Munkás-Heti-Krónika, 1876 (4. évfolyam, 1–53. sz.)
1876-12-03 / 49. szám
49. szám. Egyes számára 5 kr. IV. évfolyam Munkás-Heti Króni Társadalmi és gazdászati néplap. A magyarországi munkások közlönye. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: dob -utcza 67. sz. ahová minden pénzküldemény intézendő. Kéziratok vissza nem küldetnek Hirdetmények, legolcsóbban száluittatónak. Budapest, 1876. deczember 3-án. Előfizetési föltételek. Az egész 1876-ik évre 2 frt 40 kr. F.évre, 1 * 20 „ Negyedévre. .... „ 60 „ Egy hóra , „ 20 „ Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros. postautalvány mellett küldhetők be. Az ez évben megjelent, valamint a mait év utolsó felében megjelent számok még mindig teljesen kaphatók. „Geld auf Alles." „Pénzt mindenre." Bizony érdemes néha az utczákon végig sétálni. — Itt is, ott is lát az ember valamit, mi furcsa gondolatokat szül agyában. — Ha például a városból az előváros közepe tájára jutunk, mily különbséget tapasztalunk itt. Itt nem látunk disztogatokat, fényes kirakatokat, divatosan öltözött uracsokat és nöcskéket; itt az ilyesféléket nem látjuk. Amott nagy nehézkesen egy-egy teherrel rakott kocsi zörög végig az utczán. Elvétve egy-egy munkást is látunk rajta sietve végig haladni. Az utczák csendesek, mert mindenki munkája mellett van. — A tőzspolgár nem nagyon szereti e városrészeket, s nem is jár erre, ha csak nem kénytelen, vagy ha kedvencz mulatóhelyéhez erre nem veszi útját.. Borzad ezen szűk, sötét és görbe mellékutczáktól. Nem szereti a nyomort még látni se. Nem ugyan lágyszivüségből, de mert nem akar ezen „aljas néppel," vagy „proletárral" érintkezésbe jönni. De ha egy valaki, ki nem oly gyengéd érzelmű, mint a tőzspolgár, ezen szűk és görbe utczákon végig halad, annak mindegy, bárki halad is el mellette. Az asszonyok vagy a házi teendőket végzik, vagy a gyárban vannak elfoglalva, a férfiak pedig szintén dolgozni kénytelenek, hogy beszerezzék az élni valót. Itt egyik sem ér rá sétákat tenni .— S mi marad egy olyannak hátra, aki csak kíváncsiságból látogatja meg ez elővárosokat ? Unalomból — mert mulattatást nagyon keveset nyújtanak proletárnegyedeink — kényszerítve van czégfelírások után tekintgetni és azt elolvasni. És ha ilyenek után tekintget, többnyire ilyen felírásokat lát: „Steld auf Alles!", „Pénz !", „Zálogházi közvetítő" stb. Majdnem minden háznál lát egy ilyen táblácskát. Itt csoportban vannak a zálog- és pénzkölcsönző intézetek, míg a belvárosban egymásra vannak a váltóházak. Ez az ellentét az, mely a bel- és a külvárosok között létezik. Egy bölcs tanár ebből talán azon következtetést vonna, hogy a munkás jóllétben él, mert ha egy elővárosban lépésről lépésre ily pénzkölcsönzők vannak, akkor egy ilyen elővárosnak lakói nagyon is „hitelképesek" lehetnek, tehát tehetősségben élnek. Van ebben valami igaz! Főleg munkások azok, kik ezen hitelt igénybe veszik. Nagyon gyakran lehet az ilyen üzletek tulajdonosaitól hallani. „Szombaton nincs időm, nem érek rá. Ez az egyetlen nap az, midőn az üzlet megy. Ekkor jönnek a munkások holmijaikat kiváltani és fizetik százalékaikat." És miképen juthat hozzá a munkás magának ilyen hitelt szerezni? Mikor veszi azt igénybe ? Tán úgy cselekszik ő is, mint azon korhely fráter, ki hogy a bálba mehessen, ágyát teszi zálogba? — Nem , a munkásnál egészen más van a dologban. A nő vagy gyermek beteg és e betegeket ápolni a férjnek otthon kell maradni. Az ápolás pénzbe kerül és pénzt nem kereshet senki. Nehéz kebellel viszi a csak némi értékkel biró darabokat, melyek oly nehezen szereztettek, a zálogba. — És mennyi kamatot kell aztán az ily ma* gán-zálogközvetitő intézetben fizetni! 