Nemzeti Ujság, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-22 / 17. szám

t.x ■ 2 NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 1921 Januuar 5?. -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Avarescut hazaárulással vádol­já­k. Szenzációs leleplezések az oláh parlamentben. — Avarescu összejátszik a besszarábiai bolsevistákkal és támadást tervez Magyarország ellen. (.4. Nemzeti Újság tudósítójától.) Take Ionescu lengyelországi utazásával kapcsolatban közöltük azt a hírt, hogy az oláh külügyminiszter Magyar­­ország­ teljes felosztásának tervével utazott Var­sóba, de kudarcot vallott a lengyeleknél. Ezt a szenzációs hírt nagy igyekezettel cáfolják, de szin­te megdöbbentő, hogy éppen most érkezik a Nem­zeti Újság tudósítójától híradás Avarescu minisz­terelnök ellen a bukaresti parlamentben tett ama vádról, hogy Magyarország megtámadását ter­vezi. Az oláh politikai élet tökéletes csődjét s a kormányzatnak még balkáni mérték szerint is pá­ratlan korrupcióját jellemzi a kamarában elhang­zott interpellációk, amelyek sorából újra ki kell emelnünk azt, hogy magyar katonákat visznek a besszarábiai frontra és magyar vérrel akarják megmenteni az analfabéta líceumi tanárok, pana­máci miniszterek, sikkasztó hivatalnokok baksis rendszerre berendezett országát. Az érdekes inter­pellációkról tudósítónk ezt jelenti: A legutóbb elhangzott interpellációk közül leg­szenzációsabb volt Tom­a Gregu képviselő leleplezése, aki azt állította, hogy Avarescu tábornok, a kor­mány elnöke, titkos összeköttetést tart fenn a besszarábiai bolsevista mozgalmak vezetőjével és vele együtt haditervet dolgozott ki a román bojár­uralom megdöntésére. Avarescu céljai között van a nagyromán köztársaság megalakítása és Magyarország megtámadása. A leleplezés hatása alatt Lupu képviselő köve­telte, hogy Avarescut vessék börtönre a kormány több más tagjával együtt, Mihalova képviselő földbirtokpanamával vádolta meg a földmivelésügyi minisztert. Stefanescu kép­viselő felelősségre vonta a közoktatásügyi minisztert azért, mert tanári és tanítói állásokba analfabéta, iskolázatlan embereket nevezett ki. (Erről a Nemzeti Újság már hírt adott.) Dobrescu képviselő sürgette az erdélyi képviselők még máig ki nem utalt decem­beri és januári fizetését. Nagy izgalmat keltett a parlamentben az a hír, hogy maga a besszarábiai lakosság fölkelő légiókkal sietett a támadó oroszok segítségére. A hadügyminiszter ere vonatkozóan ki­jelentette, hogy eddig 15 ezer erdélyi katonát vittek a bessz­arábiai frontra. És a bánásmód természete­sen nagy elégedetlenséget szült Erdélyben és ennek tulajdonít­ható, hogy Maniu,­­Vajda- Vojvoda és Goldis képviselők bejelentették, hogy ellenzékbe mennek. ­osgorodik konszoli­ációs politikai kell folytatani. A keleti veszedelem. — Az igazságtalan béke. — Nyugat-Ar Magyarország. Viszonyunk Németországhoz, Lengyelországhoz és a nagy-antanthoz. Grats Gusztáv külügyi expozéja a kormá­nyzópártban. "A­ korfiiásfyzópártban szokatlanul nagy élénkség volt idei egy úr. Már 7 órakor nagy számban gyülekez­tek a képviselők a pártklubban, ahol Gratz Gusztáv külügyminiszter bejelentett bemutatkozó látogatá­sát és expozéját várták. Nagyatádi Szabó István és Hegedüs Lóránt után Teleki Pál gróf miniszterelnök­­is odaérkezett már, amikor negyed 9 órakor Gratz Gusztáv autója az Esterházy-palota elé érkezett. A társalgóban összegyűlt képviselők éljenzéssel fogad­ták a külügyminisztert, majd a tanácskozó terembe vonultak értekezletre, amelyen Mayer János elnö­költ. Gratz Gusztáv nagy érdeklődés közben kezdte meg beszédét. — Magyarország