Nemzeti Ujság, 1921. február (3. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-26 / 46. szám
/ / * *x / 'TO 821 FEB. 0 /Py ^7 Mr .■. Ard i 2 korona. NEMZETI ÚJSÁG llllllll!lllllll!!ll!illlllllllllllll!lllllllllllllll!fl!ii|Uf}!IIIIIi!IIIIIIIIHillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Szerkesztőség:Gerlóczy utcall.Telefon: Józs.65, Józs.66, IFRÍCZTÉN Dili TTIVil H i PI AD Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor., 5-67, 5-68, 5-69. Éjjeli telefon: és 75-31. — Kiadó at Atoi PTM 1 fuLll IxlAI II fi i 1L fi F negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám hivatal: Gerlóczy utca 11. Túlélőn: 5-67, 5-68 és 5-69. Felelős szerkesztő: Túri Béla, 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. l!lllllllllllil||||illliilllllllUI|jlffflIllllllillllílll!lllllllllllllllllllllittlllllllll!llllllltllllllllllllllllllllllIIII|||||llll!llllillllllflllllllii|]fiilltlllilllllllll!l!lllllllllllllllll!llfllllllllllllli!llllllllllMfl!lliItlllllilll!!llllllli Mi|H és lövő. rA" keresztny nemzeti poltika egy évéről írt brosurJhH Srimi Sándor. Pillanatfelvételek egymásután sorakozó filmjein pergeti le szemeink előtt az elmúlt esztendőt, csak azt mutatja meg, ami fontos és történelmi volt az események egymásra toluló sorozatában. A keresztény világnézet, nemzeti gondolat és szociális igazság harcosának minden kicsinyességen felülemelkedő objektivitásával vetíti elénk a képek sorozatát. Megérteti a dolgok jelentőségét és megállítja egy pillanatra az olvasót, — akit az élet ragad előre, — hogy visszanézni kényszerítse őt, bemutatván neki mindazt, ami jelentőséges volt, annak igazi értékelésében. Természetes, hogy az ilyen politikai vetítőképsorozatnak éles kontúrjai, minden romantikától mentes rideg nézőpontjai vannak, mint ahogy magát az írót is beretvaéles gondolkodás és minden érzelgősségtől mentes életszemlélet jellemzi. Ernszt Sándor a maga érdekes és értékes egyéniségét teljes érintetlenségben hozta át a múltból a jelenbe, neki megadatott hosszú politikai pályáján az a kivételes helyzet, hogy soha sem állt a magyar politikai életet jellemző botrányok és személyi harcok központjában s noha a parlamenti csatáknak első sorában küzdött mindig, érintetlen tekintély maradt, megtámadhatatlan olyan pontokon, amelyeken elvérzett már nem egy értékes magyar. Az ilyen embernek szabad ridegnek, objektívnak lenni; az ilyen politikusnak szabad azt mondani, amit érez és amit igaznak tart; az ilyen írónak szabad tükröt tartani az emberek elé, hogy ezek megismerjék önmagukat; az ilyen egyéniségnek szabad kritikát gyakorolni, mert szavának súlya, jelentősége és hitele van. Ernszt Sándor brosúrája nem azért emelkedik a publicisztika tömegtermelésének szintje fölé, mert izgatóan érdekes akkor is, amikor ridegen objektív akar lenni s megdöbbent néhány megállapításával, amikor egyszerűen igazságot akar tenni; nem azért emelkedik mások fölé, mert éles világításban tudja bemutatni az emlékezetben könnyen elhomályosodó közelmúltat, — hanem mert mindezt a tekintély piedesztáljáról mondhatja el azzal az egyszerűséggel, ami éppen azért nyom a latban, mert nem akar természetes igazságoknál nagyobb igényekkel fellépni. A keresztény nemzeti politika egy évét mutatja be Ernszt Sándor s a véletlen, vagy talán inkább a dolgok logikája, valóban éppen most zárta be a keresztény nemzeti politika történetének első fejezetét. A második felvonásra már fellebbent a függöny: Andrássy Gyula gróf alakja lépett a magyar történelem eseményeinek előterébe s akik eddig ezt a politikát exponálták, egy európai tekintély s a politikában is esztéta lélek fénykörében vihetik a nagy drámát a teljes kifejlődés és végső győzelem felé. Ennél a korszakos jelenetnél, mikor az elmúlt elkülönül az élet valóságaitól fűtött jelentős, kétszeresen érdekesebb lesz Ernszt Sándor könyve, és ebben a keresztény nemzeti irány reprezentáns politikusainak, vezéreinek bemutatott szerepe is, amit cselekvésük, akciókra hivatottságuk egész jelentőségében ismerhet meg az egyre újabb távlatok felé, törekvő olvasó. Friedrich, Haller, Huszár eseményeket formáló hivatottsága ebben a bemutatásban történelmi színezetet kap és látjuk ama napok vezérlő hőseit, miként vetik meg alapját a magyar sors új fordulatainak. Az agitátorok ez objektív