Népszabadság, 1965. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-01 / 77. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Vára M fillér 1963. u[.hii 1, csütörtök Az 1A«.Y.N SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJa XXIII. évfolyam, 77. szám A népek hallassák szavukat A történelmi analógiák rendszerint sántítanak, mégis gyakran alkalmasak arra, hogy a szokottnál élesebb fényben világítsanak meg egy adott helyzetet. Nem hiábavaló tehát, ha ezekben a napokban egy 15 évvel ezelőtti eseményre és annak hátterére emlékezünk vissza. Az esemény színhelye egy szerény stockholmi ülésterem volt. Néhány, a világ békéjéért felelősséget érző ember akkor fogalmazta meg az úgynevezett Stockholmi felhívást. A kezdeményezésnek váratlanul nagy sikere volt: néhány hónappal később már 500 millió ember írta alá az atomfegyverek betiltását követelő, innen elindult nyilatkozatot. Ma aligha akadna történész vagy politikus,aki tagadná a Stockholmban született békeakció szerepét a nukleáris fegyverek törvényen kívül helyezésében, abban, hogy az akkori rendkívül feszült világhelyzetben az amerikai imperializmus mégsem szánta rá magát a tömegpusztító atomfegyver bevetésére. Pedig 1950 volt az az esztendő, amikor a szocialista világrendszer kialakulása után az imperialista erők a végsőkig kiélezték a hidegháborút, sőt júniusban, Koreában a forró háborútól sem riadtak vissza. Az emberiség felett nagyon is kézzelfoghatóan megjelent a nukleáris konfliktus veszélye. Ebben a helyzetben bocsátotta ki Stockholmban a Béke-világtanács ismert felhívását, amely azután a békéért küzdő erők zászlaja és jelszava lett. A zászló, a jelszó 500 millió ember akaratának adott hangot, s erőfeszítéseiket egységes, hatalmas áramlatba tömörítette. Ez kétségtelenül egyike volt azoknak a döntő tényezőknek, amelyek végső soron meghátrálásra kényszerítették az amerikai agresszorokat. Ma, másfél évtized múltán, ismét kénytelenek vagyunk szembenézni egy napról napra kegyetlenebb és arcátlanabb amerikai támadással. Dél- és Észak- Vietnam népére bombákat ésgépfegyvertüzet zúdítanak, napalmbombákkal perzselik fel hajlékaikat, s gázhadviselésre is vetemednek. De amint egyre embertelenebbé válik az Egyesült Államok agresszív háborúja Vietnamban, úgy növekszik világszerte a felháborodás és a tiltakozás hulláma. Angol munkáspárti képviselőktől római diákokig, amerikai tudósoktól magyar munkásokig, mindenütt követelik: vessenek véget a szennyes háborúnak, üljenek tárgyalóasztalhoz az érdekelt felek! Ez a háttér: az amerikai agresszió fokozása és a béke erőinek újabb aktivizálódása teszi különlegesen fontossá és időszerűvé a július 10-re Helsinkibe összehívott béke-világkongresszust. A tizenöt év előtti első nagy nemzetközi békeakció s az azt követő sok sikeres békemegmozdulás után most a helsinki találkozón a sor, hogy az emberek százmillióit sorompóba állítsa a békét, s nem csupán a délkelet-ázsiai térség békéjét veszélyeztető könyörtelen amerikai agresszió megfékezéséért. Ha őszintén szembenézünk a tényekkel, be kell vallanunk, hogy az 1963 őszén megkötött moszkvai részleges atomcsendegyezmény után némileg lanyhult a békemozgalom lendülete. A harc egyik legsürgetőbb, legfontosabb célkitűzése teljesült. De a siker, mint maga az egyezmény is, csak korlátozott volt. A legutóbbi hónapokban keletkezett új helyzet, az amerikai agresszió fokozatos kiterjesztése Indokínában, ismét létkérdéssé tette a békeerők aktivizálódását, s a különböző áramlatok akcióinak, erőfeszítéseinek fokozását és összehangolását. A helsinki béke-világkongresszus fő jelszava: harc a békéért, a nemzeti függetlenségért és a leszerelésért. E három követelés tulajdonképpen egy és oszthatatlan egész. Éppen a vietnami konfliktus gyökere: az Egyesült Államok törekvése, hogy leverje a dél-vietnami nép függetlenségi harcát, mindennél világosabban mutatja, hogy a béke akkor forog leginkább veszélyben, amikor valamely imperialista hatalom erőszakkal elfojtja a nemzeti függetlenségi mozgalmat. Ezért a közelgő helsinki kongresszus egyik központi témája a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése, és a nemzeti felszabadító mozgalmak közötti összefüggések feltárása és megvitatása lesz. Mert amilyen hamis és félrevezető a burzsoá ideológusoknak az az okoskodása, miszerint a békés egymás mellett élés