Népszabadság, 1967. október (25. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-01 / 232. szám
t Bonn a már rég csődbe jutott politikát folytatja Győrffy Tibor, az MTI berlini tudósítója írja: A levélváltás Berlin és Bonn között szemmel láthatóan nem vitt közelebb a problémák megoldásához. Stoph miniszterelnök szeptember 18-i levelében világosan meghatározta, hogy a tárgyalásoknak az alapkérdésekről, a két állam kapcsolatainak normalizálásáról, az erőszakos megoldásokról és az atomfegyverkezésről történő lemondásról és a fennálló államhatárok elismeréséről kell folyniuk. Csak második lépésként kerülhet sor az úgynevezett emberi könnyítések problémájára. Kiesinger kancellár pénteki válaszleveléből kitűnt, hogy Bonn csak a másodlagos kérdésekről hajlandó tárgyalni. Bonn, kitérve az állami kapcsolatok normalizálásának problémája elől, továbbra is fenntartja kizárólagos képviseleti igényét. A TASZSZ kommentátora a következőket írja a válaszról: Kiesinger annak az abszurd bonni igénynek a szellemében lép fel, amely szerint az NSZK az egész német nép egyedüli képviselője. Ezt az álláspontját pénteki televíziós beszédében is leszögezte, amikor Willi Stoph javaslatát a két német állam kapcsolatainak rendezésére „politikai feltételnek” nevezte, amellyel, mint mondotta, Bonn „semmiesetre sem érthet egyet”. Így tehát: semmiféle tárgyalásokat és semmiféle rendezést az NDK-val. Ehelyett: folytatni a „Kelet-Németország bekebelezésére” irányuló vonalat. Ez pedig nem egyéb, mint a már rég csődbe jutott bonni politika folytatása. ATHÉN Kanellopulosz a Kanellopulosz volt görög miniszterelnök, a konzervatív ERE párt vezetője, akinek kormányát a reakciós katonatisztek csoportja április 21-én döntötte meg, szombaton athéni lakásán újabb sajtóértekezletet tartott. A volt miniszterelnök visszautasította a katonai junta által ellene indított rágalomhadjáratot. Hangsúlyozta, három nappal ezelőtt tartott sajtóértekezletén az ország jövője miatt érzett aggodalmának adott hangot Kanellopulosz ezúttal is élesen elítélte a junta népellenes diktatúra ellen cselekedeteit. Kanellopulosz három nappal ezelőtt sajtóértekezleten bírálta a katonai rendszert. Patakosz belügyminiszter a sajtóértekezlet után pénteken nyilatkozatot adott ki, amelyben azzal vádolta a volt miniszterelnököt, hogy már korábban is a „kommunistákkal játszott össze”. Görögországi megfigyelők egyébként Kanellopulosz két sajtóértekezletét bátor politikai tettnek minősítik, tekintettel az országban kihirdetett statáriális törvényre, amely tiltja politikai nyilatkozatok közzétételét. (Reuter) Miért hiányoznak a lengyel püspökök a római szinódusról? A római katolikus egyház Rómában megnyílt püspöki szinódusán nincsenek jelen a lengyel egyház képviselői. A Zycie Warszawy ezzel kapcsolatban megírja, hogy a lengyel katolikus egyház püspökei, köztük Woyti,Ua bíboros is megkapták a kiutazáshoz szükséges útlevelet. Nem kapott viszont útlevelet, mint már tavaly sem, Wyszynski bíboros, akinek a lengyel állammal szemben elfoglalt ellenségei. glojális politikai álláspontja nem változott meg. Wyszynski bíboros 1965-ben, amikor legutóbb Rómában járt — emlékeztet a Zycie Warszawy — kezdeményezte a német püspökökhöz szóló emlékezetes üzenet elküldését, amelyet az ellenséges nyugatnémet propaganda Lengyelországgal szemben használt fel. Wyszynski bíboros magatartása jelenleg sem ad semmi biztosítékot arra, hogy esetleges újabb római útján nem okozna-e hasonló kárt. Ily módon a bíboros nem utazott Rómába. A többi lengyel püspök akadálytalanul elutazhatott volna. Hogy mégsem utaztak el, Wyszynski nyomására történt. A bíboros azt akarta, hogy az ő részvétele nélkül a lengyel katolikus egyház egyáltalán ne legyen képviselve a