Népszabadság, 1974. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-27 / 22. szám

Vasárnapi melléklet 250 MILLIÓ ADAT Mezőgazdaságunk helyzetéről Az 1960-as évek elején alapvető válto­zások következtek be a magyar mező­­gazdaságban. A régi üzemi keretek tel­jesen felbomlottak, a hajdani paraszti életforma a múltba süllyedt, emlékké vált. A dolgozó parasztság túlnyomó többsége mintegy ötezer közös gazda­ságba tömörült, sokan a mezőgazdasá­gon kívül vállaltak munkát. A mezőgazdaságban és a falvakban kialakult teljesen új helyzet egymagá­ban is mindenképpen indokolta az 1972. április és 1973. július között megtartott általános mezőgazdasági összeírást. Az irányítással és a tervezéssel foglalkozó szervek már régóta igényelték a sokrétű, alapos mezőgazdasági adatgyűjtést és feldolgozást. Összeírás 125 államban Ez a fontos belső szükséglet találko­zott a FAO-nak — az ENSZ élelmezés­­ügyi és mezőgazdasági szervezetének — azzal a javaslatával, hogy valamennyi ország kapcsolódjék be az 1970 körüli években egy mezőgazdasági világössze­írásba. Ebben a világméretű vállalko­zásban 125 állam vesz részt. Hazánkban több mint száz évre nyú­lik vissza a rendszeres mezőgazdasági adatgyűjtés. A bevetett terület nagysá­gát, a termés mennyiségét, a haszonálla­tok számát már 1828 óta megfigyelték. Átfogó jellegű mezőgazdasági összeírás­ra azonban eddig csak két alkalommal, 1895-ben és 1935-ben került sor. A har­madik ilyen jellegű összeírás, amelyre az említett időben került sor, nem csu­pán átfogó képet kívánt adni a mező­­gazdasági termelés helyzetéről, hanem számos fontos körülmény vizsgálatát is célul tűzte ki. A megfigyelés kiterjedt például a nagyüzemek tevékenységének azokra a fontos részleteire, amelyekről az évenkénti statisztikai beszámolási rendszer nem nyújtott tájékoztatást. Az úgynevezett kisüzemi gazdaságok adatait 1972 április első felében — a teljes körű összeírás keretében — több mint 13 ezer számlálóbiztos írta össze. A Központi Statisztikai Hivatal gon­dos alapossággal készítette elő az ösz­­szeírást. A kitűzött program tervszerűen meg is valósult. A hatalmas mennyiségű — mintegy 250 millió — adat feldolgo­zásával rendkívüli feladat hárult a Köz­ponti Statisztikai Hivatal szakemberei­re és számítógépeire. Az eredményeket közlő kötetek közül elsőként a kisgazda­ságok adatait és a nagyüzemek állatte­nyésztési számait tartalmazó 8 vaskos könyv jelent meg. Hamarosan befejezik és közzéteszik az állami gazdaságokról és a tsz-ekről szóló „megyesoros” köteteket. Ezeket hamarosan követik majd a nagyüzemek árugyümölcsöseit bemutató és gyü­mölcsfa-összeírás adatait tartalmazó to­vábbi kötetek. Még az idén átadják a FAO-nak is két kötetben az általa kért adatokat. Az eddig közzétett és a közvetlenül megjelenés előtt álló kötetek számsorai, megállapításai átfogó és hű képet adnak a magyar mezőgazdaság állapotáról, a termelés helyzetéről. Természetesen e rövid ismertetés keretében csupán né­hány lényegesebb, illetve érdekesebb adat említésére szorítkozhatunk. A 2314 tsz átlagterülete 1972-ben 2297 hektár volt. A tíz évvel korábbi üzem­nagysághoz képest a tsz-ek területei 65 százalékkal megnövekedtek. Ebből kö­vetkezik, hogy a magyar tsz-ek túlnyo­mó többsége képes a legfejlettebb tech­nika ésszerű alkalmazására. Az ország legnagyobb szövetkezeti gazdasága, a nádudvari Vörös Csillag, 17 913 hektár­ral, a legkisebb, a 68 hektáros budapesti kertészkedő Blagoev Tsz. A termelőszövetkezetek összes földte­rülete 6,3 millió hektár, az ország föld­területének 57 százaléka. A tsz-ek — a közös ágazatok és a háztáji együtt — 1972-ben a mezőgazdaság termelési ér­tékének 69 százalékát termelték meg. A tsz-ek keretén belül mintegy 782 ezer háztáji gazdaság tevékenykedik. A me­zőgazdasági tsz-ek összes szántóterüle­tük egynyolcadát, a gyümölcsösök egy­ötödét, a szőlőterületük több mint két­ötödét adták ki háztáji földként tagjaik­nak. A mezőgazdasági bruttó termelési érték 22 százalékát 1972-ben a háztáji gazdaságok adták. Egy háztáji gazdaság által előállított bruttó termelési érték átlagosan 30 ezer forint volt, melynek 60 százaléka az állattenyésztésből szárma­zott. Jelentős ütemben fejlődött a tsz-ek gépesítésének színvonala. Az 1961. évi 11 ezer traktorral szemben 1972-ben 51 ezer volt a közös gazdaságok tulajdoná­ban. A legfontosabb ágazatokban egy hektár területre a tsz-ek — hatóanyag­ban számítva — több mint két mázsa műtrágyát juttattak ki. Ezzel elérték az állami gazdaságok szintjének az 58 szá­zalékát. 