Munkás-Heti-Krónika, 1876 (4. évfolyam, 1–53. sz.)
1876-03-26 / 13. szám
13. $5Ám Egyes szám ára 5 kr. IV. évfolyam Munkás Heti Krónika. Társadalmi és gazdászati vedar. A magyarországi munkások közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: dob-utcza 67 sz. a hová minden pénzküldemény intézendő. Előfizetési ár: Negyedévre »SO kr. — Egy hóra 20 Kéziratok visszza nem küldetnek. Hirdetmények: legolcsóbban számíttatnak és az adtuinistrációban elfogadtatnak. Megjelenik minden vasárnap magyar és német kiadásban. Budapest, 1876. márczius 26-án Előfizetési feltételek. Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros. postautalvány mellett küldhetők be. Az ez évben megjelent, valamint a múlt év utolsó felében megjelent számok még mindig teljesen kaphatók. Koldusfillért vagy államsegélyt az árvízkárosult népnek? 1. Már egy hónapja, hogy a magyarországi folyamok és mellékfolyók vizei borzasztólag pusztítják az ország területeit; a kapitalisztikus nagypol* gári hirlapok híven közlik a veszedelem fokozatos növekvésének és csöke* nésének minden jelentékenyebb mozza* natát, s az elrémített birtokos osztály borzadalommal nézi, mint enyésznek munka nélkül összehalmozott kincsei! Tudják az urak lapjai, miként az árvíz által tönkretett javak, melyeknek előállításával a munkás kezek milliói évtizedek óta életerejük árán összekínozták magukat — a gazdag birtokost szintúgy károsítják, mint a szegény földmivelőt, kisiparost és kézimunkást, nyomorúságos időkkel sújtják; de a napi sajtó nem kutatja egyúttal a veszedelem valódi kútforrásait is, ott véli azokat találhatni,hol értelmes szak,avatott ember soha nem is keresné-jelesül ha a Dunát tekintjük, nem merik bevallani az úri közlönyök, hogy a kapitalisták járszalagán lejtő eddigi magyar kormányok nem akartak a magyar Duna szabályozásának oly égetőn szükséges művére 3 — 4 millió forintot szánni, miáltal a költségeknél százszorta nagyobb kár él leendett háritva , nem akarják bevallani, miszerint a kormány s a nagy erdőbirtokosok a Duna mentén fekvő erdőségeket bérbe adták a kapitalistáknak teljes kihasználás végett és hogy ezek, csakhogy bérletük tartama alatt az erdőkből mentől naiyobb CV hasznot húzhassanak, azokban vadul garázdálkodtak, miáltal a természet követelte légtani arányosság már évek óta fölbomlott. Kiki tudja, miként a földgőzök aránylagos föloszlása a légkörben az erdőktől függ. De a kormány az erdőket átengedte az önző, bitvágyó kapitalisták és egyébb alávaló haszonlesők féktelen kizsákmányolásának. Az elemek borzasztó pusztításai, melyeknek végzetes következései legnagyobbrészt a szegény birtoka-tan népre nehezültek, az uralkodó uri osztályt nagy félelembe ették, ds látván, mint veszélyezteti a dühöngő árvíz rombolása azon erők tételét, melyeket a mai társadalom amúgy is csak arra kárhoztatott, hogy jó és rosz időkben éhező gyomorral gyarapítsák az uri osztály pénzes zacskóit. Ebbeli félelmében az uri nagypolgárság természetesen csakhamar elszánta magát, a továbbra is kihasználható emberi munkaerő megtartása céljából, hogy hírlapjai által a közönségtől segélypénzeket kéregessen ,,az árvízkárosultak javára". És midőn látták, hogy az úri részvénység nem fogja föl teljességében saját maga érdekét, rábízták a nekik mindig kész szolgálatra álló kormányt is, hogy ez is tekintélyének latbafektetésével „hivatalból" parancsolja rá a közönségre és különösen az ország minden törvényhatóságaira, hogy gyűjtsenek segélyadományokat a koldusbotra jutott néposztályok javára — mert az úri osztály vagyona különben „veszélyeztetve" van, a népnek nem levén mit