Nemzeti Ujság, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-22 / 17. szám

ak .) Ara" 2 korona. \ \ *’** Snombat, 1921 jtm/uér 22. *í ITT. év fi 1T. ári NEMZETI ÚJSÁG Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor., negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szóm 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. ll!ti!lliHt1!llli>lllII!lilllll!ilHllllllill!lll!lllllt!llilil!IIII(iiIiII!tilli!ll!illItllllllH!ll!illl9lllltl!ll!IIItlllHIIHIIIIIIIIIIIIIII!lfllll!llll!!l!lllillÍlilli!lll!lllilllllil!iliimillII!lll!llii!ll!lltlllllllliiillHililiI!!S3!lltI>H(l Szerkesztőség: Budapest, Szentkirályi-utca 28. Telefon: József 65 és 66. Éjjeli telefon: 75-88 és 75-31. — Kiadó­hivatal: Gerlóczy-utca 11. Telefon: 5-67, 5-6S és 5-69. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP li!iil!illl!lll!tlli!!lllliH!illllll!lUllllllli!lllllltltlllllill!llllllt!illli!lttiUlIII!illlllli!ilLII!llil!IIHIIililill!llIlimiHmillllliHIHIlIUtliliiHttiUUilHU»liHlHiiill­HUiiiHlHliHUitllllimimiiiiiltUltNliiiU]mUlttUi Felelős szerkesztő: Turi Béla« Egészséges Hitelpolitikát! • Mindenki indítsa el a pénzét és tegye a ban­kokba — mondotta a pénzügyminiszter a ke­reskedelmi és iparkamara keddi ülésén. Hege­dűs Lóránt már több ízben rámutatott arra, hogy az emberek pénzüket tezaurálják és nem viszik a hitelintézményekhez, így aztán nem is áll be a pénznek az a körforgása, amely nor­mális gazdasági viszonyok mellett meg szo­kott lenni és a pénzpiac minimális feszültsé­gét is a legritkább esetekre szorította. Az emberek pénzüket már a háború előtt is ott­hon tarta­nák. A falusi lakosság nálunk túlon­túl konzervatív és régi szokás szerint most is a ha­risnyában vagy a ládafiában tartja pénzét A te­­zaurálásnak más oka is volt. Az áruraktárak teljes mobilizálása, az új készletek beszerzésének kor­látolt volta, az iparnak úgyszólván teljesen a ha­diszállításra való berendezkedése, továbbá az ed­digi adósságok folytonos törlesztése mellett a hi­teligények a minimumra zsugorodtak. A hitelinté­zetek, mivel a pénzt nem tudták kihelyezni, a passzív banküzletek kamatlábát egyre leszállítot­ták és így a közönség már nem találta meg szá­mítását, ha pénzét bevitte gyü­mölcsöztetésre, mert már őrzési díj szedésével is fenyegetőztek mindig „magas nívójú“ hitelpolitikai alapon álló pénzin­tézeteink. A fővárosi nagy intézetek az első forradalom idejében kartellbe léptek, hogy a helyzetet még kényelmesebbé tegyék. Általános kötelezettséggel megállapították az aktív bankügyletek kamatlábá­nak minimumát és a passzív üzletek kamatlábára a felső határt. A kartell a kommün óta is megvan, azóta természetesen a korábbi megállapodásokat módosították. A passzív kamatláb felső határát leszállították, az aktív ügyleteknél az alsó határt felemelték, a passzív ügyleteknél a felső határt fe­­szübitették, vagyis a két kamatláb között való fe­szültséget, amely tulajdonképpen a hitelpolitika józanságának és erkölcsi fokának tükre, még job­ban növelték. A helyzet odáig fajult, hogy a beté­tekért 1 és fél százalékot adnak, a kölcsönökért 8—15 százalékot vesznek, vidéken még többet. A legtöbb hiteligénylésnél még haszonrészesedést is követelnek. Teszik ezt akkor, amikor a gazdasági élet rekonstruálása új vállalkozások, a régiek ki­bővítése, az áruraktárak készleteinek beszerzése,­­a mai óriási valutaeltolódás mellett fokozott hitel­igényekkel lép fel, tehát a kihelyezési lehetőségek szinte korlátlanok. Hegedűs Lóránttól, míg bank­­direktor volt, nem lehetett várni, hogy fellépjen e hitelpolitika ellen. De mint pénzügyminiszter­nek egyenesen kötelessége az állam pénzügyein túl is a