Nemzeti Ujság, 1938. november (20. évfolyam, 247-272. szám)

1938-11-01 / 247. szám

2 NEMZETI ÚJSÁG 1938 november 1. Tartós ondolálás Vick VÁGÓ Sán­dor«u­tea 1« »Apponyi-tér.) Telefon: 188-549.­ —­— Szolid árak! kezésbe lépett illetékes cseh hatóságokkal a területi kérdések előkészítésére vonat­kozóan. A cseh katonai bizottságot Wiest tá­bornok vezeti, aki résztvett a komáromi tárgyalásokon is, mint a csehszlovák de­legáció katonai szakértője. A magyar­­csehszlovák katonai bizottságok tanács­kozása valószínűleg több napig tart. "Mindaddig együtt maradnak, amíg a­­Magyarországhoz visszacsatolandó terü­letek átadása,­ katonai megszállása be nem fejeződik.* A magyar külügyminiszter kedden dél­után utazik el Bécsbe. Kánya Kálmán­nal együtt megy gróf Teleki Pál val­lás- és közoktatásügyi miniszter, aki a külügyminiszterrel együtt részt vett a komáromi tárgyalásokon is, mint a nem­zetiségi és területi kérdések szakértője továbbá gróf C­s­á­k­y István rendkívüli követ, meghatalmazott miniszter, P­a­­t­a­ky Tibor államtitkár és a magyar kormány néhány szakértője. A döntő­bírósági tárgyalás e­l­őr­e­l­á­t­h­a­t­ó­a­n csütörtökön befejeződik s az­után semmi akadálya nem lesz annak,­­hogy további lépések történjenek. A magyar közvélemény teljes bizalom­mal néz a döntőbírósági ítélet elé.­ A bíró­ság mindkét tagja, Németország és Olasz­ország ismételten bebizonyította, hogy ebben a kérdésben az igazságot keresi és érvényesíti. Meggyőződtünk arról a jó­indulatról is, amelyet a két baráti állam kormánya velünk szemben tanúsít, tehát minden okunk megvan arra, hogy re­ménységgel várjuk a döntést. Nem sza­bad azonban elfelejteni, itt most nem történelmi igazságszolgálta­tás történik, hanem velünk is érvényesülnek azok az etnikai elgondolások, amelyeken a müncheni­ megegyezés alapult. Hétfőn délelőtt tizenkettőkor minisz­teri értekezlet kezdődött, amely fél négyig tartott. A miniszteri értekezlet foglalko­zott a t­e­r­ü­l­e­t­á­tadással kapcso­latban felmerülő sok irányú problémával. Rengeteg olyan kér­dés merül fel, amelyet haladéktalanul rendezni kell s amelyhez az érdekelt ál­lamok közötti tárgyalásra van még szük­ség, így egyházjogi kérdések, a szociális biztosítás, a telek­könyvek, folyamatban lévő peres ügyek és más problémák rendezése, amelyekről magyar részről napok óta folynak az előkészítő tanácskozások s amelyeknek sima elintézése érdekében a magyar kormány minden lehetőt elköve­tett, villany­ra sohase nélkül. Gróf Ciano kedden este utazik Bécsbe. Róma, október 31. A déli lapok közlik a bécsi döntőbírás­­kodási tárgyalás hírét, amelyen Olaszor­szágot gróf Ciano külügyminiszter kép­viseli. Gróf Ciano külügyminiszter ma, hétfőn este utazik el Rómából B­o­­­z­a­g­nóba, ahol az anconai királyi herceg polgári házasságkötésén mint anyakönyv­vezető szerepel. Előreláthatóan kedden este utazik tovább Bécsbe. (MTI.) A német külügyi félhivatalos 1­2 döntőbíráskodásról Berlin, október 31. (Német Távirati Iroda.) A Deutsche- Diplomat­isch-Politische Korrespondenz a magyar—csehszlovák határ megvoná­sának kérdésében Németország és­ Olasz­ország részéről elvállalt döntőbírói sze­reppel foglalkozva a következőket írja:­­ Németország és Olaszország tisztában van azzal, hogy elvállalt szerepe, tekintve a szembenálló felek közvéleményének szilárdságát, egyáltalán nem hálás. Más­részről mindkét nagyhatalomnak annyira kézenfekvő érdeke a középeurópai viszo­nyok stabil és üdvös kialakítása, hogy valóban elvárható részükről az igazságos ítélet, amely az egy­edüli feltétele annak, hogy a jövőben az egyetértés alapján alakuljanak ki a viszonyok a