Nemzeti Ujság, 1934. október (16. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

2 Bója katonaember volt, még­pedig nem csak névlegesen és magas rang szerint, hanem azzal is, hgy a Novara legendás hőse, a világháború egyik legfényesebb tengeri ütközetének ágyúdörgítestől kö­rülfont név s személy szerint is tanú­ságot szolgáltatott a nagy Scsilacht­en­­kerek bátorságáról és nyugalmáról. Már most egészen bizonyos, hogy mint történelmi egyéniség, inkarná­ciója az ősi Magyarország, az ősi ma­gyarság és az ősi magyar nemesség leg­jobb kvalitásainak. Magas közjogi ál­lásába ennek tradícióit tudta magával vinni s ennek példaképét tudja mu­tatni, még­pedig egy szellemi formá­nak és életformának annyira egész frontjával, annyira egységes stílusá­val, hogy az egy darabból való öntvény plaszticitását mutatja egy átváltozóban levő nemzedék összes osztályai felé. S mint ő a magyar férfias tulajdonságo­kat, úgy mutatja a magyar asszony nagyasszonyi és női méltóságát és mintaképét a felesége, a legnemesebb konzervativizmust és legnemesebb mo­dernséget olvasztva eggyé. Körülöttünk­ világok hullanak össze és változnak el a zűrzavarban. De Horthy Miklóshoz ma egy nemzet nyu­galma és biztonsága kapcsolódik, olyan nyugalom, amely körül politikai és társadalmi földrétegek lendülhetnek fel fantazmagóriák magasságába egész Európában, de ő maga változatlan ma­rad s nyugalma mögött a benne bízó nemzet menetel a jövő felé a szentist­­váni birodalom és királyság örök esz­méinek örök csillagai alatt. OKTÓBER HARMADIK­A: A PATRONÁZSOK NAPJA! A magyar jövő érdekében működő patroná­­zsok, amelyek a züllésnek induló ifjúságot igyekeznek megmenteni a polgári társadalom számára, szerdán gyűjtőnapot rendeznek. A patronázsok munkásságát áldozatkész nők és férfiak végzik a társadalom minden rétegéből és minden felekezetiből és pedig a legnagyobb harmóniában, s­bben az évben is együttesen rendezik meg a fővárosban az urnagyűjtés a­­rcát, amelyhez a közönség áldozatkészségét kérik. Október harmadikán állanak az ut­cákra­ a patronage-egyesületek lelkes gyűj­tői. A Katolikus Patronage Egyesület gyűjtő hölgyeinek névsora és az urnák felállítása a következő: Krisztica-téri Kaszinó előtt Brozin Ferencné és Kovácsi Imréné, Lánchíd budai hídfőjénél, keresik, mi íriszt, előtt Ec­kem­ann Béláné, Margit-körut és Keleti Károly­ utca sarok Eekerm­ann Mária. Krisz­­tina-körút, Anna-udvar előtt Vitái Jenőné. Margit­­ok­ budai hídfőjén (Szeifort-kávéház előtt) özv. Schlarf Jakabné. Fő­tér, elöljáróság elütt Kuncze Lajcsiné. Lukács-fürdő előtt Telkessy Istvánná. Kossuth Lajos-utca és Múzeum-körút sarok Mi­­cheller Istvánná. Kossuth Lajos-utca, Kasaimné előtt Kontier Róbertné. Kossuth Lajos-utca, Szénássy gára ta­lált — mert eleinte ő is romanti­kát festett — nem akart mást, csak az „igazságot“ lerögzíteni. Ez pedig, ha a mélyére nézünk, azt jelenti, hogy a felü­let szépségével akar gyönyörködtetni. Nem törődik azzal, hogy mit, hanem csak hogy hogyan fessen. A legteljesebb szín­es vonalmelódiát, a dolgok egymás mel­letti hatását keresi. S ez a kritófea nélküli Manet-imádóknak elég. Nem látják, vagy nem akarják látni azt a homályt, ami ezt a naturalizmust kísérte. Művészeté­nek a politikában a gazdasági liberaliz­mus, a demokrácia a