Népszabadság, 1967. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

t Bonn a már rég csődbe jutott politikát folytatja Győrffy Tibor, az MTI berlini tudósítója írja: A levélváltás Berlin és Bonn között szemmel láthatóan nem vitt közelebb a problémák meg­oldásához. Stoph miniszterelnök szeptember 18-i levelében világo­san meghatározta, hogy a tárgya­lásoknak az alapkérdésekről, a két állam kapcsolatainak norma­lizálásáról, az erőszakos megol­dásokról és az atomfegyverkezés­­ről történő lemondásról és a fenn­álló államhatárok elismeréséről kell folyniuk. Csak második lé­pésként kerülhet sor az úgyneve­zett emberi könnyítések problé­májára. Kiesinger kancellár pénteki vá­laszleveléből kitűnt, hogy Bonn csak a másodlagos kérdésekről hajlandó tárgyalni. Bonn, kitérve az állami kapcsolatok normalizá­lásának problémája elől, tovább­ra is fenntartja kizárólagos kép­viseleti igényét. A TASZSZ kommentátora a kö­vetkezőket írja a válaszról: Kiesinger annak az abszurd bonni igénynek a szellemében lép fel, amely szerint az NSZK az egész német nép egyedüli képvi­selője. Ezt az álláspontját pénte­ki televíziós beszédében is leszö­gezte, amikor Willi Stoph javas­latát a két német állam kapcso­latainak rendezésére „politikai feltételnek” nevezte, amellyel, mint mondotta, Bonn „semmieset­­re sem érthet egyet”. Így tehát: semmiféle tárgyalá­sokat és semmiféle rendezést az NDK-val. Ehelyett: folytatni a „Kelet-Németország bekebelezé­sére” irányuló vonalat. Ez pedig nem egyéb, mint a már rég csőd­be jutott bonni politika folyta­tása. ATHÉN Kanellopulosz a Kanellopulosz volt görög mi­niszterelnök, a konzervatív ERE párt vezetője, akinek kormányát a reakciós katonatisztek csoport­ja április 21-én döntötte meg, szombaton athéni lakásán újabb sajtóértekezletet tartott. A volt miniszterelnök visszautasította a katonai junta által ellene indított rágalomha­djáratot. Hangsúlyozta, három nappal ezelőtt tartott saj­tóértekezletén az ország jövője miatt érzett aggodalmának adott hangot Kanellopulosz ezúttal is élesen elítélte a junta népellenes diktatúra ellen cselekedeteit. Kanellopulosz há­rom nappal ezelőtt saj­tóértekezle­ten bírálta a katonai rendszert. Patakosz belügyminiszter a sajtó­­értekezlet után pénteken nyilat­kozatot adott ki, amelyben azzal vádolta a volt miniszterelnököt, hogy már korábban is a „kommu­nistákkal játszott össze”. Görögországi megfigyelők egyébként Kanellopulosz két saj­tóértekezletét bátor politikai tett­nek minősítik, tekintettel az or­szágban kihirdetett statáriális tör­vényre, amely tiltja politikai nyi­latkozatok közzétételét. (Reuter) Miért hiányoznak a lengyel püspökök a római szinódusról? A római katolikus egyház Ró­­m­ában megnyílt püspöki szinó­­dusán nincsenek jelen a lengyel egyház képviselői. A Zycie Warszawy ezzel kap­csolatban megírja, hogy a lengyel katolikus egyház püspökei, köztük Woyti,Ua bíboros is megkapták a kiutazáshoz szükséges útlevelet. Nem kapott viszont útlevelet, mint már tavaly sem, Wyszynski bíboros, akinek a lengyel állam­mal szemben elfoglalt ellenségei. glojális politikai álláspontja nem változott meg. Wyszynski bíboros 1965-ben, amikor legutóbb Rómában járt — emlékeztet a Zycie Warszawy — kezdeményezte a német püspö­kökhöz szóló emlékezetes üzenet elküldését, amelyet az ellenséges nyugatnémet propaganda Len­gyelországgal szemben használt fel. Wyszynski bíboros magatar­tása jelenleg sem ad semmi biz­tosítékot arra, hogy esetleges újabb római útján nem okozna-e hasonló kárt. Ily módon a bíboros nem utazott Rómába. A többi lengyel püspök akadálytalanul elutazhatott volna. Hogy mégsem utaztak el, Wyszynski nyomására történt. A bíboros azt akarta, hogy az ő részvétele nélkül a lengyel kato­likus egyház egyál­talán ne legyen képviselve a szinóduson. (MTI) Robert Kennedy: „Száz év óta a legsúlyosabb válság" Robert Kennedy szenátor a ke­reskedelmi világtanács atlantai kamarájának bankettjén péntek este beszédet mondott és ebben főleg a négerkérdés gazdasági hatásával foglalkozott. Hangsú­lyozta: Az Egyesült Államok száz év óta a legnyomasztóbb belső válsággal néz szembe. A szenátor igyekezett nyomatékot adni an­nak a két szenátusi törvényjavas­latnak, amelyek a néger gettó­negyedekben történő, kis bevé­telt jelentő házépítési és ipari be­ruházásokra bátorítanak. — Tud­juk, hogy cselekednünk kell — mondotta —, nemcsak azért, mert a tétlenség további zavargások­hoz vezet, hanem, mert bátoríta­ni kell azokat, akik még hisznek a haladás lehetőségében a fenn­álló Intézményeinken belül. (Reu­ter) NÉPSZABADSÁG 1967. október 1. vasárnap KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — né­hány Sor­ban Az Ecuadori Kommunista Párt felhívással fordult Ecuador népé­hez, hogy fogjon össze a munká­sok igazságos követeléseinek tel­jesítéséért, a földreformért, az ország önállóságáért, valamint az imperializmus ellen. (TASZSZ) A Belga Kommunista Párt kül­döttsége Marc Drumaux-nak, a párt elnökhelyettesének vezetésé­vel Bukarestben tanácskozást folytatott a román pártvezetőkkel a nemzetközi helyzetről és a nem­zetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. (MTI) Botswana függetlenségének első évfordulóján az állam elnöke 300 foglyot amnesztiában részesített. (UPI) Franciaország 1968. évi költség­­vetése — mint az Humanité írja — az adók 8 milliárd frankkal való emelését irányozza elő. (TASZSZ) Az Egyesült Államok aranytar­taléka — mint azt hivatalos köz­leményben hírül adták — au­gusztusban 61 millió dollár érték­kel csökkent (AP) A Finn Kommunista Párt kül­döttsége, amely Ville Pessi főtit­kár vezetésével tartózkodik Bul­gáriában, szombaton Timovo vá­ros vendége volt. (BTA) A Szakszervezeti Világszövet­ség titkárságának nyilatkozata el­ítéli a latin-amerikai szakszerve­zeti mozgalmak fokozódó üldö­zését A nyilatkozat rámutat, hogy széles körű koordinált akcióról van szó, melyet az USA reakciós körei támogatnak. Az SZVSZ kö­veteli a szakszervezeti mozgalom bebörtönzött képviselőinek szaba­don bocsátását (MTI) Johnson szombaton aláírta a jö­vő évi amerikai hadügyi költség­vetésről szóló törvényt Ezzel a 70 milliárd dolláros katonai költ­ségvetés törvényerőre emelke­dett. (AP) Blamázs és erőd palota... Senkinek sem voltak illúziói a ma négy hete megrendezett dél­vietnami választási cirkusszal kapcsolatosan. Még semleges or­szágok — köztük Svájc és Svéd­ország — is visszautasították, hogy megfigyelőként részt ve­gyenek azon. Johnson azonban küldött egy 22 tagú, tekintélyes szenátusi bizottságot, Cabot Lodge-zsal, az Egyesült Államok volt saigoni nagykövetével az élen. Az amerikai elnököt az sem zavarta, hogy — mint az AP amerikai hírügynökség hírül ad­ta — a bizottság egyik tagja Saigonba érkezve így nyilatko­zott: — Nem tudom, mit keresek itt, vagy mit is mondhatnék er­ről az egészről, de ha az elnök éjszaka telefonon felhívja az embert, és rábeszéli, hogy men­jen Vietnamba megfigyelni a választásokat, nem tehet egye­bet, minthogy beleegyezik. Johnson sokat várt e választá­soktól. Azok sikerével akarta „bizonyítani” a mind elégedetle­nebb amerikai közvélemény előtt vietnami politikájának helyessé­gét: el akarta fogadtatni nem­zetközileg is a saigoni katonai rezsimet; az immár törvényesen is megválasztott dél-vietnami kormánnyal szerződést akart kötni, amely hivatalosan is lega­lizálta volna az Egyesült Álla­mok vietnami agresszióját. Az elnök annyira biztos volt dolgá­ban, hogy megkockáztatta a ki­jelentést: amennyiben a jelen­legi dél-vietnami kormány vere­séget szenvedne, le fogja ebből vonni a megfelelő következte­tést. Egy kicsit ugyan meghök­kentek Washingtonban, amikor