az államközi kapcsolatokban megköveteli, például azt is, hogy a leigázott népek békésen tűrjék a gyarmatosítók elnyomását, éppúgy nincs igazuk azoknak sem, akik nem látják vagy nem akarják meglátni azt a reális tényt, hogy a békés egymás mellett élés, s egyáltalán a béke biztosítja azokat a körülményeket, amelyek között a legkisebb véráldozattal győzedelmeskedhetnek a nemzeti függetlenségi harcok. S ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az utóbbi két évtizedben a világ térképén végbement történelmi változások! A Béke-világtanács a lehető legszélesebb alapokon kívánja összehívni a helsinki kongresszust. Vegyenek részt rajta az összes békeszerető erők, függetlenül a köztük fennálló ideológiai, politikai, vallási vagy szervezeti véleménykülönbségektől! A lényeges csak az, hogy elismerjék az aktív háborúellenes tettek szükségességét. Mint mondani szokás: ha ég a ház, a lakók és a szomszédok rendszerint valamennyien segédkezet nyújtanak a tűz oltásához, akár jó viszonyban vannak egymással, akár nem. Hiszen a tűzvész mindannyiukat fenyegeti! Ilyen szellemben készülődnek a különböző békeerők a helsinki találkozóra. A szokásos húsvéti békemenetek — az akut helyzetre való tekintettel — az idén előreláthatóan minden eddiginél nagyobb tömegeket mozgatnak meg, s szellemük is harciasabb lesz. A békeakciók sorában fontos szerepet tölt be majd a háború befejezésének 20. évfordulója alkalmából május elején tartandó Európa biztonságának hete is. E tömegmegmozdulások a helsinki békekongresszuson érik el tetőpontjukat. A kongresszusnak az a történelmi hivatása, hogy hozzájáruljon az amerikai agresszió megfékezéséhez, segítsen megakadályozni a nemzetközi helyzet további romlását, s újabb lépéseket harcoljon ki a háború és a fegyver nélküli világhoz vezető úton. Hadd idézzük ezzel kapcsolatban Mihail Solohov szavait, aki az emberi lélek és a társadalom törvényeinek egyaránt jó ismerője. A napokban a nagy szovjet író ezeket mondotta: „Az emberiségnek az idén egész sor komoly döntést kell hoznia a béke megszilárdításáért... Utunk az 1965. esztendőben elsősorban attól függ majd, milyen határozottan hallatják szavukat a népek a béke védelmében.” Bebrits Annsr~~ JOHNSON ELNÖK szerdán tanácskozott legfőbb munkatársaival: milyen lépéssel válaszoljanak a dél-vietnami partizánok akciójára, a saigoni amerikai nagykövetség épületének felrobbantására. Jelentések szerint elutasították az ultrák azon követelését, hogy megtorlásul a Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosát bombázzák. Továbbra is folytatják azonban az Észak- Vietnam elleni provokációkat. A NYUGATNÉMET CEU KONGRESSZUSÁNAK ZÁRÓÜLÉSÉN hadjáratot hirdettek „a kommunizmus és a szocialista országok ellen”. Ezzel a „keresztes hadjárattal” akarnak némi pezsgést vinni a választások előtti helyzetbe, s elleplezni, hogy a kormány politikáját a közelmúltban súlyos kudarc érte a Közel-Keleten. FEDORENKO, a Szovjetunió ENSZ-képviselője szerdán levelet nyújtott át U Thant főtitkárnak. A szovjet kormány ebben indítványozza: április első felében hívják össze a világszervezet leszerelési bizottságát. Az amerikai légierő folytatja a VDK elleni bombázásokat Tizenkét gépet lelőtt a légvédelem Szerdán 45 amerikai és délvietnami vadászbombázó újabb légitámadást intézett a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe ellen. Az AP amerikai hírügynökség jelentése szerint a gépek a Vinh várostól 16 kilométernyire északkeletre levő Cu Lao és 64 kilométernyire délkeletre levő Ha Tinh helységeket, valamint Hon Nieu és Hon Mai part menti szigeteket bombázták. Mintegy 70 amerikai helikopter és harci repülőgép szerdán napalmbombákkal felgyújtott egy 3000 hektár kiterjedésű erdőt Saigontól mintegy hatvan kilométerre északnyugatra, Dél-Vietnam egy másik körzetében, Tara Ky közelében, a szabadságharcosok szerdán három amerikai helikoptert lőttek le: két amerikai meghalt, tizennégyen megsebesültek. Az akció során mintegy 25 helikopter dél-vietnami gyalogságot szállított egy partizánalakulat elleni bevetésre, a leszállás előtti utolsó pillanatban azonban a szabadságharcosok összpontosított tüzet zúdítottak a helikopterekre. Az összes helikopterek többé-kevésbé megsérültek. Johnson elnök kedden Bush külügyminiszterrel, McNamara hadügyminiszterrel McGeorge ÍJundyval, nez óai biztonsági ügyekkel