Duname­­dencében. Abban a feladatban, amely a két hatalo­kra hárul, jelentős szerepet­­ játszik a­ wilsoni elveknek a trianoni szerződéssel történt megsértése. Ezért most arról van szó, hogy ezt a balfogást ismét helyrehozzák és a­ magyar népnek visszaadják azt, amit húsz évvel ezelőtt a néprajzi elv megsértésével jogosulat­lanul elszakítottak tőle. Németország a­­ szudétanémet kérdés rendezésével megmu­tatta, hogy még a saját követeléseit is alárendelte a nemzetiségi elv elsőbbségé­nek. Az a példa, amelyet a Német Biro­dalom ez alkalommal adott és amelyet­­még most is ad, amikor lemond a nyil­vánvalóan nem jogosulatlan néprajzi célok túlzott értelmezéséről, feljogosítja­­ annak feltételezésére, hogy a vitában álló felek hasonló megértésről tesznek bizonyságot. Olaszországot is, amelynek felépülésénél a nemzeti gondolat jelen­tette a kiindulópontot, ugyanez a gon­dolat vezérli és ezt az álláspontját nem egyszer nemesszivü módon juttatta ér­vényre. Ugyanebben a szellemben kezdi meg a két hatalom munkáját, hogy tisz­tességes alkuszként segítsen befejezni a viszályt és megvesse a Dunamedence né­peinek jószomszédi együttélése alapját. Ezt szem előtt tartva, a világ közvéle­ménye az európai béke szempontjából is csak örvendetesnek találhatja, hogy a két hatalom elvállalta a döntőbíró szere­pét. (MTI.)* Az egész német sajtó egyöntetűen meg­állapítja, hogy a Bécsben összeülő német­­olasz döntőbíróság a néprajzi határok alapján vonja meg Magyarország és Csehszlovákia új határvonalát. Nemcsak Berlin és Róma, hanem az érdekelt felek is egyetértenek abban, — írja a Berliner Tageblatt —, hogy ha az országhatárokat a néprajzi határ alapján vonják meg, akkor ezzel megteremtik a tartós megoldást és az eljövendő békés szomszédi jóvi­szony legbiztosabb zálogát. A berlini ró­mai tengely annak idején a konstruktív békepolitika jegyében született meg — írja a lap — s a két nagyhatalom most is ezt a politikát akarja szolgálni azzal, hogy a barátság és igazság alapján telje­síti Magyarország jogos követeléseit. A Berliner Tageblatt ezzel kapcsolatban erélyesen cáfolja azokat a híreket, hogy Berlin és Róma között nézeteltérések állanának fenn a jogos magyar igények teljesítése kérdésében. A lap leszögezi, hogy a német-olasz döntőbíróság össze­­ülése már egymagában véve mindennél fényesebb cáfolata ezeknek a híresztelé­seknek. A német külügyminiszter szócsöve, a Deutsche Diplomatisch-Politische Korres­pondenz megállapítja, hogy Olaszország­tól és Németországtól csak igazságos dön­tést lehet várni, mert egyedül az igazsá­gos döntés biztosíthatja a jövőre nézve az összhang kialakulását a Dunamedence államai között. A döntő szerepet a két nagyhatalom bíráskodásában természetesen az a tény játssza, hogy a trianoni béke­­szerződés megalkotásával súlyosan megsértették a wilsoni elveket. Most arról van szó, hogy ezt a súlyos hibát jóvátegyék és visszaadják Magyaror­szágnak mindazt, amit húsz évvel ez­előtt a néprajzi elv megsértésével el­raboltak tőle. Németország a szudétakérdés rendezésé­nél megmutatta, hogy igényei érvényesí­tésénél éppen azokat az elveket tartotta szem előtt, amelyeknek mellőzése ellen Versailles óta állandóan tiltakozott: a népi gondolat elsőbbségét Németország aama—iiii» lírain—. Mm in n i ■■ iim ama—. BUDAI FÍN­AlUlTAullj XI., Szent Imre herceg-utja 2. szánt a FELVESZ ELŐFIZETÉSEKET. APRÓ­­. ÉS NAGY HIRDETÉSEKET ! Ugyanott a Szent Imre kölcsön- ffl könyvtár kedvezményes dijakkal áll előfizetőink rendelkezéséről ____111 lemondott a népi gondolat extenzív értel­mezéséről s ezzel olyan példát adott, amely feljogosítja arra, hogy