még ezen a választási cirkuszon is meglepően sok­ szavazatot ka­pott Truong Din Dzu, a polgári ellenjelölt. De a nagy tekintélyű amerikai helyszíni bizottság tud­ta mi a feladata: „Mindent a legnagyobb rendben találtunk, fair választásokat tartottak Dél- Vietnamban” — jelentette Cabot Lodge. Ezek után kellemetlenül érintheti a Fehér Házat a hír: a kommunista barátsággal egyál­talán nem vádolható dél-viet­nami parlamenti különbizottság viszont kénytelen volt megsem­misíteni a választások eredmé­nyét. Blamázs... Mindazonáltal: egy — sőt több — dél-vietnami kormány buká­sánál sokkal súlyosabb indokok sem késztették eddig Johnsont, hogy beváltsa annyiszor elhang­zott ígéretét ama bizonyos kö­vetkeztetések levonására. Külön­ben is — legalább egyelőre — még helyén vannak a bábok Saigonban. És éppen pénteken költözött be az Egyesült Álla­mok saigoni követsége abba a magas betonfallal körülvett, golyó- és robbanásbiztos erőd­­palotába, amelyet a szabadság­­harcosok által két évvel ezelőtt felrobbantott követségi épület pótlására emeltek. (F.) Török lapok Demirel moszkvai látogatásáról Süleyman Demirel török mi­niszterelnök szovjetunióbeli lá­togatásának befejezése és a tár­gyalásokról megjelent szovjet— török közlemény a török sajtó figyelmének középpontjában áll. A Camhuriyet megállapítja: A szovjet—török közlemény bi­zonyság arra, hogy két, egymás­tól eltérő szociális berendezkedé­sű állam, ki tudja fejleszteni kap­csolatait a kölcsönös barátság és megértés szellemében. A szovjet vezetés — folytatja a Cumhuriyet — reális, a­ jelen körülményeknek megfelelő politikát folytat. A Milliyet című lap megálla­pítja: Azok a nyilatkozatok, ame­lyeket Demirel miniszterelnök a Szovjetunióban tartózkodása ide­jén, majd hazájába való vissza­térése után tett, arra mutatnak, hogy a szovjetekhez való köze­ledés politikája­­ őszinte poli­tika. (TASZSZ) Nem az imperialistákkal az arab népek ellen, hanem az arab népekkel az imperialisták ellen Beszélgetés az Izraeli Kommunista Párt hazánkban járt képviselőivel A napokban pártunk vendégeiként hazánkban tartózkodott az Izraeli Kommunista Párt két vezetője, a törékeny, hófehér hajú dr. Ethel Kiinger elvtársnő, a központi bizottság tagja, aki 34 eszten­deje vesz részt a kommunista mozgalomban és a jól megtermett Ali Asur elvtárs, aki 1945 óta a k­ommunista mozgalom aktív har­cosa, jelenleg a párt arab nyelvű lapjának, az Al Itihadnak a szer­kesztője és a haifai pártbizottság tagja. Felkerestük őket, hogy a közel-keleti válsággal kapcsolatban válaszoljanak az olvasóh­ázat érdeklő kérdésekre. Tíz éve készültek rá . Az arab országok elleni táma­dást követően a nyugati sajtó azt állította, hogy Izraelt külső helyzete, az arab nacionalizmus fenyegetése késztette a preventív háborúra. Mi erről a véleményük önöknek, iz­raeli kommunistáknak? — tettem föl az első kérdést. — Izraeli hivatalos körök is kér­kedtek azzal — mondta Ali Asur —, hogy „a háború lényegé­ben csak 36 órát tartott, de 10 esztendeje készítették elő”. Valóban, az emlékezetes 1956-os szuezi kaland óta szüntelenül ké­szültek az arab országok elleni újabb hadjáratra. Ehhez persze „meg kellett dol­gozni” a hazai és a nemzetközi közvéleményt. Évek óta szítot­ták a hangulatot, mondván, hogy az arab országok meg akarják semmisíteni Izraelt. Végül is olyan lég­kört teremtettek, hogy Izraelben az emberek többsége el is hitte ezt a propa­gandát. Nem hall­gathatom el, hogy több arab ország képviselőjének oly­kor felelőtlen fenye­getőzései kifejezetten az izraeli reakció ke­zére játszottak. Ám ilyen kijelentések korábban is hang­zottak el. Az izraeli vezetők számára mégis csak akkor került napi­rendre a támadás terve, amikor Szíriában haladó rendszer szü­letett és veszélybe került az olaj­­monopóliumok profitja. Izrael és