Népnevelők Lapja, 1872 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-13 / 2. szám

Népnevelők lapja. A „Népnevelők pesti egyletének“ hivatalos közlönye. Poleles szerkesztő : P­é­terfy Sándor. Tár­sszerkeszt­ők : Lal­it­s Vendel, Márki József tdr. Moth Vilmos és Szervizer Lajos. 2. szám. Pest, 1872. január 13. VII. évfolyam. Megjelenik minden szombaton. A lap szellemi részét illető küldemények Előfizetési ár : Egész évre 4 fr. félévre 2 fr. ue­­t Péterfy Sándorhoz Pest, Deák tér 3. sz. ; ele­­gyedévre 1 fr. Pályázatok és egyéb hirdetések fizetési pénzek,­­ reclamátiók stb. a kiadóhoz in­petit soronként 10 krral számíttatnak. tézendők. Kiadó: Aigner Lajos könyvárus Előfizetési pénzek postai utalvánnyal küldendők. Pesten, váci utca 18., nemzeti szálloda. A közoktatási költségvetés országgyűlési tárgyalása­ A parlamentáris életben szokássá vált a különböző miniszterek viselt dolgai ellen a kritika legnehezebb lövegét a budget tárgyaláso­­kig tartani fen. Mintha az országgyűlés a fukarkodó gazda szerepét akarná játszani, ki szolgája elleni kifogásait és panaszait a fizetési időre gyűjtögeti, mely idő a korholásra legalkalmasabb. Ez a jelenet évenként ismétlődik, mert hát a miniszterek is gyarló emberek lévén, rendesen ellátják a képviselők egy részét panaszra szolgáló anyaggal , és ha nem is , sok képviselő élénk képzelete ott is talál, a­hol nincs. Legtöbb zajjal folyt az idei költségvetési vitában a közoktatási budget tárgyalása, melyet alább főbb mozzanataiban közlünk. E helyen az ez alkalommal tartott beszédeknek különösen a népiskolára vonatkozó részeit akarjuk megvilágítani. Általánosságban tekintve, a vitát a felületesség jellegzi. A képvi­selő urak egy része ismét a szóvirág röpke szárnyai v­illant el a fon­tosabb és mélyebb tanulmányozást igénylő pontok fölött. Az egész vitában az alaposságnak, a kérdés mélyibe hatolásnak, vagy pláne a tárgyon való áthatottságnak csak h­a itt-amott találjuk nyomát. Mi ezt egyrészt azon körülménynek tulajdonítjuk, hogy némely képviselő úrnak néha-néha kedve korokodik, idegen területre csapni át, a­hol aztán gyökeresen blamb­ozza magát és a miniszternek könnyűvé teszi a diadalt; másrészt pedig az országgyűlés nem jól választja meg az alkalmat, midőn évenként csak egyszer épen a költségvetés tárgyalá­sakor foglalkozik tüzetesebben a hazai oktatásüg­gyel. A költségve­tési tanácskozások ugyanis rendesen egy bizonyos nyugtalan sietséggel folynak, és ezért a közoktatás szent ügyének megbeszélésére roszul választott alkalom. Véleményünk szerint sokkal üdvösebb volna, ha ez a miniszter által a közoktatás ügyéről az országgyűlésnek évenként teendő jelentéssel kapcsolatban is történnék. De térjünk át az egyes szónokokra. Az első Jámbor Pál volt. Ő a népoktatásügyi törvény szigorú keresztülvitelét sürgeti, mivel a közös iskolák működéséhez nagy reményeket köt. De Jámbor képviselő úr téved, ha népiskolai törvényünk keresztülvitelétől várja a közös iskolák terjedését hazánkban. Törvényünk nem ismer közös iskolát, hanem községi iskolát, és e kettő közt lényeges a különbség. A közös iskola elnevezés határozottan az iskola felekezet nélkü­li jellegét jelzi ; ennek ellentéte a felekezeti iskola ; a községi iskolai név pedig csupán

Next