szemlélet lencséjén át sorsdöntő egyéniségek lesznek, akik valóban történelmet csinálnak és a nemzettel egybeforrott akaratuk szuverén erejével igazítják a magyar jövőt új vágányok felé. Minden korszak csak előfutárja a jövőnek, minden egyéniség csak új útmutatója, az utána érkezőnek, Friedrich, Haller, Huszár is előfutárok és útcsinálók, anélkül, hogy bevégezték volna még azt a szerepet, amelyre elhivattak. A szerep első felvonásán azonban túl vagyunk: a kersztény nemzeti politika egy éve után az évek sorozata következik s hogy ez évvel nem zárult le a „kurzus“, hogy a keresztény nemzzeti politika a jövőbe messze kiható rendszere is lett a magyar faj politikai, gazdasági és kulturális életének, s hogy végül megnyílt az út egy olyan magyar közélet előtt, mely ezt a nemzetet egész jelentőségében állíthatja be egy európai érdek látószögébe, ez annak az esztendőnek érdeme, amely túl minden személyi harcokon, ideggyilkos izgalmakon, mégis csak több volt mint kurzus: történelem volt- Hogy Andrássy Gyula, gróf csak most jött, az ebben a beállításban önként érthetően természetes. A politika művészetének a múltakból átmentett nagysága Andrássy, aki soha sem volt kisebb kortársai nagyjainál, mint a magyar jövő hordozója lép arra az útra, hogy tovább vezesse nemzetét a maga választotta után. A befejezett első felvonás után , s a sejtelmes jövendő küszöbén érdemes volt megállítunk egy pillanatra. A kép, amelyet Ernszt Sándor vetített elénk a múltról, bizalmat kelt a jövőre. is . A németek két évi halasztást kérnek a jóvátétel fizetésére. Németország egységesen elutasítja a párisi követeléseket. — Kedden tárgyalja a londoni konferencia a német ellenjavaslatokat. — Az antant dönt a görög-török kérdésben. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A londoni konferencián a tragikus összeütközés Franciaország és Németország között elkerülhetetlennek látszik, ha mind a két állam kormánya és parlamentje megmarad azon az állásponton, melyhez a jóvátétel kérdésében magát lekötötte. Briand épp úgy, mint Simons dr. kötött marsrulával jelenik meg az értekezleten. A Matin trafikusnak mondja a helyzetet, mert „két dolog közül csak egy lehetséges: vagy enged Franciaország , a németeknek és ekképp megfosztván magát, a kártérítéstől, csődbejutásra szánja magát, vagy megmarad álláspontján és kényszerült — már csak presztizsének megóvása miatt is — kényszerítő rendszabályokhoz nyúlni, mindama nemzetközi komplikációk kockázatával, amelyek azokból eredhetnek“. A helyzetnek ez a beállítása kétségkívül túlzott. A német ellenjavaslatok főbb pontjai, Berlin-febr. 25. (A Nemzeti Újság tudósítójának feletüst jelentése.) Simons dr. külügyminiszter a bijBoilalmi gyűlés valamennyi pártjának vezetőit magához kérette, hogy közölje velük a német ellenijavaslatok tartalmát. Az ellenjavaslatok legfőbb pontja az, hogy Németország gazdasági teljesítő képességének visszanyerése céljából két évi halasztást kért jóvátételi kötelezettségeinek teljesítésére. A javaslat szerint a németek csak a két év eltelte után kezdenék meg a jóvátételi fizetéseket. Valószínű, hogy egyidejűleg felvetik azt az indítványt is, hogy az államadósságokra általános moratóriumot állapítsanak meg. Szükségesnek tartják továbbá, hogy Németország részére élelmiszerek és nyersanyag beszerzési céljából nagyobb összegű kölcsönt folyósítsanak. Ezenkívül javaslatot terjesztenek az antant elé a világgazdaság közös újjáépítésének módozatairól, amelynek értel lmében az újjáépítés munkájában a békeszerződések határozataira való tekintet nélkül valamennyi országnak szerepe jutni, Népi ország teljesítményeit, amelyeket ezzel az égész világra kiterjedő vállalkozással kapcsolatban végz, be kell számítani a jóvátételi kötelezettségek teljesítésébe. Inkább a halál, mint örökös szolgaság. Berlin, febr. 25. A birodalmi gazdasági tanácstegnapi ülésén Braun elnök kijeletítette, hogy a né-met nép túlnyomó többsége többrebecsüli a tisztességes midit az örökös szolgaságnál és felszólította Simons külügyminisztert: mondja meg Londonban, hogy a sémet nemzet egyhayuan visszautasítja a paksban rönzött kötelezettségeket, Stimons biztosította a tanácsot, hogy meg fogja mondani Londonban: amit az antant követel, azt lehetetlen kljasíteni. A német szakértők véleménye: Berlisti, feb.*. 