Népszabadság, 1970. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-30 / 151. szám

2 Kedvezőek a feltételek az összeurópai értekezlet gyakorlati előkészítéséhez A Varsói Szerződés budapesti memorandumának visszhangja A Varsói Szerződés tagállamai­nak budapesti külügyminiszteri tanácskozásán elfogadott memo­randum első külföldi visszhangját kommentálva a Pravda hírma­gyarázója, Majevszkij hangsú­lyozza: „Minden előfeltétel adott ahhoz, hogy mielőbb összehívják az összeurópai értekezletet és az hozzájáruljon az európai bizton­ság égető problémáinak megoldá­sához. Az emlékirat csapást mér az értekezlet ellenzőinek érvelé­seire, mert figyelembe veszi az ér­dekelt államok által kifejtett vé­leményeket és megmutatja, hogy számos fontos kérdésben közeled­nek az álláspontok. A külügy­miniszterek budapesti értekezlete megállapította: kedvező feltételek alakultak ki az összeurópai érte­kezlet gyakorlati előkészítéséhez. Az értekezlet gondolatát széles rétegek támogatják, a javaslat tá­mogatásra talál az európai orszá­gok többségének kormánykörei­ben is, és ezzel a NATO-nak szá­molnia kell. Most sok minden függ attól, milyen álláspontot foglal el néhány NATO-ország kormánya — írja Majevszkij. A budapesti külügyminiszteri értekezlet további visszhangjából figyelmet érdemel Brandtnak, az NSZK kancellárjának a szociálde­mokrata párt országos vezetőségé­nek ülésén mondott beszéde, amelyben egyéb kérdések mellett erre a témára is kitért. Mint mon­dotta, az a tény, hogy a szocialis­ta államok nem utasították el a kölcsönös csapatcsökkentésre és leszerelésre irányuló javaslatot, igen nagy jelentőségű. Ezen az alapon az érdekeltek számára Ke­leten és Nyugaton könnyebb lesz, hogy egyetértésre jussanak egy konferencia összehívásáról, amely Európa biztonságát és az euró­pai együttműködést szolgálhatja. Finnországban megalakult az európai biztonság kérdéseivel fog­lalkozó összeurópai értekezletet előkészítő országos bizottság, amelynek elnökévé P. Kuusit, az ismert közéleti személyiséget vá­lasztották. A bizottság tagjai: politikusok és különböző társa­dalmi szervezetek képviselői. A CSKP vezetése nem ingadozik végletek között Gustáv Husák beszéde a brnói nagygyűlésen (Prágai tudósítónktól) Gustáv Husák, a CSKP KB el­ső titkára a párt- és állami élet más vezetőinek társaságában a Brno melletti Gottwald-völgyben vasárnap délután részt vett és be­szédet mondott a környék mező­­gazdasági és bányaipari dolgozói­nak hagyományos nagygyűlésén. Legelőször Klement Gottwald 1938-ban szólott erről a helyről a vidék lakosságához, s a háború utáni években a CSKP képviselői felújították a hagyományt. Husák beszédében a már több mint egy esztendeje folyó társa­dalmi konszolidáció legfontosabb eredményei közé sorolta, hogy a néptömegekben a gazdasági és po­litikai fejlődés láttán ismét meg­szilárdult a biztonságérzet, meg­szűnt a jövőért érzett aggodalom. A helyes irányú fejlődést a rend­szer ellenséges perek előkészüle­teiről és terror alkalmazásáról szóló állításokkal igyekszenek megzavarni. Már több ízben hang­súlyoztuk — mondotta Husák —, hogy nem folyamodunk a konst­ruált perek módszeréhez, nem élünk vissza a törvényekkel, és senkit sem sújtunk, aki tisztelet­ben tartja alkotmányos