Nemzeti Ujság, 1921. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-24 / 44. szám

Ára: 2 korcmaf ^" csütörtön% 1921 24 az evf. 44 ( M21 «B. ?.1 * „ / T J v Vjrvrn y PÉLDÁNfe / (X £Á/(^ NEMZETI ÚJSÁG «IIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIWIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIimillllllHIlHIIHItlllllllllilHIlHIIIIIHIJIIIIIMIIIIIIIIIIIimilllHIIIIIlMlllllllMIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIlilllillllllllllllllllllllllllllMIIIIlUHlIllillllHIl Szerkesztőség: Gerlóczy­ utca 11 .T­elef­on: Józs. 65, Józs. 66, 1TFRFRZTÍNY PH­­ITISTAI NAPILAP Előfizetési év: Egész évre 440 k®*t f*16w°kor 5-67, 5-68, 5-69. Éjjeli telefon : 75-88 és 75-31. — Kiadó- RLnL Ol 1 LK I rULK­l&AJ FlAKiLAr negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám hivatal: Gerlóczy­ utca 11. Telefon: 5-67, 5-68 és 5-69. Felelős szerkesztő: Túri Béla. 2 korona.­­ Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Csi 11111111 ■ 111111 ■ ii 11 s ■ « 111 ■ 1111 ■ 1111 ti 11 11 imn imitii ■«11 i isi a in mi inni iisiiiiiiiiiiiiiiiiiiosiiiiiitiitiiiiit mi íiiiiiiiiniili 1411191111111111111 If II lit II Iliül il i fii 11 Eli If I1IIIHIIIII i 11II111 i S11!! 11 i! 11! 1 i I f i 5 H! í IBI ISII !I3 í IIIÍ1 Ifi t 1M >S zös pártértekezletre ültek össze. Részletes tudósítár­sunk a következő: A nemzetgyűlés mai ülését Rakovszky István elnök­­ nyitotta meg. Mikovényi Jenőnek, a mentelmi bizottság , előadójának jelentése után Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi miniszter benyújtotta a védjegyek módosításáról szóló törvényjavaslatot, továbbá jelentését a ke­­rékpárkölcsönzés ügyének szabályozásáról , az osztrákok egyezkedni akarnak a nyusainagyarországi kérdésben. A szakelőadók első tanácskozása. — A soproni polgármester a néphangulatról — As­­sztrák Imm­ány felhatalmazást kér a parlamenttől, hogzy a határkérdésekről tárgyalhasson. Bécs, feb­r­uár 23. (A Nemzeti Újság bécsi tudósi­ Szójánatestelefonjelentése.) Ma délelőtt kezdődött a­­Higyálás a nyugatmagyarországi kérdésben Ausz­tria és Magyarország szakelőadói között. A kül­ügyminisztérium úgynevezett kis üléstermében gyűltek össze délelőtt 11 órakor a két delegáció tagjai. Pogatscher követ az osztrák kormány nevé­ben üdvözölte a megjelenteket és azt kívánta, hogy a most meginduló tárgyalás eredménnyel járjon. Csáki­ Imre gróf, a magyar küldöttség ve­zetője válaszolt a beszédre és annak a reményének adott kifejezést, hogy a tárgyalás nem lesz ered­ménytelen. Beszéde további részében körvonalazta a magyar álláspontot, amelyre Dávy osztályfőnök és az osztrák delegáció többi tagjai megjegyzése­ket tettek. A tanácskozásokat délután 2 órakor megszakították és este 6 órakor folytatták. Csák­y Imre gróf volt külügyminiszter a Nemzeti Újság tudósítójának kijelentette, hogy nézete sze­rint­ a tanácskozás hosszabb ideig fog tartani, mert rendkívül sok kérdés függ össze a nyugatmagyar­­ország problémával. Kijelentette továbbá, hogy a tárgyaláson szerzett impressziói kedvezőek, amennyiben osztrák részről máris kifejezésre ju­tott a megegyezésre való szándék. A Nemzet Újság tudósítója beszélgetést folyta­tott még Thurner Mihály soproni polgármesterrel, aki szintén tagja a magyar küldöttségnek. A pol­gármester a nyugatmagyarországi nép hangulatá­ról ezeket mondotta: — Mint soproni polgármesternek közvetlenül al­kalmam volt megfigyelni a