Szabad Nép, 1951. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1951-03-16 / 64. szám

PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Az egyeld párttitkár népnevelő-értekezletre készül Az egyeld pártszervezet titkára, Montis Antal elvtárs, népnevelőértekezletre készül. Papír fekszik előtte az asztalon — a kongresszusi beszámolókat jegyzeteli, készül a beszédére. A járási bizottságon csak néhány nap múlva tartják meg a községi titkárok értekezletét. Ott foglalkoznak majd a kongresszus anyagával, de addig sem lehet tétlenkedni. A kongresszusi határozatokat Egyeken is végre kell hajtani, s a nagy munka első lépése, hogy a népnevelők ismerjék a kongresszus egész anyagát. Szép sorjában követik egymást a jegyzetben a beszédek kivonatai, iparunk, mezőgazdaságunk fejlődésének lelkesítő számai. Hiba csak ott van, hogy Mónus Antal elvtárs nehezen találja meg a fát az erdőben, — a kongresszus egész anyagában az ügyekre vonatkozó, a helyi tennivalókat. Ebből a vázlatból az ország bármely községében ismertethetné egy előadó a kongresszust. Ez pedig nem jó dolog. Nem azt jelenti, hogy ez a beszámoló mindenütt jó lenne, hanem azt, hogy nem egészen jó az sehol sem, sántít a féllábára. Ezzel nem jutnának gyorsan előbbre az egyedi agitátorok, mert nem kapnának munkájukhoz helyi érveket Pedig a párttitkár ismeri a község gondját-baját, a pártszervezetek működését, az eredményeket, a tennivalókat. És ezek mind összefüggnek a kongresszusi határozatokkal, amelyek a munka megjavítását, előrehaladásunk útját mutatják. Rákosi és Gerő elvtársak beszéltek arról a kongresszuson, hogy az ötéves terv végéig mezőgazdasági termelésünket 30 százalékkal kell emelnünk. Egyeknek is nagy utat kell megtennie, hogy a határ, a szántóföldek több gabonát, gyapotot és más növényt adjanak az országnak. Az első lépéseknek már most itt az ideje: a tavaszi munkákat kell jól elvégezni. Géppel gyorsabban is, könnyebben is megy ez a munka. De sok egyénileg dolgozó paraszt a kulák „magyarázatára” hallgatott és nem akarja megérteni a vetőgép előnyeit. „Minek kérjek kölcsön vetőgépet, nem húzgálom ide-oda azt a masinát — mondják —, majd elvetem a szemet kézzel is." A kézzel való vetéshez több vetőmag kell, mégis kevesebb termést ad, a gépi vetés egyenletes érést, sokkal több termést jelent,*. Ezért írja elő , a rendelet. A termésemelésért folyó harcot ennek az igazságnak a megismertetésével kell itt kezdeni. Erről beszélni kell a népnevelőkkel feltétlenül. A kongresszuson sok szó esett a termelőszövetkezeti csoportok erősítéséről. Új csoportok alakítása őszig ugyan nem lehetséges, de az egyénileg dolgozó parasztok közötti felvilágosító munkát és — ami most rendkívül fontos —, az új tszcs-k belső szervezeti megszilárdításának munkáját egy pillanatra sem szabad abbahagyni. A régi ■ csoportokban is vannak új feladatok. Az egyeki „Sztahanov”-csoport tavaly két hold gyapotot vetett. Az idén 15 hold gyapotvetést irányoz elő a gazdasági tervük. Ez a tavalyinál sokkal nagyobb felkészülést, több gondosságot, lelkiismeretesebb munkát követel. Ha a népnevelők ezt megmagyarázzák minden csoporttagnak — ezzel is segítik a kongresszusi határozatok végrehajtását. A tszcs-k építésében minden erőszak, erőltetés ellenkezik a Párt politikájával. A meggyőzés, a jó példa vezethet csak tartós eredményre. Nagy nyomatékkal hangsúlyozta ezt a kongresszuson Rákosi elvtárs. A „Sztahanov”-tszcs