Nemzeti Ujság, 1936. szeptember (18. évfolyam, 199-223. szám)

1936-09-01 / 199. szám

2 a béke meghosszabbításáért. A császári békekövetek azonban semmit sem értek el, mert Kara Musztafa nagyvezér meg volt győződve, hogy Thököly segítségé­vel egész Magyarország területét meg­szerezheti és Bécset is elfoglalhatja. Li­­pót ugyan éppen akkor kötött szerződést több német fejedelemmel, akik hadi­­segélyre kötelezték magukat, de nem a pogány, hanem XIV. Lajos francia ki­rály ellen, akinek erőszakos fellépése és hódításai újra érdekegységet hoztak létre a császár és a birodalmi fejedelmek kö­zött Ebben a helyzetben, amikor a bécsi miniszterek csak a francia határokra fordították figyelmüket és elmulasztot­ták a pogány elleni felkészülést az Iz­­lám utolsó nagy támadásával szemben egyedül XI. Ince pápa gondoskodott a védelem eszközeiről. Az ő varsói és bécsi nunciusai megfeszített munkájának volt köszönhető, hogy Lipót és Sobieski Já­nos lengyel király szövetségét, a francia intrikákat legyőzve, szinte az utolsó pillanatban sikerült megkötni. És a bécsi nuncius Buonvisi nemcsak személyesen hatott Lipótra, hanem a bécsi kormány hadi- és pénzügyi tehetetlenségét is ő serkentette megmozdulásra, korholással, pénzáldozatokkal, haditervek készítése­ivel. Ezzel a pogány elleni védelem és tá­­­madás kérdése tisztal­aich, maGnusnich­rendű légkörbe került, mint amivel a bécsi és általában az európai udvarok rendelkeztek. Ez időben jelenti a kon­stantinápolyi velencei követ szenátusá­nak, hogy a pápa a porta előtt különös tiszteletben van. Egyedül őt tartja alkal­masnak arra, hogy a keresztény fejedel­meket egyesítse a félhold ellen és a pá­paság az egyetlen hatalom, mely aggó­da lomnyal tölti el. Az 1683. év és a követ­kező esztendők eseményeinek alakulása megmutatta, hogy az izlám a pápaság erkölcsi és politikai erejét mily jól is­merte. Kara Musztafa és a török-tatár sereg közeledtének hírére a XIV. Lajos által országától megfosztott Lotharingiai Ká­roly herceg alatt a császári sereg Po­zsonytól délre gyülekezett és ott voltak Esterházy Pál nádor magyarjai is. Amint azonban a török Bécs felé közeledett, a császári sereg visszavonult. Bécs 1683 július közepétől Stahremberg Rüdiger gróf parancsnoksága alatt hősiesen védte magát, míg végre északon, a Kah­­lenbergen át meg nem jelentek Lotharin­giai Károly és Sobieski János felmentő seregei. A hegyről leereszkedő kereszté­nyek szeptember 12-én áradatként söpör­ték el az elbizakodott nagyvezér seregét, amely futtában azután Belgrádig meg sem állott. 4­­yugati feleszmél A bécsi nagy győzelem hírére az euró­pai népek ismét egynek érezték magukat a keresztény sorsközösség gondolatában. Ebben a nagy, a keresztes hadjáratok kora óta először újra föléledő érzelmi egységben egyszerre szégyenletesnek ta­lálták, hogy a barbár horda, amely fe­gyelmezetlenül terpeszkedett a bécsi síkon és amely korántsem oly félelmes már, továbbra is fenyegesse a keresztény Nyugat országait. Így alakult ki a felfo­gás, hogy a pogányt Európából is ki kell ütni, fel kell szabadítani Magyarországot és elsősorban annak régi, királyi székvá­rosát, Budát. És ez alól a közfelfogás alól még a Lipót ellen gyűlölködő XIV. Lajos sem vonhatta ki magát. Éveken át nem merte nagyobb akciókkal a német birodalmat támadni és el kellett néznie azt is, hogy alattvalói csoportosan vo­nultak a félhold elleni küzdelembe. Lipót pedig, aki kevéssel azelőtt a legnagyobb veszedelemnek a török háborút tartotta, megismerve az izlám gyengeségét, Marco di