előírá­sainkat. Hozzáfűzhetjük, hogy sokszor még azok iránt is nagy­lelkűséget tanúsítottunk, akik ezt nem érdemelték meg. Nem kívá­nunk visszatérni az ötvenes évek gyakorlatához, az 1968-as január előtti viszonyokhoz, de útját áll­juk az anarchiának is. — Népünk meggyőződhet arról — folytatta —, hogy a CSKP je­lenleg szilárd vezetéssel rendelke­zik, amely nem fog ingadozni a végletek között, s nem játszik a jobboldali és szocialistaellenes erők kezére. Nem rendezünk — némelyek állításával ellentétben — pogromot az értelmiség köré­ben, s megbecsüljük munkáját. Nem tűrjük azokat a módszere­ket, amelyekkel az elmúlt két év­ben különféle művészeti szövet­ségek szószólói, újságírók és má­sok az „elitelmélet” alapján rá akarták kényszeríteni véleményü­ket és akaratukat a népre. — Tudjuk — mondotta befeje­zésül Husák —, hogy az emberek egy része még várakozó állás­pontra helyezkedik. De hisszük, hogy eredményeink őket is meg­győzik, s a továbbiakban csatla­koznak hozzánk a szocialista tár­sadalom felvirágoztatásáért vég­zett munkánkban. A Rudé Právo Dubcek kizárásáról Miroslav Moc, a Rudé Právo főszerkesztője, a CSKP Központi Bizottsága titkárságának tagja hétfői vezércikkében megállapí­totta, hogy a központi bizottság a széles körű pártvizsgálat és az előterjesztett anyagok alapján tárgyilagosan ítélte meg és hagy­ta jóvá az elnökségnek Alexan­der Dubcek kizárásáról szóló ja­vaslatát. Objektív értékelés után — írta — mindez logikusan következett abból, hogy Dubcek megsértette a párt szervezeti szabályzatát, fe­lelősség terheli az eszmei és szer­vezeti bomlasztásért, a kétkula­­csos politikáért, az ideológiai ka­pitulációért, elvtelenségért, inga­dozásért. Dubceket felelősség ter­heli ezenkívül az SZKP-val, va­lamint más szocialista országok testvérpártjaival való internacio­nalista és szövetségi kapcsolatok megsértéséért, azért, hogy letette a fegyvert az ellenforradalmi erők előtt. Sem 1963 augusztusa, sem pedig 1969 áprilisa után nem já­rult hozzá a fejlődés okainak és saját szerepének tisztázásához. (MTI) Az új jordániai kormány programja Arab vélemények az amerikaiak közel-keleti tervéről A hét végén a Rifai vezetésével megalakult új jordániai kormány letette az esküt Husszein király előtt. A király négypontos utasításba foglalta Rifainak az új kormány feladatait: — gazdaságilag, politikailag és pénz­ügyileg készítse fel az országot az Iz­rael elleni háborúra; — minden lehetséges forrást kihasz­nálva, gondoskodjék a jordániai had­sereg megfelelő felfegyverzéséről; — valósítsa meg a hadsereg és a partizánok teljes megértését azzal a céllal, hogy vállvetve vehessenek részt a közös harcban, a mindkét szárnyhoz tartozó pa­­lesztinaiak és baloldali aktivisták kor­mányzásba való bevonásával biztosít­sa, hogy a hadsereg és a partizán­­csoportok közötti villongások ne is­métlődhessenek meg. Ammani politikai források sze­rint az új kormány alapvetően a Palesztinat partizánmozgalommal rokonszenvező politikusokból te­vődik össze. Az új jordániai miniszterelnök egyébként hétfőn az új amerikai közel-keleti tervet kísérletnek mi­nősítette arra, hogy lehetővé te­gyék Jarring ENSZ-megbízott közvetítési szerepének felújítását. Az új javaslatokban semmi olyan sincs, ami arra késztethetne ben­nünket, hogy komolyan tanulmá­nyozzuk — hangoztatta a minisz­terelnök. Negatívan nyilatkozott az ame­rikai elképzelésekről Szíria, Irak és Szudán is. (MTI) NÉPSZABADSÁG AZ INVÁZIÓS CSAPATOK VISSZAVONÁSA KÖZBEN Washington fokozná a légierő beavatkozását Kambodzsában Ma szavaz az amerikai szenátus a Cooper—Church-javaslatról (Washingtoni tudósítónktól.)