Nemzeti Ujság, 1920. március (2. évfolyam, 53-78. szám)
1920-03-31 / 78. szám
y / l ^ IJ$fcC(3MAR. 31. I /\ ■ t \;r' mániák» 31t'» 1J.éttf, 78. »»dm» NEMZETI ÚJSÁG iHiiiiuinHitiiiintnmiiniiiiiiiniMiiiiiiiiiiHiiiiuiimtiiNnnniiiiiinufmiiiiiiimiMiiiiii)iiiiiHtiiiiifiiiiiiittitu(iininiHiiiiiMiiiiiiiiiniiiuiiHiuiniiiiiiiiiiiniitMiiiiHniimitfflniunn}HmtmiiiimNiiimiitnnimmtmmmtiimnnniniMnttMHMtiiiiiHMRfi Szerkesztőség, Budapest,Vili.,SxentkMIyintc*SS. pr. ITRPSZTIFY PflTITINAI NAPIT IP Előfizetési ár: Égéséne 220 kor., félévre KO kor., Telefon: József 65 és József 68. AMWtilfinl JULlUILAl II AKi LAT negyedévre 56 kor, egy hónapra 30 kor. Egyes szám leadótüvetal: IV., Gerlóczy-utca 11. sz. Telefon: lat—ffi. Felelős szerkesztő: Túri Béla. 80 fillér. — Hi ket és eb milliméteres díjszabás szerint. A főváros, Budapest, márc. 36. Budapest ma kormánybiztost kapott és s ezt a tényt a politikai terminológia nyelvén határkőnek kell nevezni: eddigtartott a csődbe vezető múlt, ezentúl következik a főváros életének más szellem, más lélek szerint irányított jövendője. A határkövet elhelyezték," úgy kell tehát lenni, hogy ami következni fog, az más lesz, mint ami "eddig volt. Azt mondjuk, hogy: kell. Kell, mert abból, hogy csak kellene, néhány évtized óta éppen elég volt. Más élet kell, más emberek kellenek, más adminisztráció kell, más kultúra kell, más rendszer kell ebben az ütött-kopott, önmagától megundorodott, apró panamákkal, kézkezet mosó klikkekkel, páholymesterkedésekkel agyonboldogított fővárosban. Tessék megjegyezni mindenkinek, akit illet, hogy a főváros keresztény lakosságának túlnyomó többsége nem azért követelt szenvedélyes erővel kormánybiztost a főváros élére, hogy a régi törzsfőnökök vadászterületét továbbra is védje az érdekszövetségek, klikkek és páholyok tüskés kerítése. Azon a területen belül eddig a kisebbségé volt a jóllét, a vállalkozás, a haszon, az érvényesülés, az akarat joga, a többségé a megadás, a fizetség, a teher és a hallgatás kötelessége. Hát ennek vége van és kell, hogy vége legyen, ha ebben a mesterségesen nagyra növelt városban az ország közszellemével harmonikus, a magyar nemzethez méltó fővárosi életet akarunk. Budapest Magyarország szíve és ne fekélye legyen ; egészséges magyar kulturéletünknek és gazdasági fejlődésünknek legyen központja, ahová az ország büszke örömmel tekint, ahonnan indító, szétáramló erőt, nemes példaadást várhat a vidék, nem szellemi mérget, erkölcsi rothadást és el kötelet. Ne tessék a főváros közelmúltját azzal védeni, hogy a tisztviselők korrektek, az adminisztráció tiszta és nincs benne semmi panama. Igaz. De nem is erről van szó. Budapest óriási tehertétel Magyarország életében , hogy teherré s nem a magyar nemzet nyereségévé nőtt fel mesterségesen ilyen nagyra, hogy itt gyűlt fel s innen áramlik ki az ország életébe a destrukció, ami ellen a magyar fajnak kétségbeesett erővel kell küzdenie, ezért felelős a főváros, közigazgatásával, klikkjeivel, Dob utcájával, kereskedelmével, páholy exponenseivel és sajtójának szellemével egyaránt. A felelősséget a múltakért viselnie kell mindenkinek, aki akár passzív, akár aktív részese volt annak, hogy a múlt század német Pest-Budájából erőteljes magyarosodásnak indult Budapest végül is a zsidó szellemi és gazdasági élet lerakodó helye lehetett. Nem az aktákban volt a hiba, hanem az emberekben, akik egykor bátortalanul és szemérmes leplezgetéssel — utóbb nyílt szemérmetlenséggel léptek egy nemzetietlen ideológia szolgálatába s ezzel a fővárosi iskolákban, hivatalokban, üzletekben a magyarsággal való nyílt szakítás és meghasonlás útjára taszították. Az emberekben volt a hiba, akik nem látták s nem is akarták látni, hogy egy-egy