Nemzeti Ujság, 1920. március (2. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-31 / 78. szám

y / l ^ I­J$fcC(3MAR. 31. I /\ ■ t \;r' mániák» 31t'» 1J.éttf, 78. »»dm» NEMZETI ÚJSÁG iHiiiiuinHitiiiintnmiiniiiiiiiniMiiiiiiiiiiHiiiiuiimtiiNnnniiiiiinufmiiiiiiimiMiiiiii)iiiiiHtiiiiifiiiiiiittitu(iininiHiiiiiMiiiiiiiiiniiiuiiHiuiniiiiiiiiiiiniitMiiiiHniimitfflniunn}HmtmiiiimNiiimiitnnimmtmmmtiimnnniniMnttMHMtiiiiiHMRfi Szerkesztőség, Budapest,Vili.,SxentkMIyi­ntc*SS. pr. ITRPSZTIFY PflTITINAI NAPIT IP Előfizetési ár: Égés­éne 220 kor., félévre K­O kor., Telefon: József 65 és József 68. AMWtilfinl JULlUILAl II AKi LAT negyedévre 56 kor, egy hónapra 30 kor. Egyes szám leadótüvetal: IV., Gerlóczy-utca 11. sz. Telefon: lat—ffi. Felelős szerkesztő: Túri Béla. 80 fillér. — Hi k­et és eb milliméteres díjszabás szerint. ­­­ A főváros, Budapest, márc. 36. Budapest ma kormánybiztost kapott és s ezt a tényt a politikai terminológia nyel­vén határkőnek kell nevezni: eddig­­tartott a csődbe vezető múlt, ezentúl következik a főváros életének más szellem, más lélek szerint irányított jövendője. A határkövet elhelyezték," úgy kell tehát lenni, hogy ami következni fog, az más lesz, mint ami "eddig volt. Azt mondjuk, hogy: kell. Kell, mert abból, hogy csak kellene, néhány évtized óta éppen elég volt. Más élet kell, más emberek kellenek, más adminisztráció kell, más kultúra kell, más rendszer kell ebben az ütött-kopott, önmagától megundoro­dott, apró panamákkal, kézkezet mosó klikkekkel, páholymesterkedésekkel agyon­­boldogított fővárosban. Tessék megje­gyezni mindenkinek, akit illet, hogy a főváros keresztény lakosságának túlnyomó többsége nem azért követelt szenvedélyes erővel kormánybiztost a főváros élére, hogy a régi törzsfőnökök vadászterületét továbbra is védje az érdekszövetségek, klikkek és páholyok tüskés kerítése. Azon a területen belül eddig a kisebbségé volt a jóllét, a vállalkozás, a haszon, az érvénye­sülés, az akarat joga, a többségé a meg­adás, a fizetség, a teher és a hallgatás kötelessége. Hát ennek vége van és kell, hogy vége legyen, ha ebben a mestersége­sen nagyra növelt városban az ország köz­­szellemével harmonikus, a magyar nem­zethez méltó fővárosi életet akarunk. Buda­pest Magyarország szíve és ne fekélye legyen ; egészséges magyar kulturéletü­nknek és gaz­dasági fejlődésünknek legyen központja, ahová az ország büszke örömmel tekint, ahonnan indító, szétáramló erőt, nemes példaadást várhat a vidék, nem szellemi mérget, erkölcsi rothadást és el kötelet. Ne tessék a főváros közelmúltját azzal védeni, hogy a tisztviselők korrektek, az adminisztráció tiszta és nincs benne semmi panama. Igaz. De nem is erről van szó. Budapest óriási tehertétel Magyarország éle­tében , hogy teherré s nem a magyar nemzet nyereségévé nőtt fel mesterségesen ilyen nagyra, hogy itt gyűlt fel s innen áramlik ki az ország életébe a destrukció, ami ellen a magyar fajnak kétségbeesett erővel kell küzdenie, ezért felelős a főváros, köz­­igazgatásával, klikkjeivel, Dob­ utcájával, kereskedelmével, páholy exponenseivel és sajtójának szellemével egyaránt. A felelős­séget a múltakért viselnie kell mindenki­nek, aki akár passzív, akár aktív részese volt annak, hogy a múlt század német Pest-Budájából erőteljes magyarosodásnak indult Budapest végül is a zsidó szellemi és gazdasági élet lerakodó helye lehetett. Nem az aktákban volt a hiba, hanem az emberekben, akik egykor bátortalanul és szemérmes leplezgetéssel — utóbb nyílt szemérmetlenséggel léptek egy nemzetiet­len ideológia szolgálatába s ezzel a fővárosi iskolákban, hivatalokban, üzletekben a ma­gyarsággal való nyílt szakítás és meghason­­lás útjára taszították. Az emberekben volt a hiba, akik nem látták s nem is akarták látni, hogy