Nemzeti Ujság, 1932. április (14. évfolyam, 73-95. szám)
1932-04-01 / 73. szám
________________Teljes heti rádióműsor-mellékzet _ 1. kJ XIV. évfolyam 73. szám Péntefe Budapest, 1932 ápr&ij^h, ll«ikMitaig és kiadAhhmtali Budap««t|V„ Honvéd-u. 10, Telefoni Ani 127-47 Je Ant 130-Ofi. Fiókkiadóhivatalok I., Ors r áprház-n. 18, Tál. Aut 603-65. I., Horthy Miklós-útlS. n„ Máriatér 1, Tal.»525—12. vra.f Lakóerl-út 1. FdeiSa szerkeszti: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI Előfizetésiért Egy hóra 4 pangó, negyedévre 10 pengő 30 fillér, egyes izém éra IS fillér, vasárnap 32 fillér. Ausztriában létköznap S. —‘30. ^nérnap S. - M. ktérek micliméletszabáa szerint. NAPILAP ♦ Főmunka fáró: TÚRI BÉLA kJ Lapunk mai száma IS fillér 15) In memóriam Funchal, 1922. április 1. irtat Károlyi József gróf Az óceán közepén, csöndes távoli kis szigeten alussza örök álmát utolsó koronás királyunk, kinek emlékét hűséges szívvel szeretném föleleveníteni halálának e tízéves évfordulóján. Lelki szemeim előtt leperegnek újra a szomorú napok, gondteljes órák és drámai pillanatok emlékei s mindezekből egybefonódva tisztán és magasztosan él emlékezetemben a halállal szemben is heroikus lélekkel rendelkező király, ahogy nekünk, elmúlása szemtanúinak, mint a keresztény férfi mintaképe marad szivünkbe zárva. Dübörögve zuhantak a hóolvadástól megdagadt patakok a Quinta di Monte-i park két oldalán levő völgyekbe és ahogy itt a melegebb levegővel érintkezésbe jött az olvadó hótömeg, sűrü, fojtó gőzpárává vált, mely ködszerüen lepett el mindent és a nedves langyosság érzetét adta minden tárgynak. A villa kertje alatt, többszáz méter mélységben pedig a nap sütött Funchal város háztetőire. Fölöttünk, a kétezer méteres hegycsúcsokon tiszta, makulátlan hó látszott az ég kékjének horizontján. Itt vívódott a halállal IV. Károly király, több mint 14 napon át tartó betegsége végén. Az orvosi tudomány mindent megpróbált, de hiába, az átélt események folytán legyengült szervezet ellenállóképessége nem tudott megbirkózni a rendellenes klimatikus viszonyok mellett az amúgy is súlyos kétoldali tüdőgyulladással. A Quinta di Monte-i villa cca 700 m. magasságban a tenger fölött nyári tartózkodásra berendezett és csak erre alkalmas hely volt Tavaszi hóolvadáskor és őszi ködök idején egészségtelen zónában fekszik, erre azonban senki Őfelségét nem figyelmeztette és így gyanútlanul odaköltözött még február hóban, mialatt családja Svájcban tartózkodott. Őfelsége március 10-ike körül betegedett meg, eleinte csak könnyebb természetű náthalázban, melyet sem ő maga, sem környezete nem vettek túságosan komolyan. A láz azonban makacsul tartott, a gyulladás mindinkább terjedt átharapódzott a tüdőre, légzési zavarok mutatkoztak, a fojtó ködben az ablakon nem lehetett eléggé levegőt bocsájtani a nehezen lihegő beteg könnyítésére, a kandallóban égő tűz, bármennyire sűtöttünk is, 7—8 foknál magasabb hőmérsékletet nem tudott éjjel nyújtani. Három orvos is kezelte a boldogult királyt, Leit Montalto és Nunes Porto portugál orvosok, valamint egy fiatal, angolt tökéletesen beszélő orvos, akit főleg mint tolmácsot használtunk. Minél aggodalmasabbak és válságosabbak lettek a napok, annál nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottabbnak látszott a beteg egész lelkivilága, úgy éreztem gyakran, hogy lelke már részben a túlvilágban élt és a földi dolgok mindinkább eltörpültek előtte. Az örökkévalóság kapuja előtt élő hite és nagy lelki alázatossága a legerősebb fegyverzettel vértezték fel őt. Hőslelkű bátorsággal vált meg az élettől, bár családjának és hazájának sorsa roppant aggodalommal töltötte el. Utolsó napjaiban minden szavából, sőt hangos imáiból is ez a gond csendült ki. Szenvedéseit fölajánlotta népei boldogulásának váltságául. Saját személyét és boldogságát mintegy kikapcsolta a jövőnek minden reménységéből, amidőn így szólt: «Azért kell nekem annyit szenvednem, hogy népeim ismét megtalálják egymást.» Az agya felett függő feszületet a szemben lévő falra akaszttatta, hogy szemei az isteni Üdvözítőn csünghessenek. S midőn gyermekeitől egyenkint sorra búcsút vett s azután mitőlünk is, hosszú ideig egyedül maradt királyi hitvesével, mig Zsámboky Pál hittanár a legméltóságosabb Oltáriszentséget hozta be és ő minden földi gondolattól szinte megválva rebegte utolsó imájaként: Jézusom, neked élek, neked halok, tied vagyok élve és halva, hamen. A tenger tovább morajlik a távol sziget körül, az elhagyott sír egy templom oltára alatt jámbor portugálok kegyhelyévé lett, a népek még mindig nem találtak egymásra, tengernyi bajjal küzdenek, de Sp'nerpél Felséges királyunk halálának mai tizedik évfordulóját a hit, hogy nem hiába ajánlotta föl a megdip Pult ifjú életét a mi boldogulásunkra. ^ / IV. Károly király 1367-1922