ma — mondotta a külügymi­niszter — minden téren, így külpolitikailag is ne­­lhéz helyzetben van, amely abban leli magyaráza­tát, hogy a világháborúban a legyőzött államok oldalán álltunk. E helyzetből csak úgy tudunk sza­badulni, ha nagy önmegtagadással és türelemmel igyekszünk fokról-fokra kedvező viszonyokat te­remteni, így külpolitikai téren is csak olyan politikára lehet vállalkozni, amely nem teszi a bi­zonytalan siker reményében egyetlen ké­tes kártyára egész nemzeti létünket és jövőnket. Mindamellett nincsen okunk arra sem, hogy kétségbeesésnek adjuk át magunkat és be fogjuk bizonyítani életképességünket, mert az idők fejle­ményei jóvá fogják tenni a súlyos igazságtalansá­gokat, melyeket a békeszerződés ránk nézve magá­ban foglal és amelyeket ma már sokan elismernek. A békeszerződések alapján kialakult helyzetben ma csak kétféle politika lehetséges. Egy a béke­szerződéseknek a lehetőség határáig való teljesíté­­sén alapuló, a politikai, társadalmi és gazdasági konszolidációt Európaszerte előmozdító békés és konzervatív politika, vagy a békeszerződések azon­nali felbontására törekvő, minden konszolidáció alapjait megingató forradalmi politika. Nem tér­hetünk ki ama kérdés elől, hogy az egyik, vagy a másik utat kövessük-e? Magyarország mai állapotában, exponált földrajzi helyzetében csakis a konszolidá­ció felé vezető és Európa társadalmi, gaz­dasági és pénzügyi helyreállását előmoz­dító politika alapjára helyezkedik. Egész civilizációnk, kulturális és gazdasági fej­lődésünk gyümölcse veszélyben forogna, h ha mi­előbb végképp megnyugvást nem lehetne terem­teni. A forradalmi állapotokban vajúdó Kelet felől a tavasz folyamán egész Euró­pára nézve veszedelmek támadhatnak. Minden egyenetlenség, amely nem a közös ellen­ség ellen fordítja a fenyegetett államokat, hanem egymás ellen uszítja, közelebb hozza e veszélyt. Magyarország a két lehetségesnek látszó politikai irány közül a konszolidációs politikát fogadta el, amikor aláírta a békeszerződést és amikor a bol­­sevizmus után következetesen az állam megerősö­­dését célzó politikát folytatta. Magyarország Középeurópa legkonszoli­­dáltabb államainak egyikévé vált, ezért a békés és konzervatív politikát kell követ­nünk, még ha ez érzelmi áldozatokba is kerül. Külpolitikánknak is — bármily nehezünkre esik ennek kimondása — nem lehet más alapja, mint hogy az igazságtalan, de mégis életbelépő trianoni békeszerződést a lehetőség határáig megtartsa. Meg kell állapítanunk majd annak állagát, amit a békeszerződés részünkre meghagyott és ezzel igyekezzünk újból erőre kapni. A trianoni béke­szerződést azonban az antant által a béketárgya­lások során hozzánk intézett kijelentések szerint értelmezzük. A békeszerződés kísérő levele konce­­dálja, hogy igazságtalanságok csúsztal­ be a béke­­szerződésbe és ezek reparálását az antant részben kilátásba is helyezte. Nincsen okunk feltételezni, hogy e szándékát nem fogja teljes lejalitással ér­vényre juttatni. A külföldi államok egyes csoportjaival szemben külügyi politikánk alapirányait a következőkben vázolta a külügyminiszter: — Elsősorban azokról az államokról kell meg­emlékeznünk, amelyekkel a háborúban fegyver­­társi viszonyban állottunk. Ausztria egy elhibázott békeszerződés súlya alatt vergődik, amely katasz­trófa felé vezethet és ez reánk, közvetlen szom­szédjára nézve is visszahatással lehet. Sajnálatos, hogy Ausztria és Magyar­­ország között a nyugatmagyarországi kér­dés felvetésével újból ék vetődött és Ausztria a res judicata álláspontjára helyezke­dett. Nem adom fel a reményt, hogy a jobb