példája is ezt igazolja. Kovács Mihályt például türelmetlen sürgetéssel léptették be a csoportba. A belépési nyilatkozat aláírása óta színét sem látták a „Sztahanov” tájékán. Ez még a kongresszus előtt történt, de azóta is előfordult túlkapás. Nem azért, mert az ottani elvtársak nem fogadják meg Rákosi elvtárs figyelmeztetését, hanem azért, mert nem ismerik még azt. Ezekre a példákra hivatkozni kell az értekezleten , és jobban megértik a népnevelők, mennyire az ő életükről volt szó a kongresszuson. A pártszervezeteknek, a népnevelőknek sokkal többet kell foglalkozniok a pártonkívüliekkel. Erről is határozatot hozott a kongresszus p rasztokhoz, húzódoztak a felvilágosító munkától. A csoport látta ennek kárát, mert bár jó gazdasági eredményt értek el, de a tszcs-fejlesztés során ebbe a csoportba mégsem léptek be annyian, mint amennyi kívülállót be lehetett volna vonni, ha a tagok nem fordítanak hátat a falunak és hírül viszik új életük szépségét, eredményeit. A Párt, Rákosi elvtárs helytállásra, áldozatvállalásra szólította fel népünket a kongresszuson, hazánk és házunk, a béke megőrzése, erősítése érdekében. Rákosi elvtárs a kongresszusi nagygyűlésen azt mondotta: „... a jövőben is élen akarunk járni és példát akarunk mutatni áldozatban, fegyelemben, öntudatban, a munka és a béke frontján mindenütt, ahol küzdeni kell azért, hogy sokat szenvedett hazánk töretlenül fejlődjön tovább, erős legyen, szabad, független, boldog és virágzó". A tavaszi munka mellett most a beadás teljesítése az egyekiek, s különösen a kommunisták helytállásának próbaköve. Zsibók Béla elvtárs jól megállta a próbát: 600 százalékra teljesítette kötelezettségét, példáját meg kell ismertetni minden falubelivel. A község 80 százaléka teljesítette eddig második félévi gabonabegyűjtési előirányzatát, de ha mindenki megérti, hogy a beadás a haza iránti kötelesség, hamar elérhető a 100 százalék, sőt az előirányzat túlteljesítése is. A kongresszus hatalmas távlatokat nyitott népünk előtt. Az ötéves terv során megváltozik az ország képe, a 80 milliárdos beruházás nyomán gyárkémények erdeje nő ki a földből, öntözőcsatornák hosszú kilométerei viszik az életet, a termést adó vizet a tikkadt földekre. Boldog ország épül — ezt jelenti a 80 milliárd. Mit kap mindebből Egyek? A népnevelők erre a kérdésre büszkén válaszolhatnak a falubelieknek. Új gépállomást kap a falu, könnyebb lesz a fáradságos mezei munka. Villanyfény ragyog a most még sötét utcákon. Eltűnnek a sáros utak is, ezer méter kövezett járda épül. Az ötéves terv során állattenyésztő-állomás létesül Egyeken, jóvérű fajlovakat nevelnek majd a faluban. A Párt gondoskodása, a kongresszus határozatai megváltoztatják Egyeken is a dolgozók sorsát Mónus Antal könnyen kiegészíthette jegyzeteit a helyi adatokkal Jobban tudnak így agitálni a népnevelők, s felvilágosító szavukkal minden egyeki megtudhatja, mit kell tennie, mire szólítja fel a Párt, hogyan erősítheti a békét. H. L. erősítsük a Párt kapcsolatait a pártonkívüli dolgozókkal. Ne kövessék tehát az egyeki párttagok a III. alapszervezet „példáját”. Itt a népnevelőértekezletre bejövő érdeklődő pártonkívülieket valósággal felzavarták, mert ők „nem népnevelők". Hosszú hónapok óta alig volt ebben a szervezetben tagjelöltfelvétel. Egy-egy új tagjelölt, szinte fehér holló-számba megy. Ugyanígy „csigahéjba húzódtak" sokan a „Sztahanov”-tszcs tagjai közül is. Nem szívesen jártak