magántevékenység területein a beteges tünete­iket megszüntetni, mert az itt uralkodó visszásság az egész gazdasági életre és végeredményében az egész államra, annak pénzügyeire káros kihatással van. Kötelessége rászorítani a hitelügyi intézmé­nyeket a normális hitelpolitikára. Ha felismerte és kimondotta, hogy a tezaurálás népünk konzer­vatív természete mellett elsősorban arra vezethető vissza, hogy a betevők nem találják rentábilisnak pénzüknek a bankba­ való elhelyezését, akkor a legfőbb bajt, a pénzintézetek erkölcstelen hitelpoli­­tikáját orvosaini kell. A bankkartell azonban odáig megy megátalko­­dottságában, hogy a pénzügyminiszter kijelenté­seire és a most már szélesebb alapon megindult támadásokra szofizmokkal felel és a kérdést mel­lékvágányra iparkodik terelni, amit a kartell el­nökének nyilatkozata is igazol. A közönséget ez a legkevésbbé sem nyugtathatja meg. Semnú össze­függés az állami csmetek kamatának leszállítása és a betéti kamat kérdése között. Még ha tényleg jelzálogkölcsönökbe és hadikölcsönökbe fektették volna is a közönség pénzét, — amit azonban a likviditás követelménye nem engedett meg nekik, — ők eddig megkapták a magas kamatot ezen dinterek után. A kamatláb kérdése már akkor lett aktuális, amikor 1919 végén a konjunktúra a ban­kok véleménye szerint is teljesen szokatlanul és szinte ijesztően lépett fel, már akkor kellett volna a betéti kamatlábat a kihelyezési lehetőségeknek megfelelően felemelni. De a bankok, mikor a kö­zönség érdekeiről van szó, mindig várakozó állás­pontra helyezkednek. Ha volna is összefüggés a betéti kamatláb és az állami címletek kamatozása között — amit mi tagadunk — még mindig ráérnek majd az összefüggésnek megfelelő korrekciót tenni a címletek kamatának leszállítása után. Vá­rakozó álláspontra helyezkedni, ki hallott ilyesmit? Különben is mindenki előtt világos, hogy a nagy feszültséggel dolgozó, a hitelre szorulók kizsák­mányolására irányuló erkölcstelen hitelpolitika nem új keletű, nem a háború teremtette meg. A háború előtt is Nyugat- és Közép-Európában nő,­lünk volt a hitelintézmények politikája a leger­­kölcstelenebb. Ebben nemcsak a nagybankok voltak hibásak. Példájuk nyomán a vidéki takarékpénz­tárak még jobban nyúzták a népet A vidékieknek még kartellbe sem kellett államok, mert a hitel­igények kielégítése annyira helyhez kötött nálunk, hogy a végletekig mehettek és mehetnek a két kamatláb távolságának tágításában. Lapunk hasábjain több ízben rámutattunk kon­krét adatokkal azokra a különbségekre, amelyek ezen a téren Magyarország és — hogy ne menjünk tovább — a szomszédos Ausztria között vannak. Újra ide iktatunk néhány adatot a háború előtti hitelviszonyok jellemzésére. Magyarországon a határon az aktív és passzív kamatláb feszültsége a következő volt: Felsőőrött 3—4 százalék, Szent­­gotthárdon 3—4 százalék, Gyanafalván 3—3 és fél százalék. Ausztriában: Feldbach 1 és egynegyed— 2 és fél százalék, Bruck 1—2 százalék, Hartberg 1—1 és fél százalék. Magyarországon a kamatlábak felszültségének alsó határa magasabb volt, mint Ausztriában a felső határ, amely azonban itt csak a kockázatosabb aktív üzleteknél cs ott is elvétve szerepel. Ezeknek a tényeknek meg is van a magyarázata. Ausztriában és általában Ny­ugat- és Közép-Euró­­pában mindenütt a hitelélet alsó szervei községiek vagy egyéb formában altruisztikus alakulatok. Ott az alsófokú hitelszervekre nem terjedhetett át az erkölcstelen hitelpolitika, sőt azok, mint a pénzfe­leslegeknek a legszélesebb alapon elterjedt gyűjtő­helyei, a felsőfokú pénzintézetek üzleti politikájára is befolyással voltak. Nálunk fordítva áll a helyzet A részvénytársasági