Nemzeti Ujság, 1938. február (20. évfolyam, 25-47. szám)

1938-02-01 / 25. szám

2 NEMZETI ÚJSÁG február 1. Schiller, Beethoven, Bach és Mozart nemzetét. Akik között lehettek más nézetű­ek mint mi, de igaz tudósok és művészek voltak. Most ő az ünnepelt, ő kapja az állami kitüntetést, ő a pénzt, ő a gyémántokkal kirakott csillagot s az ő arcképe néz vissza ránk az újsá­gokból, az ő könyveit találjuk minden kirakatban. Íme, kell-e nagyobb bizony­ság, hogy Rosenberg jelenti a hivata­los álláspontot, a pozitív kereszténység ezt akarja. Egy tudománytalan szel­lemi arculatot, egy olyan egyéniséget, aki még nem is pogány. Mert a régi pogányok esetleg keresték az igazsá­got és a szellemet szolgálták a maguk módja szerint, Rosenberg pedig elfer­díti az igazságot és elárulja a szelle­met. Ezek azok a tények, amelyek meg kell, hogy mutassák a magyar közvé­lemény és minden józan ember előtt, hogy a nemzeti szocializmus szemben áll az igazi pozitív kereszténységgel, magával Krisztussal s ennek konzek­venciáit mindazoknak, akik ráeszmél­tek, a legsürgősebben le kell vonniok. G­osenberg újabb kitüntetése után nem lehet tagadni az azonosságot. Az ilyen ünnepségek kitűnő alkalmak arra, hogy egy rendszer kiválóságait megjutal­mazzák, de elfelejtik, hogy ezáltal le­hull a lepel s megtudjuk, ki szerintük a legnagyobb. A válasz ezúttal ez volt: Rosenberg s mi ezt a választ az összes konzekvenciákkal együtt tudomásul vesszük. A LEGTISZTÁBB ÖRÖMÖT olcsó pénzért juttatjuk olvasóinknak. Tiszta öröm egyrészt azért, mert a hozzátartozó anyagiak oly csekély megterhelést jelentenek, hogy az nem okoz senkinek sem különösebb gondot. Másrészt pedig olyan élvezetet szerez, melyet időben és térben máshoz hasonlítani alig lehetséges. Az utazás manapság nemcsak azt a száraz tényt jelenti, hogy egy-két várossal, esetleg egy-két országhatárral messzebb jutunk ál­landó lakhelyünktől, hanem — természetesen megfelelő eszközökkel és rendezéssel — művé­szet- és kultúrtörténeti, politikai és etnográ­fiai tanulmány, eredeti — tehát a leghitele­sebb forrásból. Az az úti Mélyeb bt?Ön' célzattal a Christo­­phoros utazási iroda épen a közeljövőben ren­dez, kiel­égíti mindezeket az igényeket, ame­lyek a fenti szempontokkal kapcsolatban fel­merülhetnek. Talán szükségtelen hangsúlyoz­nunk azokat az unos-untalan ismételt szava­kat, melyekkel az utasokat biztosítani akarják az utazás kényelmes voltáról és a rendezés tökéletességér­ől, elegendő, ha felsoroljuk uta­zásaink főbb programszámait. Február 20-tól március 6-ig társasutazás San­ Remoba, kirán­dulással Nizzába, és Montecarloba. Vagy 14 napos üdülés Taorminálba éjszakai utazás ki­zárásával, útközben étkezéssel az étkezőkocsi­ban. Részvételi díj :118 pengőtől. Március 5-én reggel indítjuk társasutazás keretében Sorrentoba utasainkat üdülésre és a 14 napos út tartama alatt megtekintik Ve­lencét, Firenzét, Rómát, Nápolyt, kirándulást tehetnek Capriba, a Vezuvra, Amalfiba és üdülnek Sorrentoban. Ezen tökéletes, minden igényt kielégítő út részvételi díja 284 pengő. I Részletes felvilágosítással készséggel szolgál ! utazási és menetjegy irodánk „Christophoros“,­­ Kossuth Lajos u. 5. Telefon: 187—852 és 189—583. ÜNNEP, MUNKASZÜNET, KÖZKEGYELEM a holland trónörökösnő kislányának születésnapján Amszterdam, január 31. A világ egyik legnyugodtabb