Szíria határán a sen­ki földje alkalmas terepnek mu­tatkozott a provokációra. A vi­szályt itt bármikor ki lehetett robbantani, ha valamelyik fél ezt akarta. És az izraeli kormány most akarta. Áp­rilis 7-én az izraeli repülőgépek Damaszkuszig hatol­tak Szíria légiterébe. Május el­ső felében Izrael nagy erőket vonultatott a szíriai határra, és az izraeli lap­ok akkoriban nyíl­tan megírták: „Gyorsan kell tá­madni, hogy ezt az oldalt egyket­tőre elintézzük, mielőtt az EAK be tudna avatkozni.” Az április 7-i berepülés után kötötték meg Szíria és az EAK védelmi szerződését. Nasszer — Szíria tehermentesítése céljából — kérte a Sinai-félszigeten az egyiptomi területen tartózkodó ENSZ-erők kivonását és átvette tőlük az egyiptomi felségvizekhez tartozó Tiran-szoros ellenőrzé­sét is. Az izraeli sajtóban ekkor féktelen propagandahadjárat kezdődött, hogy Izraelt állítólag meg akarják fojtani. Ami az Aka­­bai-öb­öt illeti, ott az izraeli ha­jóforgalomnak mindössze 5 szá­zalékát bonyolították le, míg 95 százaléka a Földközi-tengeren át bonyolódott le. Mindenesetre olyan benyomást keltettek, mint­ha Izrael léte éppen azon az 5 százalékon múlt volna. Nasszer az odaérkező U Thant­­tal közölte, hogy hajlandó hiva­talos megállapodás nélkül, akár egy-két hónapig is megtűrni az izraeli hajók közlekedését, ha megfelelő megegyezéssel rendezni lehet a viszonyt. Az izraeli vezetők azonban nem akarták a rendezést. A kocka akkor már régen el volt vetve. Minden ké­szen állt a támadásra, csupán a zöld lámpára vártak. Abba Eban külügyminiszter a háború előtti napokban az Egyesült Államok­ban járt és az USA kormányá­tól megkapták a várt jelzést. Különleges szerep — Miképpen alakult az utóbbi időben Izrael gazdasági helyzete? — Azt mindenesetre el kell ismerni — feleli Ethel Kiinger —, hogy az utóbbi évtizedben az iz­raeli gazdaság gyorsan fejlődött. Ebben komoly szerep­e van a több milliárd márkás nyugatné­met jóvátételnek, amely injek­ciózza Izrael gazdasági éle­tét, az amerikai segélyeknek, amelyek végeredményben azt a célt szolgálják, hogy Izrael az amerikai politika megbízható bástyája legyen a Közel-Keleten, Ázsia valamint Afrika országai­ban. Elvégre az Egyesült Álla­moktól sokan tartanak, a „kis Iz­rael” viszont nem látszik veszé­lyesnek. Így hát Izrael napjaink­ban a neokolonializmus sajátos képviselőjének szerep­ét tölti be. Nem sokkal a támadás előtt nehézzé vált a gazdasági helyzet. Sok építkezést félbehagytak, a la­kásépítkezéseket teljesen leállí­tották. Először a fejlesztésre tervbe vett területeken csökkent a termelés, majd fokozatosan a hagyományos ipari centrumokban is. A mindössze 2 millió 800 ezer lakosú Izraelben százezres mun­kanélküli-sereg jött létre. A háború átmenetileg megszün­tette a munkanélküliséget. Alig­hogy véget ért azonban a hadjárat, bár a hadsereget még le sem szerelték a korábbi lét­számra, máris megint 99 ezerre növekedett a munkanélküliek száma. É­shez még hozzá kell számolni, hogy az újonnan meg­hódított területeken 1 millió 200 ezer arab él, akik semmiféle munkalehetőséggel sem rendel­keznek. Ezeken a vidékeken az üzletek üresek, az árak rohamo­san emelkednek, az élet szinte teljesen megállt. — Milyennek ítélik meg az ország légkörét? — A katonai siker — veszi vissza a szót Ali Asur — előse­gítette a soviniszta légkör erősö­dését Am, ha ma még csak el­vétve is, de a messzebbre látók már kezdik feszegetni: hogyan to­vább? Hiszen a kormány eleinte tagadta, hogy új területet kíván­na meghódítani, most mégis meg akarja tartani? Ha meg vissza­vonulnak, akkor tenni kell vala­mit a politikai rendezés érdeké­ben. Ismétlem: ezek a hangok ma még nem általánosak, de mi, kommunisták, reméljük, hogy a kijózanodás erősödni fog és mi a magunk részéről ezt kívánjuk elősegíteni. Dr. Ethel Klin­ger All Asur

Next