Aviano kapucinus hatása alatt, szíve mélyéből csatlakozott a „szent háború“ folytatásához. Egyedül azonban erre még­sem érezte magát elég erősnek és ezért diplomáciájával a német birodalmi feje­delmeknek egész sorát nyeri meg a há­borúra. A hadjáratok alapját azonban az 1684 márciusában megkötött ,»Szent Liga'* alkotta. Ebben a császár, a lengyel ki­rály és a velencei köztársaság szövetkez­tek egymással. A szövetség létrehozója és fő irányítója a pápa, aki nupciusaival, főként Buonvisivel, valamint Marco d'Aviano kapucinus baráttal hónapok nehéz munkájának árán egyeztette ki a szerződő felek közötti ellentéteket Mind a három szerződő fél kötelezte magát a támadásra. Egyszerre három helyen: a lengyel Moldva felé, Magyarországon át és a tengeren, a Balkán félsziget part­jain támadtak a törökre. A császár, ma­gyar királyi méltósága tudatában Szent István és Szent László példáján bátoro­dik fel és Magyarország Nagyasszonyá­nak köszöni meg váratlan diadalait. A felszabadító hadjáratok első fejeze­tén, Bécs felmentésétől Buda vissza­foglalásáig, az egyetemes keresztény szellem ismerhető föl Az anyagi eszkö­zök nagy részét, kb. kétmillió arany­forintot, maga a pápa adja, aki az egy­házi államot súlyos adókkal terheli meg és egész háztartásában a legszigorúbb takarékosság elvét valósítja meg azért, hogy a császárt és a lengyel királyt ál­landó pénzzavaraiból kimentse. Az ő sze­mélyes adományai mellett más eredetű katolikus egyházi összegeket is a szent háború céljaira fordítanak, így az utóbbi évtizedekben szerzett szerzetesi vagyonok egyharmadát, amelynek ösz­­szege csak­ az ausztriai szerzetesrendek után több szint másfél millió forintot tett ki. Az 1685-ben meghalt Szelepcsényi prímás nagy hagyatékát is a pápa hoz­zájárulásával, a háborúra használta fel a kormány. De az anyagi alapokon kí­vül a hadjáratok szervezésében és vezeté­sében is az Egyházé a vezető szerep. Bupavisi készíti a haditerveket, ugyan­csak ő ellenőrzi a pénzügyi közigazga­tást, végül már annyira elégedetlen a bécsi pénzügyi igazgató','egy módszerével, hogy a pápai segélye­­kből maga fogad csapatokat. Ugya.e bb ° állíttatja fel a hadjáratokban ^..tiltható tábori kórházakat, amelyeket „vollonics püspök felügyelete alá hely­z. Marco d'Aviano pedig, mint pápai misszionárius, végig­járja a seregeket buzdítja, kitartásra inti a katonaságot, kibékíti a viszálykodó vezéreket, sürgeti a lassú és korrupt ad­minisztráció megreformálását. Emellett haditervezet is készít és Lipótot tettekre sarkalja. NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1936 szeptember 1. Az első kísérlet sikertelen Bécs felszabadítása után az év utolsó három hónapjában Párkánynál és Esz­tergomnál elért győzelmek után az volt a remény, hogy a hadi járatot tovább folytat­hatják. A következő két évben a császári ha­dse­reg dunai frontján sikerült elfog­lalni Viseg­rádot és az 55.000 főből álló keresztény hadsereg, noha a fővezér nem látta az időt alkalmasnak, Buda ellen vo­nult. A megszállás július 11-én kezdődött, Míg az irodalom erről tárgyal, vitatko­zik, érveket és ellenérveket hoz fel, mi­ként lehet a pogányt kiűzni, Magyaror­szág helyzetéről pedig, valamint a had­járatok alakulásáról számos mű jelenik meg, amelyek leírják Buda kimagasló helyzetét a török birodalomban, meg­kezdődik Buda első ostroma. Az egész Európa feszült figyelemmel fordul a ke­reszténység régi védőbástyája felé és ki­fejti reménységét, hogyha Buda ostroma­­ sikerrel jár, vége lesz a félhold magyar-­­­országi uralmának. Az