nyugatmagyarországi nép magatartását és a leghatározottabban állítha­tom, hogy a lakosság jelentékeny része hallani sem akar elcsatolásról. Csak igen jelentéktelen rész, az alldeutschek azok,­­akik a csatlakozás ér­dekében igyekeznek propagandát csinálni. Ez na­­gyon Ids csoport, de annál hangosabb. Bécsben magában is nagy agitációt fejtenek ki főleg az úgynevezett ,,nyugatmagyarországi szakértők“, mint például Beer dr. Ezeknek tulajdonképpen kevés vagy éppen semmi közük sincs Nyugat-Ma­­gyarországhoz. Beer például szász. Ausztriában az úgynevezett nyugatmagyarországiak között Walheim dr. viszi a vezető­ szerepet, aki az össze­omlás óta írásban és szóban nap-nap után hangsú­lyozza az elcsatolás szükségességét és soha sem felejti el neve mellől a soproni jelzőt. Sopronhoz csak annyi köze van, hogy atyja ott volt kereskedő, de maga Walheim még kis gyermekkorában elke­rült onnét. — A nép hűségesen kitűn­t Magyarország mellett, már csak gazdasági okokból is. Nagyon jól tud­ják, hogy Ausztria gazdasági helyzete napról­­napra rosszabb, Magyarország pedig nagy léptek­kel haladt előre a konszolidáció útján. , Bécs, febr. 23. Osztrák parlamenti körökben híre jár, a kormány felhatalmazást kér arra, hogy a béke­­szerződésből folyó határkérdéseket saját hatásköré­ben rendezhesse és az erre vonatkozó államszerző­déseket csak megkötésük után hozza a főbizottság tudomására. Ez a felhatalmazás 1922. év végéig lesz érvényes. Ez ellen a törvényjavaslat ellen, amelyet már a nemzeti tanács legközelebbi ülése elé akarnak terjeszteni, parlamenti körökben, de különösen a nagyném­etek körében erős ellenáramlat tapasztal. Románia megegyezett Jugoszláviával is Csehországgal. Rendezték a határkérdéseket. — Románia feltétlenül ellenzi a Habsburgok visszatérését. — Oroszország két ultimátuma Romániához. — Take Ionescu expozéja a román szenátusban. Bukarest, febr. 23. Take Ionescu román külügyr­miniszter a szenátusban nagy beszédet tar­tott, melyben ismertette Románia külpolitikai helyzetét. A bánáti kérdés szerinte végleg rendezve van, Románia eltekint a londoni szerződéstől, nem kö­veteli, hogy a Bánát egységesen neki jusson, így Jugoszláviával szemben is megjavult a helyzete. Románia, Jugoszlávia és Ceshország között szerző­dés áll fenn a trianoni magyar békeszerződés tel­jesítésének a biztosítására, így Románia feltétlenül ellenzi a Habsburgok visszatérését a magyar trónra. A román-cseh határkérdéseket a ruténföl­dön sikerült békésen elintézni. Románia és Oroszország között nincs hadiálla­pot. Tény, hogy Oroszország két ultimátumot is intézett Romániához, de ezeket nem követte ellen­séges lépés, sőt béketanácskozásokat kezdett Révai­ban Oroszországgal. Az oroszok szemrehányásai, hogy Petljura bandáinak támadása román terület­ről indult ki,­­ alaptalanok. Végül közölte a román külügyminiszter, hogy Dobrudzsából semmit nem kapnak vissza a bolgá­rok, az egészben Romániáé marad. Sándor Pál vesszőfutása. Hegyeshalmy és Vass miniszterek visszaverték Sándor Pál támadását.­­ Tisztáznák a Biedermann-szerződés ügyét. — Vass József a liberalizmus és a nagytőke visszaéléseiről. — A kormányprogram vitája. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A kilépettek kö­ Zül-Töa Rassay Károly mutatkozott be ellenzéki sze­repében, — ami ma hálás dolog. Nem is mulasztotta el ügyesen, de nívón maradva, kihasználni a politi­kai helyzet fonákságait, — mindent természetesen a kormány számlájára írva. Amolyan kis polónyiádéval szolgált a nemzetgyűlésnek. Azt nem jelentette be hi­vatalosan, hogy „új függetlenségi párttá“ alakultak, melyről az hírlik, mint párt nem csatlakozik a libe­rális blokkhoz, de egyénenként megengedi tagjainak a csatlakozást. Rassay nem árulta el, hogy egyénileg csatlakozik-e, de szívesen láttuk, hogy ma túlzott politikai kritikája mellett se sietett magával a ke­resztény és nemzeti irányzattal szembehelyezkedni. De nem lesz-e az ötök pártja újra csak olyan hibrid politikai alakulat, mint amilyent Bassay a kormány­zatban lát, ha tagjai a liberális blokkhoz is csatla­kozhatnak meg ellene is fordulhatnak. Mert aki a keresztény nemzeti alapot nem akarja elhagyni, an­nak csak szembe fordulni lehet a liberális blokkal. A mai nap egyébként az interpellációk napja volt. Hegyeshalm­i Lajos kereskedelemügyi minisz­­­­ter mára jelentette be válaszát a Máv­-szállítások tár­gyában hozzá intézett interpellációra, de ugyan­ebben a tárgyban új interpellációt jegyzett be Sán­dor Pál is, s a Biedermann-szerződés foglalkoztatta egész az esti órákig a Házat. Ezt az ügyet 92 illetékes miniszteri válaszok már több ízben fisz-t fázták, Sándor Pál mindamellett makacsul ragasz­kodik vesszőparipájához, amelyen újra és újra neki­nyargal a kormánynak. Hegyeshalmy miniszter ma alapos választ adott és oly világosan rámutatott e kérdés célzatos vitatásának hiábavalóságára, hogy a Ház tagjai élénken tiltakoztak a kérdés minden to­vábbi feszegetése ellen Hegyeshalmy miniszter a kereszténypárt állandó helyeslése mellett teljesen visszaverte Sándor Pál támadásait szakszerű fejte­getéseivel, szellemes megjegyzéseivel, debatteri kész­ségével ritka parlamenti sikert aratott Sándor Pál ezután másik kedvenc témáját, a Stern Samu­­ügyet vette elő újból és újból erős akciót akart kifejteni a tojásvédelem terén. Erre azonban Vass József közélelmezési minisztertől kapta meg a megfelelő választ, aki meggyőződésének, tudásának és szellemi fölényének ragyogó fegyverét villantotta meg Sándor Pál felé, amidőn ráolvasta a zsidó kapi­talizmusnak liberális támogatással elkövetett bűneit. Vass József a fedhetetlen államférfin bátorságával utasította vissza Sándor Pál csavaros észjárású tá­madását. A miniszteri válaszok és Sándor Pál véget nem érő interpellációja után sor került még néhány in­terpellációra, így Gratz Gusztáv külügyminiszter tett megnyugtató kijelentéseket az oroszországi hadi­foglyok ügyéről. A hosszúra nyúlt ülés este 17 óra­­kor ért véget­ ,utána a scofitív MSfc a tö-­ kormányprogram feletti vita első szónoka Rassay Károly volt, aki üdvözölte Andrássyt aktivitásba lépéséért. A kormánypro­gram feletti vitát szokatlannak találja, mivel a kormány már két hónapja helyén van. Kétségbe vonja, hogy a kormánynak parlamentáris gyökere­­volna, mert a kormány a vitás problémákat ke­rüli. Az egységes kormányzópárt szerinte nem életképes. A miniszterelnök programja nem ki­elégítő, mert az alkotmányrevízió nem halaszt­ható. Helyteleníti, hogy a törvényhatósági és köz­ségi választójogról szóló törvényjavaslatot nem vették tárgyalás alá és a női választójog kérdésé­ben nem foglaltak állást. Ezután rátért Pest várme­gye legutóbbi határozatára, amelyet a nemzetgyű­lés ellen irányuló nyílt lázadásnak nevez. A kor­mánynak kötelessége, hogy megvédje a nemzet­gyűlés tekintélyét, a megyei