Nemzeti Ujság, 1920. május (2. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-30 / 129. szám

Álal­tháztartásunk helyreállítása írta: Dr. Frisch Ferenc. Kétséget nem szenved, hogy államháztartásunk egyensúlybeli megbomlásának legfőbb oka pén­zünk elértéktelenedése. A rendezés terén tehát elsősorban a pénzviszonyokat kell helyreállítani. De emellett a pénzügyi kormányzatnak gondos­kodnia kell olyan jövedelmi forrásokról, amelyek biztosak, szociális szempontból pedig minden kritikát kiállnak.E Erenkívüli pénzügyi ziláltságot csak rendkívüli eszközökkel lehet helyrehozni. Kü­lönben is rá kell jönnünk arra, hogy egyedül az adózásra felépített pénzügyi politika elégtelen a helyzet konszolidálására. Az államnak elsősorban azokat a feladatokat, amelyek rendes körülmények között a községi háztartások körébe tartoznak, azokra vissza kell hárítani. Iskolaügy, szegényügy, árvaügy rende­zése, egyéb kulturális feladatok megoldása nem lehetnek többé kizárólag az állami költségvetés terhei. A községeknek maguknak kell gondos­­kodniuk jövedelmekről, amelyekkel megoldhat­ják a rájuk háruló feladatokat. Községi takarék­pénztárak, mezőgazdasági községi iparüzemek álla­nak első helyen és itt a külföldön jól bevált utakat látunk. Ezeken a területeken lényegesebb tőke­­befektetés nélkül minimális kockázat mellett biztosíthatják maguknak a községek, távolabb a megyék is a gazdasági tevékenység áldásait. .­­ Az államnak terhei egy részétől megszabadulva, a megmaradó feladatok megoldására új helyes utat kell találnia. Nem lehet elzárkózni az elől, hogy az állam elsősorban igénybe vegye azokat az erőket, amelyek a termelési eszközök kategóriá­jában a munkanélküli jövedelmet adják. Nem lehet a földkataszter felállításának technikai keresztülvitelét várni, hanem a földhozamnak a pénz értéke szerint való változását akként kell az adózási rendszerben keresztülvinni, hogy a termés bizonyos hányada a mindenkor kifejezet forgalmi árnak összegével legyen beszolgáltatandó. A járadékszerű jövedelem bizonyos hányadát az állam kénytelen igénybe venni, még­pedig pro­­gresszíve. A törpe és kisgazdaságban a tulajdonos és családja részéről a birtokra fordított aránytalan munka rendes értékelése mellett ez a járadék jövedelem úgyszólván teljesen eltűnik, itt tehát nagyon enyhé­nek kell lenni e beszolgáltatás kulcsának, viszont a nagybirtokon, ha intenzív gazdálkodás folyik, a járadékjövedelem meglehetős nagy, azért itt erősebbnek kell lenni az adózásnak is terület­­egységenként. Figyelembe vehető ezáltal, hogy az adózásnak nem a területhez kell igazodnia, hanem ahhoz, hogy mit termeltek. Fontos szempontunk­ból az a gabonarendelet is, amely ellen most csata­sorba készülünk állni. Az államnak azután elsősorban ott kell keresni a bevételi forrásokat, ahol azokat a termelők nem tehetik illuzórikusokká. Saját magának is a termelők sorába kell lépnie. A magángazdálkodás hívei mindig előítélettel voltak az állami üzemek­kel szemben, de hát a helyzet más és más felfo­gásnak kell az álla­m vállalkozói tevékenységével szemben is meggyökeresednie. Nem gondolunk hatalmas állami vállalatok­ újonnan való létesítésére, amelyekhez nem állanak kellő tőke rendelkezésre, hanem ott vannak meglévő egyedáruságaink fejlesztése, ott vannak az energiakészletek és források állami úton való hasznosítása. Az ipari, kereskedelmi és egyéb a tőkeszerve­­zettségen