Nemzeti Ujság, 1921. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-26 / 46. szám

/ / * *x / 'T­O 821 FEB. 0 /Py ^7 Mr .■. Ard i 2 korona. NEMZETI ÚJSÁG llllllll!lllllll!!ll!illlllllllllllll!lllllllllllllll!fl!ii|Uf}!IIIIIi!IIIIIIIIHillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllll­llllllllllllllllllllllllllllll­ll Szerkesztőség­:Gerlóczy­ utcall.Telefon: Józs.65, Józs.66, IFRÍCZTÉN­ Dili TTIVil H i P­I AD Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor., 5-67, 5-68, 5-69. Éjjeli telefon: és 75-31. — Kiadó­ at Atoi­­ PTM 1 fuLll IxlAI II fi i 1L fi F negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám hivatal: Gerlóczy­ utca 11. Túlélőn: 5-67, 5-68 és 5-69. Felelős szerkesztő: Túri Béla, 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. l!lllllllllllil||||illliilllllllUI|jlffflIllllllillllílll!lllllllllllllllllllllittlllllllll!llllllltllllllllllllllllllllllIIII|||||llll!llllillllllflllllllii|]fiilltlllilllllllll!l!lllllllllllllllll!llfllllllllllllli!llllllllllMfl!lliItlllllilll!!llllllli Mi|H és lövő. rA" keresztn­y nemzeti poltika egy évéről írt brosurJhH Srimi Sándor. Pillanatfelvételek egy­másután sorakozó filmjein pergeti le szemeink előtt az elmúlt esztendőt,­­ csak azt mutatja meg, ami fontos és történelmi volt az esemé­nyek egymásra toluló sorozatában. A keresz­tény világnézet, nemzeti gondolat és szociális igazság harcosának minden kicsinyességen felülemelkedő objektivitásával vetíti elénk a képek sorozatát. Megérteti a dolgok jelentősé­gét és megállítja egy pillanatra az olvasót, — akit az élet ragad előre, — hogy visszanézni kényszerítse őt, bemutatván neki mindazt, ami jelentőséges volt, annak igazi értékelésében. Természetes, hogy az ilyen politikai vetítőkép­­sorozatnak éles kontúrjai, minden romantikától mentes rideg nézőpontjai vannak, mint ahogy magát az írót is beretvaéles gondolkodás és minden érzelgősségtől mentes életszemlélet jellemzi. Ernszt Sándor a­ maga érdekes és értékes egyéniségét teljes érintetlenségben hozta át a múltból a jelenbe, neki megadatott hosszú poli­tikai pályáján az a kivételes helyzet, hogy soha sem állt a magyar­ politikai életet jellemző botrányok és személyi harcok központjában s noha a parlamenti csatáknak első sorában küz­dött mindig, érintetlen tekintély maradt, meg­­támadhatatlan olyan pontokon, amelyeken el­vérzett már nem egy értékes magyar. Az ilyen embernek szabad ridegnek, objektívnak lenni; az ilyen politikusnak szabad azt mondani, amit érez és amit igaznak tart; az ilyen írónak sza­bad tükröt tartani az emberek elé, hogy ezek­ megismerjék önmagukat; az ilyen egyéniségnek szabad kritikát gyakorolni, mert szavának súlya, jelentősége és hitele van. Ernszt Sándor brosúrája nem azért emelkedik a publicisztika tömegterm­elésének szintje fölé, mert izgatóan érdekes akkor is, amikor ridegen objektív akar lenni s megdöbbent néhány megállapításával, amikor egyszerűen igazságot akar tenni; nem azért emelkedik mások fölé, mert éles világítás­ban tudja bemutatni az emlékezetben könnyen elhomályosodó közelmúltat, — hanem mert mindezt a tekintély piedesztáljáról mondhatja el azzal az egyszerűséggel, ami éppen azért nyom a latban, mert nem akar természetes igazságoknál nagyobb igényekkel fellépni. A keresztény nemzeti