foglalkozó rendkívüli tanácsadójával folytatott tanácskozása után nyilatkozatot bocsátott ki a saigoni amerikai nagykövetség ellen végrehajtott bombatámadással kapcsolatban. A támadást „kegyetlen és oktalan cselekedetnek” nevezte, amely megszilárdította az Egyesült Államok azon elhatározását, hogy folytatja és fokozza a Dél-Vietnamnak nyújtott „támogatást”. Az elnök bejelentette, felhatalmazást és hitelt kér a kongresszustól egy új saigoni amerikai nagykövetség építésére. Kis Csaba, az MTI washingtoni tudósítója írja: Washington egyelőre leintette a leghangosabb vezetőket, akik azonnal látványos megtorlást követeltek az Egyesült Államok saigoni nagykövetsége elleni bombatámadásért. Johnson elnök legfőbb tanácsadóival folytatott megbeszélés után rövid nyilatkozatot tett, ebben azonban nem volt szó megtorlásról. Politikai körökben az a nézet terjedt el, hogy az Egyesült Államok most újabb taktikai lépéseket akar kidolgozni a vietnami háború folytatására, mivel a VDK elleni akciók szemmel láthatóan nem vezettek az amerikaiak által kívánt eredményre. A hírek szerint folytatódnak ugyan a légi akciók, de a szabadságharcosok ellen a dél-vietnami szárazföldön intézendő támadások az eddiginél is nagyobb amerikai katonai támogatást kapnak. Ennek a tervnek a részletei még nem ismeretesek, de szó van arról, hogy sor kerül az Egyesült Államok szárazföldi alakulatainak bevetésére. Csak néhány százan tüntettek a saigoni kormány mellett A saigoni amerikai nagykövetség épületén romeltakarító munkások dolgoznak. Nyugati hírügynökségi jelentések szerint a keddi bombatámadás az első három emeletet teljesen használhatatlanná tette, csak a negyedik és ötödik emelet irodáiban tartózkodhatnak a követségi alkalmazottak. Az épületet, amelyet szögesdrót-akadályokkal vettek körül, dél-vietnami és amerikai katonák őrzik. A robbanás halálos áldozatainak száma — a rendőrség közlése szerint — szerdáig 21-re emelkedett. A dél-vietnami kormányhatóságok szerdára tüntetést toboroztak, tiltakozásul a bombamerénylet ellen. Rádión és repülőgépről ledobott röpiratokon szólították fel a lakosságot, hogy vegyen részt a saigoni városháza előtt rendezendő tiltakozó gyűjtésen. A Reuter jelentése szerint alig néhány száz vietnami tett eleget a felhívásnak, de a UPI megjegyzi, hogy ezek is a kivezényelt iskolás gyermekekből és állami alkalmazottakból kerültek ki. Az egész „tüntetés” mindössze húsz percig tartott. Hanoiban szerdán közölték, hogy a nap folyamán Észak-Vietnam ellen intézett amerikai—délvietnami légitámadások alkalmával — az első jelentések szerint — 12 ellenséges repülőgépet lőttek le. 1964. augusztus 5 óta összesen 1C0 ellenséges gépet lőttek le Észak-Vietnam fölött. Szent-Györgyi: Rossz úton haladunk Szent-Györgyi Albert, a magyar származású Nobel-díjas tudós, a New York Timeshoz levelet intézett, amelyet a lap szerdai száma közöl. Szent-Györgyi rámutat: „A tudósok a legutóbbi választáson Johnson elnököt támogatták. Az elnök azonban azt teszi Vietnamban, amit Goldwater javasolt. Kiábrándultnak, sőt becsapottnak érzem magam, s bizonyos vagyok abban, hogy sok tudóstársam osztozik érzelmeimben. Mélységesen meg vagyok rendülve, mert a mi munkánk utat nyitott az emberiség jobb jövője, de ugyanakkor az esetleges végső katasztrófa felé is. Rossz úton haladunk, s itt az ideje, hogy a tudósok ismét egyesüljenek, együttesen hangsúlyozzák figyelmeztetésüket” — szögezi le a Nobel-díjas professzor. Amerikai felderítőgépet lőttek le Kína felett Az Új-Kína hírügynökség jelentése szerint egy pilóta nélküli, amerikai gyártmányú felderítőgép szerda délután nagy magasságban berepült a Kínai Népköztársaság déli részének légiterébe. A kínai haditengerészet légelhárító egységei a gépet lelőtték. Mint az Új-Kína rámutat, a legutóbbi három hónap során ez volt a negyedik ellenséges repülőgép, amelyet kínai terület felett lelőttek. A Csang Kaj-sek-isták által Kína fölé küldött, s ott lelőtt amerikai gyártmányú repülőgépek U—2, illetve RF—101 típusúak voltak.* A vietnami néphadsereg főparancsnoksága erélyes tiltakozást jelentett be a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságnál a Dong Hói és Vinh Linh ellen kedden végrehajtott amerikai légitámadás miatt. A március 30-i merénylet alkalmával súlyosan megrongált saigoni amerikai nagykövetség. (MTI — külföldi képszolgálat.)