szinóduson. (MTI) Robert Kennedy: „Száz év óta a legsúlyosabb válság" Robert Kennedy szenátor a kereskedelmi világtanács atlantai kamarájának bankettjén péntek este beszédet mondott és ebben főleg a négerkérdés gazdasági hatásával foglalkozott. Hangsúlyozta: Az Egyesült Államok száz év óta a legnyomasztóbb belső válsággal néz szembe. A szenátor igyekezett nyomatékot adni annak a két szenátusi törvényjavaslatnak, amelyek a néger gettónegyedekben történő, kis bevételt jelentő házépítési és ipari beruházásokra bátorítanak. — Tudjuk, hogy cselekednünk kell — mondotta —, nemcsak azért, mert a tétlenség további zavargásokhoz vezet, hanem, mert bátorítani kell azokat, akik még hisznek a haladás lehetőségében a fennálló Intézményeinken belül. (Reuter) NÉPSZABADSÁG 1967. október 1. vasárnap KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány Sorban Az Ecuadori Kommunista Párt felhívással fordult Ecuador népéhez, hogy fogjon össze a munkások igazságos követeléseinek teljesítéséért, a földreformért, az ország önállóságáért, valamint az imperializmus ellen. (TASZSZ) A Belga Kommunista Párt küldöttsége Marc Drumaux-nak, a párt elnökhelyettesének vezetésével Bukarestben tanácskozást folytatott a román pártvezetőkkel a nemzetközi helyzetről és a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. (MTI) Botswana függetlenségének első évfordulóján az állam elnöke 300 foglyot amnesztiában részesített. (UPI) Franciaország 1968. évi költségvetése — mint az Humanité írja — az adók 8 milliárd frankkal való emelését irányozza elő. (TASZSZ) Az Egyesült Államok aranytartaléka — mint azt hivatalos közleményben hírül adták — augusztusban 61 millió dollár értékkel csökkent (AP) A Finn Kommunista Párt küldöttsége, amely Ville Pessi főtitkár vezetésével tartózkodik Bulgáriában, szombaton Timovo város vendége volt. (BTA) A Szakszervezeti Világszövetség titkárságának nyilatkozata elítéli a latin-amerikai szakszervezeti mozgalmak fokozódó üldözését A nyilatkozat rámutat, hogy széles körű koordinált akcióról van szó, melyet az USA reakciós körei támogatnak. Az SZVSZ követeli a szakszervezeti mozgalom bebörtönzött képviselőinek szabadon bocsátását (MTI) Johnson szombaton aláírta a jövő évi amerikai hadügyi költségvetésről szóló törvényt Ezzel a 70 milliárd dolláros katonai költségvetés törvényerőre emelkedett. (AP) Blamázs és erőd palota... Senkinek sem voltak illúziói a ma négy hete megrendezett délvietnami választási cirkusszal kapcsolatosan. Még semleges országok — köztük Svájc és Svédország — is visszautasították, hogy megfigyelőként részt vegyenek azon. Johnson azonban küldött egy 22 tagú, tekintélyes szenátusi bizottságot, Cabot Lodge-zsal, az Egyesült Államok volt saigoni nagykövetével az élen. Az amerikai elnököt az sem zavarta, hogy — mint az AP amerikai hírügynökség hírül adta — a bizottság egyik tagja Saigonba érkezve így nyilatkozott: — Nem tudom, mit keresek itt, vagy mit is mondhatnék erről az egészről, de ha az elnök éjszaka telefonon felhívja az embert, és rábeszéli, hogy menjen Vietnamba megfigyelni a választásokat, nem tehet egyebet, minthogy beleegyezik. Johnson sokat várt e választásoktól. Azok sikerével akarta „bizonyítani” a mind elégedetlenebb amerikai közvélemény előtt vietnami politikájának helyességét: el akarta fogadtatni nemzetközileg is a saigoni katonai rezsimet; az immár törvényesen is megválasztott dél-vietnami kormánnyal szerződést akart kötni, amely hivatalosan is legalizálta volna az Egyesült Államok vietnami agresszióját. Az elnök annyira biztos volt dolgában, hogy megkockáztatta a kijelentést: amennyiben a jelenlegi dél-vietnami kormány vereséget szenvedne, le fogja ebből vonni a megfelelő következtetést. Egy kicsit ugyan meghökkentek