Nemzeti Ujság, 1920. augusztus (2. évfolyam, 182-206. szám)
1920-08-04 / 184. szám
2 tásuk tartama alatt és annak megszűnésétől számított egy éven belül nem nevezhetők ki olyan állásra, amelynek létesítését a nemzetgyűlés határozta el. 2. §. Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe. Budapest új főkapitánya, Mattyasovszky helyettes államtitkár. Magyarország kormányzója Mattyasovszky György főkapitányt ez állásából felmentette és a belügyminisztérium helyettes államtitkárává nevezte ki. Az új főkapitány dr. Nádassy Imre igazságügyminiszteri tanácsos lett. Apponyi a helyzetről. A Neue Freie Presse drezdai tudósítója beszélgetést folytatott gróf Apponyi Alberttel, aki magánügyben tartózkodik Drezdában. Gróf Apponyi ezt mondta Magyarország helyzetéről: — A fegyverszünet megkötése óta szörnyű dolgokat éltünk át. Előbb politikai fölfordulás történt, amelyet csak bizonyos bűnös mulasztások tettek lehetővé. Több mint négy hónapig kommunizmus volt Budapesten és néhány más városban, falun azonban nem mindenütt. Magyarország a maga erejéből is legyőzhette volna ezt a mozgalmat, mert Szegeden abban az időben elég nagy hadsereget szervezett, az entente azonban megkötötte a kezét, így következett el a románok betörése, amely még a kommunistáknál is sokkal nagyobb károkat okozott az országnak. Ezután következett a békekötés. Ez annyira megcsonkította az országot, hogy azóta állandóan reszket a láztól, ahogyan a megcsonkított test szokott. Országunkban nincs minden úgy, ahogyan lenni kellene, de mondhatom, hogy már útban vagyunk a belső konszolidálódás felé. Gróf Teleki Magyarország vezető államférfia erélyes és széleskörű európai műveltségű ember, ki feladatának tekinti, hogy megszüntesse a jogbiztosság minden hiányát és ebben a munkában az egész ország támogatja őt. Magyarországra nézve a legnehezebb kérdés a pénzügyi helyzet megjavítása. Reméljük, hogy sikerülni fog természetes határainkat automatikusan visszaállítani, mert a mi rovásunkra megnagyobbodott szomszédos államok teljesen képtelenek rendezett viszonyokat teremteni. Ez a tény egyre nyilvánvalóbbá válik és maguk a szóban lévő államok is egyre világosabban látják, hogy Magyarország politikai helyzetétől függ Keleteurópa nyugalma. A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátása. A haza védelmére tett szolgálatok felismerésének egyik bizonysága volt a kormány részéről, hogy a Katonai Rokkant Ellátási Hivatal (K. E. H.) központját Budapest, V., Fálk Miksa utca 9. szám alatt teljesen átszervezték és igyekeztek az illetékügyek elintézését meggyorsítani. A jövőben tehát egy igényjogosultnak sem kell aggódnia, mert a m. kir. honvédelmi miniszter 422 BK. rendelete szerint mindenki megkapja a neki járó illetményeket. A vidéki hadirokkantak, akik csak ideiglenes ellátásban részesültek vagy nyugilletményük lejárt, vizsgáltassák felül magukat a lakhely szerint illetékes nyilvántartó tisztnél, vagy ennek hiányában a vármegyei katonai parancsnokságnál. Azok a rokkantak pedig, akik illetményeiket nem kapják rendesen, jelentkezzenek az elöljáróságon. Ugyancsak ide forduljanak azok is, akik felülvizsgáltatásuk után két hónapra sem lettek kielégítve. A Bécsbe vagy Budapestre annak idején felterjesztetteknél szintén az elöljáróság köteles eljárni vagy a bécsi magyar katonai missziónál vagy a budapesti rokkanthivatal útján. A hadiözvegyek és árvák, akik illetékeiket egy idő óta nem kapják, forduljanak az elüljárósághoz, amely a kellő adatok csatolása mellett azokat vagy az adóhivatalnál, vagy pedig a rokkanthivatalnál szorgalmazza. A demarkációs vonalon túl eső pénztárak helyett a pénzügyminisztérium teljesíti a kötelezettségeket. A Í€őzSgsi2g&fá3 ref©rmla Van a magyar közéletnek egy égető kérdése, amelyre évtizedek