ostromot meg-­­ előző és az ostrom alatt készült nyomtat­ványok biztosra veszik a győzelmet és Budát középkori jelzőjének modern vál­tozataként „Haupt und Rezidenz Stadt“­­nak nevezik, az ostromra felvonult had­sereg létszámát erősen túlozva adják. Az egész kereszténység türelmetlen várako­zását legjobban a pápa magatartása jel­lemzi, aki a Vatikánban óráról-órára várta az örömhírt, így érthető, hogy a kiábrándulás általános, amikor az ostrom sikertelensége köztudomásúvá válik és reménykedés helyét jogos harag váltja föl annak a férfiúnak szivében, aki Buda sorsára akkor talán legtöbbet gondolt és fölszabadításáért legtöbbet áldozott: XI. Ince pápában. Mert bár a felmentő sereg Érdnél döntő vereséget szenvedett, az előkészületek hiánya, a vezérek közötti egyenetlenség miatt az 55.000 főnyi ke­resztény seregnek a 109 napos ostromot abba kellett hagyni, miután sorsából be­tegség, rossz táplálkozás következtében mintegy 23.000-en pusztultak el. A második ostrom Bizonyos, hogy általános felháboro­­dás következménye lett azután, hogy most már Buda következő ostromára szé­leskörű, gondos intézkedések történtek. A következő évben a porta békeaján­lata és a haditanács készületlensége kö­vetkeztében a hadjárat csak júliusban kezdődött. Érsekújvár bevétele után a hadvezérek sürgetésére ismét felmerült a terv, hogy a hadakat Buda ellen ve­zénylik. De a nuncius erőteljesen közbe­lépett és el is érte, hogy az előrehaladott évszak következtében elállott a vakmerő újabb kísérlettől. Hogy Buonvisi ítélete mennyire helytálló volt, arra bizonyíték a kortársak véleménye, ami egyszers­mind magyarázat arra is, hogy miért tar­­tott oly soká Buda felszabadítása. Mint Bulyovszky-utcai leánynevelő intézet gyakorlati nőképzője. Titkárnőképző 1 éves diploma. Ruha-, divatlap- és plakáttervezés. Idegen nyelvek. Összes iskolai típusok tanítása és korrepetálása. Tökéletes továbbképzés. Egész-, félbentlakók, bejárók. Prospektus: Budapest, Bulyovszky­ utca 10. • Telefon: 1-156-93. • 30. Tanév! az egykorúak leírják, Buda erődítmé­nyei sokkal erősebbek voltak, mint azt az ostromlók eleinte elképzelték. A vár falai annyira vastagok voltak, hogy még ágyúval sem tudták áttörni. Árkai mélyek, cölöpsorai megkettőzöttek és tűz­biztosat. Tömegtámadás idején az os­tromlókat az aknák tömegestül röpítet­ték a levegőbe. Ezenkívül a török sereg java védte Budát. Nagyszerű ígéretek is fűtötték az őrséget, hogy a török uralom kulcsa el ne vesszen. A parancsnokokat a félelem is késztette a bátor védelemre, hiszen előttük állt a Bécs előtti arcvonal feladása miatt megzsinegelt vezérkasa. Buda ostroma nehézségeinek tehát kéz­zelfogható okai is voltak. Ezekhez még hozzávehetjük Marco páter megjegyzé­sét is, aki szerinte „a siralmas balsiker oka, Buda előtt az, hogy vétkesek va­gyunk és nem hiszünk eléggé Istenben". Az 1686. évi hadjáratot elsősorban diplomáciailag készítették elő és miután több esztendőn át a haditerv Buda felé irányult, természetesen ez évben sem le­hetett másképp. Noha Buonvisi a straté­giai előrelátás alapján előbb a kisebb erősségek elfoglalását javasolta, végül is Lotharingiai Károly véleménye győzött és az egész hadsereg, a herceg fővezér­lete ellen tiltakozó Miksa Emmánuel ba­jor választó seregét is beleértve, Buda ellen vonult. A különböző nehézségek el­hárításában ismét Merov atyának volt nagy érdeme, aki Lipótnál keresztül vitte, hogy az egységes vezetés a Lotha­­ringiai hercegre bizassék. A júniusban gyülekező seregben Ká­roly herceg közvetlen vezérlete