120 — 130 perczent nem olyan rendkivüli dolog. És miként fedezhesse a munkás az ily rendkivüli követe lést! Kurtára szabott fizetéséből kell ezt megtakarítania, ha éhezni kénytelen is mellette, hogy holmija oda ne veszszen. Hát nem lehet-e ezen segíteni? Fenn fog-e ez mindig állani ? Mindaddig, mig a tökei kizsákmányolás uralkodik, míg a munkaszerzeményből a töke kapja az oroszlánrészt, addig az éhség és nyomor a munkások között nem fog megszűnni, mindaddig ezen előleg-intézetek virágozni fognak. De ha a társadalom szoczialisztikus alapon lesz szervezve, ha a munkás munkájának teljes értékét fogja élvezni, akkor ezen „Geld für Alles"-féle felírások eltűnnek majd a házak falairól! Ami után törekedünk, az egy társadalmi állapot, melyben többé nem létezik előjog, s melyben a szellemi kiképzés az összes népre terjed ki, ilyen viszonyokban a politika szabadság magából értetődik, mert egy oly államrendszer oly kormányzattal, mely a néppel ellentétes, nem is képződhetik. De egy kérdés merül fel. Hogyan vagyunk a politikai szabadság elterjedését czélzó törekvésekkel, midőn társadalmi szabadságról szó sem lehet, a mai társadalom közepette, mely két nagy osztályra oszol: a vagyonosra és vagyontalanra ? Csak egy kis megfontolás kell és belátja mindenki hogy a vagyonos hatalmaskodása az államban csak azon körülmény kifolyása, mivel amaz tényleg társadalmiasan uralkodik és megfordítva annak uralkodó állása azáltal szilárdíttatik meg, hogy a politikai hatalom eszközei kiaknázzák. Ezen eredményekből az következik, hogy a proletárok pártja nemcsak a szociális, de a politikai téren is kell hogy működjék. Mert csak ezen a két téren szerezte a vagyonos osztály uralmát. A társadalmi és politikai közötti összefüggés. Lehető-e a politikai szabadság a társadalmi szabadság nélkül? Nem! Mert az állam csak külső, formai kifejezése a társadalomnak. Mindaddig, míg benne tényleg uralkodó és szolgai osztályok léteznek, addig az államban a politikai szabadság vagy egy tökéletlen, vagy pedig csak látszólagos lesz. Lehetően társadalmi szabadság politikai szabadság nélkül ? Nem ! Mert ha a társadalomban nem létezik többé uralkodó és uralkodott osztály, ki vonhatná meg a néptől a politikai szabadságot ? A társadalmi szabadságot a politikai szükségképen követnie kell. Társadalmi szemle. ” A Mezőségről irják az „Ébredés"-nek: „Megalkották azon haszontalan községi törvényt, melynek az ország nagyobb része semmi hasznát nem veheti, mert annak végrehajtói nem hogy a törvényt nem tudják, de nagyobb része sem olvasni, sem írni nem tud. Felállították a községi jegyzőségeket és evvel megterhelték annyira a községeket, hogy az már el nem hordozható, holott ezelőtt egy pár éve ugyanazon jegyzők 80 —100 napszámért épen úgy vitték kötelességüket, mint most. Vagy talán ugyanazon jegyzők most szorgalmassabbak, okosabbak, vagy becsületesebbek-e? Creáltak egy demagóg légiót (tisztelet a kivételnek), kik a sze gény munkás nép zsírján élődnek. Be* hozták a marha-útlevelet, hogy az állam 5 krt bevegyen. Kénytelen a szegény gazda egy borjú eladhatásáért némelykor a 6-ik faluba menni a jegyzőhöz czédulaváltásra s ezen utat többször ismételheti, ha nem oly szerencsés őt otthon találni (Maros, Torda megyében 7 falunak is van egy jegyzője), és igy, hogy az állam5 krt bevehessen, akárhányszor eltölt a föld népe 3 napot is. — Ez bölcs törvény! Felemelték a tisztviselők fizetéseit, beállítottak egy légió herét, legyen mit élelmezni az állam konyháján akkor, mikor a népnek nincs mit egyéb, és míg a producens napról-napra pusztul, szaporítjuk a consumenst.S mindezen adófelemelések a közjólét végelcsigázását, elérték, s ennek ellenében van e földkerekségen a legroszabb törvénykezésünk, közigaz.