népe há­rom héten át az izgalomnak legmaga­sabb hőfokán élt. Hollandia a második trónör­ököst várta és amikor hétfőn reg­gel eldördült az első ágyúlövés, megszó­laltak a hágai nagy templom harangjai s végigrohantak a főváros utcáin a kö­zépkori díszbe öltözött heroldok, egy or­szág feszültsége oldódott fel az ujjongó örömmámorban. Hága percek alatt le­vetette hétköznapi arcát és a lelkesedés ünnepi díszébe öltözött. A jó hollandok egymás kezét szorongatták, egyetlen csa­láddá forrt össze Németalföld és minden lélek a soestdijki kastély bölcsője felé fordult, ahová születése után fektették Julianna trónörökösnő gyermekét, aki Oránia-N­assau és Lippe-Biesterfeld her­cegnője néven vonul be a történelembe és a nép szívébe. Január utolsó napjának reggelén tíz órakor dördült el az első ágyúlövés és utána még ötven lövés tudatta az ország­gal és az egész világgal, hogy megszüle­­tett a holland trónörökösnő. Mert hiába vette biztosra a népképzelet, hogy végre fiú születik, az Ordina-Nassau uralkodó­házban, mégis leánnyal ajándékozta meg nemzetét Julianna. Az üdvözlések után megszólalt a Wil­­helmus kürtjei és felhangzott a fluiter induló, ami a trónörökös születését je­lenti Hollandiában, majd történelmi díszbe öltözött hírnökök száguldottak végig a főváros és több vidéki város ut­cáin s hirdették a nagy eseményt, a nép megújuló lelkesedése mellett. Repülő­gépek jelentek meg Hága felett és sű­rti rajokban hullanak a magasból a narancs­sárga cédulák: Éljen a királyi család! Szinte egész Hollandia az Orániai-ház színébe öltözött, narancs színű zászlók lobognak a palotákon, a polgári házak tetőin, a villamosok is kis zászlócskákkal robognak és nincs kirakat ma Hollandiá­ban narancs nélkül. Mintha egyetlen narancsültetvény lenne az egész ország, a trópusi gyümölcs színe mindenhová bevonult. A nyilvános helyiségeket egész éjjel nyitva tartották, nincs ember a tulipán hazájában, aki ne ünnepelne. Hollandiában nincsenek koldusok, de bő­ven akadnak munkanélküliek, akiket a nagy esemény hírére megajándékoztak. De a legszerencsésebbek azok a­z új hol­land állampolgárok, akik a kis herceg­nővel egy napon születtek, bölcsőt és tel­jes babakelengyét kapnak a keresztelőre. Teljes hétig ünnepel az ország, azután következik mindennek betetőzése: az új trónörökösnő megkeresztelése. Egész Hollandia hangos, a rádión ke­resztül Holland-India lakossága is érte­sült az eseményről, Batávia, Jáva és Su­mátra együtt ünnepel az anyaországgal. Egyetlen csendes és nyugodt hely van az országban: a soestdijki kastély. Min­den városban, ahol katonai helyőrség van, leadták az ötvenegy ágyúlövést, csak a kastély körül mélyült el még job­ban a csend. Még a repülőgépek is elke­rülik ezt a vidéket. A királyi családnak azért esett erre a kastélyra a választása, mert 1822-ben itt született a nassaró-orániai ház utolsó férfi leszármazottja. Különben negyed­szer történik nagy esemény a kastély­ban: II. Orániai Vilmos harmadik fia, Vilmos Sándor, majd Vilmos Frigyes Henrik, később Frigyes Ernő Kazimir látták meg ezen a helyen a napvilágot. A várakozási idő alatt Julianna férje, Bernát herceg, aki már teljesen felépült autóbalesetéből, autón járt ki a kas­télyba, Vilma királynő azonban, mint igazi hollandul, kerékpárján utazott ki naponta többször leányához és csak rö­viddel az