Nemzeti Ujság, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-22 / 17. szám
ak .) Ara" 2 korona. \ \ *’** Snombat, 1921 jtm/uér 22. *í ITT. év fi 1T. ári NEMZETI ÚJSÁG Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor., negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szóm 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. ll!ti!lliHt1!llli>lllII!lilllll!ilHllllllill!lll!lllllt!llilil!IIII(iiIiII!tilli!ll!illItllllllH!ll!illl9lllltl!ll!IIItlllHIIHIIIIIIIIIIIIIII!lfllll!llll!!l!lllillÍlilli!lll!lllilllllil!iliimillII!lll!llii!ll!lltlllllllliiillHililiI!!S3!lltI>H(l Szerkesztőség: Budapest, Szentkirályi-utca 28. Telefon: József 65 és 66. Éjjeli telefon: 75-88 és 75-31. — Kiadóhivatal: Gerlóczy-utca 11. Telefon: 5-67, 5-6S és 5-69. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP li!iil!illl!lll!tlli!!lllliH!illllll!lUllllllli!lllllltltlllllill!llllllt!illli!lttiUlIII!illlllli!ilLII!llil!IIHIIililill!llIlimiHmillllliHIHIlIUtliliiHttiUUilHU»liHlHiiillHUiiiHlHliHUitllllimimiiiiiltUltNliiiU]mUlttUi Felelős szerkesztő: Turi Béla« Egészséges Hitelpolitikát! • Mindenki indítsa el a pénzét és tegye a bankokba — mondotta a pénzügyminiszter a kereskedelmi és iparkamara keddi ülésén. Hegedűs Lóránt már több ízben rámutatott arra, hogy az emberek pénzüket tezaurálják és nem viszik a hitelintézményekhez, így aztán nem is áll be a pénznek az a körforgása, amely normális gazdasági viszonyok mellett meg szokott lenni és a pénzpiac minimális feszültségét is a legritkább esetekre szorította. Az emberek pénzüket már a háború előtt is otthon tartanák. A falusi lakosság nálunk túlontúl konzervatív és régi szokás szerint most is a harisnyában vagy a ládafiában tartja pénzét A tezaurálásnak más oka is volt. Az áruraktárak teljes mobilizálása, az új készletek beszerzésének korlátolt volta, az iparnak úgyszólván teljesen a hadiszállításra való berendezkedése, továbbá az eddigi adósságok folytonos törlesztése mellett a hiteligények a minimumra zsugorodtak. A hitelintézetek, mivel a pénzt nem tudták kihelyezni, a passzív banküzletek kamatlábát egyre leszállították és így a közönség már nem találta meg számítását, ha pénzét bevitte gyümölcsöztetésre, mert már őrzési díj szedésével is fenyegetőztek mindig „magas nívójú“ hitelpolitikai alapon álló pénzintézeteink. A fővárosi nagy intézetek az első forradalom idejében kartellbe léptek, hogy a helyzetet még kényelmesebbé tegyék. Általános kötelezettséggel megállapították az aktív bankügyletek kamatlábának minimumát és a passzív üzletek kamatlábára a felső határt. A kartell a kommün óta is megvan, azóta természetesen a korábbi megállapodásokat módosították. A passzív kamatláb felső határát leszállították, az aktív ügyleteknél az alsó határt felemelték, a passzív ügyleteknél a felső határt feszübitették, vagyis a két kamatláb között való feszültséget, amely tulajdonképpen a hitelpolitika józanságának és erkölcsi fokának tükre, még jobban növelték. A helyzet odáig fajult, hogy a betétekért 1 és fél százalékot adnak, a kölcsönökért 8—15 százalékot vesznek, vidéken még többet. A legtöbb hiteligénylésnél még haszonrészesedést is követelnek. Teszik ezt akkor, amikor a gazdasági élet rekonstruálása új vállalkozások, a régiek kibővítése, az áruraktárak készleteinek beszerzése,a mai óriási valutaeltolódás mellett fokozott hiteligényekkel lép fel, tehát a kihelyezési lehetőségek szinte korlátlanok. Hegedűs Lóránttól, míg bankdirektor volt, nem lehetett várni, hogy fellépjen e hitelpolitika ellen. De mint pénzügyminiszternek egyenesen kötelessége az állam pénzügyein túl is a