Népszabadság, 1974. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-27 / 22. szám
Vasárnapi melléklet 250 MILLIÓ ADAT Mezőgazdaságunk helyzetéről Az 1960-as évek elején alapvető változások következtek be a magyar mezőgazdaságban. A régi üzemi keretek teljesen felbomlottak, a hajdani paraszti életforma a múltba süllyedt, emlékké vált. A dolgozó parasztság túlnyomó többsége mintegy ötezer közös gazdaságba tömörült, sokan a mezőgazdaságon kívül vállaltak munkát. A mezőgazdaságban és a falvakban kialakult teljesen új helyzet egymagában is mindenképpen indokolta az 1972. április és 1973. július között megtartott általános mezőgazdasági összeírást. Az irányítással és a tervezéssel foglalkozó szervek már régóta igényelték a sokrétű, alapos mezőgazdasági adatgyűjtést és feldolgozást. Összeírás 125 államban Ez a fontos belső szükséglet találkozott a FAO-nak — az ENSZ élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezetének — azzal a javaslatával, hogy valamennyi ország kapcsolódjék be az 1970 körüli években egy mezőgazdasági világösszeírásba. Ebben a világméretű vállalkozásban 125 állam vesz részt. Hazánkban több mint száz évre nyúlik vissza a rendszeres mezőgazdasági adatgyűjtés. A bevetett terület nagyságát, a termés mennyiségét, a haszonállatok számát már 1828 óta megfigyelték. Átfogó jellegű mezőgazdasági összeírásra azonban eddig csak két alkalommal, 1895-ben és 1935-ben került sor. A harmadik ilyen jellegű összeírás, amelyre az említett időben került sor, nem csupán átfogó képet kívánt adni a mezőgazdasági termelés helyzetéről, hanem számos fontos körülmény vizsgálatát is célul tűzte ki. A megfigyelés kiterjedt például a nagyüzemek tevékenységének azokra a fontos részleteire, amelyekről az évenkénti statisztikai beszámolási rendszer nem nyújtott tájékoztatást. Az úgynevezett kisüzemi gazdaságok adatait 1972 április első felében — a teljes körű összeírás keretében — több mint 13 ezer számlálóbiztos írta össze. A Központi Statisztikai Hivatal gondos alapossággal készítette elő az öszszeírást. A kitűzött program tervszerűen meg is valósult. A hatalmas mennyiségű — mintegy 250 millió — adat feldolgozásával rendkívüli feladat hárult a Központi Statisztikai Hivatal szakembereire és számítógépeire. Az eredményeket közlő kötetek közül elsőként a kisgazdaságok adatait és a nagyüzemek állattenyésztési számait tartalmazó 8 vaskos könyv jelent meg. Hamarosan befejezik és közzéteszik az állami gazdaságokról és a tsz-ekről szóló „megyesoros” köteteket. Ezeket hamarosan követik majd a nagyüzemek árugyümölcsöseit bemutató és gyümölcsfa-összeírás adatait tartalmazó további kötetek. Még az idén átadják a FAO-nak is két kötetben az általa kért adatokat. Az eddig közzétett és a közvetlenül megjelenés előtt álló kötetek számsorai, megállapításai átfogó és hű képet adnak a magyar mezőgazdaság állapotáról, a termelés helyzetéről. Természetesen e rövid ismertetés keretében csupán néhány lényegesebb, illetve érdekesebb adat említésére szorítkozhatunk. A 2314 tsz átlagterülete 1972-ben 2297 hektár volt. A tíz évvel korábbi üzemnagysághoz képest a tsz-ek területei 65 százalékkal megnövekedtek. Ebből következik, hogy a magyar tsz-ek túlnyomó többsége képes a legfejlettebb technika ésszerű alkalmazására. Az ország legnagyobb szövetkezeti gazdasága, a nádudvari Vörös Csillag, 17 913 hektárral, a legkisebb, a 68 hektáros budapesti kertészkedő Blagoev Tsz. A termelőszövetkezetek összes földterülete 6,3 millió hektár, az ország földterületének 57 százaléka. A tsz-ek — a közös ágazatok és a háztáji együtt — 1972-ben a mezőgazdaság termelési értékének 69 százalékát termelték meg. A tsz-ek keretén belül mintegy 782 ezer háztáji gazdaság tevékenykedik. A mezőgazdasági tsz-ek összes szántóterületük egynyolcadát, a gyümölcsösök egyötödét, a szőlőterületük több mint kétötödét adták ki háztáji földként tagjaiknak. A