óta hasztalanul keressük a feleletet, amely tengeri kígyóként bukkan ki időnkint a politikai zavarok sötét hullámai közül: a közigazgatási reform. Ez érlelte ki Grünwald Béla nemes, meg nem értett lelkesedését; ezt siklatta ki Tisza Kálmán megalkuvó szelleme; ezen tört ki a magyar országgyűlés első obstrukciója; ekörül éleződött ki a gyakorlatban a legerősebben a szerencsétlenül megalapozott osztrák-magyar közjogi viszony minden gyötrelme. Az egységes kormányzópárt programmja most ismét a homloktérbe állítja ezt a legutóbbi időkben mesterségesen háttérbe szorított problémát. A Programma tisztviselői kérdés rendezésével kapcsolatban kívánja az állami adminisztráció egyszerűsítését, de követeli a vármegyei és községi életnek és igazgatásnak a kereszténydemokrácia elveihez mért átalakítását is. Úgy hisszük, szerencsés kézzel, helyes célkitűzéssel körvonalazza a program, a tennivalókat. Már maga az is elismerést érdemel, hogy a mindenáron maradtakkal, a minden változástól félőkkel, az átértékelés szükségét fel nem ismerőkkel szemben bátran lép a reformok útjára azért, hogy a változott helyzet szükségleteihez alkalmazkodjék, az élet új energiái számára jótékony hatású csatornát ásson. Az általános benyomáson felül különösen jó hatást kell kelteni azonban úgy a szakkörökben, mint a nagyközönségben annak a módnak, ahogy a program a közigazgatásunk két alapfogyatkozásának kiküszöbölésére irányítást ad. A közigazgatási reform nem nyughatatlan vérű újítók agyréme, hanem a kényszerítő körülmények ellenállhatatlan nyomása alatt létrejövő változás teljesen békés időkben is, most pedig egyenesen létfeltétele a magyarságnak. Rendes viszonyok közepette is folyton új és új feladatok megoldását veszi át a közhatalom, tehát változtatja közigazgatási szervezetét és eljárását; most a világégés után csak a vak nem látja az automatikus reformot és a tervszerű reform szükségét. Nincs igazuk azoknak, akik ismét el akarják tolni a reformot ad graecas calendas és azzal érvelnek, hogy a közigazgatás szekere, nyikorogva bár, de halad ; ne zavarjuk tehát a helyzetet a keretek megváltoztatásával. A közigazgatás merőben képtelen már feladatainak elvégzésére; ha nem segítünk azonnal, beáll a katasztrófa. Hol a hiba? Ott, hogy a szervezet és eljárás bonyolult, a célnak meg nem felelő, erőfecsérléssel járó , a közigazgatási keretek nem tartanak lépést az uralkodó eszmékkel. Középosztályunkat úgy akarták megmenteni, hogy bevitték a hivatalokba, szerveztek számukra derure-borura állást, így azután tömegesen kerültek a tisztviselői karba olyanok, akik jó magyarok ugyan, de sem képzettségük, sem lelki világuk nem felel meg pályájuknak. Ezek azután — gyengeségük tudatában — olyan bonyolult és nehézkes közhatalmi hálózatot teremtettek, amelynek mása sehol sincs és amely megelője a gazdasági életnek. A másik baj az, hogy a régi középbirtokos osztály roncsai maguknak sajátították ki a vármegyei tisztviselői állásokat és igy a vidéki igazgatás fensőséges, hintóról parancsolgató valami maradt, nem tudott’ hozzáférni a nép lelkéhez. Hozzájárult a nép elide- genítéséhez a virilizmus intézménye is, amely né-hány — többnyire retrográd érzésű — nagybirtokoson kívül csak a nem-keresztény tőkéseknek kedvezett. Ezeknek a visszásságoknak a kiküszöbölését jelenti a programm. Teremtsünk végre az egyéni felelősségen, az intézkedő önállóságán alapuló, gyors, a lázasan lüktető élet követelményeihez alkalmazkodó közigazgatást, igazi decentralizációt. Meg kell azonban változnia az eddigi önkormány- zati kereteknek is. A nemzeti élet súlypontja átkerült a megyéből a községbe, a falusi demokratikus néprétegek megszervezésétől függ hazánk jövője. Erre tekintettel fel kell szabadítani a községeket a megye gyámkodása, a fejlődésüket