Nemzeti Ujság, 1920. november (2. évfolyam, 259-282. szám)
1920-11-25 / 278. szám
Csütörtök, 1920 november 28. * 11. évf. 298.«« Ara: hétköznap 1 korona, vasárnap 2 korona. Szerkesztőség: Budapest, Szentkirályi-utca 28. Telefont József 65 és 66. Éjjeli telefon: 75-88 és 75-31. — Kiadóhivatal: Gerlóczy-utca 11. Telefont 5-67, 5-68 és 5-69. KERESZTÉNY POLITIKAI NAP Felelős szerkesztő: Turi Béla) Előfizetési ár: Egész évre 280 kor., félévre 149 kor. negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes szán korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. ui<imimiiHHnni!HiiHmimiim:uitmntiuiuiHHUiHKiiurimiiiiiwHiimiHimuiumiimiHniumiiiiimmiiHHitmfimi ihÉutHHHmiiiiKiiUiiiiifiiimiiitiiimHtuiHiiiiiimuHiiiHtDimuiiiiimi Kritikusok és intrikusok. Budapest, new. 24. Mindenki új kormánypárti alakításával foglalkozik. Nap-nap után valósággal gyárilag készülnek az új kormányzati programok és az új pártalakulások — a liberális sajtóban. Sőt már fölvonulnak a régi liberális politikusok, kik kritikájukkal, de intrikának is lehetne nevezni, sietnek a vajúdó hegyekből az egerek megszületését elősegíteni. Csupa meddő kritika, csupa személyek és pártok körül forgó intrika, mintha bizony ez hasznosabb és nemzetmentőbb munka volna, mint a kormánynak és a kormányzópártnak amaz eltökélése, hogy komoly munkaprogramot tűz a nemzetgyűlés elé. Kürthy Lajos már egyenesen attól fél — a kormányzópárt munkaprogramját olvasva —, hogy itt annyi megvalósítandó feladat szerepel, hogy akik a program mögött állnak, mindenképpen meg akarják hosszabbítani hatalmukat (mandátumukat) s teljesen a maguk képére szeretnék az országot átformálni. Valóban csodálatos hazafiak ezek a kri- tikus és intrikus liberális urak. Mikor a nemzet megválaszthatta a maga képviselőit és mikor minden szabad polgárnak módjában állt honmentő programjával a választók elé állni, és akkor sehol sem voltak. Nem jelentkeztek. Lesben várták a hullámok leapadását, mert miért mennének éppen ők a sarkára akkor, midőn legveszedelmesebb a hullámzás. Biztosabb bevárni a csendesebb időket és akkor bocsátkozni a közélet vizeire. Féltek, hogy a múlt bűnei miatt az ítélet ellenük fog hangzani? Bátor embernek ezzel is szembe kell nézni. Nem bíztak, hogy a nyugodt értelemre lehet hatni? Ámde akkor minek egyáltalán vezérek a tömegek számára, ha akkor nincsenek, mikor szükség volna, és ha nincs bennük a képesség, hogy vezetni tudjanak. Pedig mi még a komoly törekvést se láttuk azok részéről, kik ma a kritika vitrioléval öntözködnek, hogy akkor, midőn Horthy kardja még nem teremtett rendet és amikor még minden izzóban volt — a szenvedések tüzét is ideszámítva —, hogy akkor intézkedtek volna a nemzet konszolidálásának munkájában és a szerencsétlenségekből kivezető út megtalálásában. Sőt a ma nagy kritikusaitól azt is joggal elvárhatná a nemzet, sőt a ma politikusai is, hogy újabb frázisok és a bomlasztást eszközlő kritika helyett olyan konkrét tervekkel, a feladatoknak olyan határozott, megjelölésével jönnének, melyekből csakugyan kisarjadzhatna az a „becsületes reálpolitika“, mely után áhítoznak s amelynek állítólag ők a letéteményesei. Hisz elvégre talán mindnyájan elsősorban magyarok s csak azután politikusok vagyunk. Hol van az a magyar talentum és az a magyar kar, mely megengedheti magának azt a bűnös fényűzést, hogy nem a magyar jövőért gondolkozik és él, hogy ölbe tett kezekkel várhatja az időt, mikor majd az ő órája üt. Vagy a honmentő eszméket, a nemzeterősítő reálpolitikai programot akkorra tartogatják, mikor a hatalom — ez a kegyetlen kötelességek között is bűvös szó — előbb az ölükbe hull? A nemzet az ilyen hazafiakról aligha fogja elhinni, hogy tarsolyukban a nemzet megváltását eszközlő talizmánt rejtegetik. És félő, hogy akkor ezek a nemzetmentő képességeiket véka alá rejtő politikumok