Washingtonban, amikor még ezen a választási cirkuszon is meglepően sok szavazatot kapott Truong Din Dzu, a polgári ellenjelölt. De a nagy tekintélyű amerikai helyszíni bizottság tudta mi a feladata: „Mindent a legnagyobb rendben találtunk, fair választásokat tartottak Dél- Vietnamban” — jelentette Cabot Lodge. Ezek után kellemetlenül érintheti a Fehér Házat a hír: a kommunista barátsággal egyáltalán nem vádolható dél-vietnami parlamenti különbizottság viszont kénytelen volt megsemmisíteni a választások eredményét. Blamázs... Mindazonáltal: egy — sőt több — dél-vietnami kormány bukásánál sokkal súlyosabb indokok sem késztették eddig Johnsont, hogy beváltsa annyiszor elhangzott ígéretét ama bizonyos következtetések levonására. Különben is — legalább egyelőre — még helyén vannak a bábok Saigonban. És éppen pénteken költözött be az Egyesült Államok saigoni követsége abba a magas betonfallal körülvett, golyó- és robbanásbiztos erődpalotába, amelyet a szabadságharcosok által két évvel ezelőtt felrobbantott követségi épület pótlására emeltek. (F.) Török lapok Demirel moszkvai látogatásáról Süleyman Demirel török miniszterelnök szovjetunióbeli látogatásának befejezése és a tárgyalásokról megjelent szovjet— török közlemény a török sajtó figyelmének középpontjában áll. A Camhuriyet megállapítja: A szovjet—török közlemény bizonyság arra, hogy két, egymástól eltérő szociális berendezkedésű állam, ki tudja fejleszteni kapcsolatait a kölcsönös barátság és megértés szellemében. A szovjet vezetés — folytatja a Cumhuriyet — reális, a jelen körülményeknek megfelelő politikát folytat. A Milliyet című lap megállapítja: Azok a nyilatkozatok, amelyeket Demirel miniszterelnök a Szovjetunióban tartózkodása idején, majd hazájába való visszatérése után tett, arra mutatnak, hogy a szovjetekhez való közeledés politikája őszinte politika. (TASZSZ) Nem az imperialistákkal az arab népek ellen, hanem az arab népekkel az imperialisták ellen Beszélgetés az Izraeli Kommunista Párt hazánkban járt képviselőivel A napokban pártunk vendégeiként hazánkban tartózkodott az Izraeli Kommunista Párt két vezetője, a törékeny, hófehér hajú dr. Ethel Kiinger elvtársnő, a központi bizottság tagja, aki 34 esztendeje vesz részt a kommunista mozgalomban és a jól megtermett Ali Asur elvtárs, aki 1945 óta a kommunista mozgalom aktív harcosa, jelenleg a párt arab nyelvű lapjának, az Al Itihadnak a szerkesztője és a haifai pártbizottság tagja. Felkerestük őket, hogy a közel-keleti válsággal kapcsolatban válaszoljanak az olvasóházat érdeklő kérdésekre. Tíz éve készültek rá . Az arab országok elleni támadást követően a nyugati sajtó azt állította, hogy Izraelt külső helyzete, az arab nacionalizmus fenyegetése késztette a preventív háborúra. Mi erről a véleményük önöknek, izraeli kommunistáknak? — tettem föl az első kérdést. — Izraeli hivatalos körök is kérkedtek azzal — mondta Ali Asur —, hogy „a háború lényegében csak 36 órát tartott, de 10 esztendeje készítették elő”. Valóban, az emlékezetes 1956-os szuezi kaland óta szüntelenül készültek az arab országok elleni újabb hadjáratra. Ehhez persze „meg kellett dolgozni” a hazai és a nemzetközi közvéleményt. Évek óta szították a hangulatot, mondván, hogy az arab országok meg akarják semmisíteni Izraelt. Végül is olyan légkört teremtettek, hogy Izraelben az emberek többsége el is hitte ezt a propagandát. Nem hallgathatom el, hogy több arab ország képviselőjének olykor felelőtlen fenyegetőzései kifejezetten az izraeli reakció kezére játszottak. Ám ilyen kijelentések korábban is hangzottak el. Az izraeli vezetők számára mégis csak akkor került napirendre a támadás terve, amikor Szíriában haladó rendszer született és veszélybe került az olajmonopóliumok profitja. Izrael