Munkás-Heti-Krónika, 1876 (4. évfolyam, 1–53. sz.)

1876-12-03 / 49. szám

49. szám. Egyes szám­ára 5 kr. IV. évfolyam Munkás-Heti Króni Társadalmi és gazdászati néplap. A magyarországi munkások közlönye. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: dob -utcza 67. sz.­ a­hová m­i­n­d­e­n pénzküldemény intézendő. Kéziratok vissza nem küldetnek Hirdetmények, legolcsóbban száluittatónak. Budapest, 1876. deczember 3-án. Előfizetési föltételek. Az egész 1876-ik évre 2 frt 40 kr. F.évre, 1 * 20 „ Negyedévre. .... „ 60 „ Egy hóra , „ 20 „ Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros. postautalvány mellett küldhetők be. Az ez évben megjelent, valamint a mait év utolsó felében megjelent számok még mindig teljesen kaphatók. „Geld auf Alles." „Pénzt mindenre." Bizony érdemes néha az utczákon végig sétálni. — Itt is, ott is lát az ember valamit, mi furcsa gondolatokat szül agyában. — Ha például a város­­ból az előváros közepe tájára jutunk, mily különbséget tapasztalunk itt. Itt nem látunk disztogatokat, fényes kira­katokat, divatosan öltözött uracsokat és nöcskéket; itt az ilyesféléket nem látjuk. Amott nagy nehézkesen egy-egy teherrel rakott kocsi zörög végig az utczán. Elvétve egy-egy munkást is látunk rajta sietve végig haladni. Az utczák csendesek, mert mindenki mun­­kája mellett van. — A tőzspolgár nem nagyon szereti e városrészeket, s nem is jár erre, ha csak nem kénytelen, vagy ha kedvencz mulatóhelyéhez erre nem veszi útját.. Borzad ezen szűk, sötét és görbe mellékutczáktól. Nem szereti a nyomort még látni se. Nem ugyan lágyszivüségből, de mert nem akar ezen „aljas néppel,­" vagy „proletárral" érintkezésbe jönni. De ha egy valaki, ki nem oly gyengéd érzelmű, mint a tőzspolgár, ezen szűk és görbe utczá­kon végig halad, annak mindegy, bár­ki halad is el mellette. Az asszonyok vagy a házi teendőket végzik, vagy a gyárban vannak elfoglalva, a férfiak pedig szintén dolgozni kénytelenek, hogy beszerezzék az élni valót. Itt egyik sem ér rá sétákat tenni .— S mi marad egy olyannak hátra, a­ki csak kíváncsiságból látogatja meg ez elővá­rosokat ? Unalomból — mert mulatta­­tást nagyon keveset nyújtanak prole­tárnegyedeink — kényszerítve van czégfelírások után tekintgetni és azt elolvasni. És ha ilyenek után tekintget, többnyire ilyen felírásokat lát: „Steld auf Alles!", „Pénz !", „Zálogházi köz­vetítő" stb. Majdnem minden háznál lát egy ilyen táblácskát. Itt csoportban vannak a zálog- és pénzkölcsönző inté­zetek, míg a belvárosban egymásra vannak a váltóházak. Ez az ellentét az, mely a bel- és a külvárosok között lé­tezik. Egy bölcs tanár ebből talán azon következtetést vonna, hogy a munkás jóllétben él, mert ha egy elővárosban lépésről lépésre ily pénzkölcsönzők vannak, akkor egy ilyen elővárosnak lakói nagyon is „hitelképesek" lehet­nek, tehát tehetősségben élnek. Van ebben valami igaz! Főleg munkások azok, kik ezen hitelt igény­be veszik. Nagyon gyakran lehet az ilyen üzletek tulajdonosaitól hallani. „Szombaton nincs időm, nem érek rá. Ez az egyetlen nap az, midőn az üzlet megy. Ekkor jönnek a munkások holmi­­jaikat kiváltani és fizetik százaléka­ikat." És miképen juthat hozzá a mun­kás magának ilyen hitelt szerezni? Mikor veszi azt igénybe ? Tán úgy cse­lekszik ő is, mint azon korhely fráter, ki hogy a bálba mehessen, ágyát teszi zálogba? — Nem , a munkásnál egészen más van a dologban. A nő vagy gyer­­mek beteg és e betegeket ápolni a férj­­nek otthon kell maradni. Az ápolás pénzbe kerül és pénzt nem kereshet senki. Nehéz kebellel viszi a csak né­mi értékkel biró darabokat, melyek oly nehezen szereztettek, a zálogba. — És mennyi kamatot kell aztán az ily ma* gán-zálogközvetitő intézetben fizet­ni! 120 — 130 perczent nem olyan rendkivüli