Népművelés, 1964 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
jp. EKVÁRCIRKUSZ BOHÓCAI Piros a som, a csipke, dér-sógor megcsípte, kenk kosárba szedjük rimákkal, lekvárt főzünk három fazékkal. Jövőre, jövőre sokat eszünk belőle. Lekvár-bajuszt pödrünk s nevetünk, lekvárcirkusz bohócai mi leszünk, mi leszünk. 1ápormondóka Csék, csék, bikacsék, eső esik, nem jég. Vízben topogunk, zápor fiai vagyunk, csék, csék, bikacsék. Zir, zur, zivatar, a szivárvány mit akar? Villám a karmunk, égről levakarjuk, zir, zur, zivatar. Ördög lánya a hugunk, zápor fiai vagyunk. Mennydörgés a kalapunk, zir-zur, zivatar, vizes lábbal elfutunk. 2 JlfLOTROK MEGY A HOLD Moziba megy a Hold, vigyorog a képe, tíz filléres csillagok csörögnek zsebébe. Felhőpáholyba csücsül, bámulja a földet, pereg a film, esti szél zöld héjjú dinnyét görget. Nem dinnye az, vaddisznó! csörtet az erdőmélyből, juj! a Hold megijed, s lefordul a székről. \ Kedves olvasóinknak ! \ BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN I \ A SZERKESZTŐSÉG # ^5 Ó-KUTYA( ^DISZNÓPÖRKÖLÉS I 5 f. Hajnallik, köd, bolyául, havas toronyban kék harang kondul. Ólajtó rekken, disznó földre nyekken, kés villan halványan, disznó sír a szalmában. Ideláss, töhötöm én vagyok most a kanász, lángréten disznót őrzök, piszkafával böködöm. Csináljatok hóembert, én csinálok hókutyát, hószőrü komondort, amilyen még sosem volt. így gondolom, úgy gondolom, kész is már a komondorom, szájában jég csap, csont helyett ezt kap. ígj SOÓRI cSáNDOR GYERMEKVERSEI C^ÖTÉT HOMLOKÚ VIHAR Ezer dob berepedt, sötét homlokú vihar Buda felől közeleg. Villámok varratűi böködik a hegyeket. Villamosok, mint a vad, fölzaklatott szarvasok, drót-agancsok fölszegik, iramodnak, robognak. Zúghatsz, zivatar, esernyőm a kapualj. Szájmuzsikám rézsípja a tücsöklábú esőt táncolni tanítja.