esemény előtt költözött oda. Kosárfonata bölcsőben Csak az utolsó napokban derült ki, hogy De Groot professzor elszámította magát a születési dátummal és tulajdon­képpen nem is érkezett későn a királyi csecsemő. Vasárnap már olyan jelentést adtak­­ki az udvari orvosok, hogy 24 órán belül megtörténik az esemény, de még a fele sem múlt ennek az időnek s már hétfőn délelőtt két perccel 10 óra előtt, megszületett­­Julianna gyermeke. A cse­csemőt az orvosi vizsgálat és fürösztés után egy ápolónő bevitte a szomszédos gyermekszobába, amelyet már hónapok­kal ezelőtt gondosan berendeztek erre a célra. Az újszülött hercegnőt kosárfonatú bölcsőbe tették. A gyerekszoba berende­zése majdnem ugyanaz, mint Julianna születése idejében, mindössze az jelenti a korszerűsítést, hogy néhány csőbútort szereztek be és átalakították az ablakok szellőző berendezését is. A helyiséget vi­lágosszürke és illa színű tapétákkal bo­rították újra. A falra a világ minden tájáról szár­r­mazó jellegzetes képeket festettek, va­lóságos világföldrajz ez színes ábrákban. É­DES ÖREGEK NAGY DÁNIEL A nyugalmazott tábornok az Íróaszta­lát rendezgette. Nem keresett semmit, csak rendszere­tő ember volt és úgy gon­dolta,­ aki átlépte a hetvenedik évét, illő rendben tartani az íróasztalát is. —­ ki tudja, mit hoz a holnapi Nyugodt, bölcs öregúr volt, hosszuszőru csibukból­ pipá­zott, s apró, sovány alakja alig látszott ki a széthányt paksaméták közül. Egy­szer félretette a pipáját, megdörzsölte a szemeit, mintha nem jól látott volna. Egy fénykép, meg egy pár női kesztyű akadt a kezébe, egyszerű, mindennapi dolgok, de — olyan furcsák ... Arcába egy kis melegség futott, vala­mit motyogott, a fejét csóválta. A különös kis jószágok egy dobozból kerültek elő, mindenféle lim-lom alól,­­­­ki tudja mióta pihentek ott! A kesztyű finom glasszé, egészen kicsi, keskeny, majdnem gyerekkézre való, a fényképen egy leány, nyitott, rövid bund­ócskában, a fején kis prémsapka, a kezében kor­csolya. Úgy néz a képről, mintha a vilá­got inná fel a szemével, nevet, látszanak a fogai, fehérek, fiatalok. Vis­szatette a kesztyűt a dobozba, ráhe­lyezte­ a képet, zsebkendőjével megtöröl­­gette a doboz fedelét s letette az asztalra. Megpróbált tovább rakosgatni, de a do­boz mindig félbeszakította. Megállt és nézte, fordított rajta egyet, újra megtö­rölte, felnyitotta, kivette a kesztyűt, a térdére tette, kisimította. Aztán rátette a fényképre, aztán a fényképet tette a kesztyűre és tovább pakolt. De nem ha­ladt. Egy kicsit mintha ideges is lett volna. Egy teát kért az Inastól. Nem volt a világon senkije, csak az inas. Szolgálta már vagy húsz év óta, nagy darab lomha ember, elhízott. Meg két vadászkutya, lusták, kövérek azok is. — Ilyen sötétben ül a tábornok úr? — kérdezte az inas. Fel akarta gyújtani a villanyt, a tábor­nok kiküldte. Egyedül maradt a homályos szobában. Ivott egy kortyot a teából, pipára gyúj­tott. Füstölt és nézte a sötétülő ablakot... A doboz az asztalon, a teteje lecsukva, a kép mégis kilépett belőle, csörgött a kor­csolyája, odalibbent az ablaküvegre, nevetett és őt nézte, két nagy, fiatal sze­mével. A tábornok nyugtalan lett, ide-oda feszengett, azután összehúzódott a bör­­fotérben,­­ feje szomorúan a válla közé esett. Már nem pipázott és elfeledte a ki­hűlő teát is. — Jaj — mondta halkan —­, én úgy érzem, valamit nem jól csináltam, vala­mit eltévesztettem. Az arcán két kis szederszemnyi piros­­ság égett, a szivében valami nyugtala­nító emlék, alig bírt tőle levegőt venni. — Hol is tévesztettem el! Visszament negyven évre, a képek meg­zavarták, kezét a szivére szorította: — Szegény Erzsike — mondta lehunyt szemmel. — Hová lettél, mivé lettél! A szemét nem nyitotta fel, így maradt nagyon sokáig. Másnap elküldte az inast a bejelentőbe egy cédulával, egy névvel, hogy kutassa fel, hol lakik! S azután, mikor az inas hazajött a címmel, egészen felvidult. — Készítsd ki, fiam, a díszruhámat — mondta — és három órára, rendelj ide egy taxit. Elmegyek valahová . . . . . . Erzsike kint lakott a Hidegkun­­uton egy villában. Kis, barna villa, két tornyocskával, melyek zsindellyel voltak fedve s a két torony köz­t a homlokzaton egy felirat: „Erzsike-lak“. — Istenem —­ mondta a tábornok, mi­kor a taxi a villa elé ért — várjon meg­­ismer­es Erzsike-lak . . . Ült a taxiban, félénken, mint egy gye­rek s leste a házikó ajtaját. Mikor már vártak vagy félórát, azt mondta a tábornok: — Kérem, legyen szives tülköljön. — Minek? — kérdezte a soffőr. — Tudom is én. Csak tülköljön. Vagy ha úgy tetszik, menjünk vissza. Kijöhe­tünk holnap is. A soffőr tülkölt, de csak kettőt, mert hirtelen eszébe jutott, hogy holnap ki­jönni, jobb fuvar lenne. De már nyílt a verandaajtó s megje­lent a küszöbön Erzsiké. Olyan volt, mint az Erzsike-lakok Erzsikéi szoktak lenni, negyven vagy ötven évre az első bál után. Olyan bájos, drága, édes kis öreg, mint a többiek, akik mikor a vil­lára­ rávésetik a nevüket, boldog és ka­cagó álmok rángatják s azután, igy, ilyenkor, ennyi idő után . . . hát ilye­nek. Hófehér a hajuk, hófehér a kezük, kis, keskeny ajkuk halk, fekete ruhát vi­­selnek, keskeny csipkegallérral, töréke­nyek és méltóságteljesek. — Kit tetszenek keresni? — kérdezte Erzsike az autó felé s ekkor már nyílt a kocsiajtó s a tábornok kilépett. Odaállt elé, kicsit összeütötte a boká­ját, pengett a sarkantyúja, olyan szépen. — Nem ismer meg, Erzsiké! Erzsiké zavarba jött, kis, keskeny ke­zét kezdte tördelni s ezt mondta: — Igen . . . úgy rémlik . . . parancsol­jon besétálni. Besétáltak. S odabent a tábornok, egy pár női keztyűt húzott elő a zsebéből, át­nyújtotta Erzsikének. — Ez a magáé, Erzsiké. Azért jöttem, hogy ezt visszahozzam. Emlékszik rá? Erzsiké kicsit elsápadt, hófehér arca szinte átlátszott, remegtek finom ujjai. — A keztyüim? Igen, emlékszem rájuk. A színházban véletlenül elcseréltük a keztyüinket, ön elvitte az enyém, én az önét. Megvannak azok is. Tessék... A tábornok keztyüi is egy dobozban voltak s ezután csak álltak egymás előtt némán, mindegyik a maga keztyüjével babrált. — Foglaljon helyet, — mondta később . Erzsiké. Karosszéket tett a kályha elé, egy hasábot dobott a tűzre s ő is leült. — Kissé megváltozott, — mondta hal­kan. — Akkor még kapitány volt. Em­lékszik, mi mindent elkövettünk, hogy a kauciót előteremtsük, nem sikerült, így nem lehettem a felesége, maga pedig tá­­­bornok lett. Ha engem elvett volna, ki tudja, vitte volna-e ennyire? Elszakad­tunk, de látom, a keztjüim mégis meg­őrizte. — Szerettem magát Erzsiké. — Én is, — mondta Erzsiké. — De ez már mind olyan messze van ... — Nincs senkim... — Nekem sincs. De már így is jól