Népművelés, 1988 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
KORMOS SÁNDOR Gondolkodás és gyakorlat megújulása Ideológiai életünk elevensége, hatásfoka, az elméleti és a politikai munka korszerűsége - mint arra az 1987. novemberi központi bizottsági ülést megelőző vita és az állásfoglalás is utal - döntő mértékben azon múlik, mennyire vagyunk képesek nyomon követni a világban végbemenő változásokat, társadalmunk fejlődését, az ebből adódó valós igényeket és teendőket. A marxizmus-leninizmus csak e követelmény következetes érvényesítésével töltheti be történelmi küldetését, azt, hogy - jelenleg és a jövőben is iránytű legyen a cselekvéshez, orientálni tudja a gyakorlati munkát. „A marxizmus-leninizmus ideológiája - hangsúlyozza az MSZMP KB üléséről kiadott állásfoglalás - magába foglalja az egyetemes kultúra alapértékeit. Olyan társadalmi értékrend kialakítására irányul, amelynek alapján humánus közösségi kapcsolatok jönnek létre, ugyanakkor kibontakozik és gazdagodik az ember személyisége. A mások érdekeit sértő, önző törekvésekkel szemben szükséges a közösségi értékek határozott ideológiai képviselete." A közművelődés elméleti és gyakorlati megújulása eredményezheti azt, hogy el tudja látni a társadalmi, gazdasági változásokból reá háruló feladatokat, alkotó részese, formálója legyen ezeknek a folyamatoknak. Önmagunkat is megváltoztatva és az önmagunkról, tennivalóinkról alkotott új felfogás birtokában remélhetünk csak megfelelő teljesítményt. Valóságismeret A valóság tényleges ismeretének alapvető feltétele és következménye a közművelődés helyzetét elemző, a fejlesztést tudományosan megalapozó kutatás. Szükséges ez, hiszen a közművelődés feladatai megvalósíthatatlanok a történeti előzmények feltárása, a művelődéspolitikai és személyiségformáló funkciók tanulmányozása, a gyakorlat sokoldalú megismerése, az érdekviszonyok alakulása, az értékek hatása, vagyis tudományos kutatómunka nélkül. Mindennapi tevékenységünk a megválaszolást igénylő kérdések sokaságát veti fel. A közművelődéssel kapcsolatos tudományos kutatások, ezek valóságfeltáró törekvése az elmúlt években jelentősen fejlődött. Eredményei biztatást adnak, hogy elhiggyük: az elmélet nem tehertétel. Ellenkezőleg: elmélet nélkül tevékenykedni a közművelődésben olyan, mintha lemondanánk arról, hogy mielőtt bármihez kezdünk, gondolatban tisztázzuk, elképzeljük, mi az, aminek a létrehozásán fáradozunk. Előfeltevés nélkül szinte minden út zsákutcába vezet. Ám megfelelő elméleti megalapozás, tudományos vizsgálat megóv bennünket a gyakorlat zsákutcáitól. A közművelődési kutatások azon felismerése, miszerint jelentős és egyelőre növekszik a rés a művelődési esélyegyenlőség területén az egyes társadalmi csoportok között, valamint az, hogy kultúra nélkül nincs gazdasági és társadalmi stabilizáció s hosszabb távon kibontakozás, gyakran kap teret a szakirodalomban és a tanácskozásokon. A kialakult helyzetet és a megoldás lehetséges módjait - gyakran indulatosan - megtárgyaljuk a közművelődés igényes szakmai fórumain. A közös gondolkodás mindig hasznos, és gyakran erőfeszítésekre is ösztönöz. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy az elmaradás mégoly fájdalmas tényének felsorolásával, bemutatásával se torzítsuk el a valóságos helyzetet, lehetőségeinket. Nem a nullapontról indulunk, hiszen a közművelődésben napjainkban is értékes és gyümölcsöző tudományos kutatás és gyakorlati tevékenység folyik, s ha a kívánatosnál lassabban is, de megkezdődött az elmélet és gyakorlat egymásra találása, a megújulás. S e közben elismerést érdemlő eredmények is születnek (pl. a mindennapi kultúra előtérbe kerülése, a népfőiskolai mozgalom, művelődési egyesületek alakulása). Ezek még akkor is megbecsülést érdemelnek, ha sok mindenben még a konzervativizmus hat, ha nem történt meg az eszmény és valóság gyümölcsöző egybevetése, ütköztetése. Ugyanakkor valljuk meg azt is, hogy a közművelődésben dolgozók jelentős részét nem nagyon foglalkoztatják ideológiai, elméleti kérdések. Némelyek szerint ugyan régebben sem volt kedvenc időtöltés a közművelődés ideológiai összefüggéseivel való foglalkozás. Bár 30-40 évvel ezelőtt ki se kerülhettük, hogy a legkülönbözőbb ideológiai tételekkel ne találkozzunk. Feltehetően éppen ennek az agyonideologizált időszaknak a negatív visszahatása az egyik oka annak, hogy napjainkban a közművelődési dolgozók körében nincs nagy tekintélye az elméletnek, az ideológiának. A másik ok talán még jelentősebb: sok mindenről, amit a „csalhatatlan" ideológia jegyében tettünk vagy tenni akarunk, kiderült, hogy csillogása hamis, a gyakorlatban alig használható. Felvetődhet a kérdés: kedvezőek-e a marxizmus-leninizmus pozíciói napjaink közművelődésében? A válasz egyértelmű: látszólag igen, hiszen a marxizmus-leninizmus ideológiája hegemón szerepet tölt be. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy nem csupán a marxizmus-leninizmus elkötelezettjei dolgoznak a közművelődésben. A helyzetet csak bonyolítja, hogy a közművelődés munkásainak egy része ideológiai-elméleti kérdésekben nem