ennie! . . . . Valóban, mi sem, jellemzi tisztábban mai társadalmi viszonyaink hamis alapjait, mint azon körülmény, miszerint, váratlanul ránkszakadó oly csallások esetén, melyek a néni nagyobb részét keresetvesztéssel, köznyomorral, sőt életveszélylyel sújtják sem, a kormány, sem az uralkodó úri osztály más mentő eszközt nem tudnak, mint a könyörület perzselyével házról-házra menni és alamizsnát kéregetni a szabadég alatt didergő és éhen haló nép számára. Nem csak Magyarországon áradtak ki a folyóvizek,Francia- és Németországban is nagy térségek árvíz alatt állanak, a nép ott is hajlék, kereset és élelem nélkül van ; de míg Franciaország már megszavazott néhány millió frankot az állami pénztárból és Poroszországban épen most készül egy hason célú törvényjavaslat, aminálunk a pénzügyminiszter pl. Pest megyében, melynek nagyobb része viz alatt áll, még az adóexekuciót sem engedte fölfüggeszteni s ebbeli kérelmét a megyének kereken megtagadta! Tehát más országokban, hol az árviz nem is akkora jusztitásokat tett mint nálunk, a kormány készségesen gyámolítja a ország lakosságát az állam erejéből, nem szorulnak az országos koldulásra. Ily váratlan események a napnál világosabban bizonyítják még a vaknak is, hogy a mai társadalmi „rend" mellett a nép csak arra való, hogy az uralkodó úri osztály részére kincseket halmozzon — ínség, elemi csalások és országos szerencsétlenségek beálltakor, midőn a szegény ember kenyerétől és hajlékától megfosztatik, akkor ugyanazon kincshalmozó nép cserbenhagyatik, a kincsekből pár fillér alamizsnát kap, nehogy bátorsága legyen, nekirohanni a gazdagok tömve telt tárházainak. Átok az ily „igazságosságira, átok az ily „társadalmi rend" re! .... A népnek joga van követelni az államtól, hogy ily nagymérvű elemi csallások idején közköltségen segélyeztessék. Ha van az államnak pénze a vállalkozó kapitalisták gyámolítására, akkor kell hogy a tönkre jutott nép fölsegélésére is legyen. Csak a minap szavazott meg az országgyűlés egy csomó milliót a vasúti részvényesek javára nincs más segélye mit az országos koldulás ? Ez nem csak kegyetlen igazságtalanság, ez már valóságos botrány! Követeljük tehát, hogy a kormány mentél előbb törvényjavaslatot terjesszen az országgyűlés elé, melyben az árvízkárosult kereset nélküli nép államköltségen segélyeztessék, a kis földbirtokosoknak pedig kamatmentes kölcsönök nyújtassanak az állampénztárból. Kdr. V. Az egész 1876-ik évre 2 frt 4 kr. Félévre, 1 „ 20 „ Negyedévre. .... „ 60 „ Egy hóra , „ 20 „ •V Társadalmis gazdászati szemle. —f— Frankel Leo elvtársunk ügyét kedden tárgyalta a kir. tábla. Olvasóink tudják, hogy a budapesti törvényszék febr. 19 én vizsgálatot indított Frankel mint a párisi Commune közmunkaügyi ministere ellen annak kiderítése végett, hogy Frankelnek a párisi forradalmi községkormány tényeiben történt részvétele politikai vagy közönséges bűntettnek tekintessék-e. Frankel atyja biztosítékot ajánlott fel fiának szabadonbocsátásáért, mit azonban a törvényszék el nem fogadott, hanem a vádlottat Bécsből való lehozatala óta fogva tartotta. Ezen utóbbi határozat ellen Frankel fellebbezett a kir. táblához. A fellebbezés tárgyaltatván,a kir. táblai előadó felhozta, hogy vádlott a párisi rendőrfönökség kértére fogatott el Bécsben, mivel személye felöl a bécsi rendőrség kérdést intézett a párisihoz. A vádak, mik miatt Frankel 1872. nov. 12-én halálra ítéltetett a versailles-i haditörvényszék által, a következők: 1. katonai parancsnokság bitorlása; 2. az arcelili dominikánusok legyilkolása; 3. a párisi szőnyeggyár felgyújtása. — Frankel tagadta az ern-