mezőgazdasági bruttó termelési érték 22 százalékát 1972-ben a háztáji gazdaságok adták. Egy háztáji gazdaság által előállított bruttó termelési érték átlagosan 30 ezer forint volt, melynek 60 százaléka az állattenyésztésből származott. Jelentős ütemben fejlődött a tsz-ek gépesítésének színvonala. Az 1961. évi 11 ezer traktorral szemben 1972-ben 51 ezer volt a közös gazdaságok tulajdonában. A legfontosabb ágazatokban egy hektár területre a tsz-ek — hatóanyagban számítva — több mint két mázsa műtrágyát juttattak ki. Ezzel elérték az állami gazdaságok szintjének az 58 százalékát. 8400 tsz-major A tsz-ek 8400 majorban folytatják termelőtevékenységüket. A majorok 85 százaléka villannyal ellátott és csaknem kétharmadában csővezetékes a vízellátás. A közös gazdaságok munkaerőhelyzetét az utóbbi években a fokozatos létszámcsökkenés jellemezte. Az 1960-as évek elején még jóval egymillió felett volt a taglétszám, amely 1972 végére 987 ezerre csökkent. Viszont a munkaképes tagok száma már csak az 578 ezret érte el. Az összes tag átlagos életkora 53 év volt, a dolgozó tagok átlagos életkora pedig 42 esztendő. A közös gazdaságok 122 ezer állandó és időszaki alkalmazottat is foglalkoztattak. Számot ad az általános mezőgazdasági összeírás az állami gazdaságok 25 éves fejlődéséről is. 1972 végén 174 állami gazdaság működött az 1960. évi 333 gazdasággal szemben. Átlagos területük 5901 hektár, összesen 948 ezer hektáron gazdálkodnak, amely az ország termőterületének 11 százaléka. Az egy hektár termőterületre jutó állóeszköz-állomány értéke meghaladja a 36 ezer forintot, ez az összeg 19 ezer forinttal magasabb, mint a termelőszövetkezetekben. Az állami gazdaságoknak 1972 végén 10 ezernél több traktoruk volt. A traktorok száma a nagyobb teljesítményű erőgépek beszerzése következtében évről évre csökken. Az egy hektár szántó-, kert-, gyümölcsös és szőlőterületre kiszórt műtrágya — hatóanyagban számítva — 356 kiló volt, 151 kilóval több, mint a termelőszövetkezetekben. A mezőgazdasági bruttó termelési érték 14 százalékát termelték meg az állami gazdaságok. A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkások száma 121 326, az alkalmazottaké 1972-ben pedig 23 257. Az általános mezőgazdasági összeírás keretében megtörtént a gyümölcstermesztés helyzetének a felmérése és a gyümölcsfák összeszámlálása is. Jelenleg a nagyüzemi gazdaságok több mint fele termel gyümölcsöt, összesen 102 ezer hektáron, ennek csaknem egyharmada az állami gazdaságokban van, összesen 80 millió gyümölcsfát írtak össze és ezek 26 százaléka — 21 millió — a nagyüzemi árugyümölcsösökben található. Jellemző, hogy ezekben a gyümölcsösökben az állomány fele almafa, míg a házikertekben az alma részaránya csak 17 százalékos. Valamennyi gyümölcsfajta közül — csökkenő irányzata ellenére — nálunk még mindig legelterjedtebb a szilva. Ennek aránya az árugyümölcsösökben azonban alig több, mint 6 százalék, ugyanakkora szőlő közötti faállomány 22 százaléka, a házikertek fáinak 30 százaléka, a szórvány gyümölcsösök 45 százaléka szilvafa. Az árugyümölcsösök jelentős részének a faállománya nagyon hiányos és a gazdaságok a kipusztult fák pótlását elmulasztják. A gyümölcsfasorokból az összeírás időpontjában mintegy 2,4 millió fa hiányzott! Ez az árugyümölcsösökben eredetileg elültetett fák 11 százaléka. Nyilvánvaló, hogy ezek a hiányok feleslegesen növelik a termelési költségeket. A gyümölcsfaállomány 1972-ben 8 millióval volt kevesebb, mint 1959-ben. Viszont a faállomány összetétele gyümölcsnemek és termőképesség szerint jelentősen javult. A kisgazdaságok Nagy hiányt pótolt az 1972. évi összeírás a kisüzemekkel kapcsolatos teljes körű és reprezentatív felvételekkel. Az adatgyűjtés során „gazdaságnak” tekintették azokat a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó gazdasági egységeket, amelyekben a megművelt terület 400 négyszögöl