alatt 24.000­­császári katona volt, amelyhez Frigyes Vilmos brandenburgi nagy­választó 8000 főnyi segélye, 4000 katona a sváb és 3000 a frank kerületből járult. Vezetők voltak: Stahremberg Rüdiger, Caprara, Croy herceg, Souches és a Pfalz-Neuburgi herceg, a német lovag­rend nagymestere, Dünewald, gróf Pálffy Károly János, a brandenburgi Schöning altábornagy a Baden-Durlachi őrgróf és gróf Babatta főhadbiztos. A bajor vá­lasztó külön hadtestében a bajorok gróf Serényi János vezetése alatt, a császáriak Érdeni Lajos, a szászok Sachsen-Weissen­­fuls herceg alatt összesen 8000 bajor, 4700 szász, 8350 császárt volt. Eredetileg Buda alatt csak 3000 főnyi magyarság volt, az öreg gróf Esterházy János főkapitány vezetésével, de később a főkapitánysá­gokból és várakból mind több magyar csatlakozott az ostromló sereghez, így Koháry Istvánnak csapatából az ifjú Bercsényi Miklós séllyei kapitány, gróf Erdődy György lévai, Bottyán János esztergomi huszárkapitány, több Pálffy Balassa, Batthyány, Czobor, végül is Ko­háry és Csáky összes csapatainak csat­lakozásával, 14—15.000 főnyi magyarság. Nem volt Európának nemzete, amely a kereszténységnek nagy vállalkozásában részt ne vett volna. Nagy számban jöt­tek olaszok, franciák, spanyolok, angol és skót urak, köztük sok előkelő név vise­lője és hatvan barcelonai mesterember is, akik fogadalmat tettek, hogy az izlám visszaszorításában fegyverrel működnek közre. A katolikus egyház több misz­­szionáriusa, a szerzetesrendek képvi­selői, a magyar kongreganisták eörmé­­nyesi Fiáth János vezetésével vettek részt a szent háborúban. A végső győzelem Az ostrom június végén kezdődött. 23-án éjjel nyitják fel a törökök a vizes árkokat, ekkor szállja meg a császári sereg az alsóvárost, amire a védők a várba vonulnak vissza. A déli oldalon Mátyás egykori palotáját támadta, a Gellérthegyen és Naphegyen fekvő állá­saiból, míg Lotharingiai Károly északról a Dunától és Óbudától kezdve fogta kö­rül a várat, a brandenburgiak a Rózsa­dombtól nyugatra, a svábok a Svábhe­gyen állottak. A magyar hajdúk szét­szórva a különböző csapatokban küzdöt­tek, míg a huszárság Pálffy és Bottyán alatt délfelé végzett felderítő szolgálatot, ahonnan a felmentő sereget lehetett várni. A várat az öreg, tapasztalt albán származású Abdurrahman basa védte 7000 főnyi őrség élén és a vár védelmé­ben a 10.000 főnyi polgári lakosság is részt vett. Több véres roham után a t­otharingiai Károly frontján egyes külső falrészek keresztény kézbe kerültek, jú­lius 27-én a brandenburgiak hadoszlopá­ban az első zászlót győri magyar vitézek tűzték a falra. Különösen nagy pusztí­tást okozott az aknák robbanása, puska­poros zsákok dobálása. Fra Gabriel Gau­­tieri, génuai ferences, akit nálunk Tüzes Gábornak neveztek, görögtűzszerű égető rakétáit szórta a falakra. Július végén az ostromló sereg már nagyon meggyön­gült, úgyhogy amikor augusztus elején Szulejmán nagyvezér felmentő serege megérkezett, Károly herceg, nem bocsát­­kozott vele nyílt csatába, hanem a Gel­lérthegy déli lejtőjénél vont védelmi vo­nalban várta a nagyvezér támadását. A pogány sereg azonban nem mert tá­madni, csak az volt a szándéka, hogy az ostromlott seregnek segítséget küldjön. A janicsárok azonban elvéreztek az ostromló vonalak között. Közben Caraffa, Heister és Scherffenberg hadtestei is megérkeztek és ezzel beteljesedett az izlám sorsa. Szeptember 2-án még 2000 főnyi svéd segí­tőcsap­at is érkezett, akik azonban már nem vettek részt a délutáni rohamban. Az északi fronton a branden­burgiak