határozat ellen is fel kell tehát lépni. A belügyminiszter válság okára nézve intéz kérdést a kormányhoz és hangsú­lyozza, hogy, a mai helyzetben nem volna szabad válságokat csinálni. A király kérdésben tudni akarja, mi a kormány álláspontja. Az összes al­kotmányügyi reformok halasztást szenvednek, a­mig ez a főprobléma nincs megoldva. A személyi kérdést nem látja kikapcsolva s a kormány a le­gitimisták álláspontját támogatja.. Ezután hossza­san foglalkozik a királykérdés külpolitikai vonat­kozásaival és a halogatás ellen foglal állást. A pénzügyminiszter legsürgősebb feladatának a tisztviselői kérdés megoldását tartja. Nem járul hozzá a költségvetéshez addig, amíg e tekintetben tisztán nem lát- A munkásságnak az államéletbe való bekapcsolását az elnézés politikájával tartja csak lehetségesnek. Beszédét a cenzúra megszün­tetésének követelésével fejezi be. Ezután Teleki Pál gróf miniszterelnök beterjesz­tette az 1915—16. évi zárszámadás első kötetét, to­vábbá a magyar címerhasználat engedélydíjára vonatkozó törvényjavaslatot Barla-Szabó József a kormányprogramhoz szól­va, a belügyi tárca ideiglenes betöltését kifogá­solta. A miniszterelnök iránt nincs bizalommal s neki tulajdonítja a kormányzópárt bomlását, mind­­amellet elfogadja a kormány programját. Hegyeshalmy a Biedermann-szerződésről. Öt perc szünet után Hegyeshalmy Lajos kereske­­kedelemügyi miniszter válaszolt közel kétórás, min­den részletre kiterjedt beszédben Sándor Pálnak a Máv­-szállításokra vonatkozó interpelláció­ir­a. A vádak, amelyeket Sándor Pál emelt, alaptalanok. Az állam ezzel a szerződéssel kárt nem szenvedett, s a szálltási szerződések megkötésével az előírt kö­vetelményeket is megtartották. Nem érhette az ál­lamot 750 millió korona kár, amikor az egész szállítási összeg 600 millió koronát tesz ki. Sándor Pál támadta őt és államtitkárát, amiben segítsé­gére volt neki a sajtó is, az egész kampánynak nem volt más célja, mint a keresztény irány befe­­ketítése. Pontonként cáfolta ezután Sándor Pál állításait és kimutatta, hogy német valutában kel­lett az árakat megállapítani. A márka akkoriban pedig 6 koronán állott. A hazai vállalatok­ a szállí­tásról tájékoztatva voltak a szokásos anyagbeszer­zési értekezletek útján. A Biedermannn-cég négy hónap alatt tesz­ eleget a szállítási kötelezet­tségnek és az adózás alól sem fog kibújni, mert Bieder­mann Gyula magyar állampolgár. A­­miniszter ez­után erélyes szavakkal utasította vissza Sándor Pál gyanúsításait, amelyekkel a tisztviselői kart illette és kijelentette, hogy , a pályázati árakról senki tudomást nem szerezhetett és a minisztérium vasúti osztálya sem ellenezte a beszerzést A magyar gyárak csupán a szerződés megkötése előtt pár nappal küldtek felterjesztést a minisztériumba, a Máv­­aznában nem volt abban a helyzetben, hogy a gyárak üzembe helyezését megvárhassa. A Bie­­dermann-cég ajánlata a legmegfelelőbb volt és nem ennek a szerződésnek megkötésével hanem ,­a Sán­dor Pál rágalmazó beszédével taszítják mocsárba az országot. (Zajos éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Sándor Pál válaszolni próbál. A miniszter beszéde­­után Sándfű­ Pál emelkedett szólásra. Azt vitatta, aijagy ő nem ál­lított valótlanságot és Tomory miniszteri tanácsosra, majd pedig Lipták Pál akkori állam­titkárra hivatkozott. A beszéd e részénél azonban Opták tál fejével fagydálig intett, mire a gáz i l

Next