alapon működő takarékok a nagybankokat utánozták mindig és ezektől tanulták el a hitelpolitikának azokat az elveit, melyek a magyarságot teljesen tönkretették, a gazdasági élet eredményét pedig nem a nagy tömegeknek, hanem a kis érdekeltségeknek juttatták. A pénzügyminiszter látja, hogy a tezaurálás s ennek következményeképp a pénzpiac mai feszült­ségének oka elsősorban a pénzintézetek helytelen hitelpolitikája. Tovább menve azt is át kell látnia, hogy ha ő hatalmi szavával és régi összekötteté­seivel más útra bírja is egy időre a pénzintézeteket, az egész országra kiható egészséges hitelpolitikai alapfeltétele, hogy a vidéki takarékpénztárak köz­ségiekké alakuljanak át. Az egész keresztény ma­gyarság elvárja tehát, hogy a pénzügyminiszter időt találjon olyan törvényalkotásokra is, amelyek egész gazdasági életünket egészségesebb útra­­ te­relik. Ide tartozik a takarékpénztárak községesí­­tésére vonatkozó törvényjavaslat is. Frisch Ferenc dr. Jugoszlávia nem ratifikálja a trianoni békét. A jugoszláv parlamenti pártok álláspontja a magyar béke ratifikálása ügyében. — A szerbek „megállapították“ a baranyai autonóm testület képviselőinek ír számarányát. (A­ N­emzeti Újság tudósítójától.) A trianoni béke ratifikálásának kérdését Jugoszláviában nem igen bolygatják. A politikai pártkörökben épp úgy nem beszélnek erről a témáról, mint ahogy a lapok sem vetik föl a kérdést, miért nem ratifikálja a belgrádi szkupsztina a trianoni békét. Magyarországra nézve a pécsvidéki szénbányák kiürítése szempontjából fölöttébb fontos ez a probléma, mert a belgrádi ratifikálás ténye Jugoszláviára nézve elkerülhetet­lenné és elodázhatatlanná tenné a békeszerződés végrehajtását és így Jugoszláviának a ratifikálás után azonnal ki kellene ürítenie a baranyai szén­bányákat, amihez pedig görcsösen ragaszkodik. A Nemzeti Újság munkatársának alkalma volt Jugoszlávia keresztény pártjának, a Korosec-párt­­nak egyik képviselőjével beszélgetnie, aki a hozzá intézett kérdésünkre, hogy mi az oka annak, hogy Jugoszlávia még mindig nem ratifikálta a trianoni békét, a következő érdekes nyilatkozatot tette: — Hosszú hetek múltak már el azóta, hogy a Csonka-Magyarország parlamentje ratifikálta a trianoni békét. Talán sehol akkora meglepetést nem keltett ez a tény, mint éppen Jugoszláviában. A kisebbségi decentralista pártok többsége,­­ ame­lyek tudvalévően a magyarokkal a legjobb viszonyt akarja fentartani, szinte hihetetlenül fogadta a ra­tifikálás hírét Magyarországról ezek a pártok egy pillanatig se hitték, hogy ratifikálja a világ legcsúfosabb béketákolmányát, a trianoni szerző­dést Amily meglepetést keltett ezeknél a pártok­nál a ratifikálás híte, épp oly ijedelemmel fogad­ták azt a centralista demokrata és radikális pár­tok. A helyzet ugyanis az, hogy a radikális és de­­mokra pártok a végtelenségig szeretnék eltolni a ratifikálás terminusát. Ez­ a két párt az, amely most egész Jugoszlávia fölött a korlátlan hatalmat gya­korolja, holott képviselőik 95 százaléka a régi Szerbia területéről rekrutálódnak. Ez a két párt az igazságtalanság, az emberi jogok lábbal tiprá­­sára építette fel hatalmát és éppen ezért nem meglepő, hogy ebből a két pártból verbuválódott belgrádi kormányt is többé-kevésbbé kellemetlenül érintette a Magyarország részéről történt ratifiká­lás híte, mert Belgrádban jól tudták, hogy a ma­gyar részről történt ratifikálás után Jugoszlávia késedelmeskedése feltűnő lesz. Ami az egyes jugoszláviai pártok álláspontját illeti, a ratifikálás kérdésében, azt nem nehéz meg­állapítani. A radikális és demokrata pártok a­ ba­ranyai területek kiürítése miatt föltétlenül ellenzi