az egyénileg dolgozóra SZABAD NÉP PÉNTEK, 1951. MÁRCIUS 1. Az 1848-as sajtószabadság megszületésének évfordulóján felavatták az egyéves újságíró-iskolát Március 15-én délelőtt tartották meg a magyar újságírók hagyományos szabadságünnepüket a gellérthegyi újságíró-iskola épületében. Az ünnep keretében avatták fel a most megnyíló újságíró-iskolát. Az ünnepséget Vadász Ferenc elvtárs, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének főtitkára nyitotta meg. Üdvözölte a jelenlevő Dobi Istvánt, a minisztertanács elnökét, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének megjelent tagjait, Jánosi Ferenc elvtársat, a népművelési miniszter első helyettesét és a megjelent lapszerkesztőket. Ezután Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes mondott ünnepi beszédet. — A cenzúra eltörlésének, a márciusi ifjúság forradalmi fellépésének és győzelmének idei évfordulóját —kezdte beszédét Mihályfi Ernő —, azzal ünnepeljük, hogy megnyitjuk az újságíró ifjúság iskoláját, az első tanfolyamot, amely a népi demokráciánkban újjászületett magyar sajtónak új újságírógenerációt fog nevelni. Így kötjük össze a múltat a jövővel, haladó hagyományainkat jövendő céljainkkal. Ezután az iskola hallgatóságának társadalmi összetételéről beszélt. Elmondotta, hogy az ország minden részéből 110 fiatal jött el az iskolára tanulni. Közülük 62 munkás-, 29 pedig dolgozó parasztszármazású. Ezután arról beszélt, hogyan vásárolta meg a múltban az uralkodóosztály a sajtót, majd rámutatott, hogy a világ másik felén még ma is azok a sajtóviszonyok, amelyek a felszabadulás előtt Horthyék Magyarországán uralkodtak. Ezekre a viszonyokra jellemző, hogy az amerikai burzsoá sajtó a kereskedelmi hirdetésekért hárommilliárd dollárt kap évente és ezért az összegért teljes mértékben alárendeli magát az amerikai Gyáriparosok Országos Szövetségének. Ez a Szövetség irányítja a sajtót és ez az irányítás nem esik nehezére, tekintettel arra, hogy az újságok tulajdonosai maguk is nagykapitalisták, akiknek osztályérdekük, hogy a népet bolondítsák, lapjaikon keresztül meghamisítsák az igazságot. — A sajtószabadság 1848. március 15-i megszületésének, a gyűlölt cenzúra eltörlésének évfordulóját ünnepeljük ma — folytatta —, de ünnepeljük a mi igazi sajtószabadságunkat is, amit az a nap hozott meg, amely befejezte 1848. félbehagyott és elbukott művét, meghozta a teljes szabadságot és utat nyitott a szocializmus felé. Március 15-én hálatelt szívvel gondolunk április 4-re, felszabadulásunk évfordulójára, s a Szovjetunió dicsőséges és győzelmes hadseregére, amely a nép szabadságával együtt meghozta a sajtó szabadságát is. — Rákosi Mátyás bölcs tanításait — mondotta — megfogadta a magyar sajtó. Véget vetett az addig elburjánzott szenzációhajhászásnak. Megszületett az újhangú, felelősségteljes, a szocializmus építésében minden erejével részvevő magyar sajtó, amelynek olvasótábora, példányszáma minden múltbéli elképzelést felülmúl. — A magyar sajtó fejlődése útján — fejezte be beszédét — nagy lépés ez a ma megnyílt iskola amelynek felállításáért valamennyi magyar újságíró nevében a Magyar Dolgozók Pártjának és Népköztársaságunk kormányának mondok köszönetet. Az iskola hallgatói, a megjelent vendégekkel együtt nagy tapssal köszöntötték a Pártot és Rákosi Mátyás elvtársat, majd Komját Irén elvtársnő, az iskola igazgatója mondott beszédet. — Az újságírói munka is becsület és dicsőség dolga lett, és sokszor hősi tett — mondotta. — Gondoljunk Rózsa Ferencre, Fucsikra, Gabriel Périre és mindazokra, akik a fasizmus elleni harcban életükkel és halálukkal egyaránt szolgálták meggyőződésük propagandáját. Gondoljunk a szovjet újságírók ezreire, akik sokszor életük állandó veszélyeztetésével végezték nagyszerű munkájukat. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a hallgatóknak az eszmei, politikai oktatás és nevelés mellett el kell sajátítaniuk az újságírás sajátos mesterségét és művészetét. Ezután a hallgatók nevében Simkó Magda elvtársnő mondott köszönetet a Pártnak és a kormánynak azért a lehetőségért, amelyet az újságíró-iskolával a fiatal újságírójelöltek számára megteremtett. A hallgatók nevében fogadalmat tett a jó tanulásra. A szovjet tudomány a nép szolgálatában V. P. Nyikityin elvtárs előadása a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülésén A Magyar Tudományos Akadémia a Magyar-Szovjet Barátság írónapja alkalmából ünnepi ülést rendezett, amelyen Vaszilij Petrovics Nyikityin elvtárs, akadémikus „A szovjet tudomány a nép szolgálatában" címmel előadást tartott. Az alábbiakban részleteket közlünk Nyikityin elvtárs előadásából: — 1918 januárjában a nagy Lenin ezt mondotta: „Azelőtt az emberi agy, az emberi lángelme csak azért alkotott, hogy egyeseknek biztosítsa a technika és kultúra minden áldását, másokat pedig megfosszon a legszükségesebbtől — a művelődéstől és a fejlődéstől. Most a technika minden csodája, a kultúra minden vívmánya az egész nép tulajdonába megy át." — A szovjet tudomány valóban népi tudomány. Ez a lényege, ez fölényének forrása a haldokló kapitalista világ népellenes, néptől távolálló tudományával szemben. A szovjet tudós magasztos hivatása, hogy együtt haladjon a néppel, meggyőződéssel és igazsággal szolgálja a népet. A szovjet tudós társadalmi, állami tényező, tevékenyen és öntudatosan részt vesz azoknak a nagyszerű átalakító terveknek a megvalósításában, amelyeket Lenin és Sztálin lángelméje jelölt meg. A szovjet tudósok tettekkel igyekeztek bebizonyítani, hogy méltók a nép gondoskodására és bizalmára, arra törekedtek, hogy becsülettel teljesítsék azt a feladatot, amelyet a nagy Sztálin tűzött eléjük: a közeljövőben nemcsak utolérni, hanem túl is szárnyalni a külföld tudományos eredményeit. Tudományunknak e történelmi feladat megoldásában elért sikereit szemléltetően bizonyítja, hogy a szovjet tudósok felfedezték az atomenergia és az atomfegyverek gyártásának titkát Az atomenergia, amelyet az imperializmus gengszterei monopolisztikusan akartak felhasználni, most már a béke, a haladás, a szocializmus fegyvere. 1941 -től 1949-ig több ezer kiváló tudós kapta meg a Sztálin-díjat. Az 1949-es év tudományos eredményei között Ambarcumján és Markarján az asztrofizika területén újabb típusú csillagcsoportot fedeztek fel. Pav Iovszkij akadémikus a parazitológia területén végzett alapvető munkát, amely óriási jelentőségű sok fertőző betegség megelőzésében. Bogoraz a plasztikai sebészet területén végzett merészen új kutatómunkát. Különösen említésre méltó a tudós Lepesinszkája asszony munkája, amelyet a Sztálindíj I. fokozatával jutalmaztak. A munka címe: „A sejtek eredete az élő anyagból és az élő anyag szerepe a szervezetben." Lepesinszkája a dialektikus materializmus tanítását követte és tudományos kollektívájának többéves kutatómunkája alapján teljes egészében megdöntötte