pendantja, úgy akart valóságot festeni, mint ahogy ba­rátja a Rougon-Mackart-család történe­tében tényeket akart lerögzíteni. Kora áhítja a naturalizmust, mint ahogy a tu­domány ebben az időben a pozitivizmust. Ezt fontos figyelemre méltatni, mert a modern francia művészet innen eredt. Nálunk a természetimád­ásnak tradíciója van és a mai művészetükbe evolúció út­ján jutott. Erről győz meg bennünket a kiállítási helyiségükbe összehordott alko­tásaik sora. Ez az Írisz izgalmára épített művészet Vlamincknek, Dufynek, Bon­­nardnak, Dufresnenek, Dufrenoynak s a többi franciának is jellemzője. (Talán csak Desvattiéres vallásos tárgyú képei képeznek kivételt). Kiváló szobrászuk, Maillol, alkotásaiban sem a gondolást a vonzó, a természetesség, a test konstruk­ciója, a teltség, a szobor kiállása, a tér­hez való viszony kifejezési módja teszi őt varázslatossá. A mi intim, kis helyiségünkben kiállí­tott művészi anyag nem ért el olyan si­kert, amilyent megérdemelt­­ volna. (Oppo, az olaszok egyik legkiválóbb mű­­­kritikusa szakállas művészetű­nek mond­ja a magyar anyagot). Nem vontuk le a tanulságát a római egyházművészeti ki­állításnak, amelynek, olyan átütő ereje volt. Már az anyag összeállításánál olyan hibák történtek, mely előre megpecsételte ennek a kiállításnak a sorsát, Aba-Novák­ Vilmost és Karlovszkyt, Vaszaryt és Bosznayt egymás mellett nem lehet ide­gen közönség előtt szerepeltetni. Köl­csönösen zavarják egymást. Szőnyi Ist­ván szívhez szóló líráját feltétlenül sem­legesíti a közelében levő Kukán-féle igen becsületes naturalizmus, mint ahogy Pólya Tibor egészséges humora, Bernáth Aurél gyengéd elmélyülést kívánó fest­ményeinek nem használ. Pedig milyen nagyszerű egyenként ez az egymás mellé nem való anyag- Karlovszky analízise, Pátzay plasztikai érzéke, Aba-Novák expressivitása, Istókovics fantáziája, Rudnai lélekbe markoló szomorú pesszi­mizmusa, Egry atmoszférában feloldott fénnyé szőtt anyaga, elfogultság nélkül megállapíthatjuk, döbbenetesen szép még itt is, ahol nagy nevek röpködnek a le­vegőben. Ez a kiállítás az intő példa, az Ecole de Paris elvesztette varázsát. Nincs si­kere annak a nemzeti csoportnak, ahol erre még nem jöttek rá. Ilyen az eset a cseh, belga, holland pavillonban. Az Egyesült Államok, Dánia és az ízléses osztrák művészek nem sokat mondanak. Az angol kiállítók túlzott tradíció-tiszte­lete többé-kevésbé a „The Studio“ stílus bemutatója. A német termek egyhangúan unalmasak, képeik nehézkesek. Kolbe, a szobrászuk azonban közeledik a világsi­kerhez. Durva plakátszerűség, revolveres fiúk, puskás nők, Lenin és társai arcképe, a lehető legrosszabb múltszázadbeli natura­lizmussal, régi, elcsépelt, vörös propa­ganda, botrányos rendezés, a mai orosz kultúra tükre az TI. R. S. S. pavilionja. A Biennále látogatói közül a komolyak és jóizlésűek ezen a művészeten ke­resztül, a szovjetről más irányban is kö­vetkeztetéseket­­vonhatnak le. . . w■imi NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1934 október 2. vm 1 ' 1 ■■■■ ' .1 i ■■■ )%m fa smvesek ! Tiszta gyapjú női ruhaszövet divatszinekben . . . 3.30 Divatos „Caro“, tiszta gyapjú női ruha és aljszövet 3.90 „Chevre“ női átmeneti és télikabát szövetújdonság 12.— Kamgarn férfiöltöny-szövet 140—150 cm. széles . .11.