8400 tsz-major A tsz-ek 8400 majorban folytatják ter­melőtevékenységüket. A majorok 85 százaléka villannyal ellátott és csaknem kétharmadában csővezetékes a vízellá­tás. A közös gazdaságok munkaerőhelyze­tét az utóbbi években a fokozatos lét­számcsökkenés jellemezte. Az 1960-as évek elején még jóval egymillió felett volt a taglétszám, amely 1972 végére 987 ezerre csökkent. Viszont a munkaképes tagok száma már csak az 578 ezret érte el. Az összes tag átlagos életkora 53 év volt, a dolgozó tagok átlagos életkora pedig 42 esztendő. A közös gazdaságok 122 ezer állandó és időszaki alkalmazot­tat is foglalkoztattak. Számot ad az általános mezőgazdasági összeírás az állami gazdaságok 25 éves fejlődéséről is. 1972 végén 174 állami gazdaság működött az 1960. évi 333 gaz­dasággal szemben. Átlagos területük 5901 hektár, összesen 948 ezer hektáron gazdálkodnak, amely az ország termő­­területének 11 százaléka. Az egy hektár termőterületre jutó ál­­lóeszköz-állomány értéke meghaladja a 36 ezer forintot, ez az összeg 19 ezer fo­rinttal magasabb, mint a termelőszövet­kezetekben. Az állami gazdaságoknak 1972 végén 10 ezernél több traktoruk volt. A traktorok száma a nagyobb tel­jesítményű erőgépek beszerzése követ­keztében évről évre csökken. Az egy hektár szántó-, kert-, gyümölcsös és sző­lőterületre kiszórt műtrágya — ható­anyagban számítva — 356 kiló volt, 151 kilóval több, mint a termelőszövetkeze­tekben. A mezőgazdasági bruttó termelési ér­ték 14 százalékát termelték meg az ál­lami gazdaságok. A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkások száma 121 326, az alkalmazottaké 1972-ben pedig 23 257. Az általános mezőgazdasági összeírás keretében megtörtént a gyümölcster­mesztés helyzetének a felmérése és a gyümölcsfák összeszámlálása is. Jelenleg a nagyüzemi gazdaságok több mint fele termel gyümölcsöt, összesen 102 ezer hektáron, ennek csaknem egyharmada az állami gazdaságokban van, összesen 80 millió gyümölcsfát írtak össze és ezek 26 százaléka — 21 millió — a nagyüzemi árugyümölcsösökben található. Jellemző, hogy ezekben a gyümölcsö­sökben az állomány fele almafa, míg a házikertekben az alma részaránya csak 17 százalékos. Valamennyi gyümölcsfaj­ta közül — csökkenő irányzata ellenére — nálunk még mindig legelterjedtebb a szilva. Ennek aránya az árugyümölcsö­sökben azonban alig több, mint 6 száza­lék, ugyanakkor­­a szőlő közötti faállo­mány 22 százaléka, a házikertek fáinak 30 százaléka, a szórvány gyümölcsösök 45 százaléka szilvafa. Az árugyümölcsösök jelentős részének a faállománya nagyon hiányos és a gaz­daságok a kipusztult fák pótlását elmu­lasztják. A gyümölcsfasorokból az össze­írás időpontjában mintegy 2,4 millió fa hiányzott! Ez az árugyümölcsösökben eredetileg elültetett fák 11 százaléka. Nyilvánvaló, hogy ezek a hiányok feles­legesen növelik a termelési költségeket. A gyümölcsfaállomány 1972-ben 8 millióval volt kevesebb, mint 1959-ben. Viszont a faállomány összetétele gyü­mölcsnemek és termőképesség szerint jelentősen javult. A kisgazdaságok Nagy hiányt pótolt az 1972. évi össze­írás a kisüzemekkel kapcsolatos teljes körű és reprezentatív felvételekkel. Az adatgyűjtés során „gazdaságnak” tekintették azokat a­ mezőgazdasági ter­meléssel foglalkozó gazdasági egysége­ket, amelyekben a megművelt terület 400 négyszögöl vagy annál nagyobb volt. Gazdaságként