van. Jól van már mindenképp. Kicsit hallgattak, néha egymásra te­kintettek, azután Erzsiké odaült a hosszú zongorához s játszani kezdett egy dalt, amit mind a ketten ismertek. Kétszer vagy háromszor is eljátszotta, akkor hátra nézett. A tábornok szép ősz feje kissé előrebillent a mellére, néha-néha felhorkolt. Aludt jóízűen. Erzsiké lecsukta a zongorát, odaült mellé, megfogta a kezét és simogatta, simogatta. Mellettük duruzsolt a kályha, odakint a soffőr feltörte a gallérját, mert hullani kezdett a hó, szép nagy pillékben. Közeledett a tél... Rossz wü­l,­­ szom­lüil, Igmándi viz nagyon használ, Reggel iszik tét pohárral, Délben eszik jó étvággyal. Biztosan nagyon tetszik majd Orániai Nassau, Lippe Biesterfeldi hercegnőnek, ha megszokja kicsit a világ dolgait Egyelőre annak örül Hollandia, hogy az udvari orvosok szerint az anya jól érzi magát, és a kis hercegnő már nevet... Az esemény után a kormány kiált­ványt bocsátott ki, amelyet narancsszínű papirosra nyomtak kék betűkkel: „Polgártársak! Örömteli szívvel adjuk tudtára mindenkinek, hogy 1938 január 11-én reggel Isten kegyelméből Oránia- Nassaui Lippe-Blesterfeldi hercegnő szü­letett. Ezzel teljesedésbe ment az egész hollandi nép vágya. Legyen hosszú életű a királyi család!“ A kiáltványt az utcasarkokon hango­san olvasták fel a díszes hírnökök, majd ki­ragasztották a házak falára. Iskolás­gyermekek csoportjai vonultak fel a ki­rályi palota elé és dalokat énekeltek. Fiatal lányok és fiuk örömtáncot jártak az exteán az öregekkel, a kikötőkben a hadihajók is ágyulövéseket adtak le és az árbocokra felhúzták a holland lobogót. A születés percében megszólalt a hágai nagytemplom harangja és a főváros vala­mennyi templomának ércnyelve negyed­órán át zengett. Hága polgármestere ki­hirdette, hogy ünnepnappá nyilvánítják január 31-ét, a közhivatalokban munka­szünetet rendelt el. Vilma királynő az örvendetes esemény alkalmából a had­seregben és a haditengerészetnél hozott fegyelmi ítéleteket közkegyelmi úton el­törölte. Londonból, az angol királyi pártól ér­kezett az első gratuláló távirat Julianna trónörökösnőhöz és Bernát herceghez. Még a délelőtt folyamán megjött a her­ceg mostohafivére, aki személyesen fe­jezte ki szerencsekívánatait a boldog szülőknek. A Népszövetség egyik bizott­sága is gratulált: hétfőn délben kezdőd­tek meg az úgynevezett 28-as bizottság tanácskozásai Genf­ben. Alig nyitották meg az ülést, megérkezett a kis hercegnő születésének híre. A bizottság elnöke az eseményt nyomban bejelentette és az ülés nevében szerencsekívánatait fejezte ki. A holland alkotmány értelmében Ju­lianna trónralépése után a most született kis hercegnő lesz a trónörökös, ha azon­ban a trónörökös párnak később fia szü­letnék, a fiúgyermekre száll a trónöröklés­­ joga. *­­ • f­­. Julianna trónörökösnő és az újszülött s gyermek kitűnő egészségnek örvend. A soestdijki kastélyt elárasztották virágok­kal és üdvözlő táviratokkal. Bernát her­ceg személyesen jelenti be gyermeke szü­letését a város anyakönyvi hivatalában. Az újszülött gyermek nevéről csak majd a bejelentés után döntenek. Doom hói fi. Vilmos volt német császár üdvözlő táv­iratot intézett Vilma királynőhöz és a trónörökös párhoz. Hágai jelentés szerint a képviselőházat szerdára rendkívüli ülésre hívják össze a hercegnő születése alkalmából.

Next