fontos pozícióban a tagadás miként vetette meg a lábát, hogy kiforgathassa onnan sarkaiból a főváros magyar világát. Az emberekben volt a hiba, akik elsősorban szabadelvűek voltak, csak másodsorban, vagy egyáltalán sehogy sem keresztények és magyarok. Az emberekben volt a hiba, akik örökéletűnek vélték Magyarország fővárosában a magyarságtól való elszakadást s szellemük körül kristályosodott aztán ki az a közélet, mely itt zsidó faji uralmat, internacionálét, forradalmat és végül nyomort és züllést teremtett. Az emberekben és ezek szellemében volt a hiba, tehát az emberek és a szellem megváltozásának új határkövét akarjuk látni a kormánybiztosi kinevezésben, mely nem csak az adminisztráció gépezetébe nyúl bele, hanem a gépezet mögött meghúzódó darázsfészkek veszedelmes világába is. Az a sajtó, mely ma a kormánybiztost arra akarná kitanítani, hogy ne politizáljon, ezt a darázsfészket szeretné látni érintetlenül. A feszek nyugtalanul nyüzsgő tömege felfegyverkezve, támadásra s ha kell mérgezett fegyvereinek használatára is készen áll. A határkő után másnak kell következnie, ami eddig volt. Ez a más csak a keresztény többség akarata szerint való élet lehet a nyomornak e fővárosában s ezt bűnös embereken, hibás intézményeken átgázolva is, de meg kell teremtenie a kormánybiztosnak bátran és kíméletlenül. (Mm.) Politika. Alaptalan híresztelései«, Budapest, hr . re. 30. A nemzetgyülés munkaképtelensége, a nemmgyűlés feloszlatása,' sincs választásoknak kiírása, továbbá nagy harc a két párt között és hasonló jelszavak röpködnek a levegőben, jobban mondva az újságoknak hasábjain. Mert nem kell túlságosan komolyan venni ezeket a riasztó híreket, melyeknek nyilvánvaló célja a nemzetgyűlés mostani összetételének és irányzatának megbélyegzése. Teljesen igaza van Haller István miniszternek, mikor azt mondja, hogy nem tulajdonít nagyobb fortosságot a nemzetgyűlés munkaképtelenségéről terjesztett híreknek, mert mihelyt a húsvéti szünet után a kormány komoly törvényhozói mankót ad a nemzetgyűlésnek, az a maga rendje és módja szerint a legkomolyabb munkához fog látni. Eddig is az volt egyik oka a folyton kirobbanó ellenségeskedéseknek és vádaskodásoknak, hogy a nemzetgyűlés előtt nem feküdtek olyan javaslatok, amelyek alkotó, komoly munkát váltottak volna ki. Éppen ezért nem értjük szubinek miniszter úrnak pesszimizmusát, hogy a parlamentbe aligha lehet olyan légkört bevinni, amelyben a zavartalan alkotó munka megindulhatna. Mi ellenkezőleg azt hisszük, hogy mindkét párt észre fogja venni, hogy a személyes invektívák és apróbb torzsalkodások csak azoknak malmára hajtják a vizet, akik a sajtó hatalmán keresztül a keresztény kurzus meggyengítésében reménykednek és titokban erre törekszenek is. Túlságosan nagy fontosságot tulajdonítanak a belső politikában Apponyi hazajövetelének is, mert nem valószínű, hogy Apponyit a belpolitikában való intenzívebb részvétel hozná haza. Annyi azonban lehetséges, sőt ezt reméljük is Apponyi hazatérésétől, hogy a békedelegáció információi és a jövőbe bepillantást engedő kijelentései még inkább elő fogják idézni, hogy a nemzetgyűlésnek komoly és munkára kész tagjai egy akarattal öszszefogjanak a keresztény restauráció érdekében. A mérsékelt középpártnak alakítása — a nevek egészen mellékesek, amelyeket ezzel kapcsolatban a sajtó kiröppent — szintén csak olyan idea, amely azoknak a fejében keletkezik s azoknak szivéből pattant ki,akik azt hiszik, hogy ilyen pártnak alakulásával lehetne a keresztény kurzust még jobban , elhalványítani. Ilyen értelemben, politikai lehetetlenség ma bármilyen középpárt alakítása. Ha pedig a tömörülésnek csak az, a célja, hogy a komoly, munkát biztosítsa, ehhez a nemzetgyűléseknek