­Hazai és külföldi finom szövetkülönlegességek, rend­kívül alacsony árakon, divatot, gazdag választékban. KOVáCSOVICS Pirlanho jv., pelóit Sándor-utca­­ előtt Spur Istvánná és Szegedi-Maszák Aladárné. Váci-utca, piaristák előtt Popovics Riza. Petőfi Sándor-utca, Haris-bazár előtt Papp Jánosné. Fe­­renciak-tere, templom előtt Tóth Mária. Szervita­­tér, hirdetőoszlopnál Hübner F.réné. Egyetem-tér, Hősi emléktaű előtt Schlauch Géza­né. Erzschet-híd, pesti északi hídfőnél Seezler Józsefné. Múzeum­kör­ut és Kecskeméti­ utca sarkán Bozóky Kál­mánná. Deák Ferenc­ és Bécsi utca sarkán Stefa­nics Istvánná. Világos császár-ut és Alkotmány-u. sarkán Szalkay .Torny. Andrássy-út, Fene. Bist. Int. előtt Magasíts Erzsébet és Riedl Ágostonná. Andrássy-uti, Drexler-étterem előtt Vaszy György­­né. Andrássy-ut 1. sz. előtt Kertész Rita és Wiener Aranka. An­drássy- és Aréna-út sarkán Neogrády Jánosné. Vilmos császár-út és Nagymező-utca sar­kán Lengváry Zoltánná. Andrássy-út és Liszt­ Fe­­renc-tér sarkán Hegyváry Károlyné. Rákóczi-út, Hazai Takarék előtt Szabady Jánosné. Erzsébet­­körút, Emke-kávéház előtt Erber Béláné. Stefánia-és Thörköly-út sarkán Fedorcsik Sándorné. Mú­­zeum-körút és Főherceg Sándor-utca sarkán Dusák Aurélné. József-körút,­­Nemzeti Színház előtt He­gedűs Tiborné. József-kö­rut és Baross-utca sarkán Győry Lajosné. József­-körút, Valéria-kávéház előtt Binn­hing Mihályné. Mária Terézia-tér. Központ előtt Sakalla Lászlóné. Kerepesi-út és Hungária­­körút sarkán Dunkel Szalámit. Feronc-körút és Mester-utca sarkán sipoki Balás Jolán. Feronc­­körút, Mária Terézia-laktanya előtt Tóth Eszter. Üllői-út, örökáradás-templom előtt Fiedler Sán­­dorné. Üllői- és Orczy-út sarkán Spinraff Sándorné és Herczl­­Józsefné. Mester- és Gróf Haller-utca sarkán Csorváesy Miklósné. Szent László-téren Nagy Aladárné. Szent Gellért-téren, szálloda előtt Kiss Györgyné. Horthy Miklós-út 19. sz. előtt Leszek Gézáné. Horthy Miklós-körtér, szobor előtt Macsamek Gáborné. Nagyboldogposz.-n­. és Hyrafty­­u. sarkán Csellkó Gáborné. Kelenföldi p. u. előtt Schmidt Márta mié. Szerbia a német szerződés miatt nem tud cseh iparcikkeket vásárolni Belgrád, október 1. A kisántáni gazdasági értekezlete hétfőn befejezte munkáját. A záróülésen, amelyen Jeszics külügyminiszter elnökölt, elfogadták az értekezlet bizottságai által kidolgozott ha­tározati javaslatot. Megegyezés jött létre a vasutak együttműködése, a dunai hajózás ra­cionalizálása valamint a román—jugoszláv léghajózás tárgyában. A legfontosabb kérdésben a kölcsönös ke­reskedelmi forgalom kibővítésében azonban nem tudtak megegyezésre jutni. Csehország ugyanis minél kevesebb agrárterméket akar átvenni, de minél több ipari terméket akar elhelyezni. Ez jugoszláv viszonylatban akar alá tartozm­, Sályokat okozott, mert Jugoszlávia a néme­tekkel kötött egyezség értelmében 150 millió márka értékű iparcikket kénytelen Németor­szágban vásárolni. Ebben a tekintetben a "konkrét eredmény csak annyi volt, hogy Csehszlovákia kötelezte magát tízezer vagon búza átvételére. Ebből hatezret máris lekö­töttek, négyezret későbbi időpontban fognak szállítani. A kladovoi Dunahíd ügyében Jugoszlávia és Románia megállapodott egymással. Ma­gát a hidat franciák fogják építeni hitelbe, közös román—jugoszláv