÚJSÁG lllllllii!Íillllllillllliliilllllillllll[lilllllSllllllllllilllillllllllllll!ll!lll!lil!i4llll]llllillllllilllllllllllill||||||||illllllllillllllllli||||||||!ill||||j||||||||||||||||||i||||||||||||||||||||!|||||||||||||l|||||||||||||||||||||!||(|||!|||i||||||||||i||llllllll!llilllllllllll!llillllltlilllllllilllllllll l!'íllllllllllllllllllllllllÍllll!i!!jllllllillllllllllllll!iilllllll!ll!llllllllllllil!llllll!lllllll!!llllllilllllllllllllll!llllllltllllllllllUllllllllllllllll!llillllllllllllllltHIIIII!llliillllllllllll!lllli||||||||l||||||||i|||ltl|||tl!!!|||f||||||||||||||||||||||||ltll|j|||tll|||||||liinilllllllllllllllltil Szerkesztőség: Budapest, VIII, Szentkirályi-utca 23. **. lírBCCTTÉHV Dili ITIH AI HIDII in Telefon : József fiú és Józseí 6G. IVÜiIlllOíf 1 CJl I rULl lltVAl nArliiÄr Kiadóhivatalt IV., Gerlóezy-utca II. sz. Telefon: 107—37. - Felelős szerkesztő: Túri Béla. Előfizetési árt Egész évre 220 kor., félévre 110 kor, negyedévre 56 kor, egy hónapra 20 kor. Egyes szára 80 fillér. - Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Apponyi átadta Magyarország válaszát, egy részét külön futár vitte Londonba.­­ Részletek a magyar jegyzékekből. — A „Nemzeti Újság” tudósítójától. — Budapest, febr. 13. Az igazság — Magyarország igaza — ha nem is diadalmaskodik azonnal, már útban van. Az a kilenc jegyzék, amelyet Apponyi tegnap délután átnyújtott Henry ezredes­nek, a cáfolhatatlan, súlyos adatok vas­logikájával dönti halomba a hazugságok­nak azt­­a­ kártyavárát, amelyet cseh, oláh és s rác szomszédaink építettek fel kapzsi és jogtalan igényeik igazolására. Földrajz és történelem, kultúra és­­ közgazdaság, his­tóriai jog, törvény és igazság mind felsora­kozik ezekben a jegyzékekben és beszédes számokkal tesz tanúságot arról, hogy amit az entente akar, oly égbekiáltó igazságta­lanság — és egyúttal politikai lehetetlenség is — amelyet hiába követnek el, mert úgy sem fog megállói! Megdönti ugyanaz a természet, amely megalkotta Magyarország ezeréves határait és vissza fogja Csinálni ugyanaz a históriai folyamat, amely ezer­éves történetünk során már annyiszor visz­­­­szaállította Szent­ István birodalmának ha­tárait. És most már, ezeknek a jegyzékeknek az átnyújtása után, ha nem is altatunk telje­sen nyugodtan , sok aggodalomra nincs okunk, akárhogyan dönt is Páris és Lon­don. Ezek a jegyzékek oly meggyőző erővel tárják fel Magyarország igazát, hogy való­ban csak kicsinyhitű nemzet eshetnek két­ségbe a jövője felől, ekkora politikai, kultu­rális és el­­iskor tőke birtokában. Semmi­féle gyű­lölség, rosszindulat, ferdítés vagy erőszak nem­ ronthatja le azokat az érve­ket, amelyeket Apponyi jegyzékbe foglalva átnyújtott Párisban, és minden béke,­ amely­ ellenkezik ezeknek a jegyzékeknek, a­ konklúzióival,, nem béke lesz,­ hanem új válságok és konvulziók forrása,­­ mert bajonettek hegyén ülni és uralkodni sokáig nem lehet. Már­pedig a rác, oláh és cseh impériumot Magyarország elszakított ré­szein csak bajonettekkel lehet fentartani. A nagy fontosságú esemény külső for­maságairól következő távirataink számol­nak be: A magyar válasz átnyujtása. NeiliHY,­ febr. 13. (Szikratávirat a budapesti radiatállomás utján.) A magyar bélpadelegáció elnökei, gróf Apponyi Albertet, Praznopszky Iván rendkívüli követ és meghatalmazott­ minisztert é és gróf Csáky Istvánt csütörtök délután fél három órakor Gallais kapitány bevezette Henri ezredeshez, aki La­perche kapitány társaságában fogadta Joket. A magyar delegátusok két részletben tudták itt az ezredesnek Magyaror­szág válaszát a arinkefeltételekre. Az egyik részt még ma este külön kurír útján elküldik Londonba, ahol Mitterand francia miniszterelnök jelenleg tar­tózkodik, a másik résszel Henry ezredes azonnal eltávozott, hogy a­ jegyzékeket a Quai d’Orsayn átadja. A következő jegyzékeket adták át : egy kísérő jegyzéket, amelyben a magyar kor­mány általános válasza foglaltatik és amely utal azokra a jegyzékekre, amelyeket a magyar delegáció ebből az alkalomból szintén átnyúj­tott : a 21-es számú jegyzéket a népszövetségről; a 22-es számú jegyzéket a magyar határokról tíz melléklettel ; a 25-ös jegyzéket a hadifoglyokról négy mel­­­­léklettel ; a 28-as számú jegyzéket a jóvátétel kérdéséről, különös tekintettel a műemlékekre, irattárakra és­ múzeumokra, hat melléklettel a 30-as számú jegyzéket, amelyben a katonai­­ feltételekre válaszol a magyar­ kömény, egy fael­­­­­léklettel­ . - n .

Next