egy-egy fontos pozícióban a tagadás miként vetette meg a lábát, hogy kiforgathassa onnan sarkaiból a főváros magyar­ világát. Az emberekben volt a hiba, akik elsősorban szabadelvűek vol­tak, csak másodsorban, vagy egyáltalán sehogy sem keresztények és magyarok. Az emberekben volt a hiba, akik örökéletű­­nek vélték Magyarország fővárosában a magyarságtól való elszakadást s szellemük körül kristályosodott aztán ki az a közélet, mely itt zsidó faji uralmat, internacionálét, forradalmat és végül nyomort és züllést teremtett. Az emberekben és ezek szellemében volt a hiba, tehát az emberek és a szellem meg­változásának új határkövét akarjuk látni a kormánybiztosi kinevezésben, mely nem csak az adminisztráció gépezetébe nyúl bele, hanem a gépezet mögött meghúzódó darázsfészkek veszedelmes világába is. Az a sajtó, mely ma a kormánybiztost arra akarná kitanítani, hogy ne politizáljon, ezt a darázsfészket szeretné látni érintetlenül. A feszek nyugtalanul nyüzsgő tömege fel­fegyverkezve, támadásra s ha kell mérge­zett fegyvereinek használatára is készen áll. A határkő után másnak kell következnie, ami eddig volt. Ez a más csak a keresztény többség akarata szerint való élet lehet a nyomornak e fővárosában s ezt bűnös em­bereken, hibás intézményeken átgázolva is, de meg kell teremtenie a kormány­­biztosnak bátran és kíméletlenül. (Mm.) Politika. Alaptalan híresztelései«, Budapest, hr . re. 30. A nemzetgyülés munkaképtelensége, a nemm­­gyűlés feloszlatása­,' sin­cs választásoknak kiírása, továbbá nagy harc a két párt között és hasonló jelszavak röpködnek a levegőben, jobban mondva az újságoknak hasábjain. Mert nem kell túlságo­san komolyan venni ezeket a riasztó híreket, me­lyeknek nyilvánvaló célja a nemzetgyűlés mostani összetételének és irányzatának megbélyegzése. Teljesen igaza van Haller István miniszternek, mi­kor azt mondja, hogy nem tulajdonít nagyobb for­tosságot a nemzetgyűlés munkaképtelenségé­ről terjesztett híreknek, mert mihelyt a húsvéti szünet után a kormány komoly törvényhozói man­kót­ ad a nemzetgyűlésnek, az a maga rendje és módja szerint a legkomolyabb munkához fog látni. Eddig is az volt egyik oka a folyton kirob­banó ellenségeskedéseknek és vádaskodásoknak, hogy a nemzetgyűlés előtt nem feküdtek olyan ja­vaslatok, amelyek alkotó, komoly munkát váltot­­tak volna ki. Éppen ezért nem értjük szubinek mi­niszter úrnak pesszimizmusát, hogy a parlamentbe aligha lehet olyan légkört bevinni, amelyben a zavartalan alkotó munka megindulhatna. Mi ellenkezőleg azt hisszük, hogy mindkét párt észre fogja venni, hogy a személyes invektívák és apróbb torzsalkodások csak azoknak malmára hajtják a vizet, akik a sajtó hatalmán keresztül a keresztény kurzus meggyengítésében reményked­nek és titokban erre törekszenek is. Túlságosan nagy­ fontosságot tulajdonítanak a belső politikában Apponyi hazajövetelének is, mert nem valószínű, hogy Apponyit a belpolitiká­ban való intenzívebb részvétel hozná haza. Annyi azonban lehetséges, sőt ezt reméljük is Apponyi hazatérésétől, hogy a békedelegáció információi és a jövőbe bepillantást engedő kijelentései még inkább elő fogják­ idézni, hogy a nemzetgyűlésnek komoly és­ munkára kész tagjai egy akarattal ösz­­szefogjanak a keresztény restauráció érdekében. A mérsékelt középpártnak alakítása — a nevek egészen mellékesek, amelyeket ezzel kapcsolatban a sajtó kiröppent — szintén csak olyan idea, amely azoknak a fejében keletkezik s azoknak szivéből pattant ki,­­akik azt hiszik, hogy ilyen pártnak alakulásával lehetne a keresztény kurzust még jobban , elhalványítani. Ilyen értelemben, politikai­­ lehetetlenség ma bármilyen középpárt alakítása. Ha pedig a tömörülésnek csak az, a célja, hogy a komoly, munkát biztosítsa, ehhez a nemzetgyűlések­nek