tulajdon lesz és nem fog a nemzetközi Duna-bizottság hatásköre alá tartozni. B arthou külpolitikája ellentétbe került a francia nagyvezérkar terveivel kellemetlenül érinti a lengyel-frnancia viszonyban beállott elhidegülés, tekin­tettel arra, hogy Lengyelország volt ed­dig Franciaország legerősebb katonai szövetségese Keleteurópában s Weygand tábornok vezérkari főnök igen nagy sze­repet juttatott Lengyelországnak vala­mennyi stratégia tervében. A nagyve­zérkar nem osztja Barthou külügymi­niszternek azt az álláspontját, hogy az orosz szövetségesben Franciaország meg­felelő kárpótlást kapott Lengyelország helyébe és nem hisz S­zovjetoroszország tényleges katonai erejében. Beavatott körök értesülése szerint Pétain tábor­nagy, hadügyminiszter a legközelebbi minisztertanács ülésén nyílt támadásba megy át Barthou ellen. A nagy érdeklő­déssel várt minisztertanács október 9-én lesz. A francia közvéleményt nagy izgalom­ban tartják a francia—lengyel barátság összeomlásáról szóló hírek. Most már londoni jelentések alapján is arró­l írnak a lapok, hogy Lengyelország közös ha­tárt akar Magyarországgal. Az Agence Radio lengyel forrásból származó lon­doni jelentést­ közöl, amely szerint Len­gyelországban egyre nagyobb tért hódí­tanak a versaillesi békeszerződés határ­megállapító szakaszainak megváltozta­tására irányuló törekvések, olyan érte­lemben, hogy Lengyelország határait Csehszlovákia felé kiszélesítsék és hogy Lengyelországnak Magyarországgal kö­zös határa legyen. Gömbös Gyula mi­niszterelnök küszöbön álló varsói útja és Papén volt német alkancellár budapesti látogatása is bőven foglalkoztatja a francia közvéleményt. Az­­ Excelsior ez­zel kapcsolatban megállapítja, hogy Franciaország megelégedéssel veszi tu­domásul a magyar miniszterelnök var­sói utazását, mert hiszen Lengyelország barátja és szövetségese, sőt Magyaror­szággal szemben is szimpátiával viselte­tik. Huú ábránd azonban azt remélni — folytatja a lap —, hogy Lengyelország diplomáciai akcióját a keleteurópai sta­tusquo konszolidálására irányuló fran­cia törekvéseknek megfelelően akarja végrehajtani. Franciaoszágnak figyelem­mel kell kísérnie azt a rejtélyes játékot. Páris, október 1. Barth­on külügyminiszter külpoliti­kája, a jelek szerint, súlyos félreértésekre vezetett, a francia kormány kebelén be­lül. A francia nagyvezérk­art rendkívül amely Berlin, Varsó és Budapest között folyik, — fejezi be a lap cikkét. Jugoszlávia tintahal módjára teszi zavarossá az európai helyzetet Róma, október 1-­­ Mussolini a Sundai Expressnek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az új olasz honvédelmi törvény értelmében Olaszország szükség esetén nyolcmilli­ embert tud mozgósítani. Ausztria függet­lenségéről szólva Mussolini hangsúlyozta, hogy az érdekelt hatalmaknak egyhangú­lag meg kell állapodniuk abban, hogy­ Ausztria nemzetközileg elismert függet­lenségét a gyakorlatban is minden eshe­­tőség ellen megvédik. Egyelőre azonban Ausztria leigázását célzó újabb közvetlen kísérletek ki vannak zárva. A Popolo di Roma vezércikkében Jugo­szláv tintahal címén foglalkozik Jugo­szláviának legutóbbi magatartásával A­ cikk megállapítja, hogy Jugo­szlávia vala­hányszor európai együttműködésről van­ szó, tintahal módjára zavarossá akarja tenni az európai