hasonló megértést tételezzen fel a vitában álló fe­leknél is. Olaszország ugyanis a nézetet vallja, mi sem természetesebb tehát, mint az,­ hogy Németország mi? Olaszország ebben a szellemben hozza meg döntését. - November 2-i óta történelmi dátum lesz Bécs, október 31. A bécsi sajtó örömmel üdvözli a né­met-olasz döntőbíróság küszöbönálló bécsi konferenciáját és megállapítja, hogy Közép-Európa sorsának intézése végre a Közép-Európában érdekelt ha­talmak kezébe került. Húsz éven keresz­tül folyt a harc a dunai hegemóniáért — írja a Neuigkeitsweltblatt — s ez a harc most formailag is az egyedül ille­tékes középeurópai hatalmak győzelmé­vel végződött. A Népszövetség elvesz­tette döntőbírói szerepét Közép-Európá­ban s nevetséges is lett volna, ha a dunai nemzetek között felmerült vitás kérdé­sekben Hondurasnak vagy Kínának kel­lene eldöntenie, hogyan oldják meg a magyar vagy német problémákat. A húszéves­­népszövetségi politikának az volt a legfőbb jellegzetessége, hogy min­denféle szedett-vedett nép ítélkezett ősi európai kadtürnépek ügyei fölött. A to­vábbiakban a lap megállapítja, hogy Magyarország már a múltban is mindig számíthatott Németország és Olaszország támogatására jogos nemzeti igényeinek érvényesítésén­. A cikk azzal a meg­állapítással fejeződik be, hogy november 2-ikn történelmi dátum lesz az európai fejlődés történetében. Beck: Lengyelország támogatja Magyarország törekvéseit Varsó, október 31. Beck lengyel külügyminiszter nyilat­kozott a Hearst-lapok külpolitikai szer­kesztőjének, Hillmannak, Lengyelország külpolitikájáról. — Európa megelégelte­ — mondotta a miniszter —, hogy minden este fegyver­rel a párnája mellett feküdjék le. Leg­utóbb súlyos megrázkódtatásokon men­tünk keresztül, amelyeknek következmé­nyei még mindig nem múltak el. A politikai térkép állandóságának van értéke, de amikor a status quo megvál­toztatása már megkezdődött, sokkal jobb véglegesen elintézni a kérdést, nehogy újból olyan átmeneti helyzet álljon elő, amely konfliktusokkal fenyegethet. Lengyelország mindig reális módon te­kintett a benesi Csehszlovákiára és ezért végleges megoldásra törekedett. Lengyel­­ország nem hiszi, hogy a kérdés véglege­sen meg volna oldva az eddigi területi átengedésekkel és ezért a magyar—cseh vita végét nagy figyelemmel várja. Csehszlovákia ügyében erélyes fellé­pésre volt szükség. Lengyelország csak azt követelte, ami az övé. Az ügyet most elintéztük és Lengyelország a Csehszlo­vákiával való jószomszédi viszony hely­reállítását kívánja. Magatartásunk nem a triumfáló győzőé, hanem azé az szom­szédé, aki szomszédjával való nézetelté­rését elintézte. — Közép-Európa térképe megváltozott. Remélem, hogy minden ügyet úgy sike­rül elintézni, hogy legalább egy nemze­dék számára tartós békét lehet biztosí­tani. Lengyelországnak elég volt a hábo­rúkból erre a nemzedékre, ugyanúgy, mint néhány szomszédjának is. Most olyan kérdések állanak előttünk, ame­lyeknek megoldásától függ ezen a vidé­ken az új konfliktusok elkerülése. Len­gyelország mindig vonakodott csatla­kozni a kisantanthoz és szembeszállt an­nak politikájával, mert az csupán az elenségeskedésen alapult. Tagjait olyan politika kapcsolta össze, amelynek célja az volt, hogy sakkban tartsa Magyar­­országot és fenntartsa Magyarország sé­relmes helyzetét, ami nem engedte meg a tartós béke kialakulását. Lengyelor­szág szívesen látná, ha a Kárpátoktól délre élő nemzetek ügyeit barátságosan rendeznék. Lengyelország támogatja Ma­gyarországnak a Ruszinföldre vonatkozó törekvéseit, mert ezek a követelések al­kalmasak a tartós béke megalapozására. Ruszinszkót annak idején