politika egy évét mu­tatja be Ernszt Sándor s a véletlen, vagy talán inkább a dolgok logikája, valóban éppen most zárta be a keresztény nemzeti politika történe­tének első fejezetét. A második felvonásra már fellebbent a függöny: Andrássy Gyula gróf alakja lépett a magyar történelem eseményei­nek előterébe s akik eddig ezt a politikát ex­ponálták, egy európai tekintély s a politikában is esztéta lélek fénykörében vihetik a nagy­­ drámát a teljes kifejlődés és végső győzelem felé. Ennél a korszakos jelenetnél, mikor a­z el­múlt elkülönül az élet valóságaitól fűtött jelen­tős, kétszeresen érdekesebb lesz Ernszt Sándor könyve, és ebben a keresztény nemzeti irány reprezentáns politikusainak, vezéreinek bemu­­tatott szerepe is, amit cselekvésük, akciókra hivatottságuk egész jelentőségében ismerhet meg az egyre újabb távlatok felé, törekvő ol­vasó. Friedrich, Haller, Huszár eseményeket formáló hivatottsága ebben a bemutatásban történelmi színezetet kap és látjuk ama napok vezérlő hőseit, miként vetik meg alapját a ma­gyar sors új fordulatainak. Az agitátorok ez objektív szemlélet lencséjén át sorsdöntő egyé­niségek lesznek, akik valóban történelmet csi­nálnak és a nemzettel egybeforrott akaratuk szuverén erejével igazítják a magyar jövőt új vágányok felé. Minden korszak csak előfutárja a jövőnek, minden egyéniség csak új útmutatója, az utána érkezőnek, Friedrich, Haller, Huszár is elő­futárok és útcsinálók, anélkül, hogy bevégezték volna még azt a szerepet, amelyre elhivattak. A szerep első felvonásán azonban túl vagyunk: a kersztény nemzeti politika egy éve után az évek sorozata következik s hogy ez évvel nem zárult le a „kurzus“, hogy a keresztény nemz­­­zeti politika a jövőbe messze kiható rendszere i­s lett a magyar faj politikai, gazdasági és kultu­rális életének, s hogy végül megnyílt az út egy olyan magyar közélet előtt, mely ezt a nemze­tet egész jelentőségében állíthatja be egy euró­pai érdek látószögébe, ez annak az esztendőnek érdeme, amely túl minden személyi harcokon, ideggyilkos izgalmakon, mégis csak több volt mint kurzus: történ­elem volt- Hogy Andrássy Gyula, gróf csak most jött, az ebben a beállításban önként érthetően ter­mészetes. A politika művészetének a múltakból átmentett nagysága Andrássy, aki soha sem volt kisebb kortársai nagyjainál, mint a ma­gyar jövő hordozója lép arra az útra, hogy tovább vezesse nemzetét a maga választotta után. A befejezett első felvonás után , s a sej­telmes jövendő küszöbén érdemes volt megáll­ítunk egy pillanatra. A kép, amelyet Ernszt Sándor vetített elénk a múltról, bizalmat kelt­ a jövőre. i­s . A németek két évi halasztást kérnek a jóvátétel fizetésére. Németország egységesen elutasítja a párisi követeléseket. — Kedden tárgyalja a londoni konferencia a német ellenjavaslatokat. — Az antant dönt a görög-török kérdésben. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A londoni kon­ferencián a tragikus összeütközés Francia­­ország és Németország között elkerülhetetlen­nek látszik, ha mind a két állam kormánya és parlamentje megmarad azon az állásponton, mely­hez a jóvátétel kérdésében magát lekötötte. Briand épp úgy, mint Simons dr. kötött marsrulával je­lenik meg az értekezleten. A Matin trafikusnak mondja a helyzetet, mert „két dolog közül csak egy lehetséges: vagy enged Franciaország , a né­meteknek és ekképp megfosztván magát, a kártérí­téstől, csődbejutásra szánja magát, vagy megma­rad álláspontján és kényszerült — már csak presz­­tizsének megóvása miatt is — kényszerítő rend­szabályokhoz nyúlni, mindama nemzetközi kom­plikációk kockázatával, amelyek azokból eredhet­nek“. A helyzetnek ez a beállítása kétségkívül túl­zott. A német ellenjavaslatok főbb pontjai, Berlin-­febr. 25. (A Nemzeti Újság tudósítójának feletüst jelentése.) Simons dr. külügyminiszter a bi­­­jBoilalmi gyűlés valamennyi pártjának vezetőit ma­gához kérette, hogy közölje velük a német elleni­javaslatok tartalmát. Az ellenjavaslatok legfőbb pontja az, hogy Németország gazdasági teljesítő képességé­nek visszanyerése céljából két évi halasztást kért jóvátételi kötelezettség­einek teljesíté­sére. A javaslat szerint a németek csak a két év eltelte után kezdenék meg a jóvátételi fizetéseket. Valószínű, hogy egyidejűleg felvetik azt az in­dítványt is, hogy az államadósságokra általános moratóriumot állapítsanak meg. Szükségesnek tartják továbbá, hogy Németország részére élelmi­szerek és nyersanyag beszerzési céljából nagyobb összegű kölcsönt folyósítsanak. Ezenkívül javasla­tot terjesztenek az antant elé a világgazdaság kö­zös újjáépítésének módozatairól, amelynek értel­ l­mében az újjáépítés munkájába­n a békeszerződé­sek határozataira való tekintet nélkül valamennyi országnak szerepe jutni, Népi­ ország teljesítmé­­nyeit, amelyeket ezzel az égész világra kiterjedő vállalkozással kapcsolatban vég­z, be kell számí­tani a jóvátételi kötelezettségek teljesítésébe. Inkább a halál, mint örökös szolgaság. Berlin, febr. 25. A birodalmi gazdasági tanács­­tegnapi ülésén Braun elnök kijeletítette, hogy a né-­­­met nép túlnyomó többsége többrebecsüli a tisztes­­­­séges midit az örökös szolgaságnál és felszólította Simons külügyminisztert: mondja meg Londonban,­­ hogy a s­émet nemzet egyhayuan visszautasítja a pak­sban rönzött kötelezettsé­geket, Stim­ons biztosí­totta a tanácsot, hogy meg fogja mondani London­ban: amit az antant követel, azt lehetetlen k­ljasíteni. A német szakértők véleménye: Berlisti, feb.*. 25. Valamennyi foglalkozási ág szakértőinek Simons dr. birodalmi miniszter­­el­nöklésével tartott tanácskozása egyhangúlag arra a határozatra jutott, hogy a párisi követelések el­fogadása gazdasági és pénzügyi okokból lehetetlen és a párisi határozatok alapján való minden meg­oldás a világ gazdaságának összeomlásával járna. A szakértők csatlakoztak a birodalmi kormány ál­láspontjához, hogy Németország teljesítőképessé­gének legvégső határáig hajlandók elmenni. Az antant szakértőket küld Keletre. Lonfipir­, febr. 25. A konferencia tegnap délelőtti ülésén a két török delegáció nevében Bekir Szam­i bég boadta, hogy Törökország Európában az 19155-iki határokat, Kisázsiában pedig azt a déli határt követeli, amelyet az érdekelt felek meghall­gatása után fognak megállapítani és amely sza­baddá teszi azokat­ a területeket, amelyeken az arabok többségben vannak. Kelet felé Törökország és Örményország között abban a formában kell megvonni a határt, amint azt az angolai és éri­­váni kormány megállapította. A görögöknek Simirna területét ki kell üríteniök. Követelik to­vábbá: a­­szabad