vagy annál nagyobb volt. Gazdaságként írták össze a 200 négyszögölet elérő vagy azt meghaladó együttesen számított szőlő-gyümölcsös és kertterületet is. A gazdaságok közé sorolták azokat a háztartásokat is, amelyeknek földje az előbb említettnél kevesebb volt, de legalább egy szarvasmarhát, sertést, lovat, juhot, kecskét, szamarat, öszvért, bivalyt vagy ötven felnőtt baromfit, vagy húsz anyanyulat, vagy húsz méhcsaládot tartottak. A kisüzemi adatfelvételnél 1 millió 681 ezer gazdaságot írtak össze, amelyekhez 5 millió 174 ezer személy, az ország lakosságának a fele tartozik. Ezeknek a gazdaságoknak a túlnyomó többsége igen kis területű — átlagosan 0,7 hektár. A három hektárnál nagyobb gazdaságok száma mindössze 12 600. Az összeírt kisgazdaságokhoz tartozó személyek száma lényegesen meghaladja az úgynevezett mezőgazdasági népesség létszámát. Ezeknek a gazdaságoknak a jelentős részében egyáltalán nincs is mezőgazdasági kereső. Figyelemre méltó az is, hogy az említett 5 millió 174 ezer személyből 2,2 millió segítő családtag és eltartott, 740 ezer mezőgazdasági fizikai dolgozó (567 ezer tsz-tag, 57 ezer tsz-alkalmazott és 116 ezer állami gazdasági és erdőgazdasági munkás, majd végül több mint 1 millió olyan fizikai munkavállaló, aki nem a mezőgazdaságban dolgozik. Tehát azoknak a fizikai munkásoknak, akik az iparban, közlekedésben stb. dolgoznak, csaknem a fele ezeknek a kisgazdaságoknak a révén szorosan kapcsolódik a mezőgazdasághoz és ők is részesülnek a mezőgazdasági termelésből származó jövedelemből. Nagy jelentőségű az a táblázat, mely az összeírás alapján pontosan mutatja, hogy bizonyos termények, termékek előállításából a nagyüzemi, a háztáji és egyéb kisegítő gazdaságok miként részesednek. A mezőgazdasági bruttó termelés 61 százalékát a nagyüzemi gazdaságok, 22 százalékát a tsz-háztáji gazdaságok és 17 százalékát az egyéb kisgazdaságok adták 1972-ben. A szarvasmarha-állomány 64 százaléka a nagyüzemekben, 26 százaléka a tsz-háztáji gazdaságokban, 10 százalékuk az egyéb kisgazdaságokban van. Viszont a baromfiállománynak csak 22 százaléka van a nagyüzemekben, 54 százaléka a tsz-háztáji gazdaságokban és 24 százaléka az egyéb kisgazdaságokban. Lehetne felsorolni a különböző jellegű arányokat. Ez az összeírás is újra csak megerősítette azt, hogy helyes és szükségszerű a pártnak a nagyüzemek fejlesztésére, a háztáji és egyéb kisgazdaságok segítésére irányuló politikája. Lovak, bivalyok, méhek... Az összeírás során sok mindenre fény derült. Például a kisgazdaságokból 24 ezer Budapesten található. Az ország lóállományának — amely összesen 204 ezer — 40 százaléka van kisgazdaságokban. Érdekességként említhető, hogy az országban összesen 3184 szamár és 237 bivaly volt. Az 1 844 261 házinyúlból 37 091 található a fővárosban. A legtöbb méhcsaládot Somogy megyében írták össze, 31 833-at az országban meglevő 377 541-ből. Már az eddig közzétett kötetek is jó tájékoztatást adnak a mezőgazdasági termelés fontos körülményeiről. Az öszszegyűlt hatalmas anyag csoportosítása folyik tovább. Előkészületben van egyegy kombinatív jellegű feldolgozás a nagyüzemek gazdálkodásáról és a kisüzemekben dolgozók foglalkozási összetételéről. Külön kötet ismerteti majd a kisüzemek vonatkozásában a munkában töltött időt. Szó van arról is, hogy a nagyüzemi állattenyésztésről is kiadnak egy újabb kombinatív feldolgozást. Ha mindennek a munkának a végére jutnak, akkor méltó befejezésképpen összeállítanak egy összefoglaló kötetet a legfontosabb és a legérdekesebb adatokkal. TÓTH BENEDEK 1974. január 27.o A TARTALOMBÓL: Egy szakszövetkezet panasza Tudományos-technikai forradalom és gazdaságirányítás László-Bencsik Sándor szociográfiájáról Béjart-balettek az Operaházban Cseres Tibor elbeszélése Egy legendakör Színészportré Körmendi Jánosról Higiénia é Fiatalok: Tájékozódás az olvasásról NÉPSZABADSÁG ♦ VASÁRNAPI MELLÉKLET