mostani politikai összetétele is megadja a le­hetőséget Ezért nem értjük azt sem, hogy, az újj választásoknak kiírása mennyiben segíthetne a po­­litikai helyzeten, mert egészen bizonyos, hogy hát néhány személy kicserélődnék is, a politikai irány ugyanaz maradna. Különben sem hisszük, hogy, ma valaki komolyan foglalkozhatik azzal, hogy­ új választások izgalmának tegye ki az országot,, mert hogy a választások mindig hullámokat ver­­­nek fel, azt legjobban és­­sokszor szomorúan ta­pasztalhattuk az utolsó választásoknál, mikor a keresztény programm olyan domináló gondolat volt a nemzet lelkében és akaratában és mégsem tudtak megszűnni a kerületekben a személyes és­ pártharcok. Nem helyes tehát a közvéleményt a sajtó­ban felfújt személyi és pártharcokkal jobban izgatni, mert valóban semmire sincs ma nagyobb szükség, mint a nyugodt, céltudatos és komoly* higgadtságra é­s munkára. Hogy azután e tekintet­ben Apponyinak hazajövetele segítségre lehet és eh törekvésben támaszt nyújthat, azt mindenki csali­ örömmel várja és reméli. ■y\s, Cröl Klebelsberg Kunó nyilatkozata. y ,t­­,rúf Klebelsberg Kuno a nevével kapcsolatba hozott.; akciórór a Pester Lloyd munkatársa elött a következő­ nyilatkozatot tette : . — Barátaim és én élénk aggodalommal látjuk, hogy magukban a többségi pártokban és közöttük is számos személyes ellentét támad és ennek foly­tán a nemzetgyűlés tárgyalásai kezdenek elfajulni. Ez a folyamat,,ha még tovább, tart, azzal a vesze-' delemmel fenyeget, hogy az együttműködés a Ke­resztény Nemzeti Egyesülés Pártja és a Kisgazda­­párt között lehetetlen lesz és e miatt tarthatatlan lesz a kormány helyzete is. Természetes, hogy mind­­­ez alapjaiban megingottnak tüntetné föl a nem-t s­zertgyűlés, tekintélyét is. Pedig mai helyzetün­k-j­­­ben mégis csak a nemzetgyűlés az egyetlen állami­ szerv, amely alapja lehet a konszolidálás munká­i jónak. Energikus lépésre van tehát szükség, hogy­ a nemzetgyűlés tárgyalásai visszazökkenjenek a­ normális kerékvágásba. — A mai pártkeretek megbontására és új párti alakítására nem gondolunk. Hiszen nagyon nehéz­ is lenne megértetni a választókkal, hogy a kép­viselők milyen okokból változtatják meg párt-­­állásukat és miért hagyják cserbe a zászlót,­amelyre csak röviddel előbb esküdtek föl. Annál sürgősebb azonban, hogy a mindkét pártban józanul gondol­kodó, mérsékelt elemek különváltain is összeálljanak és egyesülve törekedjenek arra, hogy a két koal­ált párt együttműködése jövőre is biztosíttassék. Minisztertanács. Ma este a kormány tagjai dr. Shno­nyi-Semadam Sándor miniszterelnök elnöklésével miniszterta­nácsra gyűltek össze, amelyen folyó ügyeket tár­gyaltak. A minisztertanács éjfél után egy órakor ért véget. A kereskedelmi miniszter eskütétele. Az uj kereskedelemügyi miniszter, elnökei Emich Gusztáv ma délután négy órakor tette le az esküt Horthy Miklós kormányzó előtt. Az eskütételnél mint zászlósur gróf Széchenyi Gyula főlovászmes­­ter asszisztált. Az eskümintát bárdházi Bárczy István miniszteri tanácsos olvasta föl. Az esküté­tel után a kormányzó magánkihallgatáson fogadta az új kereskedelemügyi minisztert, majd gróf Széchenyi Gyula főlovászmestert és dr. Simányi- Se­­k­adám Sándor miniszterelnököt. Rassay államtitkár ünneplése. ki Magyar Távirati iroda jelenti . Abból az. alkalom­ból, h­ogy dr. Rassay Károly igazságügyi államtitkárt a nemzetgyűlés tegnapi ülésén Drózdy Győző nemzet­­gyűlési képviselő méltatlan támadással illette, az igaz­­ságügyminisztérium igazoló bizottsága és fogalmazói kara a mai napon felkereste hivatalában az államtit­kárt. A tisztviselők lelkes ováció közben biztosították az államtitkárt Őszinte nagyrabecsülésükről és felhábo­rodással visszautasították az őt ért igaztalan támadást. n

Next