25. Valamennyi foglalkozási ág szakértőinek Simons dr. birodalmi miniszterelnöklésével tartott tanácskozása egyhangúlag arra a határozatra jutott, hogy a párisi követelések elfogadása gazdasági és pénzügyi okokból lehetetlen és a párisi határozatok alapján való minden megoldás a világ gazdaságának összeomlásával járna. A szakértők csatlakoztak a birodalmi kormány álláspontjához, hogy Németország teljesítőképességének legvégső határáig hajlandók elmenni. Az antant szakértőket küld Keletre. Lonfipir, febr. 25. A konferencia tegnap délelőtti ülésén a két török delegáció nevében Bekir Szami bég boadta, hogy Törökország Európában az 19155-iki határokat, Kisázsiában pedig azt a déli határt követeli, amelyet az érdekelt felek meghallgatása után fognak megállapítani és amely szabaddá teszi azokat a területeket, amelyeken az arabok többségben vannak. Kelet felé Törökország és Örményország között abban a formában kell megvonni a határt, amint azt az angolai és ériváni kormány megállapította. A görögöknek Simirna területét ki kell üríteniök. Követelik továbbá: aszabad hajózást a tengerszorosokban, anélkül azonban, hogy Konstantinápoly biztonsága veszélyeztetve volna; a török fenhatóság elismerését és a tengerszorosokban lévő erődítmények lebontását; egy tengerszoros-bizottság kiküldését, amelyben Törökország is képviselve van; a török fenhatóság elismerését törvénykezési ügyekben; egy külföldi és török jogászokból álló bizottság szervezését az igazságszolgáltatás modern kiépítése céljából, megfelelő tengeri és szárazföldi haderőt a partok és határok védelme, és a belső rend fentartása céljából; a csendőrség újjászervezését külföldi tisztek közreműködésével; az idegen csapatok visszavonását Konstantinápolyból és Törökországból a szerződés ratifikálása után; teljes gazdasági és pénzügyi függetlenséget és végül a kölcsönös károk és kártérítések felbecsülését. Rövid megszakítás után, amelynek tartama alatt a szövetségesek tanácskoztak, a konferenciameghallgatta Resid bég előadását Tráciáról és ennek Törökországhoz való tartozása okairól. A délutáni ülésen Katogeropulosz statisztikai adatokkal iparkodott bebizonyítani, hogy úgy a szaürnai területben, mint keleti Tráciában a görögök többségben vannak. A legfőbb tanács azt javasolja a két vitás félnek, hogy fogadják el az antanthatalmak tanácsát, amely szerint - angol, francia és olasz szakértők helyszíni vizsgálata után a legfőbb tanács dön A cseh kormány megszünteti a megyerendszert a Felvidéken. Új „zsura-zendszer“, mint az autonomista mozgalom ellenszere. •Cseh képviselők, szenátorok és „zsapász nők“ tárgyalják a felvidéki megyék reformját. (A Nemzeti Ujság tudósítójától.) A Felvidéken egyre erősödő önkormányzati törekvésekkel szemben a cseh kormány úgyszólván lehetetlen. A magyar és tót pártok erőteljes mozgalmát ma már elsem képes elnyomni a prágai kormány. Mégis minden törekvése odairányul, hogy gátat vessen az önkormányzati törekvéseknek. A legutóbbi időben a prágai cseh lapok hevesen támadták a cseh kormányt, mert — mint a többi között a Robotnicke Noviniy írta — Prágában mit sem tesznek a Felvidék autonómista mozgalmának a letörésére. A támadások hatása alatt a prágai kormány az eddigi megyerendszert meg akarja változtatni és a Felvidéket kerületekre beosztani. Az új beosztást a „szlovák“ képviselőknek annak idején a kérdés megoldására tett javaslatai alapján oldják meg, mégpedig a „nagy zsupák“ megvalósításával. A reorganizáció előmunkálatait Derer volt cseh miniszterre bízták. Ezeknek a munkálatoknak a megkönnyítése végett a cseh képviselőket, szenátorokat és zsupánokat értekezletre hívták össze, amely kizárólag a megyék reformjával foglalkozik. Ebből az értekezletből a tát és magyar képviselőket kizárták. Egyik ilyen értekezlet járási „vyborok felállítását határozta el, amelyek kizárólagos hatalmat gyakorolnának a Felvidék polgári lakossága fölött és ezeknek lesz kötelességük minden államellenes politikai mozgalmat elfojtani. A cseh lapok a megyebeosztás kérdését tárgyalva megállapítják, hogy bár a cseh közigazgatás az állam tekintélyét élvezi, azonban állandóan a bizonytalanság Damokles-kardja lóg fölötte. Az új „zsupa-rendszer■“ meghonosítása a tótok körében nagy, elégedetlenséget kelt, mert ebben önkormányzati törekvéseik elfojtását látják. 3 1