­­ Az amerikai szenátus kedden szavaz Cooper és Church szená­torok törvényjavaslatáról, amely­ július­­ után — az anyagi ala­­­­pok megvonásával — lehetetlenné­­ tenné, hogy az elnök csapatokat­ vezényeljen Kambodzsába. Ez a javaslat hetek óta az amerikai­ belpolitikai küzdelem előterében­­ állt. A Nixon-kormányzat politi­­­­kai ellenoffenzívát indított és bi­­­­zonyos sikereket ért el. Byrd sze­nátor javaslatára határozatot fo­­­­gadtak el arról, hogy nem lehet­­ korlátozni az elnök jogát az ázsiai­­ háború irányításában. A keddi­­ szenátusi szavazás előestéjén­­ azonban a nixoni politika ellen-­­zői „egyenlítettek”: a törvényho­­­ zás egyhangú határozatot fogadott­­ el arról, hogy csakis a szenátus­­­­nak van joga határoznia a háború és béke ügyében. Ugyancsak kedden Nixon el­nök tv-beszédet mond a kam-­­bodzsai offenzíva eredményeiről.­ Washingtoni politikai körök sze­­­­rint az elnök — teljesen függetle-­­­nül attól, milyen eredménnyel, végződik a szavazás a szenátus-, bán­y rendkívül kényes helyzet-­­­be került. A legutóbbi három-­ négy nap eseményei ugyanis tart­hatatlanná tették az adminisztrá­­­­ció érvelését, hogy a kambodzsai­­ akció olyan „nagy katonai sikert”­­ hozott, amely ellensúlyozza a ne­­­­gatív diplomáciai kihatásokat. A­­ Pentagonban most már vonakod­­­va elismerik, amit még néhány napja tagadtak: hogy arra az idő­pontra, amikorra az elnök az amerikai csapatok kivonását rög­zítette, az intervenciós alakulatok és a Lon Nol-kormány katonai helyzete sokkal rosszabbra for­dult, mint amilyen a kambodzsai akció előtt volt. A Lon Nol-kor-­­­mányt — amelynek hadseregét a legutóbbi két hónapban 7,9 millió dollár értékű amerikai fegyverrel és hadianyaggal látták el — az­­ amerikai katonai szakértők a múlt héten megpróbálták rábe-­­­szelni arra, hogy tartsa az ország észak-keleti részét. A Phnom­­ Penh-i kormány azonban „ellen- , állhatatlan nyomásra” hivatkozva elrendelte a kiürítést, amelyet­­ végül amerikai gépek segítségével hajtottak végre. Washingtonban hétfőn folyta­tódtak a diplomáciai és katonai tanácskozások a Phnom Penh-i­­ kormánynak nyújtandó segély-­­­ről. Lan Nol eljuttatta ezzel kap­csolatos újabb kérelmét Washing­tonba. Amerikai hivatalos körök­­ szerint az új költségvetési évben­­ legalább 25 millió dolláros se­­­­gélyt nyújtanak a Phnom Penh-i i rezsimnek. Ami a közvetlen katonai se­gélyt illeti, hadügyminisztériumi körök nyilatkozatai azt tükrözik, hogy a szárazföldi alakulatok visszavonásával egyidejűleg az amerikai légierő közvetlen rész­vétele ugrásszerűen fokozódik: direk­t légitámogatást nyújtanak a kambodzsai rezsim szárazföldi alakulatainak. Mint ismeretes, Nixon elnök a kambodzsai akció elrendelése után röviddel még úgy nyilatkozott, hogy június 30 után az amerikai légierő sem vesz részt a kambodzsai harcokban. A hivatalos álláspont lényeges mó­dosulását az amerikai kormány­hoz közelálló körökben nem