ismét nem fognak tudni beférkőzni a nemzet bizalmába és nem jutnak a hatalomba, hogy az országboldogítás történelmi munkáját elvégezhessék. Mi kérjük tehát ezeket a bánkódó hazafiakat és a nemzet talpraállításának szérumát titokban áruló politikusokat: lépjenek ki a passzivitásból. Mondják el de ne liberális frázisaikat melyektől ez a szerencsétlen ország egyszer már halálos beteg jön, hanem tárják fel azt a gyógyító balzsamot, melytől hegedni kezdenek az ország sebei. Lám, mi nem vagyunk hatalomféltők, sem mandátummeghosszabbitók. Jószivel invitáljuk a honmentőket a mandátumhoz, a hatalomhoz is. Aki alkotni tud, aki a haza sorsán javítani bir, azt a nemzet követni fogja. De akik csak uj pártalakításra képesek s ezzel kelnek fel ezzel feküsznek le, azoknak a liberális lapok hasábjai megtöltésénél egyébre nincs joguk. A kritikusokból és intrikusokból nem kór a nemzet. A nemzet keresztény nemzeti munkát és ennek nyomán új életet akar. Nincs válság. Rubinek és Haller miniszterek nyilatkozata. A liberális sajtóorgánumok napok óta kórusban fújják a politikai álhíreket és áttetsző tendenciájú, nem ritkán naiv inszinuációval igyekeznek megbontani azt, ami nekik oly nagyon fájt a keresztény politikai pártok egységét. Egy, a régi munkapárti politikusokhoz közelálló estilap vezet különösen abban a sajtókampányban, amelynek célja a nemzetgyűlés tevékenységének diszkreditálása és a keresztény politika vezető férjainak esetleges elgáncsolása. Erre a célra ma megszólaltatja hoszszabb interjúban Kürthy Lajos bárót, a Nemzeti Középpárt vezérét, aki természetesen semmit sem talált jónak abból, amit a keresztény pártok maguk elé munkaprogramul kitűztek. Kürthy Lajos nyilatkozatára Haller István kultuszminiszter a következőket jelentette ki munkatársinknak: — Csodálatos az emberek feledékenysége: a középosztály leromlásáról, gazdasági bajokról, nyomorról és egyéb mindenki által nagyon jól ismert és számon tartott dolgokról beszél nyilatkozatában a báró úr. Hát nem tudja, hogy ezekért a felelősség elsősorban azt a rezsimet terheli, amelyet egész életén keresztül támogatott; elfelejti, hogy addig, amit a gazdag és nagy Magyarország kincstárával rendelkezett a munkapárt, addig egyetlen szociális problémához hozzá nem nyúlt! Elfelejti, hogy ha idejében megoldotta volna az idők szellemének megfelelően a választójogi kérdést, akkor a szociáldemokrata, későbbi kommunista és radikális agitátorok lába alól kihúzták volna a gyékényt. Elfelejti, hogy ha a harmincéves liberális uralom alatt megcsinálták volna a földreformot, akkor a falusi proletariátus nem szolgálta volna a kommunizmust; elfelejti Kürthy, hogy kereskedelmünk, iparunk, pénzgazdaságunk az ő uralmuk alatt ment át idegen faj kezébe. S ha talán ezt mind elfelejtette, azt hiszi, hogy a magyar nemzet is elfelejtette? Nem, a nemzet nem kiváncsi azok új programjára, akik régi programjukkal tönkretettek. Azokra a híresztelésekre vonatkozóan, amelyeket egyes napilapok a Rubinek Gyula kereskedelmi miniszter tegnapi nyilatkozatához fűztek, Rubinek miniszter ma este a pártkörben kijelentette, hogy a válságról szó sincs. A párt egységes a vezérlő elvekben; hogy a részletkérdésekről akadémikus jellegű vitatkozások folynak, az természetes, így a királykérdés megoldása tekintetében is, az időpont megválasztása szempontjából vannak véleményeltérések, amelyeket némelyek mesterségesen igyekeznek kiélezni. A legutóbbi válsághír, amit szintén szorgalmasan terjesztettek, az volt, hogy a nagyatádi Szabó István-féle frakció feltétlenül kiválik a kormányzópártból. Ma estére ezt is illetékes helyről a leghatározottabban megcáfolták. Bármennyire is fáj tehát némelyeknek: nincs válság. Vass József a gabonabeszolgáltatásról. Vass József közélelmezési miniszter a közeljövő közélelmezési terveiről ma a következőket