akadályozó főszolgabírói önkény alól. A megye nem lehet más, mint községeinek szövetkezése közös érdekeik megvalósítására ; a törvényhatósági bizottságban nem ülhet más, mint a községi képviseletek választottai, az egyes községeknek, mint lelki és gazdasági egységeknek meghatalmazottak Az önálló, fejlődő, tagjainak egyenjogúságán alapuló község jelenti a magyar kultúrát, a többtermelést, a jobb jövőt. Nem pártérdek és nem szakszempontok parancsolják ennek a reformnak azonnali keresztülvitelét; ha élni akar a nemzet, elsősorban cselekvő szervét, közigazgatását kell rendbehoznia. Dr. Weis István. Hérj.® térkép* — Egy kislány levele. — Irta: Zsoldos László. Balaton-Szabadi, julius. Kedves jó Anyukám ! Ne tessék rám haragudni, hogy még csak most írok, holott már negyedik napja vagyok itt a Zsófia-szanatóriumban, de higgye el, drága jó anyukám, hogy eddig még igazán nem tudtam időt szakítani a levélírásra. Reggel fölkelünk, mosdunk, imádkozunk, megreggelizünk (jó fejecskét nagy karéj fehér kenyérrel vagy foszlós kaláccsal), aztán csoportonként (hálótermek szerint) kimegyünk mindnyájan a partra, s ott mosóruhában végigfekszünk mindnyájan a pompás, meleg fövenyen és alapos napkurát veszünk. A csoportvezető kedves testvér kommandiroz, hogy : — Hanyatt feküdni !... — Hasra feküdni !... — Jobbra fordulj ! — Balra fordulj ! Úgy, hogy pár nap múlva már én is olyan barnára Sülök le itten, akár a cigány. Napkura közt ropogós, szép magyar nótákat dalolunk ; mikor aztán már föl szabad kelnünk a földről, akkor játszunk, futkosunk, hancúrozunk a parton, s végre tizenegy óra felé . — Hurrá ! — az egész gyermeksereg berohan a Balatonba. Jaj, mily nagyszerű ez, kedves jó anyukám ! Fürdés után ebéd, ebéd utáni pihenés a besötétített szobában az ágyban, aztán uzsonna, játszás, hat óra után vacsora és lefekvés. Hát tessék megmondani, mikor írjak, anyukám, mikor reggeltől estig ilyen sok a dolgom ? Pedig igazán már mindjárt másnap reggel akartam írni. Mert első éjtszaka olyan furcsát álmodtam, hogy még. És mivel azt hallottam anyukától, hogy amit idegen helyen első éjjel álmodik valaki, az beteljesül, hát rögtön meg akartam írni az álmomat: tessék megmondani, anyukám, hogy ugye beteljesül ? Azt álmodtam (de ne tessék kinevetni, hogy szünidőben ilyent álmodom), hogy iskolában voltam és bent ültem a padban. Istenem, de milyen különös iskola volt ez ! A padok csupa összelőtt meg leégett házakból és a vagyonlakók vagyonjaiból voltak egymáshoz tolva, meg ágyakból, amelyekben betegek feküdtek, mankókból és műkezekből, meg műlábakból, amiket nappal félkaruféllábú nyomorékok viseltek ; az utolsó padsor pedig éhező emberekből és gyerekekből rovódott össze, akik mind négykézláb álltak, mint a pad, vagy asztal, és úgy keresték a földön az ételhulladékot, amit azonban a gazdagok a kutyáknak vetettek oda, nem nekik. Ez volt a legborzasztóbb. Az eleven padok nyöszörögtek és sírtak és átkozódtak, és én a többi leánnyal rémülten ültem köztük a padban, mert úgy éreztük, mintha minden jajszó és átok minekünk szólna. És segíteni szerettünk volna rajtuk és tudtuk, hogy nem bírunk, mert még kicsik és tehetetlenek vagyunk. És akkor bejött a tanitónéni, fölült a kathedrára, amelyik fájdalmasan nyögött alatta és a tanitónéni megszólalt : — Földrajzóra következik. Lakatos Fáni, gyere ki a táblához és mutasd meg rajta Magyarország térképlén, hol van Kolozsvár. Kimentem a táblához és félve böktem ujjammal a térképen Kolozsvárra. Hirtelen melegséget éreztem az ujjam hegyén és elrántottam a térképről. Ujjam hegye véres volt, a Kolozsvárt jelző kettős karikából piros magyar vér csepegett és lassan szivárogva csurgott végig Erdély térképén. — Most mutasd meg, hol van Kassa, de a másik Híjaddal . Ez az ujjam is véres