Népnevelők Lapja, 1876 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1876-09-16 / 38. szám
38. szám. Budapest, 1876. szeptember 16. XI. évfolyam. MESÉS-OKTATÁSÜGYI HETILAP. A „Népnevelők pesti s a kisdednevelők országos egyletének“, az „Egyetemes tanítógyülés 50-es bizottságának“, a „Budapesti tanítótestületnek“, az „Eötvös-alapgyüjtő központi bizottságnak“, a Czegléd-vidéki — s több tanítóegyletnek rendes közlönye. Felelős szerkesztő : Lakits Vendel. Az'i' jí'lt'nike lap minden szombaton. Előfizetési ára : Egész évre 4 frt., félévre 2 frt. negyedévre 1 frt. Hirdetések petit soronkint 10 krral számíttatnak. Kéziratok a szerkesztőhöz (Józsefváros, muzeumutcza 4. sz.) Előfizetési pénzek, reclamatiók sat. Wodianer F. kiadóhoz (belváros, megyeháztér 9. sz.) küldendők. Az iskolai takarékpénztárakról*). Több egy événél, hogy az iskolai takarékpénztárak eszméje megpendíthetett s a nagy élénkség folytán, melyet országszerte előidézett, a vele való tüzetesebb foglalkozás a szakavatott és szakavatatlan körök részéről elegendő jogot ad kimondani azt, hogy az eszme a pro és a contra nézetek, a több oldalról való megvilágítás, sőt behatóbb tanulmányozások tisztító szűrőjén keresztül ment már, mely oknál fogva nem volna hátra más, mint eldönteni, melyik részen van az igazság, s az iskolai takarékpénztárakat vagy meghonosítani, vagy elvetni. De e mindenesetre kívánatos lépés mindaddig el fog maradni, míg a két pártot vitájában nagyobbrészt az oppositionális szempont, s nem az elfogulatlan ítélet, az érvek kellő mérlegelése vezérli. Akik amellett kardoskodnak, hogy a takarékosság fejlesztése, ápolása céljából múlhatlanul életbe kell léptetni az iskolai takarékpénztárakat, mindenesetre nagy támogatásukra szolgál az, hogy minden erénynek alapját nagy részben a megszokás teszi s az önálló gondolkodással járó belátás kevésbé működik közre, tehát a takarékosság ápolása szintúgy az iskola feladatai közé tartozik. Hogy e tétel igaz, csak arra kell utalnom, hogy minden felnőtt, érett korú egyén magában egyesíti mindazon szokásokat, gondolkodásmódot, előítéleket stb., melyek sajátjai voltak ama körnek, melyben növekedett, úgy, hogy biztosan lehet állítani, hogy az erény inkább öröklött, mint szerzett tulajdon. Különben a nevelés fontossága hangsúlyozásának nem volna értelme, s kinek jutna eszébe beszélni a szülők s az iskola erkölcsi hivatásáról s valamely egyén jellemének okait neveltetése körében kutatni? De ama tétel nem kevésbé támogatja az ellenvéleményüeket is, t. i. azokat, kik az iskolai takarékpénztárak behozatalának nem barátjai, és pedig abban, hogy a megszokott erény nem oly szilárd, megingathatlak aminek bizonyításául szolgál az, hogy a leggondosabb nevelésben részesült egyé n) Az iskolai takarékpénztárak kérdésének tárgyalását kimerítettnek vélvén, az e tárgyra vonatkozó vitát lapunkban a jelen cikk közlésével befejezettnek nyilvánítjuk. Elég alkalmat szert adtunk a pro és contra nyilatkozatoknak ; tudhatjuk már, melyik részen van az igazság. Ismerik tisztelt olvasóink nézetünket is, mely nem változott s most is az, hogy az iskolai takarékpénztár — paedagogiai kár nélkül — csak akkor lesz életbeléptethető, ha előbb a háziipart honosítjuk meg s a takarékpénztárakat munkaalapra fektethetjük. Szerk. 38