hiva­talosan azzal magyarázzák, hogy e légitámogatás, valamint a thai­földi és a dél-vietnami rendszer csapatainak támogatása nélkül a kambodzsai rezsim egy hétig sem tudná tartani magát. Rogers külügyminiszter hétfőn elindult kéthetes ázsiai körútjára. A SEATO manilai tanácskozása után a miniszter Saigonban jelen lesz majd a vietnami háborúban részt vevő államok külügyminisz­tereinek tanácskozásán. Washing­tonban e megbeszélések egyik központi feladatának azt tekin­tik, hogy az ázsiai szövetségesek az eddiginél nagyobb mértékben segítsék a Lon Nol-kormány ka­tonai erőfeszítéseit. Vajda Péter a Lon Nol tábornok hétfőn sajtó­­értekezleten közölte, rendszere számít rá, hogy ha a helyzet rom­lik, az amerikai csapatok visz­­szatérnek az országba, folyamato­san fenntartják a saigoni és a kambodzsai kormánycsapatoknak biztosított amerikai légitámoga­tást, stratégiai és taktikai szin­ten, s további fegyverszállítmá­nyokat küldenek. (MTI) Jobboldali kampány Indira Gandhi ellen Jobboldali indiai körök, ame­lyek alá akarják aknázni Indira Gandhi kormányának haladó irányvonalát, az utóbbi időben fokozták támadásaikat az ország demokratikus erői ellen. Erről tanúskodik a kormánypártból, az India Nemzeti Kongresszus Párt­ból kivált jobboldali csoport Új- Delhiben most folyó ülésszaka. A jobboldali erők kampányt indí­tottak India kormányának prog­ramja és személy szerint Indira Gandhi miniszterelnök ellen. Az Indiai Nemzeti Kongresz­­szusból kivált jobboldali csoport ülésszakának már az első napja megmutatta, hogy a vezetők mi­közben hamis jelszavakat han­goztatnak a „demokráciáról és egységről”, a nemzeti érdekekkel ellentétes programot kívánnak megvalósítani. A csoport vezetői — Nidzsa-Lingappa, Patil és De­­szai — felszólalásaikban lényegé­ben tömörülésre hívták fel az indiai reakciós erőket. Nyilván­való céljuk: frontális támadást indítani Indira Gandhi minisz­terelnök és kormánya ellen. 1970. június 30, kedd Belfastban elszabadult a pokol: hat halott, kétszázötven sebesült (Londoni tudósítónktól) Belfastban szombat délután is­mét elszabadult a pokol, amit fegyverropogás, könnygáz és felgyújtott járművek, az épületek lángjai, benzinpalackok felloba­­nó tüze, a kőzáporral támadó fia­talok csatakiáltása és a sebesültek jajveszékelése jelzett. A katolikus írek és a szélsőséges protestánsok közötti, csak a tavaly augusztusi­hoz hasonlítható hét végi összecsa­pásokat ezúttal két speciális kö­rülmény robbantotta ki és köz­vetve mind a kettő a Londonban bekövetkezett őrségváltásra vezet­hető vissza. Az észak-írországi unionista hatóságok ugyanis, miután párat­lanul kihívó módon börtönbe ve­tették Bernadette Devlint, feltü­zelve vele az ír lakosság haragját, szombaton mintha csak olajat akartak volna önteni a tűzre, hagyták, hogy a protestáns orá­­niaiak „hazafias” menete elha­ladjon a katolikus negyedek ha­tárán fekvő utcákon, holott az, hogy ezek a fülsiketítő dobszóval és zászlóerdővel vonuló procesz­­sziók mindenkor provokációként hatnak, az már közismert az északír zavargások történetéből. Új és veszélyes eleme volt szombaton a 17 órán keresztül tartó utcai harcoknak, hogy mind a két szemben álló fél lőfegyvert, sőt, egy-két helyen géppuskát használt. Hat ember meghalt. A 250 főnyi