Virchow tudományellenes, dogmatikus sejtelméletét, amely a reakciós weiszmannizmus egyik alapvető tétele. A szovjet tudósok valóban világraszóló felfedezést tettek: bebizonyították, hogy a szervezetben nemcsak a sejtek rendelkeznek az élet sajátosságaival, hanem a sejtnélküli élő anyag is, amely megfelelő körülmények között képes sejtté fejlődni Ezzel újabb távlatok nyíltak a fajok kialakulása rendkívül finom mechanizmusának megismerésében. Nyikityin elvtárs ezután rámutatott arra: a szovjet tudomány újító jellegét a szocialista társadalom légköre, megállíthatatlan előrehaladása teremti meg. A szovjet tudósok bátor felfedezéseinek gránitalapja a marxista-leninista elmélet. — A szovjet tudósok példaképe, legfőbb irányítója — mondotta — a nagy Sztálint, ő vezette Micsurin materialista biológiai tanítását, a széles, alkotó, szocialista útra, ő kezdeményezte a Pavlov tanairól szóló vitát, a nyelvtudomány kérdéseiről írt zseniális munkái mérföldkövek a szovjet és nemzetközi tudomány történe,tében. Részletesen ismertette Nyikityin elvtárs, milyen elszakíthatatlan kapcsolatban áll a szovjet tudomány az élettel és gyakorlattal. Az első ötéves terv idején már nemcsak a dolgozószoba és laboratórium volt a tudósok „munkahelye”, hanem az építkezések, a kolhozföldek is. Ez az együttműködés megtermékenyítette a tudományos munkát. A leningrádi üzemekben 1949 elején a fémek 15—20 százalékát olvasztották gyorsolvasztási módszerrel — ez a szám ma 65—70 százalékra nőtt. A gyakorlattal szorosan egybeforrott tudományos munkának döntő érdeme van a bányák nagyfokú gépesítésében. Egyre szélesebb körben alkalmazzák a szovjet gépszerkesztők bányakombájnjait, amelyek a legjobbak a világon s egyszerre végzik a szénfejtés, réselés és rakodás munkáját. Új, nagytermelékenységű gépeket szerkesztettek, amelyek az építkezésnél, rakodómunkáknál, az erdőkitermelésben pótolják a kézi munkát. Nincs messze az idő, amikor a szakképzettséget nem kívánó fizikai munka csak a múlt emlékeként fog élni országunkban. — A tudomány és a termelés embereinek baráti együttműködése nemcsak műszaki és gazdasági szempontból nagyjelentőségű. Szervesen összefügg a sztahanovista mozgalommal és egyik oldala annak a folyamatnak, amely a szellemi és fizikai munka közti ellentétek leküzdéséhez vezet. Ma már mindennapos jelenség, hogy sztahánovisták, élenjáró kolhozparasztok előadást tartanak a főiskolákon, a termelés újítói részt vesznek a tudományos intézetek munkájában. A sztahánovista mozgalom ma már új, magasabb fokra emelkedett az iparban: az egyéni és csoportos sztahánovista-munkáról rátérnek a sztahánovista műhelyek és üzemek munkájára. A tudománynak és a termelésben közvetlenül dolgozóknak ez a szoros kapcsolata, a tapasztalatok elterjesztése nemcsak a termelékenységet emeli, hanem a munkások és kolhozparasztok tömegének műszaki-kulturális színvonala emelésével közelebb jutunk a kommunizmushoz . A szovjet tudománynak, mint népi tudománynak sajátosságai lehetővé tették a tudományos munka új módszerének és szervezési formáinak, az új erkölcsi arculatú tudósnak a kialakulását. A szovjet tudomány fejlődésének alapja a szocialista terv. Egyes tudósok szétforgácsolt erőfeszítései helyébe a tudományos kollektívák egymással összefüggő, célirányos tevékenysége lépett. Egyedül a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának rendszerében több, mint 200 kutatóintézet, laboratórium és