alapuló vállalatoknál a részesedés alap­jára kell helyezkednünk. Ki lehet ezt az elvet építeni az egyszeri vagyonadóval is, de most is napról-napra adódnak alkalmak, amelyeket a megváltozott viszonynál fogva az államhatalom­nak meg kell ragadni. Majd mindennap olvasunk tőkeemelésekről, amely alkalommal régi részvé­nyesek ajándékhoz jutnak, vagy a részvén­yeket parin felül az értékpapírpiacon eladva, a tartalékok növekednek hatalmasra. A pénzügyi kormányzat eddig szinte közömbösen nézi ezeket a tranzakció­kat, ahelyett, hogy odaállna és az állami részese­dés elvét keresztül vinné. Minden tőkeemelésnél­ az árfolyamnyereség jelentékeny részét követelje magának részvények alakjában, ezzel a­ politikai hatalomhoz jutott kurzus, amely most az állam házai-.­met. reprezentálja, és a közhangulatban gyökeredzik, bevonulna mint részes a keresztény nemzeti­ iránytól eddig meglehetősen távol állott kapitalizmus érdek­köreibe. A kurzus gazdasági hatalmának meg­alapozása itt kezdődhetnék, amellett, hogy a vállalati nyereség is biztosítva volna­ az állam részére. Ott van a külföldi tőke bevonulása gazdasági területeinkre. Az államhatalom jól felfogott érdeke, itt nem merülhet ki abban, hogy a külföldi valutát a lehetőségekhez képest biztosítja magának. Ennek az eljárásnak értéke felett már szinte napirendre lehet térni, a helyes eljárás az volna, hogy a valutáris nyereségeket szintén magának biztosítsa részvények alakjában. Természetesen a gyakorlati életben újabb és újabb utak fognak kínálkozni, melyeken az állam mint részes fél a­ vállalkozói hasznot biztosíthatja magának. Az ily módon elért bevétel mindig stabil és a szociális szempont is mindenképpen meg van védve az eddigi utakkal szemben, ahol a tömegek életnívóját tekintve, rendesen a leg­végzetesebb helyzet állott elő. ^,L % * * F^5ffr?m^ 1920. mdjm 30, * 71. ewf.j$9» seiftmTi NEMZETIUJSÁG Oflinflllllll1lllllll1lllllllllll!llllllllllll|||||||||initlIllllltlllllllllllllllllllllllllilllllltlllllllllIIII!lll!!III!lll||!l!||!li|||||tl!llt!l!llllilllllllll!IIIHIIIIIIIIIIIIIillll! lllllll1lllll!IIIIIIIIIilII!!llllIIIIIIilIIII!IIMIIIIH1lllll!l!lllllll!IIIIIIIIIIIIIIIIIillII!llllllltll!IIIII!IIIHI!IIIIIT Szerkesztőség: Budapest, VIII., Szentkirályi­ utca 28. s*. ITE'DE'07Tt'WY DIU ITIII AI VADIT AD Előfizetési ár: Egész évre 280 kor., félévre 140 kor. Telefon: József 65 és József 66. állított 1 LR I rULl 1 IftAl RArlLAr negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes szám Kiadóhivatal, IV., Gerlóczy­ utca 11. sz. Telefons 150—82. Felelős szerkesztő: Túri Béla. 4 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint DIUU!llltlllllllll|||if|||||||||||||[||||||||||||ni||||||||||||||||||l|||||||||||||||||i||ini|[||||||||||||||||||||||||||||M||!|||||||||||||||||||!|||ini!||ll||||||ll||||inillillMlllllllllllM!lliminillMIIIII!IIIIIUIII!linilllllllllllllllil[llllll!llllll!ll>illlllll|llllllllllllllillillllMlllllllUill VWVVVVVVVVVVVVVWVVVVVVVvVVWVVVV' Feloszlatták az összes szabadkőműves páholyokat Lefoglalták a Helyiségeiket, vagyonukat. — Mit találtak a budai páholyban? — A fekete kamra titkai. — A fővárosnak csaknem egész tisztikara szabadkőműves . Ma reggel megtörtént a régóta követelt fontos és döntő lépés Magyarország eddig hatóságilag engedélyezett legveszedelmesebb és nemzetgyilkoló titkos társasága, a szabadkőművesség ellen. A bel­ügyminiszter