magántevékenység területein a beteges tüneteiket megszüntetni, mert az itt uralkodó visszásság az egész gazdasági életre és végeredményében az egész államra, annak pénzügyeire káros kihatással van. Kötelessége rászorítani a hitelügyi intézményeket a normális hitelpolitikára. Ha felismerte és kimondotta, hogy a tezaurálás népünk konzervatív természete mellett elsősorban arra vezethető vissza, hogy a betevők nem találják rentábilisnak pénzüknek a bankba való elhelyezését, akkor a legfőbb bajt, a pénzintézetek erkölcstelen hitelpolitikáját orvosaini kell. A bankkartell azonban odáig megy megátalkodottságában, hogy a pénzügyminiszter kijelentéseire és a most már szélesebb alapon megindult támadásokra szofizmokkal felel és a kérdést mellékvágányra iparkodik terelni, amit a kartell elnökének nyilatkozata is igazol. A közönséget ez a legkevésbbé sem nyugtathatja meg. Semnú összefüggés az állami csmetek kamatának leszállítása és a betéti kamat kérdése között. Még ha tényleg jelzálogkölcsönökbe és hadikölcsönökbe fektették volna is a közönség pénzét, — amit azonban a likviditás követelménye nem engedett meg nekik, — ők eddig megkapták a magas kamatot ezen dinterek után. A kamatláb kérdése már akkor lett aktuális, amikor 1919 végén a konjunktúra a bankok véleménye szerint is teljesen szokatlanul és szinte ijesztően lépett fel, már akkor kellett volna a betéti kamatlábat a kihelyezési lehetőségeknek megfelelően felemelni. De a bankok, mikor a közönség érdekeiről van szó, mindig várakozó álláspontra helyezkednek. Ha volna is összefüggés a betéti kamatláb és az állami címletek kamatozása között — amit mi tagadunk — még mindig ráérnek majd az összefüggésnek megfelelő korrekciót tenni a címletek kamatának leszállítása után. Várakozó álláspontra helyezkedni, ki hallott ilyesmit? Különben is mindenki előtt világos, hogy a nagy feszültséggel dolgozó, a hitelre szorulók kizsákmányolására irányuló erkölcstelen hitelpolitika nem új keletű, nem a háború teremtette meg. A háború előtt is Nyugat- és Közép-Európában nő,lünk volt a hitelintézmények politikája a legerkölcstelenebb. Ebben nemcsak a nagybankok voltak hibásak. Példájuk nyomán a vidéki takarékpénztárak még jobban nyúzták a népet A vidékieknek még kartellbe sem kellett államok, mert a hiteligények kielégítése annyira helyhez kötött nálunk, hogy a végletekig mehettek és mehetnek a két kamatláb távolságának tágításában. Lapunk hasábjain több ízben rámutattunk konkrét adatokkal azokra a különbségekre, amelyek ezen a téren Magyarország és — hogy ne menjünk tovább — a szomszédos Ausztria között vannak. Újra ide iktatunk néhány adatot a háború előtti hitelviszonyok jellemzésére. Magyarországon a határon az aktív és passzív kamatláb feszültsége a következő volt: Felsőőrött 3—4 százalék, Szentgotthárdon 3—4 százalék, Gyanafalván 3—3 és fél százalék. Ausztriában: Feldbach 1 és egynegyed— 2 és fél százalék, Bruck 1—2 százalék, Hartberg 1—1 és fél százalék. Magyarországon a kamatlábak felszültségének alsó határa magasabb volt, mint Ausztriában a felső határ, amely azonban itt csak a kockázatosabb aktív üzleteknél cs ott is elvétve szerepel. Ezeknek a tényeknek meg is van a magyarázata. Ausztriában és általában Nyugat- és Közép-Európában mindenütt a hitelélet alsó szervei községiek vagy egyéb formában altruisztikus alakulatok. Ott az alsófokú hitelszervekre nem terjedhetett át az erkölcstelen hitelpolitika, sőt azok, mint a pénzfeleslegeknek a legszélesebb alapon elterjedt gyűjtőhelyei, a felsőfokú pénzintézetek üzleti politikájára is befolyással voltak. Nálunk fordítva áll a helyzet A részvénytársasági