Népnevelők Lapja, 1886 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1886-09-11 / 37. szám
37. szám. Budapest, 1886. szeptember II. XXI. évfor. NÉPNEVELŐK LAPJA NEVELÉS- ÉS OKTATÁSÜGYI HETILAP. Laptulajdonos és kiadó : Felelős szerkesztő : A „NÉPNEVELŐK BUDAPESTI EGYESÜLETE.“ SOMLYAY JÓZSEF: Megjelenik e lap minden szombaton. Előfizetési ára : Egész évre 4 írt, félévre 8 frt, negyedévre 1 frt. Egyes szám 10 kr. Előfizetések és reclamátiók Ross Kámlor egyesületi pénztároshoz, (VII. ker., Belső dobutcza 15. sz.) hirdetések és ezeknek dija pedig Neumayer Ede nyomdatulajdonoshoz, (VI. ker., Ó-utcza 2. sz.) Kéziratok pedig Somlyay József szerkesztőhöz (Budapest, I. ker. Krisztinaváros, pálya utcza 9. sz. a.) küldendők. Mi az oka, hogy a tanító a társadalomban nem foglalja el azon helyet, mely őt jogosan megilletné ; mily eljárást kövessen tehát, hogy azt maga részére kivívhassa? — Három közlemény. — (III.) A figyelmes szemlélő észrevehette már, hogy itt-ott két szélsőség mutatkozik a néptanítók között, ami azután ha csak némileg kifejlődik is, mindkettő nagy mértékben akadályozza őket a méltó hely elfoglalásban a társadalomban. Egyik részen vannak azok, akik elmaradottságukat azzal vélik fedezhetni, hogy lemondanak mindenről, nincs vagy csak ritkán önálló véleményük, akaratuk és önérzetük, akik a régi jobbágyhelyzetből sehogy sem tudják magukat fölszabadítani ; akarják, amit mások akarnak, olyanok, mint a rabszolgák, szemben meghunyászkodnak, hát megett azután annál jobban kifakadnak és zúgolódnak sorsuk ellen. Ezek inscermnozzák azután az olyan jeleneteket, amilyennek nem régen egész véletlenül szemtanúja voltam elég népes vasúti indóháznál, tehát meglehetős nyilvános helyen. Hivatalos látogatáson volt az esperes kerülete egyik népes városában; az odavaló lelkész jónak látta magát a kikisérés kötelezettsége alól fölmenteni s testvérével, egy meglett korú tanítóval helyettesitette magát. És ez a tanitó a vaspályánál kézcsókolással vett búcsút az esperestől, ki neki semmmije, mint ismerőse volt. Az ilyenek, úgy látszik, nem tudnak külömbséget tenni az udvariasság, az illendőség és a szolgai meghunyászkodás közt. No már t. Kartársak, ha még ilyenek is vannak mi közöttünk, akkor ne beszéljünk mi társadalmi állásfoglalásról, mert aki még emberi méltóságának tudatára sem jutott el, az nem várhatja joggal, hogy a társadalomban tényező legyen. Fölösleges nekünk akkor azt kérdezni, ami a tárgyalás