rendeletéből az ország összes szabad-/­ kőműves páholyait a kirendelt kormánybiztosok le­foglalták. Ez a rendelet véglegesen feloszlatta a Ma­gyarország területén levő összes szabadkőműves pá­holyokat, egyesületeket és intézményeket és a rendelet végrehajtásával a vármegyék, városok, egyes tör­vényhatóságok kormánybiztosait bízza meg mint miniszteri biztosokat. A rendelet hangsúlyozza, hogy 7." a szabadkőműves páholyok az országban már a háború előtt társadalom­­felforgató törekvéseket hirdettek, legfőbb tényezői vol­tak a háború felidézésének, a háború végén pedig és a fegyverletétel után a defaltizmus és általában a destrukció előidézésében tevékeny részük volt. Az ő művük a Károlyi-forradalom és annak folyománya­képpen a bolsevizmus lángrakeltése. .A páholyok min­dennemű vagyona hatósági zár alá kerül és azt a kor­mány emberbaráti és közművelődési célokra, min­denekelőtt pedig keresztény és nemzeti irányú akciók támogatására fordítja. Budapesten e szigorúan bizalmas rendelet végre­hajtására dr. Sipőcz Jenő fővárosi kormánybiztost küldötte ki a belügyminiszter. A kormánybiztos annak idején maga is az elsők közt volt, aki élesen kárhoztatta a szabadkőművesek veszedelmes tö­rekvéseit és aki most a legnagyobb körültekintéssel és gyorsasággal intézkedett is. A Podmaniczky­ utcai Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy palotáját a MOVE már egy-két­ hét előtt lefoglalta és birtokba vette. Ott tehát új intézkedésre már nem volt szükség. Ma már csak a budai «Gallilei» és a «Hajnal» elnevezésű páholyok kerültek sorra, amelyek lefoglalásával Lobmayer Győző főjegyző, miniszteri biztos vezetésével Faller Jenő tanácsjegyzőt, Kornay István számtanácsost és a rendőrség részéről Vasskó Gyula rendőrkapi­tányt rendelték ki, a megfelelő karhatalommal. A budai páholy a Margit-körút 44. számú bér­ház hátsó részében egy melléképületből áll, amely­nek fényesen berendezett termei emeleti, földszinti és pincehelyiségekben helyezkedtek el. Az első emeleten van a gazdagon felszerelt könyvtár, mintegy 6000 kötet könyvvel, csupa felforgató, szemita, keresztény-ellenes, anarchista, szocialista mű. A könyvtár legnagyobb része azonban már hiányzik az irattár jelentős részével együtt. A föld­szinten van az étkező terem, a szuterénben pedig a szabadkőműves gyűlések «vakolások» számára használt díszterem. A teremben két hatalmas már­ványoszlop elnöki emelvénnyel, fölötte villamos transzparens, lámpákból kirakott, egymásra for­dított kettős háromszöggel, ez a középkori boszor­kányláb és zsidó pajzs, az úgynevezett «Mogendoved». A gyűlésterem két-háromszáz ember befogadására alkalmas. Mellette ugyancsak pincében van az úgynevezett fekete kamra, 8 külön fülkével, ezekben fekete koporsót, emberi csontvázakat és több koponyát találtak — a felvilágosodottnak kikiáltott szabad­kőművesség titokzatosan naiv és igazán közép­­korian rémregényszerű szertartásaihoz való esz­közöket. Az irattárból a leltározásra való anyag óriási mennyisége miatt ezúttal csak a legfontosabb ira­tokat foglalták le egyelőre. Ezek közt volt termé­­szete­s Aflwyfejstem lépett, tagok teljes és hiteles név­­sora. Kiderült belőle,­ hogy a fővárosi tisztviselői kar legnagyobb része tagja volt a szabadkőműves páholyok­nak, így Bárczy István volt főpolgármester a nagy­páholy nagytanácsának volt a tagja. A Hajnal páholynak főmestere, Rukovszky Viktor