hajózást a­ tengerszorosokban, a­nélkül azonban, hogy Konstantinápoly biztonsága veszélyeztetve volna; a török fenhatóság elismeré­sét és a tengerszorosokban lévő erődítmények le­bontását; egy tengerszoros-bizottság kiküldését, amelyben Törökország is képviselve van; a török fenhatóság elismerését törvénykezési ügyekben; egy külföldi és török jogászokból álló bizottság szervezését az igazságszolgáltatás modern kiépí­tése céljából, megfelelő tengeri és szárazföldi had­erőt a partok és határok védelme, és a belső rend fentartása céljából; a csendőrség újjászervezését külföldi tisztek közreműködésével; az idegen csa­­patok visszavonását Konstantinápolyból és Török­országból a szerződés ratifikálása után; teljes gaz­dasági és pénzügyi függetlenséget és végül a köl­csönös károk és kártérítések felbecsülését. Rövid megszakítás után, amelynek tartama alatt a szövet­ségesek tanácskoztak, a konferencia­­meghallgatta Resid bég előadását Tráciáról és ennek Törökor­szághoz való tartozása okairól. A délutáni ülésen Katogeropulosz statisztikai adatokkal iparkodott bebizonyítani, hogy úgy a szaürnai területben, mint keleti Tráciában a gö­rögök többségben vannak. A legfőbb­ tanács azt javasolja a két vitás félnek, hogy fogadják el az antanthatalmak tanácsát, amely szerint -­­ angol, francia és olasz szakértők hely­színi vizsgálata után a legfőbb tanács dön­ A cseh kormány megszünteti a megyerendszert a Felvidéken. Új „zsura-zend­szer“, mint az autonomista mozgalom ellenszere. •­Cseh képviselők, szenátorok és „zsapá­­­­sz nők“ tárgyalják a felvidéki megyék reformját. (A Nemzeti Ujság tudósítójától.) A Felvidéken egyre erősödő önkormányzati törekvésekkel szem­ben a cseh kormány úgyszólván lehetetlen. A ma­gyar és tót pártok erőteljes mozgalmát m­a már e­lsem képes elnyomni a prágai kormány. Mégis minden törekvése odairányul, hogy gátat vessen az önkormányzati törekvéseknek. A legutóbbi idő­ben a prágai cseh lapok hevesen támadták a cseh kormányt, mert — mint a többi között a Robot­­­nicke Noviniy írta — Prágában mit sem tesznek a Felvidék autonómista mozgalmának a letörésére. A támadások hatása alatt a prágai kormány az eddigi megyerendszert meg akarja változtatni és a Felvidéket kerületekre beosztani. Az új beosztást a „szlovák“ képviselőknek annak idején a kérdés megoldására tett javaslatai alapján oldják meg, még­pedig a „nagy zsupák“­ megvalósításával. A reorganizáció előmunkála­tait Derer volt cseh miniszterre bízták. Ezeknek a munkálatoknak a megkönnyítése végett a cseh képviselőket, szenátorokat és zsupánokat értekez­letre hívták össze, amely kizárólag a megyék­ re­formjával foglalkozik. Ebből az értekezletből a tát és magyar képviselőket kizárták. Egyik ilyen értekezlet járási „vyborok felállítását határozta el, amelyek kizárólagos hatalmat gyakorolnának a Felvidék polgári lakossága fölött és ezeknek lesz kötelességük minden államellenes politikai moz­galmat elfojtani. A cseh lapok a megyebeosztás kérdését tárgyalva megállapítják, hogy bár a cseh közigazgatás az állam tekintélyét élvezi, azonban állandóan a bi­zonytalanság Damokles-kardja lóg fölötte. Az új „zsupa-rendszer■“ meghonosítása a tótok körében nagy, elégedetlenséget kelt, mert ebben önkor­mányzati törekvéseik elfojtását látják. 3­ 1

Next