lett, s most már Kassából is csurgott a vér. — Mutasd meg Temesvárt! Újvidéket! Pozsonyt ! Aradot! — parancsolta egymásután komor tekintettel a tanitónéni. És minden ujjam véres lett s vér csurgott végig az egész térképen. Az eleven padok fájdalmasan nyögtek, a mankók és műtagok felemelkedtek és átkot kopogtak. Az összelőtt, rombadőlt házakból kimozdultak a téglák és helyükön nyílt sebhelyek látszottak. Az éhezők a padlót feszegették, nincs-e alatta ennivaló, a betegek és bénák erőlködtek, hogy talpra álljanak. A menekültek vagyonjai megreccsentek és egymáshoz ütődtek, mint tolatáskor szoktak. Én hol ujjam véres hegyét néztem, hol a vérző térképet és elkezdtem borzasztóan sirni. És a többi lányok is borzasztóan sírtak és a tanitónéni is sírt és ekkor a kathedra mögött egyszerre csak megmozdult a falon a kis feszület, leszállt a szögről, amelyiken idáig függött, s széttárt karjával, mintha szárnyain szállna, libegett felénk a síró tanteremben a keresztre feszített Jézus Krisztus. És fölöttünk lebegve túlvilági hangon rebegte : ,— Föltámadunk ! Föltámadunk ! Fölébredtem. Elmondtam az álmomat a kedves testvérnek. Azt felelte, hogy ez Magyarországra vonatkozik. Elmondtam a doktor bácsinak, az is azt válaszolta. Elmondtam napkora közben a lányoknak , ők is ugyanezt felelték. A lányok elmondták a fiuknak, azoknak is ugyanaz volt a válaszuk. Föltámadunk, föltámadunk ! S azóta ezt leheli ránk vérforraló sugarával a nap, ezt regéli a holdvilág és ezt susogják a fák és a gyönyörű Balaton. Hogy Magyarország nem vérzik hiába, s föltámadunk, föltámadunk ! Ugye beteljesedik, ugye igaz, drága, egyetlen, kis ,anyu, s kámítK * — ' * NEMZETI ÚJSÁG Szerda, 1996. augusztus 9. A hadifoglyok családjai reászorulás esetében ellátásban részesülnek, a vagyontalan hadiözvegyek és árvák minden körülmények között. A segélyösszegeket nem a hatóságok, hanem csakis a postahivatalok fizethetik ki. Sors a szociáldemokraták ellesz Tegnap délután Bécs egész kereskedővilága tiltakozott a terrorisztikus községi adók ellen. Délután fél négy órakor bezárták az üzleteket és a kereskedők és iparosok csoportosan vonultak a város belső kerületeiből a városházához, ahol gyűlést tartottak, amelyen határozatijavaslatot fogadtak el és követelték a községtanács szociáldemokrata többségének lemondását, mert ez a többség tehetetlennek bizonyult a rábízott érdekek képviseletére. A tüntetők kijelentették, hogy megtagadják az adófizetést, ha a kormány nem veszi figyelembe exisztenciájukat. Az ír válság tetőponton. Dublin, aug. 3. Írország minden részéből újabb zavargásokat és erőszakosságokat jelentenek. A válság szemmelláthatóan a katasztrófához közeledik. Az angol csapatok száma 60—80.000 főből áll, de naponként újabb erősítések érkeznek. Németország a népszövetségben. London, aug. 3. Lloyd George az alsóházban kijelentette, hogy ha Németország a békeszerződésnek főként a leszerelésre vonatkozó rendelkezéseit végrehajtja, jóakaratukig fogják mérlegelni a népszövetségbe való fölvételét. Németország megvédi semlegességét. Berlin, aug. 3. Simons külügyminiszter kijelentette, hogy Németország a lengyel-orosz háborúban ragaszkodik a semlegességhez. Ha az entente Németországot felhasználni akarná felvonuló területül az oroszok ellen, a németek a legnagyobb határozottsággal szállnának szembe mindenféle ilyen kísérlettel. A német munkások első tiltakozó tüntetése, amelyet az ententenak Németországon át irányított muníciószállítása ellen rendeztek, eléggé megmutatta, hogy a német semlegesség megsértésének okvetlenül háború lenne a következménye. Indiai moscamadánok a törökök mellett. London, aug. 3. Bombayból táviratozzék, hogy e hó 1-én a török békeszerződés aláírása elleni tiltakozás jeléül valamennyi üzlet zárva maradt.