Népszabadság, 1979. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-01 / 126. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) tácsának elnökhelyettese, Viktor Dobrik, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának póttagja, a lvovi területi pártbizottság első titkára, valamint Vlagyimir Pavlov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Politikai, társadalmi közéletünk számos vezetője vett részt a forró hangulatú, baráti összejövetelen. Ott volt Gáspár Sándor, a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára és Maróthy László, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Méhes Lajos, a budapesti pártbizottság első titkára, Pója Frigyes külügyminiszter, Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete, Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke, Herczeg Károly, a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Soltész István kohó- és gépipari miniszter, Varga István, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, Bíró Györgyné, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. A legnagyobb budapesti munkáskerületek vállalatainak és kommunistáinak képviseletében jelen volt a találkozón Ernszt Antal, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának első titkára, Garai Vilmos, a Csepel Vas- és Fémművek vezérigazgatója, Kovács Károly, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára, Zarnóczi József, a X. kerületi pártbizottság első titkára, Szer Ferenc, a XXI. kerületi pártbizottság titkára. A szovjet párt- és kormányküldöttség és a magyar dolgozók képviselőinek találkozóján Leonyid Iljics Brezsnyev mondott beszédet. NÉPSZABADSÁG 1979. június 1., péntek Leonyid Brezsnyev beszéde — Kellemes kötelességet teljesítek ma: átadom a Vörös Csepel dicső munkáskollektívájának az Októberi Forradalom Érdemrendet. Kötelességem kétszeresen is kellemes, mivel magamat is csepelinek tartom. Jól emlékszem arra a találkozásra a gyár dolgozóival, amikor a törzsgárdatag megtisztelő címet adományozták nekem. Vörös Csepelnek olyan önéletrajza van, amelyre méltán lehet büszke minden munkás, technikus, mérnök, mindenki, aki a csepeli üzemekben dolgozik. Most két olyan eseményről szeretnék szólni, amellyel Vörös Csepel nemzetközi híre sok vonatkozásban összefügg. Mindenekelőtt a csepeliek aktív részvételéről a Magyar Tanácsköztársaság megteremtésében. És bár abban az időben Magyarországon a néphatalom nem maradhatott fenn, a Tanácsköztársaság nagy, lelkesítő segítség volt Szovjet-Oroszországnak. A második — a maga nemében szintén nagy jelentőségű — esemény 1977 januárjában történt. Vörös Csepelről hangzott el akkor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját köszöntő munkaversenyre szóló felhívás. A csepeliek mintha csak átvették volna a távoli 1918-ból érkező stafétabotot. Lendületük egy tőről fakadt a moszkvai rendező pályaudvar munkásainak lelkesedésével, amelyben Lenin a munkához való kommunista viszony csíráit látta. Csepel kollektívája képes volt kifejezni azt, ami szinte a levegőben volt. Éppen ezért vették át a csepeliek kezdeményezését a testvéri országokban, és ezért indulhatott útjára nemzetközi méretekben az októberi jubileum tiszteletére hirdetett munkaverseny. Nagyon jó az, elvtársak, hogy a munkásosztály internacionalista osztály volt és maradt. A Szovjetunió, Magyarország és a többi szocialista ország munkássága, a tőkés országok munkásmozgalma szinte naponta bizonyítja magas fokú internacionalista öntudatát, bajtársiasságát, az igaz ügyért harcoló népekkel való szolidaritását. Egyik nagyszerű példája ennek a hős Vietnam támogatása. Valójában éppen a munkásmozgalom internacionalizmusához kötődnek döntő mértékben az emberiségnek a békéhez, a szabadság, a jóakarat és az igazság eszméinek diadalához fűzött reményei. Engedjék meg, kedves elvtársak, hogy átadjam a szovjet dolgozók szívélyes testvéri üdvözletét a magyar munkásosztálynak, minden magyar dolgozónak. Szívből köszöntöm a csepelieket a megérdemelt kitüntetés átvétele alkalmából. A nagy tapssal fogadott beszéd után az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke átnyújtotta a Csepel Vas- és Fémművek kollektívájának adományozott Októberi Forradalom Érdemrendet. A bordó bőrtokba zárt érdemrendet és a hozzá tartozó adományozási okmányt nagy taps közepette vette át a csepeliek nevében Ernszt Antal, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának első titkára, majd köszönetet mondott az összetartozást, a két nép munkásosztályának testvériségét is kifejező magas elismerésért. Ernszt Antal köszönete t A mai nap kiemelkedő eseményként, ünnepként válik maradandóvá a Csepel Vas- és Fémművek történetében, munkáskollektívánk, szocialista brigádjaink életében. Vállalatunk több mint 30 ezer dolgozójának, kommunistáinak, KISZ-es fiataljainak és nyugdíjas munkásveteránjainak nevében ezúton szeretném tolmácsolni köszönetünket Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, a szovjet testvérpárt főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének s az itt jelenlevő kedves szovjet vendégek személyében a Szovjetunió vezetésének, a szovjet embereknek azért a megtiszteltetésért, hogy a Csepel Vas- és Fémműveket a most átadott Októberi Forradalom Érdemrendben részesítette. A világ első győztes szocialista forradalmának 