és császáriak elfoglalták a belső bástyákat is és utcai harcban tó­dultak a királyi palota felé, amelyet a bajorok foglaltak el. Abdurrahman ismételt felszólításra a(^®, m­*'£’ magát és közelharcban vitézül küzdve elesett. A megmaradt őr­ség, asszonyok, gyermekek, zsidó keres­kedők a várpalota egy udvarába szorul­tak és ott tették le a fegyvert. Az ellen­állás esti hat órakor szűnt meg és ezzel Buda felszabadult a pogány uralom alól. A győztes sereg élén Marco d’Aviano ha­ladt, kezében Szent József zászlajával. Ő volt egyszersmind az, aki e császárt a nagy eseményről elsőnek értesítette: „Dicsértessék az Úr és Szűz Mária!" Bu­dát rohammal bevettük... Valóságos Is­ten csodája, hogy mindössze 100 embert vesztettünk... Ugyane napon XI. Ince pápa ünnepé­lyes konzisztóriumot tartott és egyszerre 27 bíborost avatott fel, akik közül több­nek nagy érdemei voltak ez izlám elleni hadjáratban. Az ülés után a pápa oly nyilatkozatot tett, hogy ne a hódítás, ha­nem a kereszténység diadala okozzon örömöt. A homályos nyilatkozatot kez­detben nem értették, de amikor Buda be­vételének híre megérkezett, mindenki a nagy teljesítmény jóslataként fogta fel, így vélekedett Buonvisi is. A pápa és az egész keresztény világ öröme leírhatat­lan volt Európaszerte fényes Te Deu­­mokkal és nyilvános ünnepségekkel, ül­ték meg a kereszténység Védőbástyájá­­n­ak visszafoglalását. 11 - Kelényi B. Ottó. * KEDDEN OSZTJÁK KI a nyomravezetőknek a Hermes-bank ötezer­­pengős jutalmát A Hermes-himis csalóinak ügye most már véleg lekerült a napirendről és lassan el­veszti az érdeklődést a nagyközönség számára. Dr. Enyedy Róbert vizsgálóbíró hétfőn kihall­gatta a letartóztatott szélhámosokat. Először Kvanka Béláné szülésznőt kísérték át az an­gyalföldi elmegyógyintézetből, majd dr. Er­dély Henrik ügyvéd, Nagy Lajos ügyvédi ír­nok, Csálnyi József pénzügynök, Csálnyi Rezső mulatótulajdonos, Hegyaljai Endre állásnél­küli kovácssegéd és Kvanka Béla volt színész állt a vizsgálóbíró elé és tett vallomást. Utol­sónak Vig Ágostonna szülésznőt hozták fel hordágyon a fogházból. Délután 2 órakor Enyedy Róbert befejezte a kihallgatásokat és mind a nyolc gyanúsított előtt kihirdette az előzetes letartóztatásról szóló végzést. Hétfőn délelőtt jelentkezett az ügyészségen Maros-Mandl Zoltán krupier, a szélhámosság tizedik szereplője, akinek sikerült eddig elrej­tőznie. Most azonban önmaga jelentkezett és elmondta, hogy nem bírja tovább a bujkálást, idegei összeroppantak és ezért inkább az igazságszolgáltatásra bízza magát. Alaros- Mandl Zoltánt nyomban letartóztatták és rö­videsen őt is kihallgatják Schleitzer Zoltán magántisztviselővel együtt, aki ugyancsak később került rendőrkézre. Hétfőn megbeszélést folytattak a főkapitány­ságon a Hermes-brit igazgatói és a nyomo­zást vezető rendőrtisztek a kitűzött jutalom felosztásáról. Végül is úgy döntöttek, hogy a bank által kitűzött 5000 pengős díjból 3000 pen­gőt Pálinkás Imrének ítélnek oda. Az állásnél­küli zsoké jelentette annak idején a rendőrség­nek, hogy Hegyaljai Endre milyen körülmé­nyeik között bízta rá a 350 pengős borítékot. Ez volt az első nyom, amelyen keresztül azután felgöngyölítették a szélhámosságot. A 2000 pengős jutalmat Hasziló István gőzmosóda­­tulajdonos és az ügyben nyomozó 22 detektív között osztják szét. A mosodatulajdonos 500 pengőt kap, a detektívek pedig az 1500 pengő­ből részesednek kisebb-nagyobb összegekben. A jutalmakat kedden reggel 9 órakor osztják szét a Hermes-bank Petőfi Sándor­ utcai központjá­ban.

Next