belá­tás felül fog kerekedni, mint ahogy ez az osztrák hazafiak egy részében máris megvan. Mi a hitele­sen értelmezett trianoni békeszerződésre hivatko­zunk, amely szerint az ily területi változások előtt az antant módját fogja ejteni az etnikai és gazda­sági igazságtalanságok kiküszöbölésének. Nyugat- Magyarország esetében ilyen igazságtalanság kon­statálható. Tiszta magyar községeket Ausztriának ítéltek, s a szóbanforgó terület közellátása telje­sen Magyarországtól függ. E terület kiürítése tőlünk joggal nem kö­­veth­­ető, mielőtt e kérdéseket elfogulat­lanul el nem bírálták. Én az Ausztriával való belső politikai és gaz­dasági viszonynak mindig legmelegebb szószólója voltam, ezért remélem, hogy Ausztria merev ál­láspontjának fentartása következtében beállható szerencsétlenség nem fog bekövetkezni. Mi a kér­déseknek tárgyalások útján való elintézését fel­ajánlottuk és a békés megegyezést keresni fogjuk továbbra is, de elvárjuk, hogy Ausztria is ugyan­így jár el. Ha reményem ellenére a kérdést Ausz­triával barátságosan nem lehetne elintézni, úgy a határmegállapító bizottságok útján vár­hatjuk az etnikai és gazdasági igazságta­lanságok kiküszöbölését.­­ Második fegyvertársunknak, Németországnak belső konszolidálására irányuló törekvéseit őszinte és meleg rokonszenvvel kísérjük, mert ez Európa gazdasági regenerálásának és társadalmi meg­nyugvásának egyik legfőbb előfeltétele. Mi Németország mellett e legsúlyosabb napokban is hiven és becsületesen kitar­tottunk és lrra sincsen okunk ezt a szoros viszonyt szé­gyenkezve rejtegetnünk és azt a rokonszenvet, a közös küzdelemben éreztünk, akkor is becsesnek tartjuk, ha jelenlegi politikai életünk szempontjá­­ból nem is hasznosítható.­­ Az államok második csoportjában azok az új államok vannak, amelyek ránk nézve politikai vagy gazdasági tekintetben fontossággal bírnak. A Len­gyelországgal való jó viszony, amely nemcsak régi rokonérzésen és történelmi hagyományokon, ha­nem kölcsönösen felismert közös érdekeken is alapszik, tovább ápoljuk, de közvetlen szomszé­dabbal is, dacára a mély érzelmű ellenfeleknek, amelyek a közelmúlt eseményeiből kifolyólag kö­zöttünk fennáll­anak,­­ szorosabb összeköttetésbe kell kerülnünk. Az elzárkózás politikája ellentétben áll az állam gazdasági érdekeivel, ezért minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy politikai tekintetben valami modus vivendit talál­junk, gazdasági tekintetben pedig a kölcsönös forgalom és árucsere lebonyolítására szorosabb megállapodásokat is létesítsünk.­­ Ami a harmadik csoportot, a nagy antant­­hatalmakat illeti, mindent elkövetünk, hogy velük őszine és bizalomteljes viszonyba jussunk. Hogy a nagy antantállamok közül elsősorban melyiknek irányában orientálódjunk, nézetem szerint tárgy-e tálán, mert mindig a szövetséges államok összességé­vel állunk szemben. A külügyek vezetésében gyors és fényes eredmé­nyeket a mai helyzetben nem fogok felmutathatni, de fáradhatatlanul fogom szentelni magamat azok­nak a szürke és kevéssé mutatós feladatoknak az elvégzésére, amelyek életbevágóan fontosak. Nyu­­gat-Magyarországról származom, a Szepességben születtem és Erdélyben nőttem fel. Most magam negyedik hazámban, amelyhez szívem minden szála köt, teljesítem feladataimat. Elszakadt test­véreim minden fájdalmát lelkemben átérzem, de becsületesen csak az élet keserű valóságain fel­épült reális politikát javasolhatok. Ha a nemzet­gyűlés többsége ezen az úton követni akar, a ke­zembe letett javaknak hűséges sáfárja leszek. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Brühwirth Mátyás szólt az expozéhoz. Sürgette a külföldi hír­szolgálat teljessé és megbízhatóvá tételét külpoliti­kánk érdekében, majd a bolsevizmus leszerelésének terveiről tett kérdést. Szerinte a bolsevizmus vesze­delméről a külföldi sajtó nagyon eltérő véleményen van,­­ a bolsevizmus elvesztette a­ virulenciáját és átalakulóban van Oroszországban is. Végül megkér­dezte, tud-e a külügyminisztérium is tenni valamit a Nyugat-Magyarországban működő nagynémet pro­paganda ellen? Perlaky György Baranya, kérdésével foglalkozott, és figyelmébe ajánlotta a külügyminiszternek, min­den módot ragadjon meg Pécs, Baja és Baranya fölszabadítására. Gratz Gusztáv megnyugtatólag válaszolt a fölve­tett kérdésekre, ígérte a hírszolgálat ügyének gyors rendezését és közölte, hogy az ő véleménye szerint is sokat veszített a bolsevizmus fenyegető veszedelmes­­ségéből. A nyugatmagyarországi nagynémet propa­ganda ellensúlyozására megtették a szükséges intéz­kedéseket, végül Baranya felszabadítására szintén megtörténtek a lépések három illetékes fórumnál is. Az értekezlet 9 órakor ért véget. Andrássy akcióba lépés®. A keresztény politika kiszélesítése. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Keresz­tény Nemzeti Egyesülés képviselőinek tegnap tartott bizalmas megbeszéléséről olyan hír­adások jelentek meg a lapokban és főleg olyan beállításban láttak napvilágot egyes képviselők felszólalásai, hogy szükségesnek tartunk né­hány megállapítást. Hiszen napok óta úgyis az homályosítja el az egész politikai akció termé­szetét és céljait, hogy hallomás után jelennek meg olyan közlemények, melyek részben tendenciózusak, részben tájékozatlanságból származnak, amit fantáziával pótolnak. Mert miről van és volt a keresztény képviselők meg­beszélésén is. Arról, hogy Andrássy­ Gyula gróf kilép az aktív politika terére s mivel a keresztény nemzeti politika alapján áll, tehát önmagától adódik a kérdés: nem lehetne-e meg­találni az együttműködést. Csak természetes, hogy Andr­ássyt egyéni súlyánál fogva vezető szerep illeti meg és hogyha Andrássy a keresz­tény nemzeti politika zászlaja alá áll, ez azt je­lenti, hogy még olyan rétegek is bekapcsolód­nak a ke­­esztény nemzeti egyesülésbe,a­kik eddig legalább is passzíve viselkedtek. Más szóval éppen a keresztény nemzeti poli­tika kiszélesítése, még átfogóbbá tétele­ a cél. Erről minden, a keresztény restaurációt kívánó politikusnak érdemes tárgyalni. Érdemes azt megfontolni, kivált mikor nyilvánvaló az el­lentáborban való szervezkedés és mielőbbi ak­cióba lépés. De éppen ezért nem áll, mintha a keresztény programot akarnák megváltoztatni, vagy mintha a keresztényszociális párt meg­szüntetéséről volna szó. Ha egy párt kibővül­het, szélesebb területen vethet gyökeret, az nem megszűnése a pártnak. Azonban ezen cél elérésének lehetőségeit, fel­tételeit meg kell vizsgálnia annak, aki nem személyi, hanem komoly céltudatos politikát csinál. Ezen feltételeknek megbeszélése körül folyt éppen tegnap a keresztény képviselők ta­nácskozása. Semmi egyéb nem történt. Egyes lapok pedig már a maguk gusztusuk szerint egyenesen cso­portokba szedik a képviselőket, hogy kik men­nek Andrássyval, kik ezzel, meg azzal Mindez alapnélküli kombináció. Az a bizonyos malom­­játék, melyet a politika ostábláján játszanak —a nagy, de gonosz gyerekek. Minisztertanács. A kormány tagjai ma minisztertanácsra ültek össze, amely délelőtt 10 órától este 6 óráig tartott. A minisztertanácson, amelyen adminisztratív ügyeket intéztek, először jelent meg Gratz Gusztáv úr­, az új külügyminiszter és ismertette külpolitikai állás­pontját.

Next