Népnevelők Lapja, 1885 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-14 / 7. szám

7. szám Budapest, 1885. február 14. 20. évi folyam NÉPNEVELŐK LAPJA. NÉPNEVELÉSÜGYI SZAKKÖZLÖNY. Megjelen e lap minden szombaton. Előfizetések, reclamátiók, hirdetések és ezek díja kizárólag Nagy Lajos egyesületi pénztároshoz IX. k., Soroksári-utcza 18. sz. küldendők. TARTALOM. Két czikk az országos tanítógyülésről. I. Lesz-e III. orsz. képv. tanítóg­yülés ? Ujfalussy Sándor. II. Az orsz. kiállítás és a néptanítók. Cserey B. — Herbart és Ziller a népiskolában. V. A mese módszer­tani tárgyalása az alaki képzés fokozatai alapján. Vazul. — Tárcza, Farsangi levél, Gerleyné. Szerkesztő epilogja a farsangi levélhez.— A főv. tanfelügyelő úrnak nyilatkozata. — Válasz a konfuzus nyilat­kozatra, I. Sz., II. Göndöcs István. — Irodalom. — Vegyesek. — Szerkesztői üzenetek. A lap szellemi részét illető közlemények SRETVIZER LAJOS szerkesztőhöz V. k., Nagy korona-utcza 13. sz. czimzendők. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt., félévre 2 frt., negyedévre 1 frt. Egyes szám 10 kr. Két czikk az országos tanító gyűlésről. 1. Lesz-e III orsz. képv. tanítógyülés ? Ez a kérdés foglalkoztatja mostanában nevelés­ügyi lapjaink nagy részét. Joggal lett felvetve, mert a II. orsz. képv.­­ gyűlés határozatai máig sincsenek megerősítve. Lesz-e vagy nem, erre nem felelhetek, de a tárgy­hoz pár szót szabadjon elmondanom. Azt hirdetik, az egyesületi alap helytelen s helyére ajánlják, hogy a tanítókat tankerületenként kell kép­viselő választásra felszólítani. Az egyesületi alap rossz, mert a felekezeteket kényszeríti felekezeti tanító-egyesületek alkotására, s mert így a felekezeti szellem és irány uralomra kere­kedik a képv. gyűlésen. Tagadhatatlan, hogy a szerve­zet értelmében, ha a felekezeti tanítók részt akarnak venni az orsz. képv. gyűlésen s az ált. tanító-testület­nek nem tagjai , akkor kénytelenek felekezeti tanító­­egyesület alkotására. Tagadhatatlan, hogy ez több helyen történt is, sőt a kath. tanítók egyenesen utasítva lettek az ált. testületekből kilépésre s felek, egyesület alapítá­sára. De nem áll, hogy ez mindenütt történt volna és nem áll, hogy ennek oka tisztán az a szervezet lett volna. A legutóbbi évek áramlata egyrészt, s az állami hatalom újabb szilárdulása és gyarapodása másrészt, karöltve pár szabadabb szellemű törekvéssel idézték elő, hogy a felekezetek félve eddig élvezett hatalmuk újabb és újabb csorbításától, minden téren h­arczra ál­lottak készen. A h­arcz elmaradt ugyan, de a készülő­dés megtörtént. Igen természetesnek találom, hogy a felek, tanítókban a veszélyeztetve vélt felek, érdekek elősegítésére, támogatására nem megvetendő eszközt láttak az illetők s ez vezette őket aztán főképen felek, tan­­egyesületek alakítására. Baj-e ez, vagy sem ? Mindenesetre baj, mert erőt szakgat s e mellett sajnálandó a felekezeti tanítóságra nézve, mert így el vannak különítve kartársaiktól s többnyire nagyobb mérvben rendeltetnek alá a papok vezetésének, gyámkodásának. Ennyiben baj, de, mivel politikát nem csinálhatnak, mivel a népisk. törvények s a haladottabb paedagogia ellenére saját érdekük czél­­jából mit sem tehetnek , én megvallom, bármennyire sajnálatosnak tartom is e dolgot, mégis jobb szeretem, hogy így van, mintha az ált. tan­­testületekben fejtenek ki felek, agitációkat, mint ha ezeket gátolnák munkál­kodásukban. Ha már egyszer abban a meggyőződésben vannak, hogy az állami s közs­ tanítókkal együtt nem haladhatnak : jól teszik, ha különválnak, mert ellenkező esetben — számuk több lévén — ezeket vagy irányuk­tól elvezetik, vagy pedig kilépésre kényszerítik.