alapon működő takarékok a nagybankokat utánozták mindig és ezektől tanulták el a hitelpolitikának azokat az elveit, melyek a magyarságot teljesen tönkretették, a gazdasági élet eredményét pedig nem a nagy tömegeknek, hanem a kis érdekeltségeknek juttatták. A pénzügyminiszter látja, hogy a tezaurálás s ennek következményeképp a pénzpiac mai feszültségének oka elsősorban a pénzintézetek helytelen hitelpolitikája. Tovább menve azt is át kell látnia, hogy ha ő hatalmi szavával és régi összeköttetéseivel más útra bírja is egy időre a pénzintézeteket, az egész országra kiható egészséges hitelpolitikai alapfeltétele, hogy a vidéki takarékpénztárak községiekké alakuljanak át. Az egész keresztény magyarság elvárja tehát, hogy a pénzügyminiszter időt találjon olyan törvényalkotásokra is, amelyek egész gazdasági életünket egészségesebb útra terelik. Ide tartozik a takarékpénztárak községesítésére vonatkozó törvényjavaslat is. Frisch Ferenc dr. Jugoszlávia nem ratifikálja a trianoni békét. A jugoszláv parlamenti pártok álláspontja a magyar béke ratifikálása ügyében. — A szerbek „megállapították“ a baranyai autonóm testület képviselőinek ír számarányát. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A trianoni béke ratifikálásának kérdését Jugoszláviában nem igen bolygatják. A politikai pártkörökben épp úgy nem beszélnek erről a témáról, mint ahogy a lapok sem vetik föl a kérdést, miért nem ratifikálja a belgrádi szkupsztina a trianoni békét. Magyarországra nézve a pécsvidéki szénbányák kiürítése szempontjából fölöttébb fontos ez a probléma, mert a belgrádi ratifikálás ténye Jugoszláviára nézve elkerülhetetlenné és elodázhatatlanná tenné a békeszerződés végrehajtását és így Jugoszláviának a ratifikálás után azonnal ki kellene ürítenie a baranyai szénbányákat, amihez pedig görcsösen ragaszkodik. A Nemzeti Újság munkatársának alkalma volt Jugoszlávia keresztény pártjának, a Korosec-pártnak egyik képviselőjével beszélgetnie, aki a hozzá intézett kérdésünkre, hogy mi az oka annak, hogy Jugoszlávia még mindig nem ratifikálta a trianoni békét, a következő érdekes nyilatkozatot tette: — Hosszú hetek múltak már el azóta, hogy a Csonka-Magyarország parlamentje ratifikálta a trianoni békét. Talán sehol akkora meglepetést nem keltett ez a tény, mint éppen Jugoszláviában. A kisebbségi decentralista pártok többsége, amelyek tudvalévően a magyarokkal a legjobb viszonyt akarja fentartani, szinte hihetetlenül fogadta a ratifikálás hírét Magyarországról ezek a pártok egy pillanatig se hitték, hogy ratifikálja a világ legcsúfosabb béketákolmányát, a trianoni szerződést Amily meglepetést keltett ezeknél a pártoknál a ratifikálás híte, épp oly ijedelemmel fogadták azt a centralista demokrata és radikális pártok. A helyzet ugyanis az, hogy a radikális és demokra pártok a végtelenségig szeretnék eltolni a ratifikálás terminusát. Ez a két párt az, amely most egész Jugoszlávia fölött a korlátlan hatalmat gyakorolja, holott képviselőik 95 százaléka a régi Szerbia területéről rekrutálódnak. Ez a két párt az igazságtalanság, az emberi jogok lábbal tiprására építette fel hatalmát és éppen ezért nem meglepő, hogy ebből a két pártból verbuválódott belgrádi kormányt is többé-kevésbbé kellemetlenül érintette a Magyarország részéről történt ratifikálás híte, mert Belgrádban jól tudták, hogy a magyar részről történt ratifikálás után Jugoszlávia késedelmeskedése feltűnő lesz. Ami az egyes jugoszláviai pártok álláspontját illeti, a ratifikálás kérdésében, azt nem nehéz megállapítani. A radikális és demokrata pártok a baranyai területek kiürítése miatt