mondotta: — Az a benyomásom, hogy az utóbbi időben fölösleges pesszimizmus lett uralkodóvá a sajtó egy részében az ország közélelmezése, illetőleg. Szó sincs arról, hogy már bizonyos volna a rekoirálás kényszerűsége. — egyelőre még számolni sem kell vele, hiszen nem tudhatjuk, mennyi lesz az önkéntes gabonamegajánlás eredménye. December 5-én záródnak a prémiumos galxmaregajánlások és beszállítások, akkor összegezzük majd az addig kapott ajánlatokat és meglátjuk, elég lesz-e az ellátatlanoknak. Az eddig raktáron levő készleteink február végéig elegendők, a december 5-iki eredménytől függ aztán, milyen eszközökkel lehet biztosítanunk a közellátást. Haller István a politikai helyzetről. Haller István miniszter ma este a kormányzópárt körében részletesen nyilatkozott a politikai helyzetről és a jövő munkájáról. Arra a kérdésre, mi volt az indító oka a párt kebelében egy nagy, kormányt támogató centrum egyesítésére irányuló akciónak, — így válaszolt: — Egyre erősebben nyilvánult meg a törekvés a pártfegyelem biztosítására. Eddig a kormány még arról sem volt soha biztos, nem éri-e támadás magát a rendszert is a fegyelmezetlenség miatt. Ez természetszerűen a bizonytalanság érzését keltette különösen a kormány ama tagjaiban, akik kénytelenek voltak olyan javaslatokat képviselni, amelyek nem népszerűek. Ez tette bizonytalanná a javaslatok sorsát, ha nem is egészben, részleteikben. E szélsőségek abban nyilvánultak, hogy a támadók a kormány intencióit nem helyeselték, sőt nem is ismerték. Megkérdezték ezután a minisztert, mi a véleménye az új csoportosulások híreiről? — Én nem befolyásolom a pártkör mozgalmait, — mondotta — hivatali dolgaim, most különösen diásjóléti ügyek nagyon lefoglalnak, még a párt, körbe sem járok. De egyet tudok, azt, hogy a keresztény irányzatot csak erősebben lehet képviselnie és érvényesítenie egy olyan nemzetgyűlésnek, amely a nép érzésével kontaktusban akar maradni. Végül a nemzetgyűlés legsürgősebb munkáiról szólt Haller István. — Miután eddig olyan államjogi viszonyban éltünk, amely megszűnt, természetesen lényegesen kel módosítanunk alkotmányjogunkat tartalmazó törvényeink egy részét. Ezt a nemzeti érdekeknek is megfelelően legkönnyebben addig tehetjük, amíg a nemzeti szuverenitás megnyilatkozása minden más tényezőtől függetlenül történhetik Alkotmányunk revízióját tehát el kell intézni a királyság személyi vonatkozású részének eldöntése előtt. Mivel azonban e körül a kérdés körül áthidalhatatlan ellentétek lesznek sok, egyéb teendőkben egyetértő képviselő között is, szerintem a nemzet érdekében előbb gazdasági és szociális problémákkal kell a nemzetgyűlést foglalkoztatni. Különösen nagy energiával kell hozzálátni a drágaság leküzdéséhez, illetőleg enyhítéséhez, s ami ettől elválaszthatatlan: pénzügyeink nagystílű s a tehetős osztályok áldozatkészségének nagymértékű, igénybevételivel történő rendezéséhez. Kutkafalvy államtitkár a kormányzónál. A kormányzó ma délután hosszabb kihallgatáson fogadta Kutkafalvy Miklós államtitkár, nemzetgyűlési képviselőt, a magyar-rutén párt elnökét, Huber János és Rubinek Gyula. Huber János dr. nemzetgyűlési képviselő ma egy nyilatkozatban tiltakozik több liberális lapban megjelent intervjú ellen, amely úgy látja, az ő kitolását célozná a többségi pártból. Öt, úgymond, a „németkeresztény gazdasági párt“ programjával választotta meg a kerülete, ő, saját német népe érdekében, csatlakozott a többségi párthoz. Intranzigens keresztény-német és hazafias programmjához ragaszkodik, de ha a többségi párt vezetését neki nem tetsző erők ragadnák magukhoz és a nemzetiségi politika más útra térne, akkor semmi köze se lesz a többségi párthoz. A mi értesülésünk szerint Rubinek Gyula semmiféle nevet nem említett nyilatkozatában, a negyek csak az illető, lapok kombinációt voltatni. . .