60. évfordulóját mi, magyar munkások, dolgozók együtt ünnepeltük a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa dolgozóinak millióival. Együtt, mert 1917 októbere a nemzetközi munkásosztály, szocializmust építő népeink nagy, közös ünnepe. Büszkék vagyunk arra, hogy e jelentős évforduló tiszteletére a szocialista közösség országai dolgozóinak, a magyar és a szovjet dolgozóknak, munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, köztük a csepelieknek részvételével nagyszerű eredményekkel járó nemzetközi szocialista munkaverseny bontakozott ki. Mindez tettekben kapcsolta öszsze s bizonyította a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus együttes, hatalmas erejét. A most átvett magas kitüntetésben mi egész munkásosztályunk, dolgozó népünk tetteinek elismerését és nagyrabecsülését is látjuk. Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy ismét személyesen üdvözölhetjük önt, Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs, Csepel tiszteletbeli törzsgárda tagját, és hogy öntől vehettük át e magas kitüntetést — mondotta a nagy múltú gyáróriás pártbizottságának első titkára, majd az ünnepi esemény, a felejthetetlen találkozás emlékéül átnyújtotta Leonyid Iljics Brezsnyevnek a Csepel Vas- és Fémművek dolgozóinak ajándékát, Somogyi József Kossuthdíjas szobrászművész Martinász szobrának bronzba öntött kicsinyített mását s a Tanácsköztársaság hírét Leninhez eljuttató csepeli szikratávíró makettjét. Köszönő szavak, forró kézfogások és a jövőre szóló jókívánságok után Gáspár Sándor, a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára négy és fél millió szervezett magyar dolgozó, párttagok és pártonkívüliek, a fejlett szocialista társadalmat építő népünk nevében köszöntötte tisztelettel és szeretettel Leonyid Iljics Brezsnyevet és a kedves szovjet vendégeket. Gáspár Sándor felszólalása — A szocialista Magyarország több mint három évtizedes történelmében ez a mai ünnepi esemény az első, amikor egy magyar nagyvállalatot, annak dolgozóit, munkájukat ilyen magas külföldi elismerésben, kitüntetésben részesítik — hangsúlyozta. — Külön öröm és megtiszteltetés, hogy ez a kitüntetés az Októberi Forradalom Érdemrend, annak a 62 évvel ezelőtti világtörténelmi jelentőségű eseménynek a nagyra becsült szimbóluma, amely új korszak kezdetét jelentette az emberiség történelmében. Az 1917-es Októberi Forradalom a magyar munkásosztály számára mindig is sokkal több volt, mint egy kiemelkedő jelentőségű történelmi esemény. A Bolsevik Párt vezette oroszországi munkások és parasztok dicső, forradalmi tette, ragyogó példája Magyarországon nagyon gyorsan visszhangra, elsőként lelkes követésre talált. Hatvan évvel ezelőtt a győztes Október tüze lelkesítette a Magyar Tanácsköztársaságot megteremtő forradalmárokat, hazafiakat, a magyar munkásokat, közöttük a csepelieket is. 1919-ben az imperialista államok vérbe fojtották az első magyar munkáshatalmat. Miután 1945-ben a dicsőséges Vörös Hadsereg felszabadította hazánkat is, beteljesedett Lenin történelmi előrelátása, s az első magyar proletárforradalmat követte a győzedelmes második. Népeink internacionalista szolidaritása, testvéri barátsága az 1917-tel kezdődött korszakformáló változások küzdelmeiben kovácsolódott egységbe. Erre, mint közös értékre, féltve őrzött kincsre tekintünk — további erősítésére, fejlesztésére, gazdagítására szüntelenül törekszünk. Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy az Októberi Forradalom Érdemrendet személyesen Brezsnyev elvtárs, a szovjet testvérpárt, a baráti Szovjetunió vezetője nyújtotta át itt Budapesten. Gratulálunk a csepelieknek e magas kitüntetéshez. Ez a mai ünnepi esemény büszkeséggel tölt el bennünket. Ebben a kitüntetésben a magyar munkásosztály, dolgozó népünk s országépítő munkája elismerését is látjuk. Meggyőződésünk, hogy ez a kitüntetés további lelkesedéssel tölti el munkásosztályunkat, dolgozó népünket, s újabb sikereket eredményez majd alkotó tevékenységében, szocialista hazánk, a Magyar Népköztársaság, a fejlett szocialista társadalmat építő magyar nemzet felvirágoztatásában, így tovább erősítjük népeink megbonthatatlan barátságát, testvéri együttműködését országaink, a szocializmus közös ügyének javára.# Leonyid Iljics Brezsnyev, a szovjet párt- és kormányküldöttség és a magyar munkásosztály képviselőinek találkozója, ennek hivatalos programja hosszan tartó tapssal ért véget. Brezsnyev elvtárs magasra emelte pezsgőspoharát, s további sikereket kívánt a csepelieknek, a magyar dolgozóknak országépítő feladataik megvalósításában, a fejlett szocialista társadalom felépítésében. Kézről kézre jár a kitüntetés, a jelenlevők megnézik az adományozó okmányt, betűzik a cirill sorokat. Mindenki meghatott, mindenki szeretné egy pillanatra kézbe venni ezt a nagy kitüntetést. Kádár elvtárs kezet szorít a csepeli munkásokkal, gratulál eddigi munkájukhoz, de figyelmeztet arra is, hogy meg kell felelni a növekvő feladatoknak, nem lehet megállni, nem szabad megpihenni. A jelenlevő csepeliek elmondják még, hogy összehívják mindazokat, akik részesei voltak a sikereknek, és beszámolnak a parlamenti találkozóról. Az Októberi Forradalom Érdemrend pedig a gyár munkásmozgalmi múzeumába kerül. (Folytatás a 3. oldalon.) Csepeliek Kádár elvtárs társaságában a szikratávíró makettje körül.