mostani politikai összetétele is megadja a lehetőséget Ezért nem értjük azt sem, hogy, az újj választásoknak kiírása mennyiben segíthetne a politikai helyzeten, mert egészen bizonyos, hogy hát néhány személy kicserélődnék is, a politikai irány ugyanaz maradna. Különben sem hisszük, hogy, ma valaki komolyan foglalkozhatik azzal, hogy új választások izgalmának tegye ki az országot,, mert hogy a választások mindig hullámokat vernek fel, azt legjobban éssokszor szomorúan tapasztalhattuk az utolsó választásoknál, mikor a keresztény programm olyan domináló gondolat volt a nemzet lelkében és akaratában és mégsem tudtak megszűnni a kerületekben a személyes és pártharcok. Nem helyes tehát a közvéleményt a sajtóban felfújt személyi és pártharcokkal jobban izgatni, mert valóban semmire sincs ma nagyobb szükség, mint a nyugodt, céltudatos és komoly* higgadtságra és munkára. Hogy azután e tekintetben Apponyinak hazajövetele segítségre lehet és eh törekvésben támaszt nyújthat, azt mindenki csali örömmel várja és reméli. ■y\s, Cröl Klebelsberg Kunó nyilatkozata. y ,t,rúf Klebelsberg Kuno a nevével kapcsolatba hozott.; akciórór a Pester Lloyd munkatársa elött a következő nyilatkozatot tette : . — Barátaim és én élénk aggodalommal látjuk, hogy magukban a többségi pártokban és közöttük is számos személyes ellentét támad és ennek folytán a nemzetgyűlés tárgyalásai kezdenek elfajulni. Ez a folyamat,,ha még tovább, tart, azzal a vesze-' delemmel fenyeget, hogy az együttműködés a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja és a Kisgazdapárt között lehetetlen lesz és e miatt tarthatatlan lesz a kormány helyzete is. Természetes, hogy mindez alapjaiban megingottnak tüntetné föl a nem-t szertgyűlés, tekintélyét is. Pedig mai helyzetünk-jben mégis csak a nemzetgyűlés az egyetlen állami szerv, amely alapja lehet a konszolidálás munkái jónak. Energikus lépésre van tehát szükség, hogy a nemzetgyűlés tárgyalásai visszazökkenjenek a normális kerékvágásba. — A mai pártkeretek megbontására és új párti alakítására nem gondolunk. Hiszen nagyon nehéz is lenne megértetni a választókkal, hogy a képviselők milyen okokból változtatják meg párt-állásukat és miért hagyják cserbe a zászlót,amelyre csak röviddel előbb esküdtek föl. Annál sürgősebb azonban, hogy a mindkét pártban józanul gondolkodó, mérsékelt elemek különváltain is összeálljanak és egyesülve törekedjenek arra, hogy a két koalált párt együttműködése jövőre is biztosíttassék. Minisztertanács. Ma este a kormány tagjai dr. Shnonyi-Semadam Sándor miniszterelnök elnöklésével minisztertanácsra gyűltek össze, amelyen folyó ügyeket tárgyaltak. A minisztertanács éjfél után egy órakor ért véget. A kereskedelmi miniszter eskütétele. Az uj kereskedelemügyi miniszter, elnökei Emich Gusztáv ma délután négy órakor tette le az esküt Horthy Miklós kormányzó előtt. Az eskütételnél mint zászlósur gróf Széchenyi Gyula főlovászmester asszisztált. Az eskümintát bárdházi Bárczy István miniszteri tanácsos olvasta föl. Az eskütétel után a kormányzó magánkihallgatáson fogadta az új kereskedelemügyi minisztert, majd gróf Széchenyi Gyula főlovászmestert és dr. Simányi- Sekadám Sándor miniszterelnököt. Rassay államtitkár ünneplése. ki Magyar Távirati iroda jelenti . Abból az. alkalomból, hogy dr. Rassay Károly igazságügyi államtitkárt a nemzetgyűlés tegnapi ülésén Drózdy Győző nemzetgyűlési képviselő méltatlan támadással illette, az igazságügyminisztérium igazoló bizottsága és fogalmazói kara a mai napon felkereste hivatalában az államtitkárt. A tisztviselők lelkes ováció közben biztosították az államtitkárt Őszinte nagyrabecsülésükről és felháborodással visszautasították az őt ért igaztalan támadást. n