Népnevelők Lapja, 1874 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1874-11-21 / 47. szám
554 ezután nem a beszédrészekre, mint inkább a gondolatok helyes kifejezésére óhajtanám a súlyt fektetni, melyet legkönnyebben vélek elérhetőnek, ha az illető osztálynak megfelelő nyelvgyakorlatot írásban végeznek a tanulók, mely az alsó osztályokban egyes mondatokból, a középsőkben rövid leírásból, végre a legfelsőben bizonyos ügyirat készítéséből állhat. Ily formán kívánnék eljárni a többi tárgyakkal is ; a számtannál pl. a súly ne arra fordíttassék, hogy nevezetlen számokkal, milliókkal tud számolni a gyermek, hanem hogy az életből vett példákat biztosan oldja meg s a fejszámolásra,— mint a mely az életben lépten-nyomon nélkülözhetetlen — különös gond fordítandó. Egyes példákat, miután már kifejtettük, megítéltük s így rávezettük a tanulókat a megfejtés módjára, csendben is dolgoztathatunk ki. A növénytanból pl. szintén megkívánnám, hogy a helyben található növények közöl legalább a gyümölcsfák, az ismertebb virágok, mérges növények stb. fris példányokban legyenek ott, mert csak úgy mutathatják meg a gyermekek, hogy az életnek tanultak. A természettannál sincs értelme annak, hogy elkezdik a kézikönyvet élelről recitálni a gyermekek s mennek sorról sorra, pontról pontra, míg a végére nem érnek. Sokkal helyesebb e helyett, ha a tanító rövid kérdéseket készít s a tanulók ezeket fejtik meg. Ezen kérdésekkel ezután úgy is tehet a tanító, hogy kis cédulákra írja azokat, melyek közül tetszés szerint húznak a gyermekek, így legalább elejét veszi minden olyan gondolatnak, hogy a tanulók előre értesítve vannak a felelendő részletről. Mutatványul álljanak itt a következő kérdések : Mi neveztetik égiháborúnak? — Hogyan keletkezik a dörgés és villámlás? — Milyen testeket ér legkönnyebben a villám ? — Hogyan lehet az épületeket biztosítani a villám ellen? — Miből áll a villámhárító? — Magunkat illetőleg mire kell vigyázni zivatar idején ? — Miről tudhatjuk meg, hogy közel-e a villanyos felhő? — Félhetünk-e azon villámtól, melynek fényét láttuk s dörgését is hallottuk? — Miért nem félhetünk már ettől? — stb. — Ily kérdések megfejtésével bizonyára a vendégeknek is nagyobb élvezetet szerzünk, mint a tankönyv száraz eldaráltatásával s a gyermekek is hasznát veszik tanulmányuknak, nem veszett kárba az idő, melyet a tanulásra fordítottak. Végre megemlítem még, hogy ott, hol egy teremben több osztály vagy csapat foglaltatik, alkalmas, csendes foglalkozások volnának adandók azon osztálynak vagy csapatnak, mellyel a tanító maga nem foglalkozik, így egyrészt — minthogy nem unatkoznának úgy a gyermekek — nem rendetlenkednének annyit, mint most olykor tapasztalhatjuk ; másrészt az eredmény is jobban észrevehető, végre a tanítás módjába is inkább belepillanthatni, így tartva a vizsgálatokat, alig lenne valami különbség közte és a rendes előadás között, s a haszon minden bizonnyal nagyobb és maradandóbb lenne, mint az eddigi fölcicomázott, de azért mégis egyhangú, élettelen vizsgálatokból. Szóljunk hozzá s győzzön, a mi jobb ! *) Cégied. Bálint Mihály. *) T. munkatársunk kivánatára, mi tehát ezennel kitűzzük az elég fontosnak talált kérdést: Vájjon tartassanak-e a tanév végén vizsgálatok, és miként? Kérjük igent, pályatársainkat, hogy azt tanácskozmányaikon is megbeszélve, lapunk terjedelméhez mért rövid hozzászólásaikat az ügy érdekében velünk közölni szíveskedjenek. Szerk.