dolog. És miként fedezhes­se a munkás az ily rendkivüli követe­ lést! Kurtára szabott fizetéséből kell ezt megtakarítania, ha éhezni kényte­len is mellette, hogy holmija oda ne veszszen. Hát nem lehet-e ezen segíteni? Fenn fog-e ez mindig állani ? Mindad­­dig, mig a tökei kizsákmányolás ural­­kodik, míg a munkaszerzeményből a töke kapja az oroszlánrészt, addig az éhség és nyomor a munkások között nem fog megszűnni, mindaddig ezen előleg-intézetek virágozni fognak. De ha a társadalom szoczialisztikus alapon lesz szervezve, ha a munkás munkájá­­nak teljes értékét fogja élvezni, akkor ezen „Geld für Alles"-féle felírások eltűnnek majd a házak falairól! A­mi után törekedünk, az egy társadalmi állapot, melyben többé nem létezik előjog, s melyben a szellemi kiképzés az összes népre ter­jed ki, ilyen viszonyokban a politika szabadság magából értetődik, mert egy oly államrendszer oly kormányzattal, mely a néppel ellentétes, nem is képződhetik. De egy kérdés merül fel. Hogyan vagyunk a politikai szabadság elterjedését czélzó törekvé­sekkel, midőn társadalmi szabadságról szó sem lehet, a mai társadalom közepette, mely két nagy osztályra oszol: a vagyonosra és vagyontalanra ? Csak egy kis megfontolás kell és belátja mindenki hogy a vagyonos hatalmaskodása az államban csak azon körülmény kifolyása, mivel amaz tényleg társadalmiasan uralkodik és megfor­­dítva annak uralkodó állása azáltal szilárdíttatik meg, hogy a politikai hatalom eszközei kiak­názzák. Ezen eredményekből az következik, hogy a proletárok pártja nemcsak a szoc­iális, de a po­litikai téren is kell hogy működjék. Mert csak ezen a két téren szerezte a vagyonos osztály uralmát. A társadalmi és politikai közötti összefüggés. Lehető-e a politikai szabad­­ság a társadalmi szabadság nélkül? Nem! Mert az állam csak külső, formai kifejezése a tár­­sadalomnak. Mindaddig, míg benne tényleg ural­kodó és szolgai osztályok léteznek, addig az állam­­ban a politikai szabadság vagy egy tökéletlen, vagy pedig csak látszólagos lesz. Lehető­en társadalmi szabad­ság politikai szabadság nélkül ? Nem ! Mert ha a társadalomban nem létezik többé uralkodó és uralkodott osztály, ki vonhatná meg a néptől a politikai szabadságot ? A társadalmi szabadságot a politikai szükségképen követnie kell. Társadalmi szemle. ” A Mezőségről irják az „Ébredés"-nek: „Megalkották azon haszontalan községi törvényt, melynek az ország nagyobb része semmi hasznát nem ve­heti, mert annak végrehajtói nem hogy a törvényt nem tudják, de nagyobb ré­sze sem olvasni, sem írni nem tud. Fel­­állították a községi jegyzőségeket és evvel megterhelték annyira a községe­­ket, hogy az már el nem hordozható, holott ezelőtt egy pár éve ugyanazon jegyzők 80 —100 napszámért épen úgy vitték kötelességüket, mint most. Vagy talán ugyanazon jegyzők most szorgal­­massabbak, okosabbak, vagy becsüle­tesebbek-e? Creáltak egy demagóg lé­giót (tisztelet a kivételnek), kik a sze­ gény munkás nép zsírján élődnek. Be* hozták a marha-útlevelet, hogy az ál­­lam 5 krt bevegyen. Kénytelen a sze­gény gazda egy borjú eladhatásáért némelykor a 6-ik faluba menni a jegy­zőhöz czédulaváltásra s ezen utat több­ször ismételheti, ha nem oly szerencsés őt otthon találni (Maros­, Torda megyé­­ben 7 falunak is van egy jegyzője), és igy, hogy az állam­­5 krt bevehessen, akárhányszor eltölt a föld népe 3 na­pot is. — Ez bölcs törvény! Felemel­ték a tisztviselők fizetéseit, beállítottak egy légió herét, legyen mit élelmezni az állam konyháján akkor, mikor a népnek nincs mit egyéb, és míg a pro­ducens napról-napra pusztul, szaporít­juk a consumenst.S mindezen adófeleme­lések a közjólét végelcsigázását, elérték, s ennek ellenében van e földkerekségen a legroszabb törvénykezésünk, közigaz.

Next