vizeket és ezzel lehetet­lenné a helyzet tisztázását. Mindennek a hátterében az rejlik, hogy Jugoszlávia a nemzetközi helyzet megzavarásával lep­lezni akarja kétségbeejtő belpolitikai helyzetét. Ha Európában helyreáll a rend, Jugoszláviában rögtön felszínre kerülne az elnyomott, megfojtott és már­tírrá sanyargatott másfaju nemzetiségeik borzasztó helyzete. A lap végül hangoz­tatja, hogy Olaszország még mia is elég erős és hatalmas ahhoz, hogy miként azt tizenkét esztendővel ezelőtt Nettunóban­ tette, felajánlja Olaszország barátságát abban az esetben, ha Jugoszlávia erre méltónak mutatkozik — természetesen­ nem szavakkal, hanem cselekedetekkel. RAVASZ LÁSZLÓ A NEMZETI SZOCIALIZMUS ELLEN Igen érdekes beszédet tartott Ravasz László a református ünnepi hét kereté­­ben a protestáns irodalmi társaság ülé­sén. Előadásában az állam és az egyház viszonyát kutatta.­­ Az állam nem olyan világcolakító tényező, mint az egyház, az emberiség, a család, vagy a házasság,­­ átmeneti intézmény, mely azért támadt, hogy a megromlott emberiségben a békét fenn­tartsa, az igazságot szolgáltassa s a köz­hatalmat gyakorolja. A páriskörnyéki békeszerződések, amelyek hihetetlen igazságtalansággal aláztak meg egyes nemzeteket, a nacionalizmusnak ma ural­kodóvá vált formáját adják és azt ma­gyarázzák is. A népeket a többi között a faj és vér is teszi. Az emberiség egysége viszont nem fajbiológiai meggondolá­sokban, hanem a rendeltetésében áll. Az emberiség erkölcsi és szellemi világpro­gram, isten­ képiség,­ ami annyit jelent, hogy az emberiség Istentől vett egy fel­adatot és neki felelős. A faj egységét­ tették az egész emberi élet törzsdöntő forrásává és meghatározásává egyes államokban. Voltaképpen materiális miszticizmus az, ami a nemzeti szocializ­mus fajelméletében rejlik. A nemzeti szocializmus Führer-fogalma széttöri az egyház fogalmát, merőben megváltoz­tatja az államról alkotott teológiai fel­fogásunkat és megürisíti az emberiség fogalmát. E nézet szerint ugyanis az egész emberiség csak sötét háttér, mely­ből kiemelkedik az uralkodó alapszük­ség ezekben a zűrzavaros időkben han­goztatni az isteni kijelentés nagyságát. A nemzet az emberiségért, van, mint ahogy a nemzetért van az állam. Az em­beriség gondolata egyetemes világvéd, amit a kijelentés így ad tudtunkra: Te­remtsünk embert a magunk képére és hasonlatosságára, akiben a teremtés be­­tetőződik és célhoz ér. Az emberiségért van a kultsúra és ha nincs a teremtett mindenségben semmi, ami feljebbvaló érték volna, mint a humánum. Ezért nagy kár, hogy az emberiség eltávolodik a humánum életet adó fogalmától és formájától és egyéb értékekkel akarja magát kárpótolni. Még­sem szabad a hu­mánumot mindenekfelé tenni, mint ahogy a l­iberalizmus tette, mert ellen­téte a divinum, a krisztusi megváltó­­munka középpontja. Az egyház önmagá­ban szupernacionális és a Führer mö­gött ott sugárzik egyetlen nagyságként a Krisztus. Budapest, október 1. Legitimista nagygyűlés lesz október 7-én, vasárnap délelőtt féltizenegy órai kezdettel Székesfehérvárott a Szent Istv­ván-teremben. A nagygyűlésen felszólal­nak: Shvoy Lajos megyéspüspök, Hu­szár Károly v. miniszterelnök, gr. Sigray Antal, Gratz Gusztáv, Farkas Tibor és gróf Zichy János országgyűlési kép­viselők. 1

Next