tanács­nok, helyettese pedig Lieber Endre főjegyző, aki most is a menekült tisztviselők kormánybiztosa. Ezt a vizsgálóbizottság tagjai annál nagyobb meglepe­téssel állapították meg, mert a főváros elnöki osztályának vezetésével az elhelyezett dr. Kemény Géza tanácsnok helyett a kormánybiztos, akit úgy látszik nem jól, vagy célzatosan informáltak, Bukovszky Viktor tanácsnokot bízta meg. A főváros tisztviselői közül egyébként még a­ szabadkőművesek névsorában szerepel Déry Fe­renc alpolgármester, Harrer Ferenc volt alpolgár­mester, Várossy, Wildner, Bérczes tanácsnokok, Gárdonyi Albert főle­véltáros, Rózsa Károly gáz­gyári aligazgató, Édes Endre főjegyző, Bertl Tivadar tanácsjegyző és még igen sokan. A lefog­­lalási eljárás délután 3 óráig tartott. Búcsúzóul a bizottság felfedezett az egyik terem­ben egy hatalmas kereszténygyalázó képet, ezzel a címmel:­­• A Messiás­e. Az ismeretlen festő ezen a képen a római pápát hatalmas, de inogó trónuson ábrázolja, fejéről lebillenőben van a hármas tiara, körül pedig mindenfelé nyomorgó, zúgolódó és lá­zongó tömeg, amelyet maga Krisztus, hatalmas pa­lástba burkolva, lázadásra izgat a pápa ellen. A békét a honvédelmi miniszter?­­ írja alá. Gróf apponyi filbert levele. Budapest, május 29. A minisztertanács ma újból megfontolás tár­gyává tette, hogy a kormány nevében ki írja alá a békeszerződést. Tegnap és ma reggel gróf Bethlen István és több más erdélyi notabilitás hosszabb megbeszélést folytatott gróf Teleki Pál külügy­miniszterrel, melynek eredményeként a miniszter­tanács bádoki­­Soós Károly honvédelmi minisztert bízta meg a békeszerződés aláírásával. A ceremónia június 4-én délután lesz a versaillesi Grand Trianon épületben. Gróf Appont­i Albert az Új Nem­zedék­h­ez inté­zett levelében kifejti,­hogy halogatni nem lehetett a döntést, m­ert pozitív, tudomása szerint a hatalmak a­­kitérő vagy halogató választ, nemlegesnek­ vették ,volna s ez a­ nyílt megtagadás összes következményéi idézte volna föl. A szerződés aláírását egyedül az ellenállhatatlan kényszerhelyzet igazolja. Folsenhatk­ilí bihari falvak. Averuíakin román miniszterelnök Szatmár-Németi-JbWn. — A cseh katonai diktatúra megszűnik. Bécsi tudósítónk telefonálja, hogy kassai jelenleg szerint a csehek és románok Szatmár-Németiben tár­gyalásokat folytattak és ezek eredményeképpen a szatmár-cémeti-i román bizottság elrendelte a Tisza­­újlai­ és Nagyszőllős közötti terület kiürítését. Ruszka- Krajna többi megfelelő részének kiürítése a vasutak kérdésének tisztázása után fog bekövetkezni. Márama­­ros vidékén szintén működik egy cseh-román bizott­ság, amely május 26-án kezdte meg működését. Ave­­reszku május 30-ára jelezte érkezését Szatmár-Néme­­tibe. B­ihar megyében a román csapatok a békeszerződés rendelkezése ellenére megszállva tartották Pocsaj, Kö­rö­so­páti, Bedő és Kokad községeket. A budapesti el­­lense-missziók külön bizottságot küldtek a helyszí­nére, mely a román véleménnyel szemben egyhangú­lag úgy döntött, hogy ezek a falvak feltétlenül a ma­­gyar­ imperium­ alá tartoznak. A bizottság felhívására a románok elvonultak és a négy falut átadták a ma­gyar­ hatóságoknak. Ingván zárhat jelenti, hogy pár nap előtt odaér­kezett Pa Hter miniszterelnökségi tanácsos, aki kije­lentette, hogy a cseh kormány pár napon belül meg-­­szünteti Felsőmagyarországon és a kárpáti Ruténföl­­dön elrendelt katonai diktatúrát.

Next