­­ Az aztán más kérdés, váljon olyan nagy-e hát a felekezeti­­ s más jellegű tanítók működési irányában a különbség, hogy ők nem képesek vállvetve dolgozni egymás mellett ? Én nem találom ; a czél legtöbbször ugyanegy, az esz­­­­közök, a működés tere ugyanazok s ha a jobbnak min­denki engedni tud , akkor én nem tudom, mire való a tanítóknak az iskolák jellege szerint való különválása ? Csakugyan szeretném, ha nyíltan megmondaná valaki, mert nem haladhat a paedagogiai téren minden tanító együtt;*) a fel. tan.-egyesületek alapszabályai csaknem teljesen egyenlők a másokéival : miért kellett hát mégis elszakadniok ? Ezt nem értem ugyan, de, mint mondom, valami nagy jajveszékelést érte nem teszek. Vájjon a II. orsz. képv. t.-gyülés által készített „szervezet“-javaslat szerint ama gyűléseken a felek, irány és szellem túlnyomó lenne-e. Nézzük meg a II. orsz. k. t.-gyülés tagjainak számarányát. Volt 285 tag s ezek közül — számításom szerint — volt 15 tan­­felügyelő, 25 áll. tkép. igazgató s tanár és 120 ált. tan. egyesületi képviselő, beleértve az áll. felső nép- és polg. isk. képviselőit is; ezekkel szemben iskoláik jel­lege szerint volt 92 r. kath., 21 ref., 4 ág. ev., 2 g. kath., 1 g. k. és 1 unit. s továbbá volt 2 román t. egyesületi képviselő. Itt a többség nem volt a feleke­zeti jellegűek részén, mert 160 állott 125-tel szem­ben. És ha tekintjük, hogy a felekezeti jellegű kép­viselők egymáshoz nem hajolnak, ha tekintjük, hogy még az ugyanazon felekezetű képviselők sem járnak egy úton, úgy a felekezetiség túlszárnyalásától — úgy értve ezt, mint a­mely a szabadelvű haladást gátolná — épen nem tarthatunk. Általában azért, mert egy pár túlbuzgó felekezeti ember a paedagogiából is fele­kezeti dolgot akar csinálni: a felekezeti tanítóságot elitélni, ettől mint a haladás akadályozójától félni — szerintem — nevetséges. A felekezetiség lehet szabad­­szabadelvű**) s azt, hogy az állami és községi tanítós­kodás a szabadelvűséggel, a felekezeti tanítóskodás pedig a maradisággal, hátramenéssel kapcsoltassák össze, nem tartom teljesen okadatoltnak s jó részt a czivakodás, elidegenülés okozójának ismerem. — A S­z­e­r­k. **) Ha megengedi az elöljárók felekezeti türelmessége. S­z­e­r­k *) Mert a túlsó táborban óriási fogalomzavar uralkodik e tekintetben így pl. az egyik vezér azt állítá a többi közt, hogy „a paedagogia s a vallás szorosabb kötelékkel vannak egymáshoz fűzve, mint a sziámi ikrek.“ Lám, megtanultuk tehát, a­mit eddig nem is sejtettük, hogy van kath., lu­theránus, reformatus és zsidó paedagogia. A nevelésnek van köze a valláshoz, de a paeda­gogia, mint tudomány, épen olyan viszonyban áll a vallással mint akár­mely más tudomány­ág. — Ha ily szép sikerrel folytatják a fölfedezéseket, akkor rövid idő alatt megérjük még, hogy lesz lutheránus orvos­­tudomány, református jogtudomány, zsidó természettudomány, katholikus nyelvészet, gör. kath. vegytudomány s így tovább.

Next