a mielőbbi ratifikálást, a kommunista párt szin­tén ellene van annak, hogy a szkupstina ratifi­kálja a trianoni szerződést Ez a három párt az, amely a legvégső terminusig szeretné kitolni a ratifikálás határidejét. A kommunisták a pécsi szo­­cialistákkal vállalt szolidaritásuk miatt ellenzik azt, míg a radikálisok és a demokraták pusztán haszonlesésből a­­pécsvidéki szénbányák minél to­­vább való megtartása miatt késnek a ratifikálás kérdésének letárgyalásával. A szkupstina képviselő arra a kérdésünkre, hogy mit jelent ennek a­ három pártnak a trianoni béke­­szerződés ratifikálásra ügyében való találkozása, a következőket válaszolta: — Ez nem jelent egyebet, mint azt, hogy­­ha va­­amelyik kisebbségi párt képviselője­ interpelláció­s támájában kérdést intézne a kormányhoz, miért késedelmeskednek a ratifikálással, a szkupstina egy ilyen irányú javaslatot leszavazna, mert a ra­dikális-demokrata koalíciónak, a kommunistákkal megerősítve megvan a parler­enti többsége. Egy­előre azonban az a helyzet, hogy a trianoni béke ratifikálása ügyében nem fog interpelláció el­hangzani a belgrádi parlamenten, mert a kisebb­­ségi pártok, melyeknek soraiból, akadna egy ilyen interpelláló képviselő, nem vesznek részt a parla­menti életben, a radikálisok és demokraták pedig a belgrádi szkupstina egyedüli látogatói, ezt a kérdést nem bolygatják. A szerbek is részt akarnak venni Baranya kormányzásában. Jelentette a Nemzeti Újság, hogy a baranyai kér­désben a pécsi szocialista párt és a belgrádi kor­mány között tárgyalások folynak. Ezeknek a hetek óta tartó tárgyalásoknak azonban nagyon bi­zonytalan a sorsuk, mert mint belgrádi forrásból már jelentettük, Belgrádba antantjegyzék érkezett, amely arról értesíti a jugoszláv kormányt, hogy Ba­ranya sorsa fölött egy antantbizottság fog dönteni. A szerbek azonban, úgy látszik, nem respektálják az antantjegyzéket, mert tovább folytatják tárgya­lásaikat a pécsi szocialistákkal. Most egy bécsi hír arról számol be, hogy az autonóm testületbe, ame­lyet a szerb kormány nevezne ki, a 45 Lovászy-párti és 29 sváb képviselőn kívül negyven szerb kép­viselő is bekerülne. Ugyanez a tudósítás, amely pécsi szocialista forrásból származhatik, amellett, hogy azzal kezdődik, hogy a baranyai kérdésben létrejön a megegyezés, gondoskodik arról is, hogy Siinderéket fehérre mázolja, mert megjegyzi, hogy Linderék abba semmi áron nem akarnak bele­egyezni, hogy a szerbek ily nagy számmal vegyenek részt a képviseletben. A mai pécsi rezsim felfogásá­val ellentétes álláspontot képviselő töm­egek és a zsi­dók képviselői részére a szerb kormány tíz helyet akar biztosítani. Az antant a német-osztrák egyesülés ellen. Ausztriát gazdasági gondnokság alá helye­zik. — A bécsi angol követ nyilatkozata. Bécs, jami 21. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Anglia bécsi követe, mr. Lindtey következőleg nyi­latkozott a Németországhoz való csatlakozás érde­kében megindult mozgalomról. — Nagyon sajnálatos jelenség, hogy ilyen erős mozgalom indult a csatlakozás érdekében Nem gon­dolják meg, hogy a kérdésnek ilyen utódon való ki­élezése nemcsak a német kormányra nézve kényel­metlen, hanem az antan­t­hatalmakat is ellenségesen hangolhatja. Ausztriának saját érdeke volna, hogy ezt a kérdést ne bolygassa. Egy mai esti lap diplomáciai forrásból azt a fel­tűnést keltő hírt közli, hogy az Ausztriának szánt hitel megszavazása helyett Párisban most arról tár­gyanak, hogy az antant átveszi Ausztria gazdasági ügyeinek az intézését. Az átvételnél szem előtt akarják tartani, hogy Ausztria kulturáltam és olyan formát keresnek, amely megfelel Ausztria igényei­nek­.

Next