írták össze a 200 négy­szögölet elérő vagy azt meghaladó együttesen számított szőlő-gyümölcsös és kertterületet is. A gazdaságok közé sorolták azokat a háztartásokat is, ame­lyeknek földje az előbb említettnél ke­vesebb volt, de legalább egy szarvas­­marhát, sertést, lovat, juhot, kecskét, szamarat, öszvért, bivalyt vagy ötven felnőtt baromfit, vagy húsz anyanyulat, vagy húsz méhcsaládot tartottak. A kisüzemi adatfelvételnél 1 millió 681 ezer gazdaságot írtak össze, ame­lyekhez 5 millió 174 ezer személy, az ország lakosságának a fele tartozik. Ezeknek a gazdaságoknak a túlnyomó többsége igen kis területű — átlagosan 0,7 hektár. A három hektárnál nagyobb gazdaságok száma mindössze 12 600. Az összeírt kisgazdaságokhoz tartozó személyek száma lényegesen meghalad­ja az úgynevezett mezőgazdasági népes­ség létszámát. Ezeknek a gazdaságoknak a jelentős részében egyáltalán nincs is mezőgaz­dasági kereső. Figyelemre méltó az is, hogy az emlí­tett 5 millió 174 ezer személyből 2,2 mil­lió segítő családtag és eltartott, 740 ezer mezőgazdasági fizikai dolgozó (567 ezer tsz-tag, 57 ezer tsz-alkalmazott és 116 ezer állami gazdasági és erdőgazdasági munkás­, majd végül több mint 1 millió olyan fizikai munkavállaló, aki nem a mezőgazdaságban dolgozik. Tehát azoknak a fizikai munkások­nak, akik az iparban, közlekedésben stb. dolgoznak, csaknem a fele ezeknek a kisgazdaságoknak a révén szorosan kap­csolódik a mezőgazdasághoz és ők is ré­szesülnek a mezőgazdasági termelésből származó jövedelemből. Nagy jelentőségű az a táblázat, mely az összeírás alapján pontosan mutatja, hogy bizonyos termények, termékek elő­állításából a nagyüzemi, a háztáji és egyéb kisegítő gazdaságok miként része­sednek. A mezőgazdasági bruttó termelés 61 százalékát a nagyüzemi gazdaságok, 22 százalékát a tsz-háztáji gazdaságok és 17 százalékát az egyéb kisgazdaságok adták 1972-ben. A szarvasmarha-állo­mány 64 százaléka a nagyüzemekben, 26 százaléka a tsz-háztáji gazdaságokban, 10 százalékuk az egyéb kisgazdaságok­ban van. Viszont a baromfiállománynak csak 22 százaléka van a nagyüzemek­ben, 54 százaléka a tsz-háztáji gazdasá­gokban és 24 százaléka az egyéb kis­gazdaságokban. Lehetne felsorolni a kü­lönböző jellegű arányokat. Ez az összeírás is újra csak megerősí­tette azt, hogy helyes és szükségszerű a pártnak a nagyüzemek fejlesztésére, a háztáji és egyéb kisgazdaságok segítésé­re irányuló politikája. Lovak, bivalyok, méhek... Az összeírás során sok mindenre fény derült. Például a kisgazdaságokból 24 ezer Budapesten található. Az ország ló­állományának — amely összesen 204 ezer — 40 százaléka van kisgazdasá­gokban. Érdekességként említhető, hogy az országban összesen 3184 szamár és 237 bivaly volt. Az 1 844 261 házinyúlból 37 091 található a fővárosban. A legtöbb méhcsaládot Somogy megyében írták össze, 31 833-at az országban meglevő 377 541-ből. Már az eddig közzétett kötetek is jó tájékoztatást adnak a mezőgazdasági termelés fontos körülményeiről. Az ösz­­szegyűlt hatalmas anyag csoportosítása folyik tovább. Előkészületben van egy­­egy kombinatív jellegű feldolgozás a nagyüzemek gazdálkodásáról és a kis­üzemekben dolgozók foglalkozási össze­tételéről. Külön kötet ismerteti majd a kisüzemek vonatkozásában a munkában töltött időt. Szó van arról is, hogy a nagyüzemi állattenyésztésről is kiadnak egy újabb kombinatív feldolgozást. Ha mindennek a munkának a végére jutnak, akkor méltó befejezésképpen összeállítanak egy összefoglaló kötetet a legfontosabb és a legérdekesebb adatok­kal. TÓTH BENEDEK 1974. január 27.o A TARTALOMBÓL: Egy szakszövetkezet panasza T­udományos-technikai forradalom és gazdaságirányítás László-Bencsik Sándor szociográfiájáról Béjart-balettek az Operaházban Cseres Tibor elbeszélése Egy legendakör Színészportré Körmendi Jánosról Higiénia é­ Fiatalok: Tájékozódás az olvasásról NÉPSZABADSÁG ♦ VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next