Népnevelők Lapja, 1875 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1875-09-11 / 37. szám
A „NÉPNEVELŐK PESTI EGYLETÉNEK 11 KÖZLÖNYE. J'NEVELÉS — OKTATÁSÜGYLETILAP. Felelős szerkesztő: Gyulai Béla. Munkatársak : Dr. Ballagi M., V. Balogh L., Barabás Gy., Bauer N. Bója G., Bálint M., Bereti J.,Dolinár Gy., Donner L. Fábriczy J., Faluvégi A., Földes I., Fuchs F. Garami R., Goldberg J. és M., Goll J., György A., Györffy I., Gyulay E., Halász Gy., Honfy I. L., Slőnigsfeld A., Hübner J. Iványi A., Jablonszky N., Kapi Gy., Kálnay N., Kárpáti E., Kemencky K., Kerékgyártó E., Király K., Kiss Á., Kobányi M., Klukovszky J., Krajtsik S., Kohn Gy., Kunkel A., Kriesch J., Lederer A., dr. Márki J., Mayer M., Molnár Al., Molnár L., Morvay K., Neumann S., Németh G., Pál S., Péterfy S., Rohr F. Roller M., Roth V., Ságh j, Schőn J., Sebesztha K., Somlyai J., Schuch J., Schwarcz Gy., Szente J., Szélig J., Stern M., Szervizei L., Schmidt F., Schober I., Stojanovics I., Szarvas G., Szász L. Szente J., Tallos I., dr. Toldy L., Túry J., Ujházy F., Ullerich Gy., Wittinger J., Wolfshemdl J., Vajdafy E. és G., Vass M., Volf Gy. Weber S., Vizer E., Závodszky K., Zirzen J., Zichy A., Zsengeri S. Ára: Egész évre 4 írt, félévre 2 írt, női Kiadója: Tettey Nándor és társa Bugyedévre 1 frt.dapesten, váci utcában a „vas tuskóhoz.“ Pályázatok és egyéb hirdetések petit A szerkesztő lakása Budapesten, VII. Kisoronkint 10 krral számíttatnak. rály utca 46. sz. ,17. szám. Budapesten, 1875. Szeptember 11. X. évfolyam. Grróf Széchenyi István mint pedagog. IV. Egy hetilapban szerfelett hosszúra nem nyújthatjuk elmélkedéseink fonalát, siessünk tehát még egy vagy két cikkben befejezni azokat. Nem tehetjük anélkül, hogy kine emeljük, miket a nagy férfiú, önismereti bölcselkedéseiben, az ember kétféle, u. m. testi és lelki táplálékáról mond. A test ápolása, az izmok edzésében, idomításában egyrészt, másrészt pedig a táplálék (étel, ital) célszerű megválasztásában áll. a lélek tápláléka szintén kétféle, még pedig a modern bölcselők által nem ritkán egymással ellentétbe hozott, de legnagyobb férfiaink, köztük épen nagy hazánkfia sziv életében is egymással a legszebb harmóniában ölelkező két nagy tényező az: egyfelől a hit, t. i. és másfelől a tudomány. Azért veti fel magábaszállása kátéjában e fontos kérdést: Mily vallásban születtem? De a mit e fontos kérdésre önmagának felel, az egészen szó nélkül nem hagyható. Aláírjuk, hogy : „sok út vezet Rómába, s nincsen e világon csak egyetlenegy vallás, mely kirekesztőleg bírna oly kapuval, melyen keresztül Istenhez lehetne közelíteni." Aláírjuk, hogy: „sok egyén a clerus, az anyaszentegyház de még a pápa engedelme nélkül is, sőt ezek anathemái dacára mégis mennyországba jut, és viszont." Ezt a laconicus „viszont “-ot természetesen úgy kell kiegészítenünk, hogy ellenben egynémely halandó, a ki tán a papság által egekbe emeltetett nem ott, hanem a pokol fenekén lelheti méltó helyét. Legyen, hogy Széchenyi magára nézve „nagy szerencsének tartja, hogy ő katholikus vallásban született, mely vallomást azonban siet azon hozzátevéssel meggyengiteni, — hogy az mindazonáltal nem nagyobb sze