kutatóállomás működik, több tízezer tudományos munkatárssal. Rámutatott Nyikityin elvtárs a kritika szabadságának döntő szerepére a tudomány fejlődésében. A kritika legéleterősebb formája — mondotta —, amelyre a Párt és Sztálin elvtárs is rámutatott, a szabad, alkotó vita. — A kommunizmus anyagi alapjainak megteremtése során a szovjet tudomány szerepe mérhetetlenül megnőtt és a továbbiakban még jobban fog növekedni. Valóságunkban már világosan kirajzolódnak a kommunizmus körvonalai. A szovjet kormány nemrégen határozatot fogadott el hatalmas villanyerőművek építéséről a Volgán, a Dnyeperen, a türkmén főcsatorna, a délukrajnai és északkrími csatorna építéséről. A nép ezeket az építkezéseket a kommunizmus építkezéseinek nevezte el. Erről nem lehet közönyösen beszélni. Hiszen arról van szó, hogy megszüntetjük az aszályt. 25 millió hektárnál nagyobb területet fogunk öntözni és vízzel elárasztani, ami két világrész, Európa és Ázsia földrajzi körülményeinek megváltozását idézi elő. Arról van szó, hogy mérhetetlenül megnöveljük energiaforrásainkat és ezzel lehetővé válik, hogy az elektromosságot nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdasági termelésben is a legszélesebb területen alkalmazzuk. A szovjet tudósok előtt érdekfeszítő, lenyűgöző alkotómunka beláthatatlan távlatai nyílnak meg. Óriási elméleti és gyakorlati jelentőségű problémák merülnek fel, amelyeknek nagyarányú kidolgozásához már számos tudományos kutató intézetünk és főiskolánk hozzáfogott, élükön a Szovjetunió Tudományos Akadémiájával. A szovjet, tudományos élet minden munkáját a béke és az alkotás szelleme hatja át. A béke a legnagyobb érték, acivilizáció továbbhaladásának feltétele, az emberi gondolat újabb diadalainak záloga. És most ez ellen térnek a leggonoszabb ellenségek, akiket a tudomány valaha is számontartott, többévszázados története során. Philipp Morrison, az ismert fizikus találó kifejezése szerint az amerikai imperialisták a tudományt, egy újabb, még szörnyűbb háború fegyverkovácsává akarják tenni. Az imperialista agreszszorok útjában azonban ott áll a béke híveinek világmozgalma, amelynek soraiban örömmel látjuk a haladó külföldi tudomány képviselőit is, élükön Frederic Joliot-Curievel. — A szovjet tudósok — mondotta befejezésül Nyikityin elvtárs — tettekkel harcolnak a békéért. Valamenynyien aláírták a történelmi jelentőségű stockholmi békefelhívást. Fáradhatatlanul dolgoznak szeretett népükért, s minden erejüket a szocialista haza erejének és dicsőségének növelésére szentelik, híven teljesítik kötelességüket a békéért, a szabadságért és a szocializmusért harcoló egész dolgozó emberiség iránt Baranov elvtárs előadása Pavel Alekszandrovics Baranov professzor, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, az Agrártudományi Egyetem dísztermében előadást tartott „A micsurini biológia a stockholmi VII Nemzetközi Botanikai Kongresszuson" címmel. Előadásában elmondotta, hogy a kongresszuson a morganista tudósok támadni igyekeztek az élenjáró micsurini biológiát. A szovjet küldöttek azonban eredményeikkel bizonyították, hogy az idealista áltudománnyal szemben a micsurini biológia nem csupán a tényeket állapítja meg, hanem a jelenségek elméleti magyarázatával viszi előre a fejlődéstan tudományát. — Meggyőződésem — mondotta befejezőül —, hogy Magyarországon, ahol a micsurini elvek termékeny talajra találtak, igen értékes eredmények fognak születni.