Kalauz, 1866. október - 1867. szeptember (3. évfolyam, 1-52. szám)

1867-07-15 / 41. szám

Pécs, jul. 15-én 1867. 41. szám. Harmadik Évfolyam. ШъЗ----------------------­ Tulajdonos kiadó és felelős szerkesztő: Szauter Antal, képezdei tanár, a pécsi reál- és elemi főtanodák s tanító­­képezde igazgatója. ^ 3­0^-----------------------0% KALAUZ. Szakközlöny az elemi tanügy és népnevelés barátai számára. Szerkesztői lakás: Pécsett a püspöki joglyceumban. Sss-----------------------ej® < 3 s. Megjelen e lap minden hétfőn. Előfizetési föltételek: Egész évre: 3 fr.; félévre: 1 fr. 60 kr.ff ----------------------£«›§ Nevelészeti nézetek a testi nevelés természetes eszközeiről. IV. A nyugalomról. Minden munka, minden testi foglalkozás és szellemi tevékenység, valamint minden moz­gás után nyugalomra van szükségünk, ha erőnk a munka által ellankadott. A mozgás és tevé­kenység által kifáradott, kimerült testi és szel­lemi erők a nyugalom és pihenés következtében ismét megújulnak. Minél gyöngébb s erőtlenebb a test, minél fárasztóbb a foglalkozás, annál több s huzamos­ nyugalmat kíván a gyermek. Több neme van a pihenésnek és nyugalomnak. Legjobban nyugszunk, midőn alszunk. Az álom az embernek természetes életszüksége, egyszers­­mint legjobb szer a test és lélek kimerült erői­nek visszaszerzésére; alvás nélkül az ember csakhamar elgyöngülne és tönkre jutna. Minél fáradtabb a test, minél tisztább a lelkismeret, annál édes­ebben esik az álom. Az álom oly elkerülhetetlenül szükséges a testi erő és élet fentartására, mint az evés-ivás. Alvás által visz­­szanyeri a bágyadt test elvesztett erejét s ruga­nyosságát; egy csendes éji álom után újult erő­vel s jó kedvvel láthat ismét munkája után az ember. Alvás közben a lélekzés és vérkeringés egyenlőbb s nyugodtabb, az izmok pihennek, az emésztés könnyebben megy véghez, a megeről­tetett érzékek fölüdülnek, az agy s annak te­vékenysége nyugszik. Valamint a növény éjjel jobban nő mint nappal, úgy a gyermek is al­vás közben jobban fejlődik. A még egészen ki­csiny gyermekre nézve legjobb nyugalom az al­vás; azért engedni kell a kisdedet annyiszor és addig aludni, amennyiszer és ameddig termé­szete kívánja és csak lassan kint igyekezzenek őt az anyák vagy gondviselőnők e részben is bi­zonyos rendhez szoktatni. Négy-öt­ éves korában a gyermek a napközbeni alvást csekély ösztön­zésre abban hagyja. Hogy mennyi ideig alágyék valaki, az ré­szint a kortól és foglalkozástól, részint az em­ber testalkotásától függ,és e részben mindenkire egyaránt érvényes szabályt felállítani bizony alig lehet. Általában véve a nevelészek azt tartják, hogy hét óráig aludni elég ifjúnak öregnek. . . . de természetesen sok függ itt a szokástól is, mert valamint vannak emberek, kik sokat esz­nek , szint azon szerént olyanok sem hiányza­nak, kik sokat alusznak, — noha sem az egyik, sem a másik nem helyeselhető. A még kis gyer­mekek- s öreg­embereknek több alvásra van szü­kségök, mint az ifjak-s erőteljes férfiaknak; a betegesek- és gyöngélkedőknek többre, mint az egészséges és erős egyéneknek; úgyszintén több nyugalmat és alvást igényel az, ki megerőlte­téssel, fárasztó mozgással dolgozik, mint aki munkájánál sokat ül s keveset mozog. Az alvást illetőleg következő rendszabá­lyok tartassanak szem előtt: 1) Gondja legyen a szülőknek arra, hogy a gyermek hálószobája tisztán tartassák, gyakorta kiszellőztettessék s onnét az oda nem való tárgyak, különösen élel­mi czikkek szorgalmasan eltávolíttassanak. Né­mely úrnők háló­szobájokban évente szagos vi­rágokat is szeretnek tartani, de ez az egészségre nézve ártalmas; mert amily kedves a virágil­lat nappal, époly veszélyes az éjjel; a virág ugyanis évente—kivált virágzáskor — sok szén­savat fejt ki magából, mely bódító tulajdonságá­nál fogva kártékonyan hat az egészségre; s in­nét van, hogy a virágokkal feldiszített hálószo­bában­ alvást rendesen fejfájás, szédülés és ká­­bultság szokta követni. 2.) A gyermek nyoszo­­lyája nedves falhoz ne helyeztessék, annál ke­­vésbbé tétessék közel az ablakhoz, nehogy a napfény vakító sugáraival a gyermek szemébe lövelljen, vagy a léghuzam valami módon neki megártson. 3.) A gyermek ágyneműje ne legyen sem igen puha, sem túl a rendén meleg. Nem tanácsos a különben is pezsgővérű gyermeket puha derékaljra fektetni s neki dunyhát adni ta­karóul; mert az a sok hőség, melyet ily ágyban a test magából kifejleszt, lankasztja a tagokat s elpuhítja a gyermeket. Sokkal czélszerűbb, ha lószőrrel tömött madráczon, vagy ennek hiányá­ban tiszta lepedővel beterített szalmazsákon há­­latjuk é s oly takaróval látjuk el őt, mely alatt

Next