és Szíria határán a senki földje alkalmas terepnek mutatkozott a provokációra. A viszályt itt bármikor ki lehetett robbantani, ha valamelyik fél ezt akarta. És az izraeli kormány most akarta. Április 7-én az izraeli repülőgépek Damaszkuszig hatoltak Szíria légiterébe. Május első felében Izrael nagy erőket vonultatott a szíriai határra, és az izraeli lapok akkoriban nyíltan megírták: „Gyorsan kell támadni, hogy ezt az oldalt egykettőre elintézzük, mielőtt az EAK be tudna avatkozni.” Az április 7-i berepülés után kötötték meg Szíria és az EAK védelmi szerződését. Nasszer — Szíria tehermentesítése céljából — kérte a Sinai-félszigeten az egyiptomi területen tartózkodó ENSZ-erők kivonását és átvette tőlük az egyiptomi felségvizekhez tartozó Tiran-szoros ellenőrzését is. Az izraeli sajtóban ekkor féktelen propagandahadjárat kezdődött, hogy Izraelt állítólag meg akarják fojtani. Ami az Akabai-öböt illeti, ott az izraeli hajóforgalomnak mindössze 5 százalékát bonyolították le, míg 95 százaléka a Földközi-tengeren át bonyolódott le. Mindenesetre olyan benyomást keltettek, mintha Izrael léte éppen azon az 5 százalékon múlt volna. Nasszer az odaérkező U Thanttal közölte, hogy hajlandó hivatalos megállapodás nélkül, akár egy-két hónapig is megtűrni az izraeli hajók közlekedését, ha megfelelő megegyezéssel rendezni lehet a viszonyt. Az izraeli vezetők azonban nem akarták a rendezést. A kocka akkor már régen el volt vetve. Minden készen állt a támadásra, csupán a zöld lámpára vártak. Abba Eban külügyminiszter a háború előtti napokban az Egyesült Államokban járt és az USA kormányától megkapták a várt jelzést. Különleges szerep — Miképpen alakult az utóbbi időben Izrael gazdasági helyzete? — Azt mindenesetre el kell ismerni — feleli Ethel Kiinger —, hogy az utóbbi évtizedben az izraeli gazdaság gyorsan fejlődött. Ebben komoly szerepe van a több milliárd márkás nyugatnémet jóvátételnek, amely injekciózza Izrael gazdasági életét, az amerikai segélyeknek, amelyek végeredményben azt a célt szolgálják, hogy Izrael az amerikai politika megbízható bástyája legyen a Közel-Keleten, Ázsia valamint Afrika országaiban. Elvégre az Egyesült Államoktól sokan tartanak, a „kis Izrael” viszont nem látszik veszélyesnek. Így hát Izrael napjainkban a neokolonializmus sajátos képviselőjének szerepét tölti be. Nem sokkal a támadás előtt nehézzé vált a gazdasági helyzet. Sok építkezést félbehagytak, a lakásépítkezéseket teljesen leállították. Először a fejlesztésre tervbe vett területeken csökkent a termelés, majd fokozatosan a hagyományos ipari centrumokban is. A mindössze 2 millió 800 ezer lakosú Izraelben százezres munkanélküli-sereg jött létre. A háború átmenetileg megszüntette a munkanélküliséget. Alighogy véget ért azonban a hadjárat, bár a hadsereget még le sem szerelték a korábbi létszámra, máris megint 99 ezerre növekedett a munkanélküliek száma. Éshez még hozzá kell számolni, hogy az újonnan meghódított területeken 1 millió 200 ezer arab él, akik semmiféle munkalehetőséggel sem rendelkeznek. Ezeken a vidékeken az üzletek üresek, az árak rohamosan emelkednek, az élet szinte teljesen megállt. — Milyennek ítélik meg az ország légkörét? — A katonai siker — veszi vissza a szót Ali Asur — elősegítette a soviniszta légkör erősödését Am, ha ma még csak elvétve is, de a messzebbre látók már kezdik feszegetni: hogyan tovább? Hiszen a kormány eleinte tagadta, hogy új területet kívánna meghódítani, most mégis meg akarja tartani? Ha meg visszavonulnak, akkor tenni kell valamit a politikai rendezés érdekében. Ismétlem: ezek a hangok ma még nem általánosak, de mi, kommunisták, reméljük, hogy a kijózanodás erősödni fog és mi a magunk részéről ezt kívánjuk elősegíteni. Dr. Ethel Klinger All Asur