sebesült közül mintegy 60-at lőtt sebbel szállítottak kór­házba. Legtöbbjüket orvlövészek találták el. A brit katonák, aki­ket az írek egy idő óta már nem békefenntartó, hanem megszálló erőként tartanak számon, szintén lőfegyvert használtak. A Heath-kormány első intéz­kedése a katonai erősítések Észak­írországba szállításának meggyor­sítása volt. A belfasti kormány rögtönítélő bíróságokat állít fel, mozgósították az új katonai se­gédezredet. A Heath-kabinet hétfői ülésén foglalkozott az ulsteri helyzettel, a csapaterősítések meggyorsítá­sán kívül azonban nem tartott szükségesnek más intézkedést. Maudling belügyminiszter kétna­pos látogatásra kedden érkezik a polgárháború küszöbéhez közele­dő Észak-Írországba. . Bebrits Anna Peru párbeszédet javasolt Kubával az AÁSZ miniszteri értekezletén Washingtonban ezekben a na­pokban ülésezik az Amerikai Ál­lamok Szervezetének rendkívüli közgyűlése külügyminiszteri szin­ten. Az ülésszak összehívásának formális oka: az AÁSZ tagálla­mainak többsége által ratifikált új alapokmány jóváhagyása és ennek megfelelően az AÁSZ kü­lönböző szerveinek megalakítása. A latin-amerikai országok olyan reményeket fűznek e szervezetek megalakításához, hogy ezek révén az AÁSZ nagyobb figyelmet for­dít majd a rendkívül éles társa­dalmi-gazdasági és kereskedelmi­pénzügyi problémáknak. Galo Plaza Lasso, az AÁSZ főtitkára felhívta a figyelmet, hogy „az utóbbi években mind súlyosabb feltételek mellett nyújtanak hitelt a fejlődő országoknak”, ami „ko­molyan akadályozza a kontinens fejlődését”. Figyelemre méltó, hogy az ülésszakon egyesek előtérbe kí­vánják helyezni „a politikai ter­ror és az emberrablások” problé­máját, Kuba-ellenes jelleget adva e kérdésnek. Carrillo Flores mexikói külügy­miniszter élesen visszautasította azt a tervet, amely szerint a la­tin-amerikai országokban, ahol népellenes rezsimek vannak ha­talmon, „együttesen” nyomnák el az ellenzéki megmozdulásokat. Mercado Jarrin perui külügy­miniszter, felszólalásában bírálta az Egyesült Államoknak a déli szomszédok irányában tanúsított politikáját. Véget kell vetni a Washington által gyakorolt poli­tikai és katonai nyomásnak — mondotta. Állást foglalt a nemzeti szuverenitás védelmében és el­ítélte a Kuba elleni bojkott politi­káját, amelyet az Egyesült Álla­mok kényszerít más országokra. Mercado Jarrin javasolta, hogy az AÁSZ újítsa fel Kubával a konst­ruktív párbeszédet. (TASZSZ) Perújrafelvétel egy bebörtönzött spanyol kommunista vezető ügyében Az 1964-ben húszévi börtönre ítélt Horacio Fernandez Inguan­­so, a Spanyol Kommunista Párt végrehajtó bizottságának tagja ügyében a madridi legfelsőbb bí­róság perújrafelvételt rendelt el, mert bebizonyosodott, hogy a pert a bírósági eljárások legelemibb normáinak megsértésével folytat­ták le. A hírrel kapcsolatban az Hu­­manité­ Dimanche hangsúlyozza, hogy a legfelsőbb bíróság dönté­se egyrészt annak az eredménye, hogy Horacio Fernandez Inguan­­so megingathatatlan bátorságot tanúsított, másrészt annak a szo­lidaritási mozgalomnak a sikere, amely Spanyolországban és kül­földön folyik. Az FKP lapja fel­hívja a közvéleményt, hogy foly­tassa a harcot azért, hogy Fer­nandez Inguanso, a munkásmoz­galom kiemelkedő személyisége kiszabaduljon a börtönből. (MTI)

Next