letétként adták át Csehszlovákiának a régi orosz rend­szer részére. Ruszinszkó helyzete olyan volt, mint a Közép-Európa e részében üresen hagyott széké: háttal fordult nyugatnak. Ez a megoldás inkább politi­kai, mint gazdasági vagy néprajzi jel­legű volt. Ruszinszkóban nincsenek cse­hek. A lakosság politikailag nagyrészt kialakulatlan. A lakosság közül egyedül a magyarok tanúsítanak politikai maga­tartást. E vidék lakossága népszavazás esetén kétségkívül a Magyarországhoz való csatlakozás mellett döntene. — Csehszlovákia — folytatta Beck kül­ügyminiszter — már beleegyezett abba, hogy átad Magyarországnak egy hosszú vasúti szakaszt. Ez a vasútvonal a ma­gyar határokkal párhuzamosan fut s így a megmaradó Ruszinszkó gazdasá­gilag elszigetelt lesz és az általános egyensúly szempontjából tehetetlenségre lesz kárhoztatva. Kívánatos volna tehát, hogy Ruszinszkót unió alapján Magyar­­országhoz kapcsolják. • Aki figyelemmel kísérte azt a meleg magyarbarátságot, amely évek során át egyre határozottabban bontakozott ki a lengyel közvéleményben és amelynek fejlődése lényegesen egybeesik Beck len­gyel külügyminiszter pozitív magyar­­barátságának számos jelével, — annak csak jóleső és fölemelt­ érzéssel lehet fogadni Beck kijelentéseit. Ezek a ki­jelentések nem meglepőek ugyan, mert ismert magyarbarátságon alapulnak, de mély meggyőződést, történelmi szemléle­tet és nagy távlatokat árulnak el, annak jeléül, hogy Beck lengyel külügyminisz­tert méltán tekinti az egész világ az európai nemzetközi politikai élet egyik legértékesebb és legjelentősebb állam­férfiának. Pozitív magyarbarátságról beszéltünk, mert Beck magyarbarátsága nem merül ki a magyarságot vállonvere­­gető dicséretekben és olcsó frázisokban, hanem tényekben jelentkezik, tettekben és maradandó cselekedetekben, amelyek épp oly maradandó nyomokat hagynak a magyarság érzésvilágában is. A ma­gyarság nem feled. Nem felejti el Beck nyilatkozatát sem, mint ahogy megőrizi® a magyar nemzet emlékezetében a len­gyel testvériség sok évszázados bizonyí­tékait. Báró Villani Bécsbe utazott , Róma, október 31. Báró V­illani Frigyes kri­inált magyar követ hétfőn este Bécsbe utazott. (MTI) A csetiek képviselői Bécsben Prága, október 31. Csehszlovákiát a szerdán kezdődő bé­csi döntőbírósági értekezleten a hétfőn este kiadott jelentés szerint Chvalkovsky külügyminiszter, Tiso szlovák miniszter­­elnök, Volossin rutén miniszterelnök, Krno követ, a cseh külügyminiszter ka­binetfőnöke képviseli. Chvalkovsky ked­den utazik Prágából Bécsbe és ugyan­akkor Tiso is Pozsonyból Bécsbe megy, Volossin ugyancsak követi őket repülő­gépen. A német vezérkar­­ új főnöke Berlin, október 31. Hitler kancellár mint, a véderő legfel­sőbb parancsnoka Beck tüzérségi tábor­nokot, a hadsereg vezérkarának főnökét előterjesztésének megfelelően és a vezér­ezredesi jelleg egyidejű adományozásá­val október 31-vel a katonai szolgálatból elbocsátotta és megengedte, hogy az 5. számú tüzérezred egyenruháját visel­hesse. Beck vezérezredes személyében a hadsereg újjáépítésével újjá­szervezett vezérkar első főnöke távozik hivatalából. Utódjául a hadsereg vezérkari főnökévé a kancellár Holder tüzérségi tábornokot nevezte ki. (MTI.) SA-osztagosok autóbuszszerencsétlensége Berlin, október 31. Genthin mellett vasárnap borzalmas szerencsétlenség történt egy vasúti át­járónál. Egy SA-emberekkel teli autó­buszt elkapott egy személyvonat mozdo­nya. Az autóbusz pozdorjává tört, a moz­dony és a vonat első kocsija kisiklott. A szerencsétlenség következtében kilenc ro­hamosztagos életét veszítette és tizen­kilenc súlyosan megsebesült.

Next