föltétlenül ellenzi a mielőbbi ratifikálást, a kommunista párt szintén ellene van annak, hogy a szkupstina ratifikálja a trianoni szerződést Ez a három párt az, amely a legvégső terminusig szeretné kitolni a ratifikálás határidejét. A kommunisták a pécsi szocialistákkal vállalt szolidaritásuk miatt ellenzik azt, míg a radikálisok és a demokraták pusztán haszonlesésből apécsvidéki szénbányák minél tovább való megtartása miatt késnek a ratifikálás kérdésének letárgyalásával. A szkupstina képviselő arra a kérdésünkre, hogy mit jelent ennek a három pártnak a trianoni békeszerződés ratifikálásra ügyében való találkozása, a következőket válaszolta: — Ez nem jelent egyebet, mint azt, hogyha vaamelyik kisebbségi párt képviselője interpellációs támájában kérdést intézne a kormányhoz, miért késedelmeskednek a ratifikálással, a szkupstina egy ilyen irányú javaslatot leszavazna, mert a radikális-demokrata koalíciónak, a kommunistákkal megerősítve megvan a parlerenti többsége. Egyelőre azonban az a helyzet, hogy a trianoni béke ratifikálása ügyében nem fog interpelláció elhangzani a belgrádi parlamenten, mert a kisebbségi pártok, melyeknek soraiból, akadna egy ilyen interpelláló képviselő, nem vesznek részt a parlamenti életben, a radikálisok és demokraták pedig a belgrádi szkupstina egyedüli látogatói, ezt a kérdést nem bolygatják. A szerbek is részt akarnak venni Baranya kormányzásában. Jelentette a Nemzeti Újság, hogy a baranyai kérdésben a pécsi szocialista párt és a belgrádi kormány között tárgyalások folynak. Ezeknek a hetek óta tartó tárgyalásoknak azonban nagyon bizonytalan a sorsuk, mert mint belgrádi forrásból már jelentettük, Belgrádba antantjegyzék érkezett, amely arról értesíti a jugoszláv kormányt, hogy Baranya sorsa fölött egy antantbizottság fog dönteni. A szerbek azonban, úgy látszik, nem respektálják az antantjegyzéket, mert tovább folytatják tárgyalásaikat a pécsi szocialistákkal. Most egy bécsi hír arról számol be, hogy az autonóm testületbe, amelyet a szerb kormány nevezne ki, a 45 Lovászy-párti és 29 sváb képviselőn kívül negyven szerb képviselő is bekerülne. Ugyanez a tudósítás, amely pécsi szocialista forrásból származhatik, amellett, hogy azzal kezdődik, hogy a baranyai kérdésben létrejön a megegyezés, gondoskodik arról is, hogy Siinderéket fehérre mázolja, mert megjegyzi, hogy Linderék abba semmi áron nem akarnak beleegyezni, hogy a szerbek ily nagy számmal vegyenek részt a képviseletben. A mai pécsi rezsim felfogásával ellentétes álláspontot képviselő tömegek és a zsidók képviselői részére a szerb kormány tíz helyet akar biztosítani. Az antant a német-osztrák egyesülés ellen. Ausztriát gazdasági gondnokság alá helyezik. — A bécsi angol követ nyilatkozata. Bécs, jami 21. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Anglia bécsi követe, mr. Lindtey következőleg nyilatkozott a Németországhoz való csatlakozás érdekében megindult mozgalomról. — Nagyon sajnálatos jelenség, hogy ilyen erős mozgalom indult a csatlakozás érdekében Nem gondolják meg, hogy a kérdésnek ilyen utódon való kiélezése nemcsak a német kormányra nézve kényelmetlen, hanem az antanthatalmakat is ellenségesen hangolhatja. Ausztriának saját érdeke volna, hogy ezt a kérdést ne bolygassa. Egy mai esti lap diplomáciai forrásból azt a feltűnést keltő hírt közli, hogy az Ausztriának szánt hitel megszavazása helyett Párisban most arról tárgyanak, hogy az antant átveszi Ausztria gazdasági ügyeinek az intézését. Az átvételnél szem előtt akarják tartani, hogy Ausztria kulturáltam és olyan formát keresnek, amely megfelel Ausztria igényeinek.